BÜ BH 2010/87
BÜ BH 2010/87
2010.04.01.
Az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvény rendelkezéseinek megsértése miatt büntető anyagi jogi, illetve eljárási szabálysértésre hivatkozással nincs helye felülvizsgálatnak [Be. 416. § (1) bek., 2003. évi CXXX.tv. (EUbe)].
A Gy.-i Városi Bíróság a 2007. évi február hó 22. napján kihirdetett ítéletével a holland állampolgár terheltet bűnösnek mondta ki a Btk. 282. §-a (3) bekezdésének b) pontjába ütköző kábítószer előállításához szükséges anyag készítésével elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntetté-ben. Ezért őt 1 év 3 hónap börtönbüntetésre, a Magyar Köztársaság területéről 5 évi kiutasításra és 5 millió forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
A másodfokon eljárt bíróság a 2007. november hó 22. napján kihirdetett és ugyanezen a napon jogerőre emelkedett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A terhelt cselekményét a Btk. 282. § (3) bekezdésének b) pontjába ütköző, a (4) bekezdés szerint büntetendő anyagi eszközök szolgáltatásával elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének minősítette. A kiutasítás mellékbüntetést mellőzte, a pénzmellékbüntetés összegét 2 000 000 forintra mérsékelte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az ítéletében rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság megszegte az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: EUbe.) 31. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést, az ún. specialitás szabályát. Ezzel kapcsolatban az alábbiakat állapította meg.
,,A védő hivatkozik a 2003. évi CXXX. törvény 31. §-ának (1) bekezdésére, amely tényszerű, így helyes, azonban elmulasztott utalni a 31. § (2) bekezdésének e) pontjára, amely szerint az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha a személy beleegyezett az átadásába – mint ahogy az jelen ügyben megtörtént – és ezzel egyidejűleg lemondott a specialitás szabályának alkalmazásáról. Ez pedig azt jelenti, hogy a magyar hatóság egyéb vád tárgyává tett bűncselekmény-fajta miatt is felelősségre vonhatta volna a vádlottat, s az ítéleti tényállásban szereplő ,kijuttatta' kategória ehhez képest már nem csak az okból vált irrelevánssá, hogy a másodfokú bíróság a vádlott bűnösségét nem ezen elkövetési magatartásban ítélte megvalósultnak, hanem a keretjogszabály ezen pontja alapján sem tekinthető lényegesnek.''
A bíróság jogerős határozata ellen a terhelt a védője útján felülvizsgálati indítványt nyújtott be.
Az indítvány szerint a terhelt holland állampolgár, aki a Holland Királyság területén európai elfogatóparancs alapján került őrizetbe, majd a magyar hatóságok részére átadásra.
Az európai elfogatóparancsot a B.-i Városi Bíróság bocsátotta ki. Az európai elfogatóparancs az átadáshoz szükséges bűncselekmények között a ,,kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott kereskedelme bűncselekmény-kategóriát jelölte meg. Az alapul szolgáló tényállásban pedig rögzítésre került, hogy ,,az esetenként elkészített anyagot a terhelt vitte ki az országból ismeretlen módon, úti célja Hollandia volt''.
Az európai elfogatóparancsban az eljárás tárgyát képező bűncselekményként a Btk. 282. § (3) bekezdés b) pontja került meghatározásra, a 282. § (4) bekezdését nem jelölték meg. E vonatkozásban a holland hatóságok az átadás iránti kérelmet nem vizsgálták és vizsgálhatták.
Az európai elfogatóparancsra vonatkozó szabályokat az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. tv. (EUbe.) határozza meg. Az EUbe. 31. §-ának (1) bekezdése szerint az átadott személlyel szemben az átadása előtt elkövetett, az átadásának alapjául szolgáló bűncselekménytől különböző egyéb bűncselekmény miatt nem indítható büntetőeljárás, nem ítélhető el, és egyéb módon sem fosztható meg szabadságától.
A Btk. 22. §-a i) pontjának, valamint az EUbe. rendelkezéseinek az egybevetésével megállapítható, hogy a terhelt csak olyan cselekményért lett volna felelősségre vonható, amelyért a büntetőjogi felelősségét a jogerős ítélet nem állapította meg, egyéb tényállások vonatkozásban pedig a felelőssége nem vizsgálható.
Az adott esetben az EUbe. 31. §-ának (1) bekezdése a Btk. 22. §-ának i) pontjában meghatározott büntethetőséget kizáró okot teremtett.
Tévesen hivatkozott a jogi indokolás körében a másodfokú bíróság az EUbe. 31. § (2) bekezdésének e) pontjára, mert a terhelt nem fogadta el az amszterdami bíróság előtti eljárásban a egyszerűsített kiadatási eljárást. Nem a beleegyezésével adták át Magyarországnak és a specialitás szabályainak alkalmazásáról nem mondott le. Ennek igazolására mellékelte a holland eljárás során eljárt védő és az amszterdami ügyészség átiratát.
Mindezekre figyelemmel a védő azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot változtassa meg és terheltet az ellene anyagi eszközök szolgáltatásával elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette miatt emelt vád alól a Btk. 22. §-ának i) pontja alapján, büntethetőséget kizáró okból, mentse fel. Indítványozta egyúttal, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvány elbírálásáig a megtámadott határozat végrehajtását függessze fel.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint a Btk. a 22. §-ának i) pontjában az Általános, illetve a Különös Részében meghatározott ún. egyéb büntethetőséget kizáró okokra utal. Ezeknek az okoknak eljárásjogi okokkal való kiegészítésére – ahogy arra a Legfelsőbb Bíróság határozatában is rámutatott – nincs törvényes lehetőség. Ennek megfelelően az egyértelműen eljárásjogi természetű specialitás szabályának állítólagos megsértése nem tekinthető olyan anyagi jogi szabályszegésnek, amely a jogerős határozat felülvizsgálatát megalapozná.
Mivel a felülvizsgálatot megalapozó ún. abszolút eljárási szabálysértést sem észlelt, azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt és a megtámadott határozatot – a Be. 426. §-a alapján – a hatályában tartsa fenn. Rögzítette egyúttal, hogy a megtámadott határozat végrehajtásának a felfüggesztését nem tartja indokoltnak.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt a törvényben kizártnak, a Legfőbb Ügyészség indítványát – az alább kifejtendők szerint – alaposnak találta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvány elbírálása során abból indult ki, hogy a Be. XVIII. Fejezetében szabályozott felülvizsgálat olyan rendkívüli jogorvoslat, amelyre kizárólag a törvényben tételesen felsorolt okokból kerülhet sor.
A védő a felülvizsgálati indítványában arra hivatkozott, hogy az alapul fekvő ügyben eljárt bíróságok megszegték az EUbe. specialitás szabályát. Ez a szabályszegés anyagi jogi szabálysértés és a Btk. 22. §-ának i) pontja szerinti a törvényben meghatározott egyéb büntethetőséget kizáró okot teremt, ezért indítványát a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott felülvizsgálati okra alapította.
A Legfelsőbb Bíróság az eljárása során mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy védő valóban a Be. 416. §-a (1) bekezdésének az a) pontjában megjelölt, vagy bármely más felülvizsgálati okra hivatkozott-e.
A Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha a terhelt felmentésére vagy az eljárás megszüntetésére, illetve a terhelt bűnösségének megállapítására, továbbá kényszergyógykezelésének elrendelésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
A büntető anyagi jog szabályait elsősorban a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) határozza meg, ám nem kétséges, hogy más jogszabályok is tartalmaznak anyagi büntetőjogi rendelkezéseket. Feltétlenül ide sorolható pl. a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejű rendelet (Btké.), vagy a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény (Jszt.) is.
Az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. törvény (EUbe.) azonban nem határoz meg, nem tartalmaz anyagi büntetőjogi rendelkezéseket; az Európai Unió tagállamaival büntető ügyekben folytatott együttműködés eljárási jogi feltételeit rendezi. Nem tekinthető anyagi büntetőjogi rendelkezésnek az ún. specialitás szabálya sem.
Az EUbe. 31. §-ának (1) bekezdése szerint az átadott személlyel szemben az átadása előtt elkövetett, az átadásának alapjául szolgáló bűncselekménytől különböző egyéb bűncselekmény miatt nem indítható büntetőeljárás, nem ítélhető el, és egyéb módon sem fosztható meg szabadságától (a specialitás szabálya).
Amint a törvény szövege is kifejezetten rögzíti – ez az ún. specialitás szabálya, amely a kiadatásnak évszázadok óta meghatározó eleme és ma is minden nemzetközi bűnügyi együttműködés elengedhetetlen feltétele. Ezért rögzíti pl. a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény (Nbj.) 16. §-a (1) bekezdésének a) pontjában, hogy a kiadatás az egyéb feltételek fennállása esetén is csak akkor engedélyezhető, ha biztosított, hogy a kiadni kért személlyel szemben a kiadatását megelőzően elkövetett olyan más bűncselekmény miatt, amelyre a kiadatást nem engedélyezték, a megkereső államban nem folytatnak le büntetőeljárást, vagy nem foganatosítanak személyi szabadságot korlátozó intézkedést, továbbá nem adják ki, és nem adják át harmadik országnak ezen cselekmény miatt.
A specialitás szabályának a megszegése – amint arra a Legfőbb Ügyészség is helyesen utalt – nem minősíthető büntető anyagi jogszabálysértésnek és nem teremt a Btk. 22. §-ának i) pontja szerinti egyéb büntethetőséget kizáró okot.
A Legfelsőbb Bíróság gyakorlata következetes abban, hogy a Btk. 22. §-ában meghatározott büntethetőséget kizáró okok és a Btk. 32. §-ában meghatározott büntethetőséget megszüntető okok köre nem bővíthető a büntetőeljárás lefolytatásának eljárási jogi feltételeivel. A büntethetőséget kizáró és megszüntető egyéb okok köre jól körülhatárolt, azokat az ítélkezési gyakorlat kimunkálta.
Miután a nemzetközi bűnügyi együttműködés specialitás szabálya nem anyagi jogi szabály, megszegése nem minősül anyagi jogszabálysértésnek. Amikor a terhelt és a védő a felülvizsgálati indítványában arra hivatkozott, hogy a bíróságok e szabály megsértésével állapították meg a terhelt büntetőjogi felelősségét, akkor nem a Be. 416. §-a (1) bekezdésének az a) pontjában meghatározott felülvizsgálati okra hivatkozott.
A Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a 373. § (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, illetve II–IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.
Amint az más okok esetében is irányadó, felülvizsgálatnak kizárólag a Be.-ben taxatívan felsorolt eljárási szabálysértések miatt van helye. A specialitás szabályának a megsértését a Be. nem jelöli meg. Ennek megfelelően következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a specialitás szabályának a megszegése nem olyan abszolút eljárási szabálysértés, amelynek alapján felülvizsgálatnak van helye. Ha a bíróság a specialitás szabályának megsértésével hozott jogerős marasztaló döntést, e törvénysértés a legfőbb ügyész diszkrecionális jogkörében kezdeményezhető és a Be. XIX. Fejezetében szabályozott jogorvoslat a törvényesség érdekében megnevezésű rendkívüli jogorvoslati eljárásban küszöbölhető ki.
A védő a felülvizsgálati indítványában tehát nem hivatkozott felülvizsgálati okra, ezért felülvizsgálati indítványa alapján a felülvizsgálat lefolytatására nem kerülhet sor.
A Be. 421. §-ának (2) bekezdése szerint a törvényben kizárt indítványt a Legfelsőbb Bíróság elutasítja. Erről – a Be. 424. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján tanácsülésen határoz, a tanács elnöke azonban – e § (2) bekezdése alapján – a tanácsülésre tartozó ügyben nyilvános ülést tűzhet ki. A Legfelsőbb Bíróság – figyelemmel a Legfőbb Ügyészség érdemi elbírálásra irányuló indítványára is – a felülvizsgálati indítványt nyilvános ülésen bírálta el.
(Legf. Bír. Bfv. II. 285/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás