KÜ BH 2010/53
KÜ BH 2010/53
2010.02.01.
A vadászterületek határát beazonosításra alkalmas módon kell megjelölni. E követelmény nem teljesül, ha a vadászterület leírása pontatlan vagy nem létező adatokat tartalmaz (1952. évi III. tv. 206. §, 3. §, 79/2004. FVM r. 11. §, 14. §, 1996. évi LV. tv. 8. §).
A B.–K.–V. települések közigazgatási területéhez tartozó ingatlanok tulajdonosai által létrehozott 1/3-ad jogállású földtulajdonosi csoport 2006. szeptember 21-én megtartott földtulajdonosi gyűlésen vadászterület kialakítását határozta el és a felperest választotta meg képviselőjének. A felperes 2006. október 5-én vadászterület határának megállapítása és a földtulajdonosi közösségi képviselő nyilvántartásba vételére iránt kérelmet terjesztett elő, amelyet a megismételt eljárásban kijelölés folytán eljárt a Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal 2007. július 20-án kelt határozatával elutasított. Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a földtulajdonosok gyűlésének összehívását kezdeményező földtulajdonosok nem rendelkeznek a földterület 1/3-ának tulajdonával, a hirdetmény közzétételére vonatkozó szabályt megsértették, mert M. és Sz. településeken a hirdetményt nem tették közzé, a hirdetményhez nem topográfiai, hanem ingatlan-nyilvántartási térképet mellékeltek, illetőleg a vadászterület határvonalának egyedi beazonosítására nem alkalmas a csatolt szöveges leírás.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2007. október 17-én kelt határozatában az elsőfokú határozatot – tárgyának és indokolásának részbeni megváltoztatása mellett – helybenhagyta. Az alperes kifogásolta, hogy Sz. településen a hirdetményt nem tették közzé, annak ellenére, hogy a vadászterület a 01346 hrsz.-ú csatorna középvonaláig tart, így sz.-i területet érint, továbbá egyetértett azzal az elsőfokú hatósági megállapítással is, hogy a vadászterület határvonala egyedi beazonosításra nem alkalmas, mert az egyes, határvonalat képező ingatlanok megjelölése pontatlan, illetve az ingatlan-nyilvántartási adatokkal nem azonosítható. Az alperes megállapította, de a kialakult gyakorlat miatt nem értékelte a felperes terhére, hogy jogszabályi előírás ellenére topográfiai térkép helyett ingatlan-nyilvántartási térképet csatolt.
A felperes keresetében az alperesi határozat megváltoztatását és a vadászterület határának megállapítását, képviselőkénti nyilvántartásba vételét kérte, illetve az alperesi határozat hatályon kívül helyezése mellett az alperes új eljárásra kötelezését. Állította, hogy az alperes eljárása eljárásjogi és anyagi jogi jogszabályokat is sértett, mert a vadászterület határát egyedi azonosításra alkalmas módon megjelölte, és a hirdetményt megfelelő módon közzétette, mert a vadászterület nem érinti Sz. település területét, ezért e településen a hirdetményt nem kellett kifüggesztenie. Az elsőfokú eljárásban a felperes két, az alperesi beavatkozó egy magánszakértői véleményt csatolt.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a földtulajdonosi gyűlés összehívásáról szóló hirdetményt Sz. Önkormányzatánál is közzé kellett volna tenni, mivel a vadászterület határvonalának leírásában a 01346 hrsz.-ú csatorna megjelölésű ingatlan határként szerepel. Elfogadta, hogy a B.-M. határon a 092 hrsz.-ú megjelölés beazonosításra alkalmatlan adat volt épp úgy, mint a B.-M. 0420 hrsz.-ú út megnevezés is, mivel ilyen ingatlan nem létezik. Rámutatott arra, hogy a B. 0420 hrsz.-ú ingatlan egy csatorna, és ha a felperes e csatorna és a M. 0216 hrsz.-ú út közötti, ún. ,,Sárgagáti út'' elnevezésű területet kívánta a vadászterület határaként megjelölni, akkor a határleírásban azt kellett volna feltüntetnie. Egyedi beazonosításra alkalmatlannak találta a B.-O. főcsatornán a 0132/3 hrsz.-ú csatorna megnevezést, mivel a terület erdő és a 0127/1 hrsz.-ú bekötő útként szerepeltetett ingatlant, mert az szántó. Megállapította továbbá, hogy a felperes a törvényi előírás ellenére nem topográfiai térképet, hanem ingatlan-nyilvántartási térképet mellékelt a hirdetményéhez, és kérelme oly mértékben hiányos volt, hogy annak pótlására nem volt lehetőség, ezért a hiánypótlásnak nem volt helye. A bizonyítékok mérlegelése körében utalt arra, hogy a felperes bírói tájékoztatás ellenére nem kérte földmérő szakértő kirendelését, a csatolt magánszakértői vélemény – amely a felperesi előadásnak minősíthetők – nem volt alkalmasak a közigazgatási eljárásban beszerzett vadászati szakértő véleményének cáfolatára. Az elsőfokú bíróság megállapította azt is, hogy a másodfokú hatóság sem anyagi, sem eljárásjogi jogszabályt nem sértett, a meghozott határozat jogszerűségét a felperes a Pp. 164. § (1) bekezdése szerinti bizonyítási kötelezettsége ellenére nem tudta bizonyítani.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára utasítását kérte. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 3. § (2) bekezdését, mert az alperesi határozat a topográfiai térkép hiányosságát nem rótta a terhére, így ennek vizsgálata szükségtelen és a kereseti kérelmen túlmutatott, mint ahogy a hiánypótlás lehetőségének vizsgálata is. Állította, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdését sértve a vadászterület határvonalának megjelölésével kapcsolatosan téves jogi következtetésre jutott és ítéletében nem adott magyarázatot arra, hogy mit kell egyedi azonosításra alkalmas leírásnak tekinteni, és miért fogadta el határként a csatorna középvonalát. Vitatta a földmérő szakértő bevezetésére vonatkozó tájékoztatás helytállóságát. Sérelmezte, hogy a bíróság a terjedelmes bizonyítás anyagát nem értékelte és nem adott választ arra, hogy az alperes eljárása sértette-e a keresetében hivatkozott eljárási szabályokat.
Az alperes a felülvizsgálati eljárásban nyilatkozatot nem terjesztett elő.
Az alperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság a hiánytalanul feltárt tények alapján a bizonyítékokat helytállóan értékelte. Állította, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében előadottak nem alkalmasak az érdemi felülvizsgálat lefolytatására, mivel a felperes pontosan nem jelöli meg azokat a jogszabályokat, melyre a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát alapozza, így különösen azokat a bizonyítékait, amelyek értékelésének elmaradását sérelmezi.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és megállapította, hogy az nem jogszabálysértő a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott okokból.
A jogerős ítélet nem sérti a Pp. 3. § (2) bekezdését, mert az elsőfokú bíróság azzal, hogy az alperes megállapításaihoz csatlakozva rögzítette ítéletében, hogy a felperes a vadászterület megjelölésére a 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet 12. § (5) bekezdése ellenére nem függesztett ki topográfiai térképet, hanem a hirdetményéhez ingatlan-nyilvántartási térképet mellékelt, nem terjeszkedett túl a kereseti kérelmen, és nem vizsgálódott szükségtelen körben. A felperes eljárási kifogásai, így különösen az együttműködési kötelezettség, az egyenlő elbánás, a részrehajlás nélküli és tisztességes ügyintézés hiányára vonatkozó felperesi állítások tükrében a hiánypótlás lehetőségének vizsgálata sem volt felesleges és kereseti kérelmen túlmutató.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítás szabályait betartva járt el és ezért a jogerős ítélet nem sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését sem, mert az elsőfokú bíróság a vadászterület határvonalának meghatározása és megjelölésének megfelelősége körében a releváns tényeket feltárta, a levont következtetéseit szükséges mértékben és logikusan megindokolta.
A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati ügyekben követett töretlen gyakorlata szerint a felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelésébe tartozó kérdés – így a bizonyítékok értékelése – általában nem vizsgálható és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. Felülmérlegelésre csak kivételes esetben kerülhet sor, ha a tényállás feltáratlan maradt, a levont következtetések iratellenesek vagy okszerűtlenek, illetve az indokolás logikai ellentmondást tartalmaz.
A Legfelsőbb Bíróság felülmérlegelésre okot adó körülményt nem észlelt az alábbiak miatt.
A vadászterület határának pontos megjelölését indokolja, hogy a vadászati hatóságnak a benyújtott kérelem alapján az 1996. évi LV. törvény 8. §-ában és a 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet 11. § (5) bekezdésében foglaltak szerint többek között vizsgálnia kell a terület kiterjedtségét, azt, hogy a vadászterület kialakításával keletkezik-e zárvány terület, illetőleg van-e az egyes vadászterületek között átfedés, van-e benne vadászterületnek nem minősíthető terület, és az a vad lét- és szaporodási feltételeit, mozgásigényét kielégíti-e. Erre figyelemmel okszerű az az elvárás, hogy a vadászterület határát pontosan, beazonosításra alkalmas módon kell megjelölni. Erre vonatkozó kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában azt mindig az egyedi ügyben fennálló körülmények határozzák meg, hogy mi minősül beazonosításra alkalmas megjelölésnek.
Az elsőfokú bíróság elvégezte az egyedi körülmények értékelését, és pontosan felsorolta a kifogásolt határmegjelöléseket, és indokát adta annak is, hogy azokat miért tekintette pontatlannak, vagy beazonosításra alkalmatlannak. A Legfelsőbb Bíróság egyetért azzal, hogy a határvonal megjelölésének módját a kérelmező szabadon választhatja meg, utalhat akár ingatlan-nyilvántartási adatokra, de akár a terület helyben szokásos elnevezésére is, azonban bármely jelölést úgy köteles használni, hogy az egyértelműen és kétséget kizáró módon azonosítsa a határterületet.
A felperes alapvetően ingatlan-nyilvántartási adatokat használt a vadászterület határának azonosítására, azonban ahogy ez a perbeli vizsgált eljárásban is kiderült számtalan esetben az adatokat helytelenül tüntette fel, a helyrajzi számnak, illetőleg a terület megnevezésének pontatlan, vagy téves jelölése a beazonosítást akadályozta.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes azt is megalapozottan kifogásolta, hogy a felperes fiktív, nem létező ingatlan-nyilvántartási adattal jelölte vadászterülete egyik határát, mivel az ingatlan-nyilvántartás szerint nincs ,,B.-M. 0420 hrsz.-ú út''. B-en a 0420 hrsz.-ú terület csatorna, amellyel párhuzamosan helyezkedik el a 0216 hrsz.-ú út, és e két terület között található az – a felperes által a per során hivatkozottak szerinti – ún. S.-i út, amelyet a felperes a vadászterület határaként kívánt megjelölni, a beazonosításra nem alkalmas, nem létező adat használata nyilvánvalóan nem elfogadható.
H.-en került megállapításra az is, hogy a vadászterület érintette Sz. települést is. 2006. július 29-én a felperes, mint a b.-i és T. Z., mint a k.-i vadásztársaság képviselői megállapodást kötöttek, melyben rögzítették, hogy vadászterületük közös határa – többek között – a Sz. 013476 hrsz.-ú csatorna. E megállapodás és a vadászterület leírása alapján okszerűen fogadta el az elsőfokú bíróság, hogy a csatorna középvonala a határ, így a kialakítani kért vadászterület szeghalmi ingatlant is érint. E tényből pedig jogszerűen került levonásra az a következtetést, hogy Sz.-on is közzé kellett volna tenni a földtulajdonosi gyűlésről szóló hirdetményt a Vtv. 14. § (1) bekezdése alapján.
A vadászterület beazonosításra alkalmas megjelölése nagyobb részt jogkérdés, melynek eldöntéséhez szükséges szaktudással a bíróság rendelkezik. A közigazgatási eljárásba bevont szakértő megállapításainak cáfolatára igazságügyi szakértő véleménye lehet alkalmas, a fél előadásának minősülő magánszakértői vélemények erre nem alkalmasak. Tekintettel arra, hogy a felperes a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján rá háruló bizonyítás teher ellenére igazságügyi szakértő kirendelését a perben a bíróság tájékoztatása ellenére nem kérte és a bíróság a Pp. 336/A. § (1) bekezdésében nevesített eseteket kivéve hivatalból a perben nem folytathat le bizonyítást, az elsőfokú bíróság kizárólag a rendelkezésre álló adatok alapján hozhatta meg döntését.
A jogerős ítélet ténymegállapításai egyben választ adnak a felperesnek az alperesi eljárással szemben megfogalmazott kifogásaira, cáfolva annak jog- és alapelveket sértő jellegét.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. II. 37.093/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás