778/D/2010. AB határozat
778/D/2010. AB határozat*
2011.05.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság a Zala Megyei Bíróság 7.G.40.047/2004/12. számú, illetve a Győri Ítélőtábla Gf.II.20124/2005/6. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 27. § (1) bekezdése vonatkozásában – az Alkotmány 9. § (2) bekezdése és a 70/A. § (1)–(2) bekezdése tekintetében – elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Zala Megyei Bíróság 7.G.40.047/2004/12. számú, illetve a Győri Ítélőtábla Gf.II.20124/2005/6. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 27. § (1) bekezdésére vonatkozóan – az Alkotmány 2. § (1) bekezdése és 13. § (1) bekezdése tekintetében – visszautasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az Alkotmánybírósághoz intézett indítványában az alkotmányjogi panasz előterjesztője – Zala Megyei Bíróság 7.G.40.047/2004/12. számú, illetve a Győri Ítélőtábla Gf.II.20124/2005/6. számú ítélete vonatkozásában – az Alkotmánynak a 2. § (1) bekezdéséből levezett jogbiztonság követelményére, a vállalkozás szabadságát deklaráló 9. § (2) bekezdésére, a tulajdonjog védelmét garantáló 13. § (1) bekezdésére és a diszkrimináció tilalmát kimondó 70/A. § (1)–(2) bekezdésére alapított kérelmet terjesztett elő. Az indítvány a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) 27. § (1) bekezdésében foglalt azon rendelkezést tartotta alkotmányellenesnek, amely szerint a felszámolás kezdő időpontjának az erről szóló bírósági végzés jogerőre emelkedésének napját kell tekinteni.
Az indítványozó kérte még a konkrét ügyben az alkalmazási tilalom kimondását is.
Az alkotmányjogi panasz előterjesztője részletes indokolásában kifejtette, hogy a felszámolás elrendeléséről a hitelezők csak az erről szóló végzésnek a Cégközlönyben való közzétételét követően értesülhetnek. Ezért a jogbiztonságot sérti, hogy ha a támadott jogszabályban megjelölt kezdő időpont és a közzététel közötti időben a felszámolás alatt állóval jogügyleteket kötnek, jogszerűen teljesítenek, illetve szolgáltatnak, ezek ellenértékét a felszámoló az eljárás során – figyelemmel a Csődtv. további rendelkezéseire is – törvényesen visszakövetelheti.
A vállalkozáshoz való jog sérelmét abban látta, hogy a felszámolás alatt álló már a felszámolás elrendeléséről szóló első fokú határozat és az ez elleni fellebbezést elutasító másodfokú döntés közötti időpontban sem teljesíthet jogszerűen, új ügyeleteket nem köthet, noha a jogerő – s ennek nyomán a felszámolás kezdőnapja – megállapítására csak utólag kerül sor. Ez a megoldás a gazdasági társaság tevékenységét olyan korlátok közé szorítja, amely a vállalkozáshoz való jog indokolatlan korlátjának tekinthető.
A panaszos a diszkrimináció tilalmába ütközőnek tekintette, hogy a hitelező – miközben a felszámolási eljárásról utólag értesülő hitelező az első és másodfokú döntés közötti átmeneti időben történt kifizetést a felszámoló felhívására köteles visszafizetni, – az adóssal szemben egyébként igazoltan fennálló követelését csak a közzététel után, késve (az irányadó 40 napos határidőből kicsúszva) tudja bejelenteni. Így a Csődtv. további rendelkezései folytán a kielégítési sorrend tekintetében hátrányosabb helyzetbe kerül, igénye eshetőlegessé válik. Abban az esetben pedig, ha a közzétételre az előírt egyéves jogvesztő határidőt követően kerül csak sor, a követelés a felszámolónak már be sem jelenthető. Ezzel a megoldással a hitelezők indokolatlanul hátrányos helyzetbe kerülnek másokhoz képest.
Az Alkotmány 13. § (1) bekezdése tekintetében indokolást nem terjesztett elő.
II.
Az Alkotmánybíróság a következő rendelkezéseket vizsgálta.
1. Az Alkotmány rendelkezése
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.”
2. A Csődtv. rendelkezései:
A) Az indítvány benyújtásakor:
„27. § (1) A bíróság az adós felszámolását végzéssel elrendeli, ha az adós fizetésképtelenségét állapítja meg. A bíróság a felszámolást elrendelő végzést az eljárás lefolytatására irányuló kérelem beérkezését követő 60 napon belül hozza meg. A felszámolás kezdő időpontja a végzés jogerőre emelkedésének napja, de a hitelezői igények bejelentése tekintetében a felszámolást elrendelő végzés közzétételének napja minősül kezdő időpontnak (28. §).”
B) A jelenleg hatályos szöveg:
„27. § (1) A bíróság az adós felszámolását végzéssel elrendeli, ha az adós fizetésképtelenségét állapítja meg. A bíróság a felszámolást elrendelő végzést az eljárás lefolytatására irányuló kérelem beérkezését követő 60 napon belül hozza meg. A felszámolás kezdő időpontja a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételének napja (28. §).”
III.
Az alkotmányjogi panasz részben megalapozatlan, részben nem bírálható el.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz a törvényi feltételeknek megfelelnek-e.
1.1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó jogi képviselője a jogerős végzést 2005. július 25-én vette kézhez, az alkotmányjogi panasz pedig 2005. augusztus 16-án érkezett az Alkotmánybíróságra. Így a panasz határidőben benyújtottnak tekintendő.
1.2. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy a Csődtv. támadott rendelkezését a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosításáról szóló 2006. évi VI. törvény 10. § (1) bekezdése 2006. július 1-jei hatállyal módosította.
Az Alkotmánybíróság hatáskörébe főszabályként csak hatályos jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tartozik. Hatályon kívül helyezett, illetőleg módosított jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatára az Alkotmánybíróság hatásköre csak akkor terjed ki, ha annak alkalmazhatósága az eldöntendő kérdés (először: 335/B/1990. AB végzés, ABH 1990, 261.). Az Abtv. 38. § (1) bekezdése alapján benyújtott bírói kezdeményezés és 48. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz alapján azonban – mivel az alkalmazási tilalom kimondására is lehetőség van – már nem hatályos rendelkezés alkotmányellenességét is vizsgálja.
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság jelen ügyben az alkotmányjogi panasz érdemi vizsgálatát a már nem hatályos rendelkezésre folytatta le.
1.3. Ugyanakkor az alkotmányjogi panasz nem minden tekintetben volt alkalmas az érdemi elbírálásra.
1.3.1. Korábbi döntéseiben az Alkotmánybíróság már megállapította, hogy „az alkotmányjogi panasz előterjesztőjének olyan jogsérelemre kell hivatkoznia, amelyet egy – megítélése szerint – alkotmányellenes jogszabály vele szembeni alkalmazása okozott. Az alkotmányjogi panasznak tehát egy konkrét ügyre kell vonatkoznia, melyben az indítványozónak egyedileg meghatározható, konkrét jogsérelme áll fenn. Az Alkotmánybíróság több határozata is egyértelműen kimondja, hogy az egyedileg meghatározható, konkrét jogsérelemnek egy, az Alkotmányban foglalt alapjog sérelmében kell testet öltenie [57/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991, 272, 281–284.; 277/D/1995. AB határozat, ABH 2001, 780, 788–790.].
A 65/1992. (XII. 17.) AB határozat szerint: ’Az alkotmányjogi panasz az Alkotmányban szabályozott alapvető jogok védelmének eszköze, mely alapvető jogok rendeltetése az, hogy az államhatalommal szemben alkotmányos garanciákat teremtsenek az állampolgár, az egyén vagy egy közösség jogainak védelmére, cselekvési autonómiájának biztosítására.’ (ABH 1992, 289, 291.)” (1140/D/2006. AB végzés, ABH 2008, 3578, 3580.)
A Csődtv. támadott rendelkezése tekintetében az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére történő hivatkozás nem alapoz meg alapjogi sérelmet, mert az alkotmányjogi panaszból csak a jogbiztonság absztrakt sérelmére vonható következtetés. „A jogállamiság részét képező jogbiztonság követelménye önmagában azonban nem minősül az állampolgár Alkotmányban biztosított jogának” (1140/D/2006. AB végzés, ABH 2008, 3578, 3580.). Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ezen az alapon – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontja alapján – visszautasította.
1.3.2. Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben pontosan meghatározta az érdemi elbírálásra alkalmas indítványok minimális tartalmi és formai kellékeit is. Számos alkalommal kimondta, hogy az indítványnak meg kell felelnie az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdésében meghatározott általános követelményeknek. Abban pontosan meg kell jelölni a támadott rendelkezést, az Alkotmány megfelelő rendelkezését, a kérelem alapjául szolgáló okot (azt, hogy az Alkotmány egyes rendelkezéseit a vitatott jogszabály miért és mennyiben sérti). Határozott kérelmet kell tartalmaznia a vitatott rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére. [összefoglalóan: pl. 31/2007. (V. 30.) AB határozat, ABH 2007, 368, 381–382.].
Minthogy a jelen alkotmányjogi panasz az Alkotmány 13. § (1) bekezdése tekintetében érdemi okfejtést nem tartalmazott, az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § e) pontja alapján – ebben a részében is visszautasította.
2. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alkotmány 9. §-a a vállalkozáshoz való alapjogot és az alapjognak nem minősülő, a piacgazdasághoz, illetve a gazdasági verseny szabadságához, mint alkotmányos államcélokhoz és feladathoz kapcsolódó szerződési szabadsághoz való jogot egyaránt magában foglalja. Az Alkotmánybíróság gyakorlatából kitűnően az e rendelkezés által védett alkotmányos értékek – a korlátozhatóság szempontjából is – eltérő súlyúak.
A vállalkozáshoz való alapjog és a vállalkozás szabadsága a piacgazdaságnak mint államcélnak és feltételrendszernek az egyik lényeges eleme [részletesen: pl. 881/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 474, 475.; 33/1993. (V. 28.) AB határozat, ABH 1993, 247, 249.; 21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 117, 119–120.]. Ez a jog „a vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének biztosítását, más szóval a vállalkozóvá válás lehetőségének – esetenként szakmai szempontok által motivált feltételekhez kötött, korlátozott – biztosítását jelenti. A vállalkozás joga tehát nem abszolutizálható, és nem korlátozhatatlan: senkinek sincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási-jogi formában való gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent – de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül –, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást” [54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 340, 341, 342.].
Az alapjognak nem minősülő szerződéses szabadsághoz való jog „még lényegi tartalmát illetően is korlátozható” [61/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 358, 361.]. A nemzetközi tapasztalatok a leghatározottabban azt mutatják, hogy a piacgazdaság viszonyai között is egyre több olyan eset fordul elő, amikor nemzetgazdasági szempontok és más hasonló alkotmányosan is elismert értékek a szerződési szabadság közérdekű korlátozását elengedhetetlenné teszik (például: kartelljog, árszabályozás, gazdasági erőfölénnyel visszaélés, fogyasztóvédelem, környezetvédelem). [Részletesen: pl. 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 151–154.] A piacgazdaság – mint államcél – nem zárja ki, hogy a törvényalkotó a szerződéses szabadságot sokrétű jogi korlátozásnak vesse alá, a meghatározott szerződési forma előírásától kezdve a hatósági jóváhagyásig. A korlátozások megsértése pedig különböző szankciókat vonhat maga után [pl. 31/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 240, 243.].
Erre figyelemmel nem volt igazolható az alkotmányjogi panaszban állított azon okfejtés, hogy a támadott rendelkezés következtében az Alkotmány 9. § (2) bekezdése sérelmet szenvedne. Ezen alkotmányi rendelkezés tartalmából ugyanis semmilyen modell értékű szabályozás nem vezethető le arra nézve, hogy a csődeljárás során a jogalkotónak milyen korlátozó szabályok mentén kell rendeznie az adós és a hitelezők viszonyát, milyen értékek és érdekek mentén kellene megállapítani a kielégítési sorrendet. Az eljárás lényegéből pedig önmagában is az következik, hogy a cég működésének ebben a szakaszában már nem a felszámolás alatt álló érdekei élveznek preferenciát.
A kifejtettek alapján tehát az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a tekintetben elutasította.
3. Az indítványozó úgyszintén állította a diszkrimináció tilalmának sérülését is.
A diszkrimináció tilalmával foglalkozó alkotmánybírósági határozatok több ízben általános elvként leszögezték, hogy az Alkotmány 70/A §-a homogén csoporton belüli (az azonos szabályozási koncepcióval érintett, összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyok) közötti különbségtételt tiltja. Ugyanakkor még az ilyen megkülönböztetés sem feltétlenül alkotmányellenes akkor, ha a különbségtételnek ésszerű, alkotmányosan méltányolható indokokon alapuló okai vannak [pl.: 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 161–162.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280–282.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138., 39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1991, 320, 342–343.].
Az alkotmányjogi panaszban kifogásolt az a megoldás tehát, amely a felszámolási, illetve csődeljárásban különbséget tesz maga az adós és a többi hitelező között érdemben nem vizsgálható a diszkrimináció tilalma mentén, mert eleve nem homogén csoportba tartozó jogalanyokról van szó. Úgyszintén nem vonhatók azonos megítélés alá az aktív piaci szereplők azokkal a cégekkel, amelyek már a csődeljárással érintettek és ennek révén éppen piacról való kivezetésük történik meg.
Mindemellett hangsúlyozandó az is, hogy a csődeljárás alatt álló cégek működésének korlátozására nem is maga a támadott rendelkezés teremt lehetőséget, hanem annak lényegéből következően, maga a – törvényben szabályozott – eljárás.
Ebből pedig az következik, hogy nincs értékelhető alkotmányos összefüggés a támadott rendelkezés és a diszkrimináció tilalmára vonatkozó alkotmányi rendelkezés között. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ezen az alapon is elutasította.
Budapest, 2011. május 30.
Dr. Holló András s. k., |
||||||||
az Alkotmánybíróság helyettes elnöke |
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Bihari Mihály s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
Dr. Stumpf István s. k., |
||||||||
alkotmánybíró |
||||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás