470/B/2010. AB határozat
470/B/2010. AB határozat*
2011.02.28.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság a szélerőmű kapacitás létesítésére irányuló pályázati kiírás feltételeiről, a pályázat minimális tartalmi követelményeiről, valamint a pályázati eljárás szabályairól szóló 33/2009. (VI. 30.) KHEM rendelet 18. § (1)–(3) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó a szélerőmű kapacitás létesítésére irányuló pályázati kiírás feltételeiről, a pályázat minimális tartalmi követelményeiről, valamint a pályázati eljárás szabályairól szóló 33/2009. (VI. 30.) KHEM rendelet (a továbbiakban: R.) 18. § (1)–(3) bekezdései alkotmányellenességének megállapítását és keletkezésére visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól utólagos normakontroll indítvány keretében.
A támadott rendelkezés értelmében a pályázó, a pályázat benyújtásával egyidejűleg a pályázaton megszerezhető, engedélyhez kötődő szélerőmű kapacitás létesítésének garanciájaként köteles igazolni azt, hogy a megpályázott szélerőmű kapacitás minden megkezdett MW-ja után 60 000 euró értékű forrás (számlapénz vagy bankbetét) rendelkezésére áll. Az indítványozó szerint e szabály sérti az Alkotmány gazdasági verseny szabadságát biztosító 9. § (2) bekezdését, mivel ez a pénzösszeg olyan volumenű, hogy aránytalanul korlátozza a pályázók számát. Emellett az R. 20. § (2)–(4) és a (6) bekezdésében szereplő garanciák elegendő biztosítékot nyújtanak (ezek: 1. a nyertes jogosult és köteles a pályázatában foglaltaknak megfelelő tartalommal új szélerőművi kapacitást létesíteni, és a használatbavételi engedélyt az eredményhirdetés napjától számított 33, illetve 35 hónapon belül megszerezni; 2. amennyiben a nyertes pályázó e határidőket elmulasztja, elveszíti jogosultságát, és a hirdetmény közzétételét követő harmadik év végéig újabb pályázatot nem nyújthat be és a Magyar Energia Hivatal a következő legkedvezőbb pályázatot benyújtónak biztosítja a pályázat tárgyát képező kapacitás vonatkozásában a létrehozási jogosultságot).
Az indítványozó úgy vélte, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmát előíró 70/A. §-át is sérti a támadott rendelkezés, ugyanis nem veszi figyelembe, hogy az egyes pályázók által megvalósítani kívánt kapacitás rendkívül eltérő mértékű. A szabály emellett – véli az indítványozó – ésszerűtlen is, mivel a forrásnak csak időlegesen kell rendelkezésre állnia.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezése:
„9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. Az R.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezése:
„18. § (1) A pályázat benyújtásával egyidejűleg a pályázó vagy a pályázóban 50%-os részesedést meghaladó tulajdonrésszel rendelkező közvetlen tulajdonos a pályázati eljárás során megszerezhető engedélyhez kötődő szélerőmű kapacitás létesítésének garanciájaként köteles igazolni a megpályázott szélerőmű kapacitás minden megkezdett MW-ja után 60 000 euró (hatvanezer euró) értékű forrás rendelkezésre állását.
(2) Az (1) bekezdés szerinti forrás formája számlapénz vagy bankbetét lehet. Ha az (1) bekezdés szerinti forrás rendelkezésre állását a pályázóban 50%-os részesedést meghaladó tulajdonrésszel rendelkező közvetlen tulajdonos igazolja, akkor a pályázó az igazolással együtt köteles benyújtani a tulajdonos arra vonatkozó visszavonhatatlan jognyilatkozatát, hogy a tulajdonos az igazolásban feltüntetett összeget a szélerőmű beruházás forrásaként a pályázó részére biztosítja.
(3) A pályázó köteles az (1) bekezdés szerinti forrást a pályázati eljárás eredményének megállapításáig rendelkezésre tartani, amelyet a Hivatal legalább egy alkalommal megvizsgál.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmány 9. § (2) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.
Az Alkotmánybíróság a 21/1994. (IV. 16.) AB határozatában a gazdasági verseny szabadságának alkotmányi rendelkezését vizsgálva az alábbiakra mutatott rá: „[a] gazdasági verseny szabadsága szintén nem alapjog, hanem a piacgazdaság olyan feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani az Alkotmány 9. § (2) bekezdése értelmében az államnak is feladata. A versenyszabadság állami elismerése és támogatása megköveteli a vállalkozáshoz való jog és a piacgazdasághoz szükséges többi (...) alapjog objektív, intézményvédelmi oldalának kiépítését. Elsősorban ezeknek az alapjogoknak az érvényesítése és védelme által valósul meg a szabad verseny, amelynek – a piacgazdasághoz hasonlóan – külön alkotmányossági mércéje nincs”. (ABH 1994, 117, 120.)
Az Alkotmánybíróság az idézett határozati indokoláshoz kapcsolódva a jelen ügyben is hangsúlyozza – mint ahogyan azt a 360/B/2009. AB határozatban (távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló törvény vizsgálata) tette (ABH 2009, 2439.) –, hogy a gazdasági verseny szabadsága nem alkotmányos alapjog, így kizárólag e rendelkezés sérelmére – figyelemmel arra, hogy annak külön alkotmányos mércéje nincs – az indítványozó által kifogásolt szabályozás alkotmányellenessége – az indítványban felhozott érvek alapján – nem alapítható.
Mivel az indítványozó ezzel szoros összefüggésben más alapjog sérelmére nem hivatkozott, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben elutasította.
2. Az indítványozó úgy vélte, hogy az R. 18. §-a hátrányos megkülönböztetést is megvalósít. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban ez az állítás az alábbiak szerint nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság számos határozatában értelmezte az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést. Rámutatott egyrészt, hogy személyek közötti, alkotmánysértő hátrányos megkülönböztetés akkor állapítható meg, ha valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 78.; 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 162.; 43/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 744, 745.]. A diszkrimináció vizsgálatánál tehát az első eldöntendő kérdés az, hogy az adott szabályozás tekintetében állított megkülönböztetés egymással összehasonlítható alanyi körre vonatkozik-e [49/1991. (IX. 27.) AB határozat, ABH 1991, 246, 249.; 432/B/1995. AB határozata, ABH 1995, 789, 792.].
Az Alkotmánybíróság – megvizsgálva az R. tárgyi hatályát – azt állapította meg, hogy az olyan szélerőművekre terjed ki, mely a háztartási méretet meghaladja, de a 0,5 MW teljesítőképességet nem éri el (nem engedélyköteles kiserőmű), illetve mely 0,5 MW vagy ezt meghaladó teljesítőképességű, de az 50 MW teljesítőképességet nem éri el.
Az R. tehát tárgyi hatályának megállapításával nem tesz mást, mint – a szélerőművek által előállítható energiamennyiség alapján – meghatározza az ilyen szélerőmű megépítésére pályázók (tulajdonosok) alanyi körét. A homogén csoportképzés e szemponton alapul és ezen a csoporton belül sem a jogosultságok sem a kötelezettségek vonatozásában nem tesz különbséget a jogalkotó a jogalanyok között.
A támadott jogszabály – azzal, hogy MW-onkét írja elő a rendelkezésre bocsátandó pénzösszeg nagyságát – éppen egy differenciált feltételrendszert valósít meg, azaz minden pályázónak (tulajdonosnak) csak a megvalósítani szándékozott erőmű-kapacitáshoz igazodó forrást kell biztosítania. Az pedig, hogy a jogalkotó milyen továbbá garanciákat ír elő a pályázat sikeres megvalósításához és ezek milyen viszonyban vannak egymással, önmagában nem alkotmányossági kérdés.
Emiatt a hátrányos megkülönböztetés tilalmának a sérelme nem állapítható meg, így az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben is elutasította.
Budapest, 2011. február 28.
|
Dr. Bihari Mihály s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||
|
||||
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||||
alkotmánybíró |
||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás