BÜ BH 2010/86
BÜ BH 2010/86
2010.04.01.
Az üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntettét bordélyház fenntartásával valósítja meg, aki szolgáltató üzleti vállalkozásként szervezi a prostitúciót, függetlenül a szexuális szolgáltatás célját szolgáló helyiségek számától, épületen belüli illetve földrajzi elhelyezkedésétől. Bordélyház fenntartására utal a prostitúciót folytató személyzet biztosításáról és a prostitúció tárgyi feltételeiről való rendszeres gondoskodás, a szexuális szolgáltatások díjainak, a bevétel felosztásának, az elszámolás módjának a személyzet (a prostituáltak) számára kötelező érvényű előzetes meghatározása [Btk. 205. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 2007. október 19. napján kelt ítéletével I. r. terheltet 8 rb. bordélyház fenntartásával, bűnszervezetben elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntettében, valamint kerítés bűntettében, a II. r. terheltet bordélyház fenntartásával, bűnszervezetben elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntettében mondta ki bűnösnek, és halmazati büntetésül az I. r. terheltet egy év négy hónapi fegyházbüntetésre és három évi közügyektől eltiltásra, a II. r. terheltet tíz hónapi fegyházbüntetésre és két évi közügyektől eltiltásra ítélte, s kimondta, hogy a terheltek feltételes szabadságra nem bocsáthatóak.
Az ítéleti tényállás lényege a következő:
1. A terheltek az ügy III-VI. r. terheltjével együttműködve – és ismeretlenül maradt olasz segítőik közreműködésével – 2003-tól kezdődően kiépítettek egy hálózatot, amelynek az volt célja, hogy Olaszországban különböző városokban a terheltek által bérelt lakásokban magyar nők pénzért szexuális szolgáltatást nyújtsanak. A prostituáltak tevékenységet elsősorban az I. r. terhelt koordinálta, a tevékenység célját szolgáló lakások bérlésében az olaszul tudó II. r. terhelt működött közre.
Az I. r. terhelt Pratoban két, Firenzében, Viareggioban, Milanoban, Maria di Massanban és Bresciaban egy-egy bérelt lakásban, míg a II. r. Milanoban egy bérelt lakásban működő prostitúciós tevékenység szervezésében vett részt. Ezeket a lakásokat részben párhuzamosan, részben egymást követő időpontokban bérelték.
A bérelt lakásokban telefonokat rendszeresítettek, amelyek azonban csak a bejövő hívások fogadására voltak alkalmasak. A terheltek a prostitúciós szolgáltatást az erre a ,,munkára'' jelentkező nők fényképének és telefonszámának interneten történő közzététele mellett hirdették. Megszervezték a prostitúciót vállaló nők Olaszországba ki- és visszautazását, akik általában tíz napos turnusokban tartózkodtak a bérelt lakásokban és nyújtottak szexuális szolgáltatást. A terheltek fedezték a lakások bérleti díját és rezsijét, gondoskodtak a szükséges eszközökről, elsősorban óvszerről.
A terheltek határozták meg – általában 50 euró összegben – a szexuális szolgáltatás legalacsonyabb díjtételét; Ezen összeg alatt a prostituáltak szolgáltatást nem vállalhattak. A szolgáltatási díj minimumát meghaladó összegben a szolgáltatást végző lányok állapodtak meg a szolgáltatást igénybe vevőkkel. A prostituáltak minden nap végén sms-ben közölték az aznapi bevételük összegét a terheltekkel. A tíz napos turnus alatt fejenként átlagosan 4000 eurót kerestek, ennek felét tarthatták meg saját ,,munkadíjként"; a másik felét átadták a terhelteknek.
A terheltek e tevékenységüket 2005 tavaszáig folytatták.
2. Az I. r. terheltet 2004. július 15-én egy férfi felhívta és arra kérte, hogy közvetítsen számára egy lányt szexuális szolgáltatás céljából. Ezért a terhelt K. K. nevű ismerősével megegyezett, hogy az 30 000 forint ellenében a férfinak szexuális szolgáltatást nyújt. Erre ténylegesen sor került.
Az elsőfokú határozat ellen az ügyész I. r. és a II. r. terheltek terhére, a terheltek és védőik a minősítést is támadva a büntetés enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést.
A másodfokú bíróság a fellebbezéseket elbírálva – a 2008. november 21. napján kelt ítéletével az elsőfokú határozatot megváltoztatta; az I. r. terheltet a kerítés bűntette miatt emelt vád alól felmentette; a terheltek terhére megállapított egyéb bűncselekmények megnevezését – az eljárási jogszabály időközben történt megváltozása folytán – a Btk. 205. § (1) és (2) bekezdése szerinti üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntettére helyesbítette; a minősítésből a bűnszervezetben elkövetésre utalást mellőzve a büntetést bűnszervezet tagjaként elkövetett cselekményért tekintette kiszabottnak; I. r. terhelt főbüntetését két év négy hónapi fegyházbüntetésre súlyosította; továbbá megállapította, hogy a II. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani; egyebekben az elsőfokú határozat terhelteket érintő rendelkezéseit helybenhagyta.
Az ítéleti tényállást az iratok alapján azzal egészítette ki, illetve helyesbítette, hogy a terheltek valamennyien tisztában voltak azzal, olyan hálózat tagjai, amelyben háromnál több személy hosszabb időszakra tervezve, s egymás tevékenységét kiegészítve követ el bűncselekményeket.
A jogerős határozat ellen az I. r. és II. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, érdemben ténylegesen a Be. 416. §-ának (1) bekezdés b) pontjában írt felülvizsgálati okra hivatkozva. Indítványában kifejtette, hogy az első- és másodfokú ítélet nem tartalmaz olyan tényeket, amelyek mellett a bordélyház fenntartása az I-II. r. terhelt terhére megállapítható lett volna. Megítélése szerint – hivatkozva egy korábbi, a Legfelsőbb Bíróság által hozott eseti döntésre is – csak akkor állapítható meg a Btk. 205. § (2) bekezdése szerinti bűncselekmény, ha a szexuális tevékenységért járó ellenszolgáltatás a bordélyházat működtető vállalkozót illeti meg. Miután az irányadó tényállás szerint a prostitúciós tevékenységet folytató lányok maguk jelentkeztek a terhelteknél, ők vették át ügyfeleiktől a szolgáltatás díját, emellett tevékenységüket senki nem ellenőrizte, azt nem is bordélyházban végezték, tehát a bordélyház fenntartása nem volt terhükre róható, legfeljebb a Btk. 205. § (1) bekezdésében meghatározott üzletszerű kéjelgés elősegítése bűntettét követhették el.
Támadta a jogerős határozatot arra hivatkozva is, hogy a terheltek nem bűnszervezet tagjaként követték el a cselekményüket. A terheltek között ugyanis nem volt alá-, fölérendeltségi, azaz hierarchikus viszony, így együttműködésük a többnyire spontánul szerveződő nemi aktusok létrejöttében a Legfelsőbb Bíróság 4/2005. számú Büntető jogegységi határozatát figyelembe véve nem minősíthető bűnszervezetnek.
Mindezekre tekintettel lényegesen enyhébb büntetés kiszabását indítványozta.
A II. r. terhelt védője a nyilvános ülésen a felülvizsgálat jogalapját kiterjesztette a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt okra is. Arra hivatkozott, hogy az ítélet indokolása a II. r terhelt bűnösségét nem támasztotta alá, így megítélése szerint az elsőfokú határozat rendelkező része és indokolása egymással ellentétes. Kétségbe vonta a védence bűnösségét alátámasztó bizonyítékok bizonyító erejét, helytállóságát.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt a tényállást támadó részében a törvényben kizártnak, a bűncselekmények minősítését támadó részében pedig alaptalannak találta és megtámadott határozatokat hatályukban fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítványok a tényállást támadó részükben a törvényben kizárt indítványok, egyebekben pedig alaptalanok.
A Be. 423. § (1) bekezdéséből következően csak a jogerős határozatban megállapított tényállás alapján vizsgálható az, hogy a terheltek bűnösségének megállapítása, a cselekményük jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása tekintetében történt-e büntető anyagi jogszabálysértés.
A védő, amikor azt állította, hogy a tanúk vallomása alapján nem volt megállapítható a bordélyház működtetése, továbbá amikor a bizonyítékok bizonyító erejét vitatta, a törvényi tilalom ellenére a bizonyítékokon keresztül az irányadó tényállást támadta. Miután ez okból felülvizsgálatnak nincs helye, az indítványok e részeivel a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem is foglalkozott.
A Be. 373. § (1) bekezdés III. b) pontja szerint feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, egyben felülvizsgálati ok, ha az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.
A II. r. terhelt védője azonban valójában a bizonyítékok helytállóságát vonta kétségbe és a tényállást támadta akkor, amikor arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása a rendelkező résszel ellentétes, mert az nem támasztja alá a bűnösségre vont következtetést. Így e felülvizsgálati ok fennállása sem volt megállapítható.
Bár a felülvizsgálatot kezdeményező védő hivatkozott arra is, hogy védencei bűnösségének megállapítására anyagi jogszabály sérelmével került sor, azonban ezzel kapcsolatos érveit nem fejtette ki; indítványában felhozott érveivel kizárólag a minősítést, illetve a bűnszervezetben elkövetés jogalapját tette vitássá.
A bűnösség megállapítása tekintetében anyagi jogszabálysértést a Legfelsőbb Bíróság sem észlelt; az indítvány e részében ténybeli és jogi alap nélküli.
Nem alapos az indítvány a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozva a jogi minősítést támadó részében sem.
Valóban, a bordélyház fogalmát nem határozza meg sem a Btk. 205. §-a (amelynek hatályos szövegét az 1993. évi XVII. tv. 47. §-a állapította meg), sem pedig e törvényi módosítás alapját képező, a New Yorkban 1950. március 21-én kelt és Magyarországon az 1955. évi 34. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett nemzetközi egyezmény.
Az évszázadok óta ismert fogalom lényeges elemei azonban a bírói gyakorlat szerint a következők: a bordélyház célja a rendszeres haszonszerzés, tehát olyan üzleti vállalkozás, amelyben a prostituáltak rendszeresen, anyagi ellenszolgáltatás fejében bárkinek a rendelkezésére állnak szexuális vágyai kielégítésére. A bordélyházat a vállalkozó tartja fenn, koordinálja a prostituáltak tevékenységét, amelynek kockázatát is viseli. Előre meghatározza a szolgáltatás díját és a bevétel elosztásának mikéntjét. Gondoskodik a tevékenység folytatásához szükséges feltételekről. A bordélyház fenntartása tehát minőségileg más – több – mint a Btk. 205. §-ának (1) bekezdésében meghatározott bűntett, amely az épületnek, lakásnak vagy más helynek az üzletszerű kéjelgés céljára alkalomszerű, eseti rendelkezésre bocsátásával valósul meg, és nem hordozza a prostitúció céljaira létrehozott vállalkozás előzőekben felsorolt ismérveit.
Az, hogy abban a házban vagy lakásban, amelyben a prostitúciót folytatják, egy vagy több szoba van, közömbös, amennyiben a bordélyház a fenti, lényeges feltételeknek megfelel. Valóban nem tipikus az, hogy a prostitúciós tevékenység az előzőekben vázolt módon több városban, netán országban folyik, ez a körülmény azonban nem a bordélyház ebbéli jellegét, hanem csak a cselekmény rendbeliségét érinti.
Az elsőfokú bíróság helyesen utalt határozatában arra, hogy a terheltek által létrehozott szervezet működtette ezt a ,,vállalkozást'', bérelte a lakásokat, fizette annak költségeit, biztosította az egyéb tárgyi feltételeket, gondoskodott a prostituáltak ki- és hazautaztatásáról, a partnereiknek szóló hirdetésekről, a találkozók telefonon történő egyeztetésének lehetőségéről, meghatározta a szolgáltatás ellenértékének minimális mértékét, elosztásának mikéntjét, és a bevételről naponta tájékoztatást kért és kapott. Mindezek alapján egyértelmű, hogy bár különböző lakásokban, de a fenti módon folytatott szexuális szolgáltatás szervezésének és irányításának ez a vállalkozásszerű módja megfelel a bordélyház fenntartás fogalmi ismérveinek.
A védő által felhozott és a Bírósági Határozatokban az 1999. évi 399. szám alatt közzétett eseti döntés sem mond ellent az eljárt bíróságok álláspontjának. Önmagában az a körülmény, hogy a szexuális szolgáltatás ellenértékét nem valamelyik terhelt, hanem a szolgáltatást nyújtó személyek vették át partnereiktől, még nem jelenti azt, hogy azzal ők rendelkeztek. Ahogy azt az irányadó tényállás tartalmazza: a közöttük létrejött megállapodás alapján a bevétellel el kellett számolniuk, díjazásukként csak a bevétel fele illette meg őket, másik felét át kellett adniuk a terhelteknek. A szolgáltatások ellenértéke tehát a terheltek által működtetett szervezet bevétele volt, amelyet a prostituáltak csupán átvettek.
Az eljárt bíróságok így helyesen helyezkedtek arra az álláspontra, hogy az üzletszerű kéjelgés elősegítése bordélyház fenntartásával valósult meg.
Tévesen hívta fel azonban a másodfokú bíróság a bűncselekmény megnevezése kapcsán a Btk. 205. § (1) bekezdését; e törvényhely ugyanis más – önálló – elkövetési magatartást rendel büntetni. A terheltek cselekménye helyesen a Btk. 205. § (2) bekezdésébe ütközik és eszerint is minősül.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy tévedtek az eljárt bíróságok, amikor a II. r. terhelt bűnösségét csak egy rendbeli bűncselekményben állapították meg. Az irányadó tényállás szerint ugyanis a II. r. terhelt volt az, aki az olaszországi lakások kibérelésében nyelvtudása folytán minden esetben közreműködött; Ezzel pedig az I. r. valamint a többi terhelttárs magatartását kiegészítve minden tényállásbeli esetben részt vállalt a bordélyház fenntartásában. Ekként büntetőjogi felelősségre vonásának valamennyi vád tárgyává tett, üzletszerű kéjelgés elősegítéseként értékelt bűncselekményben helye lehetett volna, másfelől pedig a terheltek társtettesként követték el a bűncselekményeket. Miután azonban a Be. 423. § (4) bekezdése szerint a megtámadott határozat felülvizsgálatának csak az indítványban meghatározott ok alapján és csak a megtámadott részében van helye, ezeknek a tévedéseknek a jogi következményeit a Legfelsőbb Bíróság nem vonhatta le.
Az indítványnak a bűnszervezettel kapcsolatos kifogásai kapcsán a Legfelsőbb Bíróság a következőkre mutat rá:
A védelem elsődlegesen azon az alapon kifogásolta a bűnszervezetben elkövetés megállapítását, hogy a terheltek cselekménye legfeljebb a Btk. 205. §-ának (1) bekezdésében meghatározott üzletszerű kéjelgés elősegítése bűncselekményének felel meg, a szexuális aktusok esetlegessége, spontán szerveződése miatt tehát a bűnszervezetben elkövetés fogalmilag kizárt.
A Legfelsőbb Bíróság előzőekben kifejtett álláspontja szerint a cselekmény a Btk. 205. § (2) bekezdése szerinti bordélyház fenntartásával megvalósult bűncselekmény, a védők érvelése már erre tekintettel sem lehet helytálló.
A Btk. 137. §-ának 2002. április 1. napjától – tehát a vád tárgyává tett bűncselekmények elkövetési idején már hatályos – 8. pontja szerint bűnszervezet a három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése.
Ezeknek az ismérveknek a terheltek által létrehozott és működtetett szervezet mindenben megfelelt. Az irányadó tényállás szerint az ügy hat terheltje mellett az elkövetésben ismeretlenül maradt olasz elkövetők is részt vettek; nem csupán hosszabb időre szerveződtek, hanem hosszabb ideig is folytatták tevékenységüket; a lakások bérelése, fenntartása, a prostituáltak utaztatása, a hirdetések megjelentetése, a prostitúciós tevékenység szervezése során összehangoltan működtek; céljuk a terhükre megállapított szándékos bűncselekmények elkövetése volt, amelyet a Btk. 205. § (2) bekezdése öt évig terjedő szabadságvesztéssel rendel büntetni.
A résztvevők hierarchikus, alá-, fölérendeltséget feltételező viszonya – amit a védő a terheltek között nem vélt felismerni – az elkövetéskor hatályos törvény szerint már nem feltétele a bűnszervezet megállapíthatóságának. A Legfelsőbb Bíróságnak a védő által hivatkozott 4/2005. BJE. számú jogegységi határozata sem támaszt ilyen követelményt. Ellenkezőleg, a jogegységi határozat kifejezetten arra utal, hogy a Btk. hatályos rendelkezései nem tesznek különbséget a bűnszervezeten belüli cselekvés hierarchiája (,,posztjai''), aktivitása, intenzitása szempontjából. Ezek csak a büntetés kiszabása körében értékelendő körülmények.
Az ,,összehangolt működés'' a bűnszervezet fogalmi összetevője, amely tartalmát tekintve nem más, mint a benne cselekvő személyek egymást erősítő hatása.
Helyesen álláspontot foglaltak el tehát az eljárt bíróságok, amikor megállapították, hogy a terheltek bűnszervezetben tevékenykedtek, és törvényesen jártak el, amikor a büntetést a Btk. 98. §-ának alkalmazásával szabták ki.
A Legfelsőbb Bíróság nem észlelt a 416. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező egyéb eljárási szabálysértést sem. Ezért a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. I. 475/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás