PÜ BH 2010/63
PÜ BH 2010/63
2010.03.01.
Az alperes által igénybevett biztonsági őrök – mint teljesítési segédek – tevékenysége folytán bekövetkezett szerződésszegésért és az ezzel okozott kárért az alperes tartozik felelősséggel [Ptk. 475. és 339. §].
A peres felek között 2003. augusztus 4-én a B., T. utca 78-82. alatti 132 lakás-építési terület őrzésére, védelmére irányuló szerződés jött létre, amelyben az alperes vállalta, hogy a szerződés megkötésétől kezdve minden nap 16 órától másnap 7 óráig, munkaszüneti napokon 24 órán át szolgálatot lát el. A váltás megkezdését és befejezését átadás-átvétel előzi meg, amelyet a felek az őrnaplóban rögzítenek. Az alperes vállalta, hogy az építkezésre ki és be közlekedő mindennemű teher- és személygépkocsit ellenőriz és az esetleges eseményeket azonnal jelzi. Az alperes a szerződés teljesítéséhez megbízottat vett igénybe, az őrzést a megbízott biztonsági őrei végezték.
Az építkezés alatt, 2004. szeptember 16-án, hajnalban a felperes alkalmazásában álló G. Gy. építésvezető személygépkocsiját, melyet az építkezés területén lévő mélygarázsban tárolt, ismeretlen tettes eltulajdonította.
A G. Gy. feljelentése alapján indult eljárásban a rendőr-főkapitányság a 2004. október 13-án kelt 120-4417/2004. számú határozatával a nyomozást felfüggesztette, tekintettel arra, hogy az elkövető kiléte nem volt megállapítható.
G. Gy.-nek a jelen per felperesével szemben kártérítés iránt indított munkaügyi perében a munkaügyi bíróság a ítéletével kötelezte a Z. Zrt.-t, hogy kártérítés címén fizessen meg G. Gy.-nek 4 550 000 forint tőkét és annak törvényes mértékű késedelmi kamatát, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A megyei bíróság mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy a Mt. 176. §-ának (1) bekezdése alapján a munkáltatót objektív felelősség terheli a munkavállaló munkahelyre bevitt tárgyaiban, dolgaiban bekövetkezett károkért. A munkáltató azonban a felelősség alól nem tudta kimenteni magát. Megállapította, hogy a kár bekövetkeztében G. Gy. is közrehatott azzal, hogy a gépjármű kulcsát az építés területén lévő iroda konténerben hagyta. A kármegosztás mértékét a munkáltatóra terhesebben 70-30%-ban állapította meg.
A felperes a keresetében kártérítés címén 5 935 450 forint tőke és kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését arra hivatkozással, hogy az alperes nem tett eleget a szerződésben foglalt őrzési kötelezettségének, nem ellenőrizte megfelelően az építkezés területére ki és be közlekedő járműveket. A szerződésszegéssel okozott kárnak, azaz a felperes által a munkaügyi bíróság jogerős ítélete alapján G. Gy.-nek kifizetett kártérítés összegének, valamint a perrel kapcsolatosan kifizetett egyéb kiadásainak a megtérítésére kérte az alperes kötelezését.
Az alperes kérte a kereset elutasítását. Álláspontja szerint a felek között létrejött vállalkozási szerződés keret jelleggel határozta meg az alperes őrzési feladatait. A nagyobb értékű anyagok, eszközök őrnaplóba történő bejegyzésével jött létre az őrzési kötelezettség, G. Gy. azonban a gépjárművet nem adta át az őrnaplóban rögzített módon, ezért az alperesnek az őrzési kötelezettsége nem terjedt ki a gépjárműre.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 5 935 450 forintot, 5 389 450 forint után 2006. június 30-ától, 546 000 forint után 2006. szeptember 13-ától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7%-kal növelt összege mértékű kamatot, valamint 662 900 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában kifejtette, hogy az alperes az építési terület őrzésére vállalt kötelezettséget, amely kiterjedt a területén lévő és ott elhelyezett összes vagyontárgyra. A perbeli gépjárműnek az őrzött terület mélygarázsában történt tárolásáról, amely a felperes (munkáltató) engedélyével és tudtával történt, a biztonsági őrök tudomással rendelkeztek. A mélygarázsba minden alkalommal ők engedték be az autót és ők zárták be utána a kaput. Az alperes a szerződésben kötelezettséget vállalt arra, hogy az őrzés időtartama alatt az építkezésre be és ki közlekedő teher- és személygépkocsikat ellenőrzi, azonban ennek nem tett eleget, hiszen amennyiben a személygépkocsi kifelé történő közlekedését ellenőrzi, észlelnie kellett volna az autó eltávozását, és azt, hogy azt illetéktelen személy vezeti. Az alperes szerződésszegő magatartásával okozati összefüggésben következett be a kár.
Az elsőfokú bíróság rámutatott arra is, hogy a kár bekövetkeztében valóban közrehatott a károsult magatartása, mert a gépjármű indítókulcsait az iroda konténerben helyezte el, a munkaügyi bíróság jogerős ítéletében ennek megfelelően alkalmazott kármegosztást, a kármegosztás mértékét azonban a bíróság a Pp. 229. §-ának (1) bekezdése alapján nem bírálhatja felül. A felperes pedig ebben a perben a károsultnak a munkaügyi bíróság jogerős ítélete alapján megfizetett kártérítés összegét követelte, azokkal a kifizetéseivel együtt, amelyeket teljesítenie kellett (illeték, perköltség stb.).
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság indokolása szerint az őrnapló jelentősége abban állt, hogy az alperes munkavállalói tudomást szerezzenek az építési területre, különösen az őrzési időn kívül bevitt vagyoni eszközökről, illetve, hogy abban a szerződés teljesítése szempontjából jelentős körülmények rögzítésre kerüljenek. Az alperes őrzési kötelezettsége kiterjedt az építési területen a felperes érdekkörébe tartozóan elhelyezett valamennyi ismert vagyontárgyra, függetlenül attól, hogy az az őrnaplóban feltüntetésre került-e.
A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját a tekintetben, hogy kétséget kizáróan megállapítható; a felperes engedélyével a mélygarázsban tárolt autó ottlétéről az őrök tudtak, így e tény őrzési naplóban való feltüntetése hiányának nincs jelentősége.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Jogi álláspontja szerint a bíróságok nem folytatták le a szükséges bizonyítási eljárást. Elmaradt a biztonsági őr, illetve az alperes ügyvezető igazgatójának személyes meghallgatása, holott kizárólagosan az őr tudott volna az őrzés körülményeiről nyilatkozni, továbbá, hogy az őrnaplóba való bejegyzés hiánya ellenére tudott-e az alperes vezetője a gépkocsi beállásáról. A bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékokat nem megfelelően értékelték, és tévesen alkalmazták a hivatkozott jogszabályokat. A bíróságok tévesen értékelték az őrnapló szerepét. Az őrök váltása mindig az őrnaplóban rögzített átadás-átvétellel történt, amelyben minden jelentős eseményt és megőrzendő anyagot feltüntettek. Amennyiben a magántulajdonban lévő gépjármű őrzését kívánta volna meg a felperes, azt az alperessel az őrnaplóba való bejegyzéssel közölnie kellett volna.
Az alperes szerint a szerződésben foglalt őrzés-védelem az építkezésre az építéssel kapcsolatosan bevitt dolgokra, a megbízó vagyontárgyaira terjedt ki. A gépkocsi azonban nem tartozott a felperes vagyonába és érdekkörébe, annak beviteléhez a felperes nem is járult hozzá.
Hivatkozott továbbá arra, hogy a felperesnek nem szerződésszerű teljesítés esetén jogában állt a szerződést azonnali hatállyal felmondani, azonban a felperes a szerződést nem mondta fel, és az őrök lecserélését sem kérte. A bíróság nem is vizsgálta, hogy a biztonsági őrök szerződést szegtek-e.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése és a Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes felülvizsgálati kérelme szerint a jogerős döntés megalapozatlan, egyrészről azért, mert a bíróságok a meglévő bizonyítékokat okszerűtlenül értékelték, másrészről a tényállás hiányos, mert elmaradt az alperes által indítványozott tanúk személyes meghallgatása. A felülvizsgálat a perben felmerült tények téves értelmezését is támadta. Az alperes kifejtett álláspontja azonban téves. A bíróság a szükséges bizonyítást lefolytatta. A nyomozati eljárásban és a munkaügyi perben elvégzett széles körű bizonyítás eredményeit is felhasználta.
A Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglalt bizonyítékértékelésen alapult a megállapított tényállás és helytálló az annak folytán hozott döntés is. A Pp. 206. §-ának (1) bekezdésen alapuló döntés akkor jogszabálysértő, amennyiben kirívóan okszerűtlen a mérlegelés, illetőleg súlyosan hiányos a tényállás. Ez azonban nem áll fenn, így nem kerülhet sor a bizonyítékok felülmérlegelésére, a bizonyítékok újbóli mérlegelésére sem. A felülvizsgálat rendkívüli perorvoslat jellegéből következően a Legfelsőbb Bíróság csak azt vizsgálhatta, hogy a jogerős ítélet bizonyítékértékelése megfelel-e a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak.
A felek között létrejött vállalkozásnak nevezett jogviszony tartalmát tekintve megbízási szerződés. Ebben az esetben a megbízott alperes harmadik személyt vett igénybe a szerződésben foglalt kötelezettsége teljesítéséhez. Ez pedig a Ptk. 475. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján azzal járt, hogy az igénybevett személy magatartásáért úgy felel, mintha az őrzést az alperes maga végezte volna el, az az alperes teljesítésének minősül. Az adott esetben a harmadik személy alperes magatartásának betudott, alperes teljesítésének minősülő tevékenysége folytán történt szerződésszegésért és az azzal okozott kárért a szerződés szerint az alperes felel.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen értékelte az őrnapló szerepét. A felek között létrejött szerződés 1. pontja valóban tartalmazza, hogy a felek az átadás-átvételt az őrnaplóban rögzítik. A szerződésből azonban nem következik, hogy őrizni csak azt kell, ami az őrnaplóban szerepel. A szerződés az építési terület őrzésére irányult, ennek alapján pedig azt kellett őrizni, ami az őrzendő területen volt, akkor is, ha az őrzendő tárgyak nincsenek felsorolva. A napló szerepe érdemben az, hogy ami benne szerepel, az biztosan őrzendő. Ezen felül azonban őrzendő az is, ami az építési területen volt. Az autó ilyen vagyontárgy volt, amiről ráadásul az alperes is tudott, sőt az alperes részéről őrzésre átvett vagyontárgynak minősült.
Az alperes okfejtése nem helytálló a tekintetben sem, hogy a felperes nem engedte bevinni a gépjárművet az építési területre. A rendelkezésre álló bizonyítékokból éppen az következik, hogy a bevitel engedélyezett volt. A munkaügyi bíróság jogerős döntése a gépjárművet olyan tárgynak tekintette, amelyet a munkavállaló az építési területre jogszerűen bevihetett. Ha azonban nem lett volna munkáltatói engedély, akkor azért volt ott jogszerűen, mert más szabályzat nem volt, és a munkáltató bár tudta, nem tiltotta, sőt tudomásul vette. A jogvita eldöntése szempontjából azonban nem ez a lényeges, hanem az autó rendszeres bevitelének, és az őrzésre való átvételének a ténye. Az alperes által igénybevett biztonsági őrök tanúvallomása is azt támasztotta alá, hogy G. Gy. rendszeresen ott tárolta az autót, ezt pedig úgy tehette meg, hogy az őrök minden alkalommal kinyitották, illetve becsukták a garázsba vezető kaput.
Ugyanúgy nincsen jelentősége annak sem, hogy az autó nem az építkezéshez szorosan kapcsolódó vagyontárgy volt. Tágan értelmezve ugyanis az építkezéshez tartozott, mert az építésvezető a munkába járáshoz használta, és azt rendszeresen ott tartotta.
Az alperesnek a felülvizsgálati kérelmében kifejtett álláspontja szerint G. Gy. magánszemélyként adta át megőrzésre az autót az alperes segítőjének, aki az alperes nevében nem vállalhatta el az őrzést. Ez azonban sem ténylegesen, sem jogilag nem helytálló érv. G. Gy. autója olyan őrzendő dolog volt, amit a felperes adott át őrzésre, akkor is, ha azt ténylegesen G. Gy. adta át, hiszen ő a felperes vezető beosztású munkavállalója volt, aki a munkába járáshoz szükségszerűen tárolta ott az autót. A biztonsági őrök, mint teljesítési segédek elzárkózhattak volna az autónak az őrzésre való átvételétől, ezt azonban nem tették meg, így az alperes őrzési kötelezettsége is fennállt. Az a tény pedig, hogy az eset után a felperes nem mondta fel a szerződést, nem jelenti azt, hogy nem történt szerződésszegés.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozik a kerítés hiányára is, tekintettel arra, hogy az alperes a szerződés teljesítését így vállalta, ellenkező esetben lehetősége lett volna felmondania a szerződést, illetve a kerítés hiányát más módon kifogásolnia.
Végül a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy az alperes által sérelmezett elmaradt bizonyítás miatt a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, tekintettel arra, hogy az az érdemi döntés tekintetében jogilag nem lényeges tényekre irányult.
Mindezek alapján a szerződésszegéssel okozott kár azért állapítható meg, mert az alperes az őrzés idejére vállalta a ki- és belépő autók ellenőrzését, az őrzésben lévő perbeli autót azonban nem ellenőrizte a kilépésekor.
A kifejtett indokok alapján a döntés a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okok miatt nem jogszabálysértő, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. III. 20.431/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás