503/B/2010. AB határozat
503/B/2010. AB határozat*
2011.11.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 121/D. § (6) bekezdés a) pontja, (9) bekezdése „és külön jogszabályban előírt esetekben vizsgát tenni” szövegrésze, továbbá (10) bekezdése, valamint a költségvetési szervnél belső ellenőrzési tevékenységet végzők nyilvántartásáról és kötelező szakmai továbbképzéséről, valamint a költségvetési szervek vezetőinek és gazdasági vezetőinek belső kontrollrendszer témájú továbbképzéséről szóló 28/2011. (VIII. 3.) NGM rendelet alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó – hiánypótlási felhívásra adott válaszában pontosított – indítványában az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 121/C. § (5) bekezdés a) pontja, (10) bekezdése „és külön jogszabályban előírt esetekben vizsgát tenni” szövegrésze és (11) bekezdése és a költségvetési szervnél belső ellenőrzési tevékenységet végzők nyilvántartásáról és kötelező szakmai továbbképzéséről szóló 18/2009. (X. 6.) PM rendelet (a továbbiakban: PMr.) alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Az Áht. 121/C. § (10) bekezdése alapján belső ellenőrök kötelesek voltak a már megszerzett ismereteiket naprakészen tartani, szakmai továbbképzésen részt venni és a külön jogszabályban előírt esetekben vizsgát tenni. Az Áht. (5) bekezdés a) pontja alapján pedig, aki a (10) bekezdés szerinti továbbképzésen nem vett részt, akinek részvételét a továbbképzésben közreműködő szervezet nem igazolta, illetve aki nem tudta kimenteni a továbbképzésben való részvételének hiányát, továbbá a (10) bekezdésben előírt vizsgakötelezettségét nem teljesítette, törölni kell a nyilvántartásból. Az indítványozó szerint utólagosan nem követelhető meg a belső ellenőri tevékenység végzéséhez olyan vizsga, amely eleve nem volt képesítési feltétel, illetve megítélése szerint ez a szabályozás az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből eredő jogbiztonságot sérti és a 70/A. § (1) bekezdésébe ütközően hátrányosan megkülönbözteti a belső ellenőröket a könyvvizsgálóktól és a számviteli szolgáltatást végzőktől, mivel ez utóbbiakra nem vonatkozik a vizsgatételi kötelezettség, és így nem biztosított a jogegyenlőség. Az indítványozó szerint igazságtalan az Áht. 121/C. § (11) bekezdésének rendelkezése, amely szerint a belső ellenőr természetes személyként a belső ellenőri tevékenység engedélyezésére irányuló eljárásáért valamint a nyilvántartásba bejegyzett adatok módosítása vagy törlése iránti eljárást igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetnie, mivel alkalmazásának ez nem volt alapfeltétele, és a kötelező nyilvántartásba vételt államigazgatási szerv rendelte el. Ezért sérelmezte a PMr.-t is, kérve annak megsemmisítését az Áht. 121/C. § (10) bekezdésének idézett szövegrésze és (11) bekezdéseivel együtt az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének és a 70/B. § (1) bekezdésében meghatározott foglalkozás szabad megválasztásához való jog sérelme miatt.
Az indítványozó sérelmezte továbbá, hogy a belső ellenőrök az engedélyezési eljárásért, a nyilvántartásba vett adatok módosításáért, törléséért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjon túl a kötelező szakmai képzés finanszírozása a belső ellenőrök számára anyagi hátrányt jelent, amely szintén sérti a munka és a foglalkozás szabad megválasztásának jogát.
Az Alkotmánybíróság az eljárása során megállapította, hogy az indítvány benyújtását követően az Áht.-t 2011. január 1-jével módosította a 2010. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Áhtm.) és az indítványozó által támadott 121/C. § (5) bekezdés a) pontjának, (10) és (11) bekezdésének jelölése az Áhtm. 10. § (65) bekezdése alapján 121/D. § (6) bekezdés a) pontjára, (9) és (10) bekezdésére változott, mivel az Áhtm. 10. § (65) bekezdése az Áht.-ba új 121/C. §-t iktatott be, a módosítást követően az 121/D. § (6) bekezdés a) pontja, (9) és (10) bekezdése kisebb módosításokkal továbbra is tartalmazza az indítványozó által kifogásolt rendelkezéseket, illetve a PMr.-t 2011. augusztus 4-ével hatályon kívül helyezte a költségvetési szervnél belső ellenőrzési tevékenységet végzők nyilvántartásáról és kötelező szakmai továbbképzéséről, valamint a költségvetési szervek vezetőinek és gazdasági vezetőinek belső kontrollrendszer témájú továbbképzéséről szóló 28/2011. (VIII. 3.) NGM rendelet (a továbbiakban: NGMr.) és az NMGr. – módosításokkal, de tartalmilag azonos módon – tartalmazza az indítványozó által a PMr.-ben kifogásolt rendelkezéseket. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a támadott norma helyébe lépő hasonló tartalmú szabályozás az indítványban megjelölt szempontok alapján vizsgálandó. [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 579, 581.; 822/B/1998. AB határozat, ABH 2002, 861, 862.] Mivel a jelen ügyben vizsgált törvényi és rendeleti rendelkezés az új szabályozásban nem változtatott a sérelmezett rendelkezés alkotmányosságával összefüggésben felvetett kérdésen, az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálatot az elbíráláskor hatályos rendelkezések, az Áht. 121/D. § (6) bekezdés a) pontja, (9) bekezdésének idézett szövegrésze és (10) bekezdése és az NGMr. tekintetében folytatta le.
Az Alkotmánybíróság az eljárása során megkereste a nemzetgazdasági minisztert.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
„70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.”
2. Az Áht. indítvánnyal érintett rendelkezései:
„121/D. § (1) A költségvetési szerveknél belső ellenőrzési tevékenységet csak az államháztartásért felelős miniszter engedélyével rendelkező személy végezhet.
(2) Az államháztartásért felelős miniszter rendeletben szabályozza a kötelező szakmai továbbképzés és a kapcsolódó vizsgáztatás részleteit.
(3) Az (1) bekezdés szerinti tevékenység folytatását az államháztartásért felelős miniszter annak engedélyezi, aki
a) rendelkezik a külön jogszabályban előírt végzettséggel és gyakorlattal;
b) büntetlen előéletű, és nem áll a belső ellenőrzés körébe tartozó tevékenység vonatkozásában a foglalkozástól eltiltás hatálya alatt.
(…)
(6) A nyilvántartásból törölni kell azt a természetes személyt,
a) aki a (9) bekezdés szerinti továbbképzésben nem vesz részt, akinek részvételét a továbbképzésben közreműködő szervezet nem igazolja, illetve aki nem tudja kimenteni a továbbképzésben való részvételének hiányát, továbbá aki a (9) bekezdésben előírt vizsgakötelezettséget nem teljesíti,
(…)
(9) A belső ellenőrök kötelesek a már megszerzett ismereteket naprakészen tartani, fejleszteni, a változásokból eredő követelményekkel összhangba hozni. Ennek érdekében kötelesek szakmai továbbképzésen részt venni, és külön jogszabályban előírt esetekben vizsgát tenni.
(10) A belső ellenőri tevékenység engedélyezésére irányuló eljárásért, valamint a nyilvántartásba bejegyzett adatok módosítása vagy törlése iránti eljárásért az államháztartásért felelős miniszter rendeletében meghatározott igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. A (3) bekezdés szerinti döntéssel kapcsolatos hatósági eljárás ügyintézési határideje hatvan nap.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Áht. 121/D. § (1) bekezdése alapján a költségvetési szerveknél belső ellenőrzési tevékenységet csak az államháztartásért felelős miniszter engedélyével rendelkező személy végezhet.
Az indítványozó szerint utólagosan nem követelhető meg a belső ellenőri tevékenység végzéséhez olyan vizsga, amely eleve nem volt képesítési feltétel, illetve megítélése szerint ez a szabályozás az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből eredő jogbiztonságot sérti és a 70/A. § (1) bekezdésébe ütközően hátrányosan megkülönbözteti a belső ellenőröket a könyvvizsgálóktól és a számviteli szolgáltatást végzőktől.
Az Alkotmánybíróság számos határozatában értelmezte az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését. Az Alkotmány e rendelkezését – állandó gyakorlata szerint – a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. Az Alkotmánybíróság e határozatokban kifejtette, hogy bár az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szövegszerűen az alapvető jogok tekintetében tiltja a hátrányos megkülönböztetést, a tilalom, ha a megkülönböztetés sérti az emberi méltósághoz való alapvető jogot, kiterjed az egész jogrendszerre. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem az emberi vagy az alapvető állampolgári jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138–140. stb.].
Az indítványozó által támadott Áht. és NGMr. rendelkezéseinek személyi hatálya alá tartozó költségvetési szerveknél belső ellenőri tevékenységet végző természetes személyek nem tekinthetők azonos helyzetben lévő személyeknek az indítványozó által hivatkozott könyvvizsgálókkal és a számviteli szolgáltatást végzőkkel. A törvényalkotó éppen a különböző helyzetük (közszféra, magánszféra) miatt szabályozta önállóan az Áht.-ban és az NGMr.-ben a belső ellenőrzésre és a belső ellenőrökre vonatkozó szabályokat. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában személyek közötti diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha a jogalkotó valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy embercsoporttal történt összehasonlításban kezel hátrányosabb módon. [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 161–162.; 43/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 744, 745.; 397/B/1995. AB határozat, ABH 1995, 786, 787.; 432/B/1995. AB határozat, ABH 1995, 789, 792.; 719/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 769, 775.; 17/2000. (V. 26.) AB határozat, ABH 2000, 112, 115.; 624/E/1999. AB határozat, ABH 2002, 1023, 1035. stb.] Ezért az Alkotmánybíróság az Áht. 121/D. § (6) bekezdés a) pontja és a 121/D. § (9) bekezdésének érintett szövegrésze az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütköző alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Az Áht. 121/B. § (1) bekezdése alapján a belső ellenőrzés a belső kontrollrendszer keretén belül működő független, tárgyilagos bizonyosságot adó és tanácsadó tevékenység, amelynek célja, hogy az ellenőrzött szervezet működését fejlessze és eredményességét növelje. A belső ellenőrzési tevékenység végzéséhez szükséges, naprakész ismeretek megszerzésének egyik feltétele – a költségvetési szerveknél belső ellenőrzési feladatkört ellátó személyek munkakörének összetettsége, feladatkörük jelentősége miatt – a belső ellenőrök továbbképzése és az ehhez kapcsolódó vizsga. A belső ellenőrök kötelező szakmai továbbképzését – az érintettek által kellő időben megismerhető és a felkészülésre lehetőséget adó módon – törvényi felhatalmazás, az Áht. 124. § (4) bekezdés l) pontja alapján az NGMr. szabályozza. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelme sem állapítható meg, ezért az Áht. (5) bekezdés a) pontja és a 121/D. § (9) bekezdésének támadott szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt e vonatkozásban is elutasította.
2. Az indítványozó szerint az Áht. 121/D. § (9) bekezdése idézett szövegrészében és az NGMr.-ben lévő szabályozás sérti az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében meghatározott foglalkozás szabad megválasztásához való jogot.
Az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. Az Alkotmánybíróság több határozatában értelmezte a munkához és a foglalkozáshoz való alapjog tartalmát [21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 117, 121.; 40/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 282, 285.; stb.] E határozataiban kifejtette, az alapjog tartalmán az egyénnek azt az alanyi jogát kell érteni, hogy az anyagi létét munkával biztosítsa. A munkához való jog azonban nem jelenti azt, hogy bárkinek is joga volna meghatározott foglalkozás gyakorlására. A 40/1997. (VII. 1.) AB határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy „indokolt esetben az állam szigoríthatja, akár többször is valamely foglalkozásba kerülés feltételeit”. (ABH 1997, 282, 285.) Ez egyben azt is jelenti, hogy a foglalkozásban maradás feltételeinek szabályai is előre kiszámítható módon módosíthatók. „Bizonyos, az adott szakma jellegéhez szorosan kapcsolódó szintű végzettség, vizsgák, szakmai gyakorlat megkövetelése elvileg mindig szükséges feltétele lehet az egy foglalkozási ágba kerülésnek, illetve valamely szakma gyakorlásának.” (ABH 1997, 282, 285.) Az Alkotmánybíróság a pedagógusok kötelező továbbképzése kapcsán a 1333/B/1996. AB határozatában kifejtette: „A továbbképzésen való részvétel, illetve ezzel összefüggésben a követelményeknek megfelelő szintű teljesítése azt a célt szolgálja, hogy az egyes foglalkozást űzők naprakész, szinten tartott ismeretekkel rendelkezzenek a saját foglalkozási területükre vonatkozóan, tudomást szerezhessenek és tájékoztatást kaphassanak a szakterületükön elért legújabb tudományos, kutatási eredményekről, új módszerekről stb. Az egyes foglalkozásokkal kapcsolatos ismeretanyag (szakismeret, tudományos ismeret) frissítésére a foglakozástól, szakterülettől függően eltérő időközönként van szükség, és az elavult ismeretek alkalmazásának is más-más következményei lehetnek.” (ABH 2006, 1027, 1029.) Ezt az álláspontját az Alkotmánybíróság a könyvvizsgálók kötelező továbbképzése kapcsán a 851/B/1998. AB határozatában (ABH 2006, 1136, 1143–1144.) is megerősítette. A korszerű ismeretekkel rendelkező belső ellenőri személyi állomány megteremtése érdekében a magasabb képesítési követelmények előírása önmagában nem jelenti a foglalkozáshoz való jog sérelmét. Az Alkotmánybíróság az 40/1997. (VII. 1.) AB határozatában azt is kifejtette, hogy a képesítési feltételek szigorítása nem állíthat olyan objektív korlátokat, amelyek elzárják a teljesítés lehetőségét az adott foglalkozást választók elől. A feltételek teljesítése elvileg továbbra is nyitva kell, hogy álljon mindenki előtt, a feltételek akkor nem alkotmányosak, ha nem biztosítanak kellő időt az új helyzethez való alkalmazkodásra. „A munkavégzésre létesített jogviszony jellege nem érinti a foglalkozás szabad megválasztásához való jogot, hiszen csupán a foglalkozás gyakorlásának külső kereteit biztosítja, nem jelent a munkavállaló számára semmilyen akadályt a munka, foglalkozás megválasztásában és gyakorlásában (…)” (269/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 751–752.)
Az NGMr. 7. §-a alapján a belső ellenőrök a kötelező szakmai továbbképzésen az engedélykiadás évét követő évben, illetve azt követően kétévente kötelesek részt venni. A költségvetési szervnél belső ellenőrzési tevékenységet végzőkre vonatkozó szakmai továbbképzésre vonatkozó szabályozást áttekintve az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az NGMr. – a belső ellenőrök szakmai továbbképzésének szabályait tartalmazó – 7-9. §-aiban meghatározott teljesítési határidő terjedő idő elégségesnek tekinthető az új jogi helyzethez való alkalmazkodáshoz. Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint az Áht. 121/D. § (9) bekezdésének támadott szövegrésze és az NGMr. indítványozó által támadott rendelkezései e vonatkozásban nem sértik az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdését.
3. Az indítványozó álláspontja szerint az Áht. 121/D. § (9) bekezdésének indítvánnyal érintett szövegrésze és (10) bekezdése és az NGMr. az Alkotmány 8. § (2) bekezdését is sérti a foglalkozáshoz való alapjog korlátozása miatt. Az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdéséből következően a foglalkozáshoz való jog alkotmányos alapjog. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint az alapvető jogokra vonatkozó szabályokat a törvény állapítja meg, az alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Az Alkotmánybíróság már több döntésében, így elvi jelleggel a 64/1991. (XII. 17.) AB határozatában felhívta a figyelmet arra is, hogy „nem mindenfajta összefüggés az alapjogokkal követeli meg a törvényi szintű szabályozást. Valamely alapjog tartalmának meghatározása és lényeges garanciáinak megállapítása csakis törvényben történhet, törvény kell továbbá az alapjog közvetlen és jelentős korlátozásához is. Közvetett és távoli összefüggés esetében azonban elegendő a rendeleti szint is.” (ABH 1991, 297, 300.)
Az Áht. 121/D. § (10) bekezdése és az NGMr. arra utal, hogy költségvetési szervnél belső ellenőrzési tevékenységet csak a belső ellenőrök nyilvántartásába felvett személy végezhet. Az Áht. 121/D. § (6) bekezdés a) pontja alapján a nyilvántartásból törölni kell azt, aki az Áht. 121/D. § (9) bekezdés szerinti továbbképzésen nem vesz részt, akinek részvételét a továbbképzésben közreműködő szervezet nem igazolja, illetve aki nem tudja kimenteni a továbbképzésben való részvételének hiányát, továbbá a (9) bekezdésben előírt vizsgakötelezettségét nem teljesíti. Az Alkotmánybíróság a 21/1994. (IV. 16.) AB határozatában már felhívta a figyelmet arra, hogy „a vizsgák megkövetelése elvileg mindig szükséges feltétele egy foglalkozási ágba kerülésnek, hacsak nem tökéletesen szakképzetlen segédmunkásról van szó”. (ABH 1994, 117, 123.) A költségvetési szervnél belső ellenőrzési tevékenységet végzőket érintő képzési és nyilvántartási kötelezettségek garanciális jelentőségű szakmai és célszerűségi szempontokon alapulnak, amelyek a foglalkozáshoz való alkotmányos alapjog lényeges tartalmával csak távoli összefüggésben vannak. Ezért az Alkotmánybíróság az Áht. 121/D. § (9) bekezdésének támadott szövegrésze, (10) bekezdése és az NGMr. rendelkezéseit nem tekintette az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésébe ütközőnek, ezáltal a 8. § (2) bekezdése megsértésének, ezért az alkotmányellenességük megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
4. Az indítványozó kifogásolta továbbá, hogy a belső ellenőrök az engedélyezési eljárásért, a nyilvántartásba vett adatok módosításáért, törléséért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni, illetve a kötelező szakmai képzés finanszírozása a belső ellenőrök számára anyagi hátrányt jelent, amely szintén sérti a munka és a foglalkozás szabad megválasztásának jogát.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Áht. 121/D. § (10) bekezdése és az 70/B. § (1) bekezdése között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi, ezért az Alkotmánybíróság az Áht. 121/D. § (10) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt e vonatkozásban elutasította.
Budapest, 2011. november 22.
Dr. Paczolay Péter s. k. |
||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Balsai István s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Bihari Mihály s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k., |
Dr. Holló András s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Kiss László s. k., |
Dr. Kovács Péter s. k., |
||||||
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Pokol Béla s. k., |
Dr. Stumpf István s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
Dr. Szívós Mária s. k., |
||||||||
alkotmánybíró |
||||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás