PÜ BH 2010/41
PÜ BH 2010/41
2010.02.01.
A bérbeadó felmondás előtti felszólítása akkor tekinthető közöltnek, ha az érdekelt fél tudomására jut, vagy azért nem jut tudomására, mert a felszólítást tartalmazó irat átvétele az érdekelt fél hibája miatt hiúsult meg (1993. évi LXXVIII. tv. 24. és 25. §).
A felperes tulajdonában álló B., Sz. utca 10. földszint 10. szám alatti (továbbiakban: perbeli) lakást bérlő alperes a 2007. július 3-án a felperesnek ,,nem kereste'' jelzéssel visszakézbesített felszólítást követően sem egyenlítette ki a bérleti és külön szolgáltatási díjhátralékát. A felperes ezért a 2007. július 13-án postára adott levelében a bérleti jogviszonyt 2007. augusztus 31. napjára felmondta.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében a felperes keresetének helytadva kötelezte az alperest a perbeli lakás 15 napon belüli kiürítésére és 96 718 forint, valamint ennek a 2006. január 1-jétől járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint az alperes a hátralékát maga sem vitatta, a felperes felmondása pedig megfelelt a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Lt.) 24. és 25. §-ában foglaltaknak. Az alakilag és érdemben helyes felmondás folytán az alperes bérleti jogviszonya megszűnt és ezért a lakás kiürítésére is kötelezhető volt.
Az alperesnek az elsőfokú ítélet lakás kiürítésére kötelező rendelkezése ellen benyújtott fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését megváltoztatva a lakás kiürítése iránti keresetet elutasította. A másodfokú ítélet indokolása szerint a felszólításra és a felmondásra nem alkalmazhatók a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó szabályok. A postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet (R.) 44. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyes értelmezése folytán a 2007. június 15-én postára adott felszólítást június 20-án kézbesítettnek kell tekinteni, ebből következően a felperesnek 2007. június 29-étől július 6-áig volt lehetősége a felmondásra. A 2007. július 13-án postára adott felmondás ezért alaki hibás, emiatt a lakás kiürítése iránti kereset alaptalan.
A felperes felülvizsgálati kérelme tartalmát tekintve a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezését helybenhagyó döntés meghozatalára irányult. Jogi álláspontja szerint a másodfokú bíróság az R. rendelkezéseit nem megfelelően értelmezve, nem helytálló következtetéseket vont le. A felmondás előtti felszólítás nem hivatalos irat, közöltnek pedig akkor tekintendő, ha az érdekelt fél tudomására jut vagy ez éppen az érdekelt hibájából hiúsul meg (BH 2006/12.). Az R. százalékos arányokat tartalmazó rendelkezéséhez [44. § (3) bekezdés a) pont] nem fűzhető a rovására jogkövetkezmény. Az R. 16. §-ának (1) és (2) bekezdéséből, 14. §-ának (1) bekezdéséből, 22. §-ának (1) bekezdéséből és 23. §-ának (1) bekezdéséből az következik, hogy a címzettnek, a sikertelen kézbesítési kísérlet után hátrahagyott értesítőt követően még legalább 10 nap áll rendelkezésére a küldemény postai szolgáltató helyen való átvételére. A határidő akkor jár le, amikor a 11. munkanapon vagy azt követően bármikor a postai szolgáltató megállapítja, hogy a címzett a küldeményt nem kereste, és azt visszaküldi a feladónak. Ettől eltérő értelmezés kaotikus helyzetet teremtene és ellentétes a korábbi bírói gyakorlattal is. A tértivevényes, ajánlott küldeményként 2007. június 15-én postára adott felszólítás borítékán lévő postai feljegyzés szerint a küldemény kézbesítését megkísérelték, azt a címzett értesítés ellenére a postán nem vette át. A kézbesítési vélelem a felperes szerint azon a napon (2007. július 3.) következett be, amikor a posta elrendelte a küldemény visszaküldését. Ehhez képest pedig a felmondást a felperes határidőn belül adta postára.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Lt. 24. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a bérbeadó felmondhat, ha a bérlő a lakbért a fizetésre megállapított időpontig nem fizeti meg, miként ez az adott esetben is megtörtént. A lakás kiürítése iránti kereset kapcsán a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az alperessel közölt felmondás érvényes-e az Lt. 25. §-ának (1) és (5) bekezdésének kógens rendelkezései alapján. A felszólítás és a felmondás a lakás kiürítésére alapot adó joghatás kiváltására, a szerződés megszüntetésére akkor alkalmas, ha alakilag és tartalmilag is megfelelt a jogszabályoknak. Az Lt. részletesen szabályozza a felmondásra lehetőséget teremtő eseteket, illetőleg annak módját, nem tartalmaz rendelkezéseket azonban arra, hogy a nyilatkozatok közlése mikor tekinthető hatályosnak. A bíróság a jogerős ítéletben helyesen nem tekintette hivatalos iratnak a felszólítást és a felmondást, azok ugyanis a szerződéses jogviszony keretébe tartozó polgári jogi egyoldalú nyilatkozatok és a polgári jog alanyaitól származnak. A közlés hatályosságát illetően, ebből következően a közlés nyilvánvalóan megvalósulhat bármely módon, személyes átadással vagy megbízott útján történő átadással is. Miután ezeknek a nyilatkozatoknak a közlése írásbeli formát kíván meg, társadalmilag elfogadott forma az írásbeli nyilatkozat postai úton történő továbbítása is. A postai szolgáltatás igénybevétele esetén azonban a küldemény továbbításának több módja van. A nyilatkozatok ugyan nem minősülnek hivatalos iratnak, nem volt azonban akadálya annak, hogy a nyilatkozatot a bérbeadó tértivevé-nyes levélben küldje meg a bérlő részére. A másodfokú bí-róság helytelenül egy postai szolgáltatásra általában előírt követelmény alapján lényegében kézbesítési vélelmet állított fel és ennek alapján vonta le azt a következtetést, hogy a felmondás nem volt jogszerű. A másodfokú bíróságnak ez az okfejtése azonban téves. A felszólítás – miként a felmondás is – akkor tekinthető közöltnek, ha az érdekelt fél tudomására jut, vagy azért nem jut a tudomására, mert a felszólítás, illetőleg a felmondást tartalmazó irat átvétele az érdekelt fél hibájából hiúsul meg. Ennek elbírálása körében az R.-nek a postai küldemények kézbesítésére vonatkozó szabályai az irányadók és nem az egyetemes postai szolgáltatással kapcsolatos ,,átfutási időt'' szabályozó 44. §-ában foglaltak. Nem vitás, hogy a felperes a felszólító levelét 2007. június 15-én adta postára. A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, hogy a küldeményről az alperest értesítették, ennek ellenkezőjét az alperes a perben nem is állította, tehát lehetősége volt annak megismerésére mindaddig, amíg a posta értesítése szerint a postai szolgáltató azt lehetővé tette. Az alperes tehát 2007. július 3-áig a felszólítás tartalmát megismerhette volna, a felperes pedig csak ettől az időponttól kezdve, azaz a felszólítás visszaérkezése folytán tudta meg, hogy a felszólítás postai úton történő kézbesítése a jogszabályi előírásoknak megfelelően megtörtént és az alperes ugyan érdektelen volt, a felszólítás azonban közöltnek tekintendő. A mulasztás az alperes érdekkörében következett be, amire nem hivatkozhat, de az elsőfokú ítélet ellen benyújtott fellebbezésében erre nem is utalt. Az alperessel 2007. július 3-án közöltnek tekintendő felszólításra figyelemmel a felperes felmondása megfelelt az Lt. 25. §-a (1) bekezdésében és (5) bekezdésében foglaltaknak; a felmondás a bérleti szerződést megszüntette, ennélfogva az alperes köteles a perbeli lakás kiürítésére.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletének a lakáskiürítéssel kapcsolatos rendelkezéseit helybenhagyta.
(Legf. Bír. Pfv. III. 22.036/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás