KÜ BH 2010/84
KÜ BH 2010/84
2010.03.01.
A 2004. évi XXX. tv.-vel került kihirdetésre a Római Szerződés, melynek 189. cikke szerint a Tanács és a Bizottság rendelete kötelező és közvetlenül alkalmazható valamennyi tagállamban [2004. évi XVIII. tv. 48. §, 51. §, 2004. évi XXX. tv. 3. §].
A Fővárosi Bíróság által megállapított irányadó tényállás szerint a borászati hatóság a R. Élelmiszerüzlet B., B. út 4. szám alatti üzletében 2008. január 7. napján ellenőrzést tartott, melynek során az originális zárású palackból, és az üzletben árusított, a felperes által palackozott és forgalmazott száraz, fehér, B. Olaszrizling bortermékről az alperesi hatóság Nemzeti Akkreditálási Rendszerben Akkreditált Laboratóriuma megállapította, hogy a kupakon feltüntetett 21-00973/07-1. számú tájbornak megfelel ugyan, de a palackról hiányzik az 1991/2004. EK rendelet alapján az allergénnek tekintendő kéntartalom feltüntetésére vonatkozó megjelölés. Mindezek alapján az alperes 2008. február 19. napján kelt határozatával 50 000 Ft minőségvédelmi bírsággal sújtotta a felperest, míg ugyanezen a napon kelt határozatával 20 700 Ft élelmiszer-ellenőrzési igazgatási szolgáltatási díj kiszabásáról is rendelkezett.
A felperes keresetében az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy magyar jogszabály nem írja elő az Európai Közösségek Bizottsága rendeletének kötelező alkalmazását, így nem volt jogszerű a kötelezése minőségvédelmi bírság fizetésére sem, és ugyanezért igazgatási szolgáltatási díjjal való sújtása sem.
A Fővárosi Bíróság a keresetet elutasította. Indokolása szerint a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Btv.) 48. § (1) bekezdése szerint, ha a termék a jogszabályban meghatározott, illetőleg a jelölésében foglalt jellemzőket nem elégíti ki, és a jogszabálysértést az ellenőrző hatóság jogerősen megállapítja, az ital előállítóját a hatóság a vizsgálat költségeinek a megtérítésére kötelezi. A Btv. 51. § (1) bekezdése értelmében minőségi bírságot akkor kell kiszabni, ha a vizsgálat során megállapítható, hogy az előállított borászati termék nem felel meg az egyéb helyen meghatározott szempontoknak. A bíróság alkalmazhatónak találta az alperes által alkalmazott 253/2002/EK rendeletet módosító 1991/2004/EK rendelet (3) bekezdését az ügyben, ami szerint a bor címkéjén az összetevőket tartalmazó szót követően fel kell tüntetni a szulfitok jelenlétét is. Jelen ügyben ez a bor címkéjén feltüntetésre nem került.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben arra hivatkozott, hogy az őt minőségvédelmi bírsággal sújtó és igazgatási szolgáltatási díjat kirovó határozatok azért voltak jogszerűtlenek, mert semmilyen magyar jogszabály nem teszi az EK rendeleteket a Btv. részévé. Egyébként sem tartalmaz a hivatkozott EK rendelet szankcióra való felhatalmazást, ennél fogva kérte a Fővárosi Bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperes keresetének helyt adó döntés hozatalát. Jogszabálysértésként a Btv. 25. §-ának (5) bekezdését és 51. §-ának (1) bekezdését jelölte meg.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az eljárásban keletkezett iratokból és a felperes felülvizsgálati kérelméből megállapítható, hogy a felperes alapvetően azt kifogásolja, hogy az EK tanácsi rendelet a magyar jogrendszerbe átemelve nincs, ezért az közvetlenül nem alkalmazható, így vele szemben a jogszabálysértésként feltüntetett joghátrányokat nem lehetne alkalmazni. Az Európai Közösségek Bizottsága 2004. november 19. napján 1991/2004/EK szám alatt rendeletet hozott, melyben határozott az egyes borászati termékek leírása, jelölése, kiszerelése és oltalma tekintetében az 1493/1999/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó egyes szabályok megállapításáról szóló 753/2002/EK rendelet módosításáról. Ennek 1. cikkének 1. pontja értelmében a 753/2002/EK rendelet a következőképpen módosul:
1. A 3. cikk a következőképpen módosul.
A 3. cikk b) pontja értelmében a következő (3) bekezdés hozzáadásra kerül:
„(3) Amennyiben egy, a 1493/1999/EK rendelet 1. cikke (2) bekezdésében megadott termékben egy vagy több, a 2000/13/EK irányelv IIIa. mellékletében felsorolt összetevő található, az esetben a címkén az összetevőket a »tartalmaz« szót követően kell feltüntetni. Szulfitok esetén a következő megjelölések használhatóak: »szulfitok«, »kénanhidrid« vagy »kén-dioxid«.”
E rendelet keltét megelőző mondata szerint: Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Magyarország az Európai Közösség tagállama.
Ami az alperesnek az Európai Bizottság és az Európa Tanács rendelete Magyarországon való alkalmazhatósága tárgyában előadott azt a kifogását illeti, hogy nem ismer olyan magyar jogszabályt, mely ezt kötelezővé tenné, a Legfelsőbb Bíróság az egyes államoknak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződés kihirdetését tartalmazó 2004. évi XXX. törvény 3. §-ának arra a rendelkezésére utal, hogy az Országgyűlés e törvénnyel kihirdeti az Európai Közösséget létrehozó szerződést is. A kihirdetéssel e szerződés Magyarország belső joganyagának részévé vált. Ez a szerződés az Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról elnevezésű Római Szerződés. A Római Szerződés 189. cikke, melyet az említett törvény a magyar jogrendszer részévé tett, kimondja, hogy a Tanács, illetve a Bizottság rendelete teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Ugyanezen törvény 2. §-a kimondja, hogy a csatlakozási szerződés magyar szövegét a törvény I. melléklete tartalmazza. A csatlakozási szerződés 1. cikk (2) bekezdése értelmében a felvétel feltételeit a szerződéshez mellékelt okmány állapítja meg. Az okmány rendelkezései a szerződés szerves részét képezik. A csatlakozási okmány 2. cikke egyebek mellett kimondja, hogy a csatlakozás időpontjától kezdődően az eredeti szerződések az új tagállamok számára kötelezőek. Mindebből az következik, hogy a 2004. évi XXX. törvény nemcsak kihirdette a Római Szerződést, hanem annak rendelkezéseit Magyarország számára is kötelezővé tette. Ennélfogva a felperes köteles lett volna betartani a korábban említett a Bizottság 1991/2004/EK rendeletében foglalt rendelkezést.
Annak nincs jelentősége, hogy az Európai rendelet szankciót nem határozott meg, mert azt a Btv. tartalmazza.
Mindezekből végül az következik, hogy a Btv. 48. §-ának (1) bekezdése és 51. §-ának (1) bekezdése jogszerűen került alkalmazásra.
A kifejtett indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. III. 37.055/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás