BÜ BH 2010/59
BÜ BH 2010/59
2010.03.01.
Közúti baleset gondatlan okozása vétségében a terhelt büntetőjogi felelőssége akkor is megállapítható, ha az elsőbbségadási kötelezettségét megszegő sértett által előidézett közvetlen veszélyhelyzetet a megengedett sebességet jelentős mértékben túllépő magatartása miatt nem tudja lassító fékezéssel elhárítani [Btk. 187. § (1) bek. és (2) bek. b) pont, KRESZ 26. § (1) bek. a) pont, 28. § (2) bek. b) pont].
Az elsőfokú bíróság a 2007. év június hó 8. napján kihirdetett ítéletében a terhelt bűnösségét halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében állapította meg. Ezért őt 1 év – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett – fogházbüntetésre és 3 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.
A másodfokon eljáró bíróság a 2008. év február hó 14. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: a fogházbüntetés tartamát 6 hónapra, a végrehajtás felfüggesztésének próbaidejét 1 évre, a közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés időtartamát pedig 1 évre mérsékelte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az ítéleti tényállás lényege szerint a terhelt 2006. év április hó 7. napján kora délután lakott területen napos időben, száraz aszfaltburkolatú úttesten, gyér forgalomban, a megengedett 50 km/óra sebességet túllépve, 85-95 km/óra sebességgel vezette személygépkocsiját. Haladási irányát tekintve jobbról, az „Állj! Elsőbbségadás kötelező!” jelzőtáblával alárendelt útról megállás nélkül kanyarodott ki kerékpáron a főútvonalra a terhelt személygépkocsija elé a sértett. A terhelt –, aki a személygépkocsijával legalább 45-48 méterre volt – észlelve a kihajtó kerékpárost, vészfékezett és balra kormányzott, azonban jelentős sebesség-túllépése miatt a terelővonaltól 0,6 méterre balra, a jármű jobb oldalával elsodorta a sértettet.
Az ütközés következtében a sértett súlyos, az élettel össze nem egyeztethető, többszörös sérülést szenvedett és a helyszínen életét vesztette.
Az ítéleti tényállás rögzíti, hogy amennyiben a terhelt a megengedett 50 km/órás sebességet nem lépi túl a járművével, az ütközés helyéig akár lassító fékezéssel is meg tudott volna állni, illetve gázlevételt sem kellett volna alkalmaznia ahhoz, hogy útvonalából a kerékpáros kihaladjon.
Az elsőfokú bíróság a terhelt terhére a KRESZ 26. § (1) bekezdés a) pontja IV. tételének megszegését állapította meg. Kifejtette, hogy a terhelt a megengedett sebességet olyan mértékben lépte túl, hogy az a sértett számára már megtévesztő volt. Megállapította azonban a sértett közlekedési szabályszegését is, amely a KRESZ 28. § (2) bekezdés b) pontjában írt szabály megsértésével valósult meg. A másodfokú bíróság a sértett elsőbbségi szabályszegésén túl a bekanyarodási szabályok [KRESZ 31. § (1) bekezdés a) pontja és (3) bekezdés] megszegését is megállapíthatónak látta.
A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt a meghatalmazott védője útján a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakra hivatkozással terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amely szerint a terhelt nem követett el olyan közlekedési szabálysértést, amely a balesettel okozati összefüggésben állna. Az útkereszteződés előtti gyorshajtása semmilyen összefüggésben nem állt az alárendelt útról figyelmetlenül és szabálytalanul behaladó kerékpáros elütésével.
A felülvizsgálati indítvány alapjaként a védő a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt okot is megjelölte. Sérelmezte a Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontjában megjelölt és az ítélet hatályon kívül helyezést megalapozó eljárási szabálysértést is, vélekedése szerint a bíróság megszegte indokolási kötelezettségét. Utalt arra, hogy a bíróságok figyelmen kívül hagyták azt a műszaki szakértői nyilatkozatot, amely szerint a szakértő nem tudta kizárni, hogy a kerékpáros a kereszteződésbe 14 km/órás haladási sebességgel is behajthatott és az ütközésig 8-9 km/órás sebességre lassított.
Az indítványozó álláspontja szerint az ítélet a 6/1998. BJE határozatban írtaktól eltérően, tévesen rögzíti, hogy a terhelt sebessége megtévesztő volt. A sértett kerékpáros ugyanis a kereszteződés előtt nem állt meg, nem készült fel az elsőbbség megadására, így megtévesztéséről sem lehet szó. A terhelt – a védő szerint – már akkor vészfékezést és balra kormányzást határozott el, amikor a sértett kerékpárjával még megállhatott volna. Hiányolta a védő a törvényi tényállás megvalósításához szükséges gondatlanság megállapításának jogi értékelését is.
Mindezekre figyelemmel azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság az első- és másodfokú bíróság ítéletét változtassa meg és a terheltet az ellene emelt vád alól mentse fel. Másodlagosan indítványozta a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatásának elrendelését.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványnak az indokolási kötelezettség elmulasztására hivatkozó, ténylegesen a bizonyítékok bírói mérlegelését és a tényállás megállapítását támadó részét a törvényben kizártnak, egyebekben alaptalannak tartotta, ezért a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította hogy a terhelt javára előterjesztett felülvizsgálati indítvány nem alapos.
Felülvizsgálatnak a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontja alapján kizárólag az ott megjelölt – ún. abszolút hatályú – eljárási szabálysértések esetén van helye. A Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontjában megjelölt eljárási szabálysértés akkor valósul meg, ha a bíróság a büntetőjogi főkérdésben (bűnösség, jogi minősítés, büntetéskiszabás) olyan mértékben mulasztja el indokolási kötelezettségét, amely miatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. Ilyen hibát azonban a felülvizsgált ítélet nem mutatott.
A védő ítéleti tényállással kapcsolatos kifogásai valójában a megállapított tényállástól eltérő, feltételezett közlekedési helyzet elemzésére épültek. Minthogy a védő ténybeli feltételezéseit a peradatok nem igazolták, a műszaki szakértői vélemény azt nem is valószínűsítette, az ügyben eljárt bíróságok más, a védő által vitatatott tényállást állapítottak meg. Ez azonban nem az indokolási kötelezettség megszegését jelenti, az ítéleti tényállás a mérlegelt és elfogadott bizonyítékokon alapul.
A Be. 423. § értelmében a jogerős ítélet tényállása a felülvizsgálati eljárásban nem támadható, és nincs lehetőség az indokolási kötelezettség jogsértő megszegésére [Be. 416. § (1) bek. c) pontjában és a Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontjában megjelölt szabályokra] hivatkozva a bizonyítékok mérlegelésének támadására sem.
Az ítéleti tényállásból kitűnően mind a terhelt, mind pedig a sértett megszegte a közúti közlekedés szabályait. A sértett kerékpáros a KRESZ 28. § (2) bekezdésének b) pontjában írt rendelkezés sérelmével az „Állj! Elsőbbségadás kötelező!” jelzőtáblával védett főútvonalra úgy hajtott fel, hogy a védett útvonalon közlekedő terhelt gépkocsijának nem biztosította az áthaladási elsőbbségét. Ezzel olyan veszélyhelyzetet hozott létre, amelyet a terhelt – jelentős sebességtúllépése, a KRESZ 26. § (1) bekezdés a) pontjának IV. tételében írt rendelkezés megszegése miatt – nem tudott elhárítani.
Az ítéleti tényállás szerint a terhelt a lakott területen megengedett 50 km/óra sebességet jelentősen túllépve, 85-95 km/óra sebességgel közlekedett, sebesség-túllépése – közel 70%-kal lépve túl – meghaladta a megengedett sebességet. Az elsőbbségadásra kötelezett és valóban megállás nélkül kihajtó kerékpárostól a terhelt legalább 45-48 méterre volt, amikor őt észlelve vészfékezett és balra kormányzott. Amikor a kerékpáros az útkereszteződésbe kellő körültekintés nélkül behajtott, a terhelt számára nyilvánvalóvá vált, hogy elsőbbségadási kötelezettségének nem tesz eleget. Ám ekkor még a megengedett 50 km/óra haladási sebesség mellett az ütközés helyéig lassító fékezéssel meg tudott volna állni, sőt: iránytartás mellett gázlevétel alkalmazása nélkül is lehetővé vált volna a sértett kihaladása. A terhelt magatartását értékelve tehát megállapítható, hogy a jelentős sebességtúllépésben megnyilvánuló, KRESZ szabályt szegő tevékenységével közrehatott a baleset bekövetkezésében, ezért a cselekmény tényállásszerű és jogellenes. A terhelt nem láthatta ugyan előre magatartásának következményét, de kellő figyelem és körültekintés mellett számolnia kellett azzal, hogy a kialakuló közlekedési veszélyhelyzetben a jelentős sebességtúllépés miatt megnövekedő fékút számottevően korlátozza, vagy kizárja balesetelhárítási lehetőségeit. A sértett által kialakított veszélyhelyzetet késedelem nélkül észlelte, balra kormányzást és vészfékezést határozott el, az ütközést elkerülni azonban nem tudta. Ezért a megengedett sebesség jelentős túllépésében megnyilvánuló közlekedési szabályszegése releváns, okozati összefüggésben áll a bekövetkezett balesettel és a terhelt gondatlan bűnössége az eredmény tekintetében is megállapítható.
A terhelt büntetőjogi felelőssége nem a mellékútvonalról a főútvonalról megállás nélkül behajtó sértett megtévesztése, hanem a más által előidézett közvetlen veszélyhelyzet elhárítására képtelenség miatt állapítandó meg, mivel a túlzott sebessége következtében nem, tudta elkerülni lassító fékezéssel a sértett halálát eredményező összeütközést.
Mindezekre figyelemmel az ügyben eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül állapították meg a terhelt bűnösségét a Btk. 187. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Be. 426. § alapján a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 387/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás