865/B/2010. AB határozat
865/B/2010. AB határozat*
2011.08.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság Balatonkeresztúr Község Önkormányzata Képviselő-testületének a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos hulladékkezelési helyi közszolgáltatásról szóló 6/2009. (IV. 27.) számú rendelete 28. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, továbbá az alkalmazási tilalom kimondására irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
A Zala Megyei Bíróság eljáró bírája az előtte folyamatban lévő 4.G.40161/2009. számú per tárgyalásának felfüggesztése mellett – az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdésében foglaltak alapján – kezdeményezte Balatonkeresztúr Község Önkormányzata Képviselő-testületének a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos hulladékkezelési helyi közszolgáltatásról szóló 22/2008. (IV. 27.) rendelete módosításáról szóló (egységes szerkezetben) 6/2009. (IV. 27.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 28. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, továbbá kérte a konkrét perben az alkalmazási tilalom kimondását. Az indítványozó által kifogásolt rendelkezés szerint az ingatlan tulajdonosa, vagy a gazdálkodó szervezet, ha egyébként a közszolgáltatás igénybevételére kötelezett, nem tagadhatja meg a közszolgáltatási díj megfizetését arra tekintettel, hogy a közszolgáltatást nem veszi igénybe, feltéve, ha a közszolgáltató számára a közszolgáltatást felajánlja, illetve a közszolgáltatás teljesítésére vonatkozó rendelkezésre állását igazolja. A konkrét perben a gondnokság alatt álló alperes 5 éve más településre költözött a gondnokához, nem tartózkodik a településen, az ingatlana üresen áll, és a közszolgáltatási díjat nem fizette meg.
Az indítványozó álláspontja szerint az Ör. 28. § (3) bekezdése ellentétben áll a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) 4. § g) pontjában és a 13. § (3) bekezdésében foglalt szabályokkal. Az indítványozó azzal érvelt, hogy a törvény megjelölt rendelkezéseiből következően a közszolgáltatási díj fizetésére kötelezett a hulladék termelője, illetve birtokosa lehet. Az önkormányzati rendeletből véleménye szerint az következik, hogy az önkormányzat területén beépített ingatlannal rendelkező tulajdonosnak akkor is kell közszolgáltatási díjat fizetnie, ha évek óta nem tartózkodik az ingatlanban, emiatt hulladékot sem termel. Az eljáró bíró úgy véli, hogy a kifogásolt rendelkezés alkotmányellenes. Az alkotmányellenességet abban jelölte meg, hogy sérül a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 1. § (2) bekezdése, valamint az Alkotmány 7. § (2) bekezdése.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:
„7. § (2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”
Az Alkotmány 7. § (2) bekezdését a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló 2010. évi CXIII. törvény 11. § (3) bekezdése hatályon kívül helyezte, és e törvény 1. §-a új 7/A. §-t állapított meg, melynek (4) bekezdése tartalmában megegyezik a bírói kezdeményezésben megjelölt rendelkezéssel a következők szerint:
„7/A. § (4) A jogalkotásról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”
2. Jat. érintett rendelkezése:
„1. § (2) E rangsornak megfelelően az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
Az Alkotmánybíróság 121/2009. (XII. 17.) AB határozatával a Jat.-ot 2010. december 31. napjával megsemmisítette.
3. A Hgt. érintett rendelkezései:
„4. § a)-f)(…)
g) a szennyező fizet elv alapján a hulladék termelője, birtokosa vagy a hulladékká vált termék gyártója köteles a hulladékkezelési költségeit megfizetni, vagy a hulladékot ártalmatlanítani; a szennyezés okozója, illetőleg előidézője felel a hulladékkal okozott környezetszennyezés megszüntetéséért, a környezeti állapot helyreállításáért és az okozott kár megtérítéséért, beleértve a helyreállítás költségeit is;”
„13. § (3) Törvény, kormányrendelet vagy – települési hulladék esetében – önkormányzati rendelet kötelezheti a hulladék termelőjét, birtokosát a hulladék meghatározott anyagminőség szerinti elkülönített gyűjtésére, valamint a hulladék jellegének megfelelő csomagolására és megjelölésére, továbbá az így előkészített hulladék átadására a begyűjtést végző szervezeteknek, illetőleg hulladékkezelőnek.”
4. Az Ör. érintett rendelkezése:
„28. § (3) Az ingatlan tulajdonosa, vagy a gazdálkodó szervezet, ha egyébként a közszolgáltatás igénybevételére kötelezett, nem tagadhatja meg a közszolgáltatási díj megfizetését arra tekintettel, hogy a közszolgáltatást nem veszi igénybe, feltéve, ha a közszolgáltató számára a közszolgáltatást felajánlja, illetve a közszolgáltatás teljesítésére vonatkozó rendelkezésre állását igazolja.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. A helyi önkormányzat rendeletalkotási hatáskörét az Alkotmány és a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) szabályozza. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes más jogszabállyal. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése szerint a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot.
Az Ötv. 8. § (1) bekezdése alapján a helyi önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében a településtisztaság biztosítása. A településen keletkező szilárd hulladék összegyűjtése, keletkezési helyéről történő elszállítása hatékonyan intézményesített közszolgáltatás keretei között valósítható meg. A Hgt. 21. § (1) bekezdése szerint a települési önkormányzat kötelezően ellátandó közszolgáltatásként a települési hulladék kezelésére hulladékkezelési közszolgáltatást tart fenn. A Hgt. 20. § (1) bekezdése az ingatlantulajdonos kötelességévé teszi az ingatlanán keletkező települési szilárd hulladék gyűjtését, és a begyűjtésre feljogosított hulladékkezelőnek történő átadását.
A Hgt. 23. §-a felhatalmazza az önkormányzatokat, hogy rendeletben állapítsák meg – többek között – a közszolgáltatás ellátásának rendjét, módját és az elvégzett hulladékszállítási közszolgáltatás alapján az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget és a díj megfizetésének rendjét.
2. A fenti felhatalmazás alapján állapította meg a képviselő-testület az Ör.-t, amelynek 10. § (1) bekezdése alapján az ingatlantulajdonos köteles az önkormányzat által szervezett közszolgáltatás igénybevételére: az ingatlanán keletkező települési szilárd hulladék e rendeletben előírtak szerinti gyűjtésére, a közszolgáltatónak történő átadására, valamint a közszolgáltatási díj megfizetésére. Az Ör. 3. § (38) bekezdésének fogalmi meghatározása szerint ingatlantulajdonos az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akinek/amelynek tulajdonában, birtokában vagy használatában lévő ingatlanon települési szilárd hulladék keletkezik. A 3. § (1) bekezdése szerint a települési szilárd hulladék első csoportját alkotó háztartási hulladék az emberek mindennapi élete során, a lakásokban, a pihenés, üdülés céljára használt helyiségekben és a lakóházak közös használatú helyiségeiben és területein, valamint az intézményekben keletkező, veszélyesnek nem minősülő hulladék. Az indítványozó által kifogásolt rendelkezés szerint „Az ingatlan tulajdonosa, vagy a gazdálkodó szervezet, ha egyébként a közszolgáltatás igénybevételére kötelezett, nem tagadhatja meg a közszolgáltatási díj megfizetését arra tekintettel, hogy a közszolgáltatást nem veszi igénybe, feltéve, ha a közszolgáltató számára a közszolgáltatást felajánlja, illetve a közszolgáltatás teljesítésére vonatkozó rendelkezésre állását igazolja.”
Az Alkotmánybíróság már több hasonló tárgyú önkormányzati rendelkezés alkotmányellenességének vizsgálata során megállapította, hogy minden ingatlan használata során keletkezik hulladék, ezért környezetvédelmi és közegészségügyi érdekekre tekintettel kötelező a települési hulladék gyűjtése, elszállítása és ártalmatlanítása. E határozataiban hangsúlyozta az Alkotmánybíróság, nem életszerű, hogy a tulajdonos az ingatlan használata során rendszeresen, egyáltalán nem bocsát ki hulladékot, ezért a legkisebb méretű gyűjtőedény kötelező igénybevételének előírása és ennek alapján a közszolgáltatási díj fizetése a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűsége elvének sérelmét nem idézi elő. Az esetenként előforduló, a szerződött mennyiségnél kevesebb szemét kibocsátása miatt, vagy „üres” gyűjtőedény alapján kifizetett szolgáltatási díj a szolgáltatás és ellenszolgáltatás aránytalanságát nem vonja maga után. (506/B/2001. AB határozat, ABH 2002, 1541, 1545.; 992/H/2001. AB határozat, ABH 2002, 1563, 1567.; 254/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1659, 1663.)
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jelen esetben a kifogásolt rendelkezésből nem következik egyértelműen az, hogy az ingatlant nem használó, nem a településen lakó ingatlantulajdonos a közszolgáltatás igénybevételére kötelezett lenne, és emiatt közszolgáltatási díjat fizetnie kellene. Az Alkotmánybíróság hatáskörébe nem tartozik azonban a jogalkalmazási kérdés eldöntése. A konkrét tényállás ismeretében a jogalkalmazó szervnek kell az Ör. szabályai [különös tekintettel az Ör. 3. § (1) és (38) bekezdései, az 5. § (2) bekezdése, a 7. § és a 10. §] alapján eldönteni, hogy az adott esetben jogszerű volt-e a közszolgáltatási díj megállapítása.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a kifogásolt rendelkezés nem áll ellentétben a Hgt. 4. § g) pontjában meghatározott alapelvvel, valamint a Hgt. 13. § (3) bekezdésében meghatározott azon rendelkezéssel, mely szerint önkormányzati rendelet kötelezheti a hulladék termelőjét, birtokosát a hulladék meghatározott anyagminőség szerinti elkülönített gyűjtésére, valamint a hulladék jellegének megfelelő csomagolására és megjelölésére, továbbá az így előkészített hulladék átadására a begyűjtést végző szervezetnek, illetőleg hulladékkezelőnek.
Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy az Ör.-nek a közszolgáltatás kötelező igénybevételére kötelezett ingatlantulajdonosokra és gazdálkodó szervezetekre vonatkozó 28. § (3) bekezdése és az Alkotmány 7/A. § (4) bekezdésének azon rendelkezése között, mely szerint a jogalkotásról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges, alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem áll fenn. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [54/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 266, 267.; 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 546.; 141/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 584, 586.; 19/2004. (V. 26. ) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2011. július 11.
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||
|
||||
Dr. Kovács Péter s. k., |
||||
előadó alkotmánybíró |
||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás