84/2010. (V. 20.) AB határozat
84/2010. (V. 20.) AB határozat1
2010.05.20.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottságnak az országos népszavazás kitűzésére irányuló kezdeményezés aláírásgyűjtő íve mintapéldányának, illetve az azon szereplő kérdés hitelesítésével kapcsolatban hozott határozata ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 439/2009. (XI. 20.) OVB határozatát a jelen határozatban foglalt kiegészítő indokolással helybenhagyja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Indokolás
I.
Az indítványozók országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének mintapéldányát nyújtotta be hitelesítés céljából az Országos Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: OVB). Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepelt: „Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy az országos népszavazás, illetve országos népi kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítése iránti eljárás ne az Országos Választási Bizottság, hanem a megalapozott döntés-előkészítéshez szükséges szakértői háttérrel rendelkező igazságügyért felelős miniszter hatáskörébe tartozzon?” Az OVB az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését a 439/2009. (XI. 20.) OVB (a továbbiakban: OVBh.) határozatával megtagadta.
Az OVB indoklása szerint a népszavazásra feltett kérdés nem felel meg az egyértelműség követelményének, mert a választópolgárok döntését befolyásoló, egyedi véleményt tartalmazó véleménynyilvánítást, értékelést tartalmaz, amely megtévesztő, mert azt sugallja, mintha a jelenlegi eljárási rendben nem lenne biztosítva a megfelelő előkészítés. Ha a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek, így az egyértelműség követelményének [a népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 13. § (1) bekezdése], meg kell tagadni az aláírásgyűjtő ív hitelesítését (Nsztv. 10. § c) pontja). Továbbá, az OVB álláspontja szerint ellentétes lenne a jogintézmény szellemiségével az érintett döntési jogkört egy független, csak a törvénynek alárendelt szervtől egy kormányzati szerv hatáskörébe utalni. Az OVB szerint ez sértené a jogállamiságnak az Alkotmány 2 §-ában meghatározott alapelvét, továbbá burkolt alkotmánymódosítást eredményezne, mert a népszavazás intézményét alapvetően változtatná meg. Az OVBh. indokolása az Alkotmánybíróság több határozatára hivatkozik, amelyek megállapították, hogy az Alkotmány módosítására csak az Alkotmány 24. § (3) bekezdésében foglalt eljárási rendben kerülhet sor, a népszavazás még közvetett módon sem vonhatja el az Országgyűlés alkotmányozó hatáskörért, és minthogy az OVBh.-ban elbírált kezdeményezés alkotmánymódosító jellegű, arról országos népszavazás nem tartható (Nsztv. 10. § b) pontja). Mindezek alapján az OVB álláspontja szerint a népszavazásra feltett kérdés nem felel az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek. Az OVB határozatát emellett az Alkotmány 2. §-ára, 24. §-ának (3) bekezdésére, valamint az Nsztv. 2. §-ára, és 10. § b) és c) pontjaira alapította.
Az indítványozók a törvényben előírt határidőn belül kifogást terjesztettek elő az OVB határozatával szemben. A kifogástevők véleménye szerint az OVB indokolása jogszabálysértő, ezért kérték az OVB határozat megsemmisítését és az OVB új eljárásra való utasítását. Véleményük szerint az OVB nem tett eleget indokolási kötelezettségének, mivel határozatában nem érintette az Nsztv. 10. § c) pontját. Álláspontjuk szerint a feltett kérdés nem áll összefüggésben az Alkotmány 2. §-ával és 24. (3) bekezdésével, ugyanis az OVB népszavazási kérdés hitelesítésével kapcsolatos hatásköre nem szerepel az Alkotmányban. Kiemelték, hogy a „a kérdés egyértelmű és valós tényeket tartalmaz”, minthogy az OVB-nek nincs hivatali szervezete, nem jogi személy, „ezáltal sem költségvetése, sem pedig (...) önálló szakmai hivatalnoki kara sincs”. Hangsúlyozták továbbá, hogy az Alkotmány nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy az országos népszavazási kérdést kormányzati szerv nem hitelesítheti. Megjegyezték továbbá, hogy miniszteri hatáskör esetén lehetővé válna a miniszter által hozandó „(most már) közigazgatási határozat” bírósági felülvizsgálata, amely erősítené a „függetlenséget” [Alkotmány 50. § (2) bekezdése].
Ezért kérték, hogy az Alkotmánybíróság az OVBh.-t semmisítse meg, és az OVB-t kötelezze új eljárás lefolytatására.
II.
Az Alkotmánybíróság a kifogást az alábbi jogszabályi rendelkezések alapján vizsgálta meg:
1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezése:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.
(2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.”
2. Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény vonatkozó rendelkezései:
„10. § Az Országos Választási Bizottság megtagadja az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha
(...)
b) a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani,
c) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek,
(...)”
„13. § (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.”
3. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) vizsgálatba bevont rendelkezései:
„130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon belül lehet – az Alkotmánybírósághoz címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani.
(3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az Országgyűlés határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg az Országgyűlést új eljárásra utasítja.”
III.
A kifogás nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság hatáskörét a jelen ügyben az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § h) pontjában foglaltaknak megfelelően a Ve. 130. §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróság kifogás alapján lefolytatott eljárása jogorvoslati eljárás, melynek során az Alkotmánybíróság – alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban – azt vizsgálja, hogy a beérkezett kifogás megfelel-e a Ve. 77. § (2) bekezdése a)–c) pontjaiban, valamint a 130. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek, valamint az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el.
A kifogás a törvényi feltételeknek megfelel, ezért azt az Alkotmánybíróság a Ve. 130. § (3) bekezdése alapján érdemben bírálta el.
2. Ezt követően az Alkotmánybíróság áttért az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés vizsgálatára, és azt vizsgálta – a kifogást tevők indítványa alapján –, hogy tartható-e népszavazás a kezdeményezés szerinti tárgyban.
Az Alkotmány 28/B. § (1) bekezdése szerint az országos népszavazás és népi kezdeményezés tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet. Az alkotmányozó hatalom tudatosan az Országgyűlésről szóló fejezetben helyezte el az országos népszavazás és a népi kezdeményezés intézményét. Ennek a szabályozási koncepciónak az a magyarázata, hogy mindkét intézmény az Országgyűlés hatásköréhez képest ragadható meg, az Országgyűlés hatalmát korlátozza. Ez a szabályozási koncepció következett az Alkotmánynak a hatalomgyakorlás két formáját, a képviseleti és a közvetlen demokráciát rögzítő 2. § (2) bekezdéséből is. A népszavazás intézményéről az Alkotmánybíróság először a 2/1993. (I. 22.) AB határozatában mondta ki, hogy az „a parlamenti rendszerben a hatalom képviseleti gyakorlásának kiegészítésére, befolyásolására irányul” (ABH 1993, 33, 37.), tehát kivételes és kiegészítő jellegű az Országgyűlés által történő hatalomgyakorláshoz képest. A két hatalomgyakorlási elv egymáshoz való viszonyára vonatkozó ezen megállapítását az Alkotmánybíróság az Alkotmány 1997. évi módosítását követően is fenntartotta, azzal a kiegészítéssel, hogy „a közvetlen hatalomgyakorlás ugyan a népszuverenitás gyakorlásának kivételes formája, de kivételes megvalósulása eseteiben a képviseleti hatalomgyakorlás fölött áll: az Országgyűlés végrehajtói szerepbe kerül” [52/1997. (X. 14.) AB határozat, ABH, 1997, 331, 341.). A jelen ügyre nézve az Alkotmánybíróság irányadónak tartja azt a korábbi határozataiban kibontott megállapítását, hogy a népszavazás az Alkotmányban rögzített népszuverenitás gyakorlásának az egyik formája, még ha kiegészítő és kivételes.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy eredményes népszavazás esetén a jelen népszavazási kérdéssel érintett döntési jogkör egy független és csak a törvénynek alárendelt szervtől elvonásra és egy kormányzati szervnek pedig a hatáskörébe kerülne. Ezzel – ezen a ponton – az Országgyűlés és a kormány egymáshoz viszonyított alkotmányos pozíciója is megváltozna és egy ilyen változás a népszavazás intézményének alkotmányos rendeltetésével sem lenne összeegyeztethető. Ez a megoldás szembe kerülne a független, demokratikus jogállamiságnak az Alkotmány 2. §-ában is rögzített elvével és az Alkotmánybíróság megállapítása szerint sem illeszkedne az országos népszavazásnak és népi kezdeményezésnek az Alkotmányban meghatározott szabályozási koncepciójába. Mivel az országos népszavazás és népi kezdeményezés anyagi jogi normáit az Nsztv., eljárási szabályait pedig a Ve. tartalmazza, ezeknek a jogi rendelkezéseknek bele kell illeszkedniük a szabályozási koncepcióba, azaz – az OVBh. indokolásában kifejtettekkel megegyezően – a népszavazásra feltett kérdés burkolt alkotmánymódosításra irányul. Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban már több ízben leszögezte, hogy az Alkotmány módosítására irányuló kérdésben a választópolgárok által kezdeményezett népszavazásnak nincs helye [először: 2/1993. (I. 22.) AB határozat, ABH 1993, 37., összegzi: 25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 251, 261, 262.].
Az Alkotmánybíróság ebben az ügyben – az OVB álláspontjával azonosan – úgy ítélte meg, hogy burkolt alkotmánymódosítást eredményezne az a népszavazás, amely az Alkotmány 2. §-ának tartalmával ellentétes szabály megalkotására kötelezné az Országgyűlést. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a hitelesítést megtagadó OVBh.-t – az abban foglalt indokok helyességére is tekintettel – helybenhagyta.
Az Alkotmánybíróság határozatának közzétételét az OVB határozatnak a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el.
Alkotmánybírósági ügyszám: 1298/H/2009.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás