KÜ BH 2010/79
KÜ BH 2010/79
2010.03.01.
Elhelyezési szolgalom alapítása esetén mód van kártalanítás megállapítására [1993. évi XLVIII. tv. 38. §].
A felperesi bányavállalkozó kérelmet nyújtott be az alpereshez, amelyben a Sz. I. stratégiai gáztároló részét képező létesítmények megépítése céljára, az építés idejére elhelyezési szolgalom alapítását kezdeményezte a 02081/1 hrsz.-ú ingatlan 1644 m2 területére arra tekintettel, hogy az ingatlan tulajdonosai elhunytak, ezért velük nem tudott megállapodni.
Az alperes határozatával a felperes javára elhelyezési bányaszolgalmi jog alapítását engedélyezte, és egyben az érintett tulajdonosok részére kártalanítást állapított meg összesen 35 230 Ft értékben.
A felperes bányavállalkozó keresetet nyújtott be ezen határozatokkal szemben, elsődlegesen arra hivatkozva, hogy a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Bt.) 38. § (3) bekezdése értelmében elhelyezési szolgalom alapítása esetén az okozott kárt a bányakárokra vonatkozó szabályok szerint kell megtéríteni. Ez azt jelenti, hogy az alperesnek a határozatában szóló kártalanításról nem kell rendelkeznie, hanem amennyiben a felek nem tudnak megállapodni, akkor polgári úton van lehetőség az okozott kár megállapítására. E körben hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 39.277/2006/8. számú ítéletére. Másodlagosan vitatta a kártalanítás összegét is.
A megyei bíróság 2008. november. 27 napján kelt ítéletében felperes keresetét elutasította, hivatkozva a jogalap tekintetében a Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 39233/2005/8. számú eseti döntésére. A kártalanítás összegszerűsége tekintetében a közigazgatási eljárásban eljárt szakértő tanúkénti meghallgatásával kiegészített szakértői véleményt fogadta el, tekintettel arra is, hogy felperes szakértői bizonyítási eljárást nem indítványozott [Pp. 164. § (1) bek.].
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős legfelsőbb bírósági ítéletre hivatkozva előadta, hogy a megyei bíróság által hivatkozott ítélethez képest ez az ítélet később született, és az eredeti gyakorlatot állította vissza ebben a kérdésben, míg a megyei bíróság által hivatkozott legfelsőbb bírósági ítélet ettől eltér. Ugyan a megyei bíróság által hivatkozott eseti döntés a Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytárban már korábban megjelent, azonban annak indokolási részének értelmezése teljes bizonytalanságot okozott, mind a közigazgatási, mind a bírósági jogalkalmazásban. Mindezért kérte a jogerős ítélet megváltoztatását. A felperes ugyan rögzítette perben előadott álláspontját a másodlagos kereseti kérelme tekintetében is, mint tényállást, azonban e körben jogszabálysértésre nem hivatkozott.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében hivatkozva a Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 39.233/2005/8. számú ítéletében kifejtett jogi álláspontra kérte a megyei bíróság jogerős ítéletének hatályában fenntartását.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Bt. 38. § (3) bekezdése értelmében elhelyezési szolgalom alapítása esetén az okozott károkat a bányakárokra vonatkozó szabályok szerint kell megtéríteni. Elhelyezési szolgalom az építés befejezéséig, ideiglenesen állapítható meg. A Bt. 38. § (3) bekezdése szerint ilyen szolgalom alapítása esetén az okozott kár a Bt. 37. §-ának (1) bekezdése szerint térítendő meg. A kártalanítás megállapítására a bányászati létesítmény üzemeltetésének idejére alapított szolgalmi jog esetén kerülhet sor.
A fenti jogszabály utolsó mondata szerint kártalanítás ellenében szolgalom alapítása igényelhető a Bt. hatálya alá tartozó kábelek, csővezetékek elhelyezése, üzemben tartása céljára is.
A Bt. 38. §-ának (3) bekezdése részben eltérő szabályozást tartalmaz, az ingatlan rendeltetésszerű használatát akadályozó létesítmény elhelyezése és üzemeltetése miatt igényelt szolgalom alapítása és az ehhez kapcsolódó kártalanítás kérdéséről. A Bt. 38. §-ának (5) bekezdése szerint azonban a bányavállalkozó és az érintett tulajdonos közti megegyezés hiányában a közigazgatási hivatalnak kell határozattal döntenie a szolgalom alapításáról és az annak fejében járó kártalanításról, a kisajátítási eljárás szabályainak alkalmazásával. E rendelkezés nem tesz különbséget a bányászati létesítmények elhelyezése, illetőleg üzemeltetése céljára alapított szolgalom között.
A Bt. 38. §-ának (3) és (5) bekezdése szabályozásának összevetéséből az állapítható meg a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint, hogy nem kizárt az ingatlan rendeltetésszerű használatát akadályozó igénybevételéhez alapított elhelyezési szolgalom esetén az arányos mértékű kártalanítás, azaz nemcsak kármegtérítési kötelezettség terheli a bányavállalkozót.
Ugyanis a bányavállalkozó az elhelyezési szolgalom alapján a létesítmény üzemeltetése előtt jogosulttá válik egy idegen ingatlan használatára, mely annak mértékétől, várható időtartamától függően jelentős értékcsökkenést is előidézhet az ingatlan forgalmi értékében, és ezért a tulajdonos kártalanításra jogosult.
Szükséges e körben utalni a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 108. § (1) bekezdésére, amelynek értelmében az ingatlan tulajdonosa tűrni köteles, hogy az erre külön jogszabályban feljogosított szervek, az ingatlant időlegesen használják, arra használati jogot szerezzenek, vagy a tulajdonjogát egyébként korlátozzák. Ebben az esetben az akadályoztatás mértékének megfelelő kártalanítás jár. A Ptk. 171. § (1) bekezdése pedig ezt azzal egészíti ki, hogy ha közérdekből államigazgatási szerv határozatával történik a szolgalom vagy más használati jog alapítása, akkor is a használati jog (szolgalom) alapításáért kártalanítás jár. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése szerint a használati jog alapításának eseteit, továbbá a kártalanítás szabályait külön jogszabály állapítja meg. Ilyen külön jogszabály Bt. 38. §-a is.
Ha figyelembe vesszük, hogy az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI törvény (a továbbiakban: Inytv.) 16. § f) pontja szerint az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető jog a bányaszolgalmi jog és törvény (ekként Bt.) rendelkezésén alapulnak a közérdekű szolgalmak és használati jogok, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a tulajdonjog korlátozása, főszabály szerint az ingatlan értékére is kiható módon, az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéssel bekövetkezik.
Ekként elhelyezési szolgalom esetén alappal és szükségszerűen dönt az elhelyezési szolgalmat alapító hatósági határozat a kártalanítás mértékéről, ennek során vehető az is figyelembe, hogy előreláthatóan csak rövidebb ideig fennálló korlátozáshoz kapcsolódik a kártalanítás.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiekben kialakított álláspontja az alperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott Kfv. II. 39.233/2005/8. számú ítéletben kifejtett jogi iránymutatáshoz igazodik, mely ítélet, mint elvi jellegű iránymutató döntés, a Legfelsőbb Bíróság Határozatának Hivatalos Gyűjteményében (EBH 2008/1848.) közzétételre került a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 32. § (6) bekezdése alapján.
Mindezért helytállóan járt el a jogerős ítéletet hozó bíróság, amikor a Bt. 38. § (3) bekezdése alapján arra a következtetésre jutott, hogy kártalanítás megállapításának alperes határozatával helye lehet és ehhez képest a kártalanítás mértékére vonatkozó másodlagos kereseti kérelem tárgyában is állást foglalt. Ez utóbbi jogszerűségét a felperes felülvizsgálati kérelme nem vitatta.
Mindezért a Legfelsőbb Bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § (3) bekezdése alapján a megyei bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. III. 37.186/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás