KÜ BH 2010/80
KÜ BH 2010/80
2010.03.01.
A közösségi jog az Európai Unióban gyártott motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok műszaki paramétereiről rendelkezik, az pedig, hogy egy jármű miként vehet részt a közúti forgalomban, a belső jog által szabályozandó kérdés [5/1990. KöHÉM r. 19. §, 11. §, 2. §, 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes r.].
A kiskorú felperes tulajdonában áll egy Aixan gyártmányú E4 típusú 500-4 kereskedelmi nevű, a köznyelvben moped-autóként ismert – egyébként könnyű négykerekű tricikli kategóriába tartozó – jármű.
A jármű két ülőhellyel rendelkezik, karosszériája zárt. Üres súlya 349 kg, saját tömege 375 kg. Diesel meghajtású, motorjának lökettérfogata 400 cm3. Legnagyobb sebessége 45 km/óra, teljesítménye 4 kW.
A jármű négykerekű, első tengely-meghajtású. Megengedett legnagyobb össztömege 600 kg. A jármű rendelkezik európai uniós típus-jóváhagyási engedéllyel.
A felperes ezen jármű vonatkozásában az elsőfokú közlekedési hatósághoz 2007. október 19-én kérelmet terjesztett elő, melyben a moped-autónak segédmotoros kerékpárként való forgalomba helyezését, és azonosítási jellel való ellátását kérte.
Az elsőfokú hatóság 2008. január 8-án elvégezte a jármű forgalomba helyezés előtti vizsgálatát, megvizsgálta a felperes részéről rendelkezésre bocsátott okiratokat, a jármű adásvételi szerződését, a jármű osztrák „datenblatt” megnevezésű okmányát, valamint az importőr Sz. Kft. CE megfelelőségi igazolását. Ennek eredményeként a 2008. január 8. napján kelt határozatával a jármű segédmotoros kerékpárként azonosítási jellel történő ellátása iránti kérelmet elutasította; felhívta egyben a felperes figyelmét arra, hogy lehetősége van a jármű személygépkocsiként történő forgalomba helyezésére.
A felperes fellebbezett a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes a 2008. február 29-én kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot az indokolás részbeni megváltoztatásával helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát, hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte.
Álláspontja szerint – mivel a perbeli jármű rendelkezik az Európai Unióban kiadott típusbizonyítvánnyal – a Nemzeti Közlekedési Hatóság a más tagállami hatóság által kiadott típus-bizonyítványban rögzített tulajdonságok alapján nem teheti meg azt, hogy az Unió tagállama által a jármű műszaki adatai alapján egy bizonyos kategóriába besorolt járművet egy másik kategóriába soroljon be.
A közúti járművek műszaki megvizsgálásáról szóló 5/1990. (IV. 12.) KÖHÉM rendelet (a továbbiakban: KÖHÉM rendelet 11. § (5) és (6) bekezdésére hivatkozott és arra, hogy a KRESZ segédmotoros kerékpárokra vonatkozó meghatározásai ellentétesek a KÖHÉM rendelet B. függeléke, és az Európai Parlament és Tanács 2002/24. EK irányelve meghatározásaival.
Álláspontja szerint a járműfajta ugyanazt jelenti, mint a járműkategória, és az alperesi hatóságnak az L6e. kategóriába tartozó négykerekű járművet segédmotoros kerékpárként kell forgalomba helyezni.
Hivatkozott arra is, hogy nincs olyan rendelkezés, amely a segédmotoros kerékpárok esetében tiltaná a zárt karosszéria meglétét, és olyan sem, amely tiltaná az áttételes kormányberendezés használatát segédmotor-kerékpárok részére.
Álláspontja szerint a KÖHÉM rendelet B. függelék b/9. számú melléklete szerint a segédmotoros kerékpárok méreteire vonatkozó előírásoknak a moped-autó megfelel.
Megítélése szerint a közlekedési hatóság eljárása sérti az Európai Uniónak az áruk szabad mozgásáról szóló rendelkezéseit is, hiszen a moped-autókat azért tervezték és gyártották, hogy a segédmotoros kerékpárok részére előírt paraméterekkel kedvezőbb feltételekkel vehessenek részt a forgalomban.
Amennyiben a hatóság kizárólag személygépkocsiként engedélyezné ezen járművek forgalomba helyezését, úgy azokat hazánkban nem lehetne rendeltetésszerűen használni.
Álláspontját alátámasztó szabálysértési ügyben keletkezett bírósági ítéletet, szabálysértési eljárásban beszerzett igazságügyi műszaki szakértői véleményt, és a perbelihez hasonló külső megjelenésű járművekre kiadott forgalmi engedélyt és műszaki adatlapot csatolt.
A megyei bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte és elutasította azt.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a perben a felek között nem képezte vita tárgyát az, hogy a felperes tulajdonában álló jármű – mind az európai uniós joganyag, mind az azt harmonizáló hazai jogszabályok szerint – annak kategória szerinti megnevezése alapján, könnyű négykerekű motorkerékpárnak, illetve könnyű négykerekű triciklinek minősül.
A motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok típusjóváhagyásáról szóló Európai Parlament és Tanács 2002/24/EK irányelvével harmonizáló KÖHÉM rendelet B. függelék 1. cikk (3) bekezdése szerint a perbeli jármű kategóriája L6e., azaz könnyű négykerekű tricikli.
A felperes által becsatolt bizonyítékok is azt támasztják alá, hogy a perbeli jármű kategóriája négykerekű könnyű jármű, illetve könnyű négykerekű tricikli.
Rögzítette a megyei bíróság, hogy nem volt vita a felek között abban a kérdésben sem, hogy az érintett jármű rendelkezik típus-bizonyítvánnyal, az az Európai Unió tagállamában került kiállításra, és az eszerinti kategória a magyar közlekedési hatóság részéről nem módosítható.
Alaptalanul hivatkozott ugyanakkor a felperes arra, hogy az alperes azzal, hogy a felperesnek a segédmotoros kerékpárként azonosítási jellel történő ellátásra irányuló kérelmét elutasította, a járművet egy másik kategóriába sorolta be.
Idézte a megyei bíróság a KÖHÉM rendelet 11. § (5) és (6) bekezdésében, valamint 3. § (2) bekezdésében foglaltakat.
Hangsúlyozta, hogy a KÖHÉM rendelet a közösségi joggal harmonizált.
Az EK irányelv nem ismeri a járműfajta fogalmát, ez azonban nem jelenti azt, hogy a járműfajta és a járműkategória fogalma azonosak lennének.
Míg a járműkategória meghatározására a közösségi rendelet, illetve a KÖHÉM rendelet utal, addig a járműfajtára vonatkozó rendelkezéseket az 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) szabályai tartalmazzák.
Hangsúlyozta a megyei bíróság, hogy a közösségi jog az Európai Unióban gyártott motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok műszaki paramétereiről rendelkezik; ellenben annak eldöntését, hogy egy közösségi szabályoknak megfelelő műszaki paraméterekkel rendelkező jármű miként vehet részt a közúti forgalomban, a belső jogra bízza.
A megyei bíróság álláspontja szerint helyesen hivatkozott arra az alperes, hogy a KÖHÉM rendelet 11. § (5) és (6) bekezdése szerint a közlekedési hatóság mérlegelési jogkörében dönthet arról, hogy az adott kategóriába tartozó jármű milyen járműfajtaként vehet részt a közúti forgalomban.
A felülvizsgált határozat indokolása részletesen rögzíti azt, hogy a perben érintett jármű miért nem tekinthető segédmotoros kerékpárnak.
A megyei bíróság megítélése szerint az alperes határozata a Pp. 339/B. § előírásainak mindenben megfelelt.
Megállapította a megyei bíróság, hogy helyesen hivatkozott az alperes arra is, hogy a KRESZ 1. számú függelék II. része fogalom-meghatározásai szerint sem lehet segédmotoros kerékpár a perbeli jármű; a fogalom-meghatározás szerint ugyanis [1. számú függelék II. rész r) pont] segédmotoros kerékpár olyan két-, három- vagy négykerekű jármű, amelyet 50 cm3-t meg nem haladó lökettérfogatú belsőégésű motor, vagy legfeljebb 4 kW teljesítményű egyéb motor hajt, tervezési végsebessége 45 km/ó-nál nem nagyobb, és saját tömege legfeljebb 350 kg.
A felsorolt feltételek körében a motor teljesítményére írt paraméterek nem felelnek meg a segédmotoros kerékpárra jogszabály által előírt jellemzőknek, hiszen a perbeli járművet nem ún. egyéb motor, hanem belsőégésű motor hajtja – saját tömege az adatait rögzítő adatlap szerint –, 375 kg.
Ezen kívül a KRESZ szabályai azt is rögzítik, hogy segédmotoros kerékpáron utas nem szállítható.
Megjegyezte azt is a megyei bíróság, hogy a közösségi jog megkülönbözteti a segédmotoros kerékpár és a motorkerékpár fogalmát, és az L6e. esetében kifejezetten nem segédmotoros kerékpárt nevesít.
Amellett azonban, hogy az L6e. kategóriába tartozó jármű a közösségi jog szerint sem segédmotoros kerékpár, a KRESZ rendelkezései szerint sem lehet a járművet segédmotoros kerékpárként nevesíteni; helyesen hivatkozott az alperes a KÖHÉM rendelet 11. § (6) bekezdés a) pontjára.
A megyei bíróság megítélése szerint a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a közlekedési hatóság gyakorlata az európai jog által védett, az áruk szabad mozgását akadályozza.
A 2002/24/EK irányelv a tagállamok számára azt teszi kötelezővé – a preambulum 6. bekezdése szerint –, hogy a típus-bizonyítvánnyal rendelkező jármű a közösség minden országában forgalomba hozható, értékesíthető, és nyilvántartásba vehető legyen.
A perbeli esetben a közlekedési hatóság nem akadályozta meg a jármű értékesítését, nyilvántartásba vételét, vagy forgalomba hozatalát azzal, hogy segédmotoros kerékpárként történő jelzéssel való ellátását elutasította.
Nem tulajdonított jelentőséget a megyei bíróság annak, hogy más közlekedési hatósági ügyben (pl. bírósági szabálysértési ügyekben) a hasonló járművek értékelése hogyan történt, mivel jelen pernek az alperesi határozat felülvizsgálata volt a tárgya, és a más ügyben hozott eseti döntés sem az alperest – mint közlekedési hatóságot –, sem a bíróságot nem köti.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 339/B. §-át, mert az alperesnek mérlegelési jogköre nem volt. Előadta, hogy az engedélyezési eljárásra a 2002/24/EK irányelv vonatkozik; az általa forgalomba helyezni kért jármű az irányelv 1. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján egyértelműen könnyű négykerekű motorkerékpárnak minősül (L6e. kategória). A jármű nem lehet személygépkocsi, azt kizárja a hatályos belföldi joganyag.
E körben a KRESZ fogalom-meghatározására, a KÖHÉM rendelet B. függelék I. rész 1. cikk (2) bekezdésére, 3a. és 3a1., 3a2. pontjára hivatkozott, valamint a 2. § (1) bekezdésére.
Előadta, hogy az általa becsatolt dokumentumokból egyértelműen megállapítható, hogy a perbeli jármű négykerekű, amelyet 4 kW teljesítményű dieselmotor hajt, legnagyobb sebessége 45 km/ó és üres súlya 340 kg.
A jármű rendelkezik európai típus-jóváhagyási engedéllyel, ezen kategória – az EK irányelv szerint – egyértelműen könnyű négykerekű motorkerékpár.
A KRESZ 2007. április 1-jétől hatályos 48. § (9) bekezdése már megkülönböztet zárt utastérrel rendelkező, illetve zárt utastérrel nem rendelkező segédmotoros kerékpárt. Ebből következően az eljárás tárgyát képező jármű – pusztán azért, mert zárt karosszériával rendelkezik és van négy kereke, valamint lábbal kezelhető pedálrendszerrel rendelkezik, személyszállításra is alkalmas, és a parkolás, valamint a hátrameneti közlekedés során a segédmotoros kerékpár vezetésétől eltérő, összetettebb közlekedési szituációk megoldására van szükség a vezetésnél – nem minősíthető személygépkocsinak.
Hivatkozott a felperes a KRESZ 1. számú függelék „gépjármű”, „gépkocsi”, „személygépkocsi” fogalom-meghatározására.
Álláspontja szerint ezen szabályozásból egyértelműen az következik, hogy a KRESZ szerint sem minősülhet az L6e. kategóriába tartozó jármű személygépkocsinak, hiszen az a már többször hivatkozott EK irányelv szerint könnyű négykerekű motorkerékpár. Az eljárás tárgyát képező jármű a KRESZ függelékének r) pontja szerint minősülő segédmotoros kerékpár kategóriához áll a legközelebb.
Hivatkozott arra a felperes, hogy az Európai Unió alapítói szerződései alapján alkotott közösségi jog külön tagállami aktus nélkül állapíthat meg jogokat és kötelezettségeket közvetlenül a tagállamok főhatalma alá tartozó személyek számára; így jogszabályütközés esetén a bírósági eljárás során a tényállás megítélésénél már a közösségi irányelveket kell a jogvita eldöntésénél alkalmazni.
Utalt arra is, hogy a jármű üres súlya – így terheletlen tömege – egyértelműen 349 kg, azaz megfelel az L6e. kategória szerinti tömeg-meghatározásnak; ennek alapján sem minősíthető fajtáját tekintve, személygépkocsinak.
Előadta, hogy ezen álláspontját támasztja alá a 2002/24/EK irányelv is, melynek 1. cikk (3) bekezdés a) pontja szerint terheletlen tömeget kell figyelembe venni az eljárás során.
A felperes kérte a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson történő elbírálását.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta az ügyben irányadó tényállást, és abból – az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával – helytálló jogi következtetést vont le, azzal a Legfelsőbb Bíróság is egyetért.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltak kapcsán elsődlegesen rámutat arra a Legfelsőbb Bíróság, hogy a peres felek egybehangzó állásponton voltak a tekintetben, hogy a felperes tulajdonában álló zárt karosszériájú, kétajtós, négykerekű gépjármű – az európai uniós joganyag, valamint a harmonizáló hazai jogszabályok szerint is – könnyű négykerekű motorkerékpárnak, illetve könnyű négykerekű triciklinek minősül.
A jármű rendelkezik típusbizonyítvánnyal, amelyet az Európai Unió tagállamában állítottak ki, és a típusbizonyítvány szerinti kategória a közlekedési hatóság részéről nem módosítható.
Helytállóan állapította meg azt a megyei bíróság, hogy az alperesi hatóság a KÖHÉM rendelet 11. § (5) és (6) bekezdésében foglaltak értelmében a jármű fajtájának meghatározásakor mérlegelési jogkörében dönt, ezért a mérlegelési jogkörben hozott határozat felülvizsgálatára a Pp. 339/B. §-a volt irányadó.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint megalapozottan rögzítette a megyei bíróság – ítéletének indokolásában – azt, hogy az alperes határozata a mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási döntésekkel szemben támasztott Pp.-beli követelményeknek maradéktalanul eleget tett.
A Római Szerződés 249. cikke értelmében „az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező”, azonban „a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja”.
Az irányelv tehát olyan közösségi jogszabály, amely az elérendő célokat illetően kötelezi a tagállamokat, de a cél megvalósításának formáját, az eljárások és eszközök megválasztását, a saját jogrendszerbe illesztését átengedi a nemzeti hatóságoknak. Az irányelvek egyértelműen a tagállami végrehajtási intézkedésre támaszkodnak, azaz a közösségi irányelvek valamilyen további tagállami jogi aktus folytán jelennek meg a tagállami jogrendben.
Az eljárás során alkalmazott EK irányelv a tagállamok számára azt teszi kötelezővé a preambulum 6. bekezdése szerint, hogy a típusbizonyítvánnyal rendelkező jármű a közösség minden országában forgalomba hozható, értékesíthető és nyilvántartásba vehető legyen.
Helyesen állapította meg a megyei bíróság, hogy az irányelv ezen rendelkezését az alperes – eljárása során – nem sértette meg.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a járműkategória meghatározása a közösségi irányelv, valamint a KÖHÉM rendelet szabályozási körébe tartozik, a járműfajtára vonatkozó rendelkezéseket pedig a KRESZ szabályai tartalmazzák.
A közösségi jog az Európai Unióban gyártott motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok paramétereiről rendelkezik; annak eldöntése azonban, hogy egy – a közösségi szabályoknak megfelelő műszaki paraméterekkel rendelkező – jármű miként vehet részt a közúti forgalomban, az a belső jog szabályozási körébe tartozó kérdés.
Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a KRESZ I. számú függelék II. részének fogalom-meghatározásai szerint nem lehet segédmotoros kerékpár a perbeli jármű, az ott rögzített feltételek körében ugyanis a motor teljesítményére írt paraméterek nem felelnek meg a segédmotoros kerékpárra jogszabály által előírt jellemzőknek, hiszen a perbeli járművet belsőégésű motor hajtja.
A járművek kategóriáját a KÖHÉM rendelet a 2002/24/EK és a 70/156/EGK irányelvekkel összhangban szabályozza; a járművek fajta szerinti besorolásáról nemzeti jogszabályok rendelkeznek. E körben helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 47. § c) pontja szerint az egyes járműfajták meghatározására a KRESZ-ben foglaltak az irányadók; a KÖHÉM rendelet is tartalmaz erre vonatkozó rendelkezést, a 2. § (8) bekezdésében.
A KÖHÉM rendelet 5. számú melléklet I. fejezet 1.3.2 pontja szerint a jármű fajtáját a közúti közlekedés szabályairól szóló külön jogszabály alapján a jármű vizsgálatakor rögzített műszaki jellemzők alapulvételével, a KÖHÉM rendelet függelékeiben meghatározott besorolási jellemzők alkalmazásával kell megállapítani.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a KÖHÉM rendelet B. függelék I. rész 1. cikkében foglaltak értelmében négykerekű jármű nem lehet segédmotoros kerékpár.
A közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990. (IV. 12.) KÖHÉM rendelet (a továbbiakban: Mr.) B. függelékében meghatározott fogalmakat – ahogy a függelék bevezető mondata is mutatja – az adott függelék tekintetében kell alkalmazni.
Az Mr. a járművekkel szemben támasztott műszaki követelményeket határozza meg, ezért a perbeli ügyben nem alkalmazható.
Az L6e. kategóriába tartozó járművek azért szerepelnek az Mr. B. függelékében a segédmotoros kerékpárok között, mert az Mr. nem határoz meg külön műszaki követelményeket ezekre a járművekre.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az Mr. B. függelékének 1.3 pontja 2007. december 31-ig volt hatályban, a függelék 1. és 2. pontja nem volt összhangban a 2002/24/EK irányelvben foglaltakkal.
A KÖHÉM rendelet 2. § (8) bekezdése és B. függelék 1. cikke azonban, amelyben – egyebek mellett – már az új, 2002/24/EK irányelvvel megegyező (L1e. L2e. stb.) kategória-jelölések szerepelnek – harmonizált rendeletnek minősül.
Alaptalanul hivatkozott arra a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a perbeli jármű személygépkocsinak minősítése jogszabálysértő. A jármű kategóriáját tekintve (L6e.) sem segédmotoros kerékpár; a segédmotoros kerékpárok az L1e. és L2e. kategóriába tartoznak.
Rámutat arra is a Legfelsőbb Bíróság, hogy az L6e. járműkategóriának megfelelő járműfajta jelenleg nincs a hatályos KRESZ-ben, ezért a közlekedési hatóságnak a KRESZ-ben meglévő lehetőségek közül kellett választania. A járműfajta meghatározását jogszabály írja elő.
A jármű tömegére vonatkozó felperesi érvelés kapcsán kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a perben rendelkezésre állt műszaki adatok tanúsága szerint a jármű üres tömege – azaz terheletlen tömege – 349 kg, azonban a KRESZ 1. számú függelék II. rész r) pontjában „saját tömeg” szerepel. A segédmotoros kerékpár saját tömege legfeljebb 350 kg lehet, viszont a per tárgyát képező jármű saját tömege 375 kg.
A jármű tömegére vonatkozó fogalmakat a KÖHÉM rendelet 2. § (8) bekezdés c), d) és g) pontja tartalmazza, az „üres tömeg”, „saját tömeg” és „menetkész tömeg” fogalom-meghatározással.
A 2002/24/EK irányelv hatályba lépésével a segédmotoros kerékpárok közül kikerültek a négykerekű járművek; jelenleg ezek a járművek az irányelvnek megfelelő szabályozást tartalmazó KÖHÉM rendelet B. függelék I. rész 1. cikk 3. bekezdés 3a. pontjában meghatározott L6e. kategóriába tartoznak, amelynek megnevezése könnyű négykerekű tricikli.
Az 1. cikk 2. bekezdésében foglaltak szerint négykerekű jármű – kategóriáját tekintve – nem lehet segédmotoros kerékpár.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az uniós szabályozás változása arra utal, hogy a négykerekű triciklik (L6e., L7e.) járműkategória, a köznyelv szerint ún. moped-autó forgalomban való részvételére szigorúbb, illetőleg más előírások érvényesítése indokolt, mint a segédmotoros kerékpárokra.
Mivel jelenleg nincs a KRESZ-ben a négykerekű könnyű triciklinek megfelelő járműfajta, helyesen és jogszerűen járt el a közlekedési hatóság akkor, amikor – a KÖHÉM rendelet 11. § (5) és (6) bekezdésében biztosított jogkörével élve – a jármű műszaki jellemzőinek, tulajdonságainak mérlegelése alapján az L6e. kategóriába sorolt jármű fajtáját személygépkocsiként határozta meg.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, az alperesi határozatot támadó, megalapozatlannak minősülő kereset elutasítása jogszerű és megalapozott döntés volt; ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.587/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás