GÜ BH 2010/96
GÜ BH 2010/96
2010.04.01.
A választottbírósági ítélet érvénytelenítésére ad alapot, ha az eljárást befejező határozat meghozatala előtt a választottbíróság egyik tagja lemond választottbírósági tisztségéről és a tanács másik két tagja anélkül hozza meg határozatát, hogy a felek a tisztség megszűnésében megállapodtak volna, illetve a megbízatás megszűnését a rendes bíróság megállapította volna [1994. évi LXXI. tv. 20. §, 22. §, 38. § (2) bek., 42. §, 55. § (1) bek. e) pont].
A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás szerint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság (továbbiakban: Választottbíróság) 2008. május 31-én ítéletet hozott a jelen per alperese által indított perben a felek közötti építési, vállalkozási szerződésből eredő jogvitában. Az ítélet 8. pontjában rögzítette, hogy a ,,Választottbíróság 2008. április 15-ei tárgyaláson meghozott végzésével a szóbeli tárgyalást berekesztette és az Eljárási Szabályzat 41. § (1) bekezdése alapján közölte a felekkel, hogy az indokolással ellátott ítélet kézbesítésére 30 napon belül kerül sor. A szóbeli tárgyalás berekesztését követően a tanács tagjai az ítélet meghozatala céljából zárt ülést tartottak. Az elektronikus levelezésben is folytatott deliberáció eredményével dr. I. A. választottbíró nem értett egyet, ezért 2008. május 15-én kelt és május 20-án megismételt bejelentésével választottbírói tisztségéről lemondott, majd május 30-án kelt levelében a lemondást megerősítette és az ítélet aláírását elutasította''.
A választottbírósági ítéletet dr. K. Gy. mint az eljáró tanács elnöke és dr. H. É. választottbíró írta alá.
Az ítéletre dr. K. L. a Választottbíróság elnöke 2008. június 12-én záradékot vezetett, mely szerint ,,dr. I. A. választottbíró a bizonyítási eljárás befejezését és a tárgyalás 2008. április 15-i berekesztését követően az ítélethozatal céljából ugyanezen a napon a teljes eljáró tanács részvételével meghozott (helyesen: megtartott) zárt ülés után 2008. május 8-ai keltezésű írásbeli nyilatkozatával lemondott. Ez a nyilatkozat a Választottbíróság Titkárságára 2008. május 15-én érkezett meg. Az ítéletet a tanács másik két tagja írta alá, ezért a határozat a Vbt. 40. §-a, valamint az Eljárási Szabályzat 40. § (2) bekezdése alapján érvényes''.
A jelen per felperese 2008. május 22-én a bírósághoz benyújtott kérelmében annak megállapítását kérte, hogy dr. I. A. választottbíró joghatályos lemondása folytán választottbírói tisztsége a lemondás közlésével, 2008. május 8-án megszűnt.
A kérelmet az elsőfokú bíróság elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (továbbiakban: Vbt.) 22. §-ában foglalt rendelkezésből következően a felek közötti vita felmerülése esetén a Vbt. 21. §-ában meghatározott feltételek figyelembevételével dönthet és e bírósági döntéssel szűnik meg a választottbírói tisztség. Arra nincs jogszabályi lehetőség, hogy a rendes bíróság választottbírói tisztség lemondás okán való megszűnését megállapítsa, azaz megállapítási kérelem a Vbt. 22. §-a alapján nem terjeszthető elő.
Az ismertetett előzmények után a felperes 2008. június 19-én keresetet terjesztett elő a Választottbíróság ítéletének érvénytelenítése iránt a Vbt. 55. § (1) bekezdésének e) pontjára hivatkozva, mert álláspontja szerint a Választottbíróság eljárása nem felelt meg a Vbt. 38. §-ában, valamint a Választottbíróság Eljárási Szabályzata (továbbiakban: Eljárási Szabályzat) 39. § (2) bekezdésében foglaltaknak, mely szerint az ítéletet az eljáró tanács szavazattöbbséggel, zárt ülésen hozza, ha nem alakul ki többségi vélemény, az eljáró tanács elnökének a véleménye szerint hozza meg ítéletét. A 2008. április 15-én tartott tárgyalást követő zárt ülésen indult megbeszélés ugyanis eredménytelenül zárult, illetve azzal, hogy valamennyi választottbíró végiggondolja álláspontját. Ezért ez az ülés nem tekinthető az Eljárási Szabályzat 39. §-a és a Vbt. 38. §-a szerinti zárt ülésnek, 2008. április 15-e után pedig más alkalommal már nem tartott a tanács zárt ülést. E felperesi jogértelmezés következményeként az ítélet meghozatalának, majd aláírásának idején már nem három, csak két választottbíró szerepelt az eljárásban, miután a jelen per felperese által választott bíró választottbírói tisztsége lemondásával 2008. május 8-án megszűnt.
A felperes másodlagos kereseti jogcímként a Vbt. 55. § (2) bekezdés b) pontjára hivatkozott, állítva, hogy a választottbírósági ítélet a magyar közrendbe ütközik. A közrendbe ütközést az valósítja meg, hogy a Választottbíró-ság a lemondást követően nem értesítette erről a feleket, ezáltal elzárta őket attól a törvény által adott lehetőségtől, hogy a választottbírói tisztség megszűnését elfogadják, vagy vitassák a rendes bíróság előtt indított peren kívüli eljárásban. Arra sem volt lehetőség, hogy a lemondást elfogadva, új választottbírót jelöljenek. Mindaddig, amíg a bírói tanács újra törvényesen három választottbíróból nem áll, nem kerülhetett volna sor ítélethozatalra. Sérült az Alkotmány 46. §-a szerinti, a bírósági eljárásban érvényesítendő alapelv, a tanácsban való eljárás elve, továbbá az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében megfogalmazott, az igazságos, független, pártatlan, jogszerű eljáráshoz fűződő garancia.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint dr. I. A. választottbíró csak a zárt ülést követően, a döntés meghozatala után jelentette be lemondását. A választottbírósági ítélet záradékában foglaltakkal egyetértett és elfogadta a választottbírósági eljárás során követett gyakorlatot. Véleménye szerint a felperes a közrend súlyos sérelmét nem tudta alátámasztani sem eljárásjogi, sem anyagi jogi indokkal.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és kötelezte, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 50 000 Ft képviseleti költséget. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a bíróságnak jogkérdésben kellett döntenie. Elegendő volt a peren kívüli bírósági eljárás iratainak, valamint a keresettel érintett választottbírósági iratoknak a beszerzése. Ezért mellőzte a felperes bizonyítási indítványának teljesítését, dr. I. A. tanúkénti meghallgatását.
A bíróság a felperesnek a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontjára, azaz eljárási szabálysértésre alapított keresetét azzal az indokkal utasította el, hogy megállapítása szerint a Vbt. felperes által hivatkozott 38. §-ában és az Eljárási Szabályzat 39. §-ában foglalt rendelkezéseket a Választottbíró-ság az eljárása során nem sértette meg. A peres iratokból megállapította, hogy a bizonyítási eljárás berekesztését követően a három választottbíró tanácskozást folytatott, ezt a felperes sem vitatta. Dr. I. A. választottbíró részt vett a bíróság tagjaként a bizonyítási eljárás lefolytatásában, az ezt követő tanácskozásban, tehát lehetősége volt az eljárási rendnek megfelelően az üggyel kapcsolatos véleménye kifejtésére. A bíróság megállapítása szerint azt nem írja elő az Eljárási Szabályzat, hogy mikor tekintendő egy véleménycsere lezártnak, különös tekintettel arra, hogy a Vbt. és a Szabályzat is megadja a lehetőséget a szótöbbség hiányában hozott határozatra is olymódon, hogy ez esetben a Választottbíróság a tanács elnöke véleménye szerint hozza meg ítéletét. Az elnök jogkörébe utalja annak megítélését, hogy a vitát lezárja-e, számba vegye a résztvevő bírák álláspontját és az egybehangzó, többségi, vagy a tanács elnökének véleménye szerinti ítéletet írásba foglalja. Az a választottbíró, akinek véleménye az írásba foglalt ítéletben nem jelenik meg, jogosult a 40. § (3) bekezdés szerint írásos különvéleményt adni, amit lezárt borítékban, az ügy iratai között kell elhelyezni.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a választottbírói tisztségről értelemszerűen az eljárás folyamán lehet lemondani, de a bizonyítási eljárás befejezetté nyilvánítása, a tárgyalás berekesztése után, a határozathozatal folyamatában már nem. Az elvállalt és teljesített választottbírói tisztségből adódóan a határozathozatalban való részvétel az eljáráshoz tartozó kötelezettség. A Választottbíróság elnökének álláspontja – mely szerint a lemondást nem fogadta el – és a törvényi szabályozás között a bíróság nem látott ellentmondást, mert álláspontja szerint a lemondás elfogadására értelemszerűen nem volt lehetőség az eljárás befejezésére tekintettel.
Az elsőfokú bíróság a közrendbe ütközésre alapított keresetet is alaptalannak találta azzal az indokkal, hogy a tanácsban való eljárás, az igazságos, független, pártatlan, jogszerű eljárásra vonatkozó – Alkotmányban is biztosított – garanciák nem sérültek. Az elsődleges kereseti kérelem alaptalansága okafogyottá tette a másodlagos kereseti kérelmet is.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát olyan tartalommal, hogy a bíróság a Választottbíróság ítéletét érvénytelenítse.
A jogerős ítélet jogszabálysértéseként jelölte meg egyrészt azt, hogy a bíróság a tényállást számos jelentős tény figyelmen kívül hagyásával állapította meg – megsértve a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat. Ezek a tények a következők:
– A választottbírák között a 2008. április 15. napján tartott tárgyalás utáni megbeszélés eredménytelenül zárult és a felperes választottbírójának javaslatára döntöttek úgy a bírák, hogy egy hétig mindenki átgondolja álláspontját, azután konzultálnak, majd határozatot hoznak. Ezt az iratok között elfekvő levelezés bizonyítja, nevezetesen az alperes választottbírójának 2008. május 26-i levele, a tanácselnöknek a Választottbíróság elnökéhez írt levele, a felperes választottbírójának 2008. május 20. napján a tanácselnökhöz írt levele.
– A határozathozatal nélkül zárult tanácskozás időpontját követően 2008. május 8. napján az alperes választottbírója lemondott a választottbírói tisztségéről.
– 2008. május 15. napján a Választottbíróság elnöke – anélkül, hogy az alperes választottbírójának lemondásáról tájékoztatta volna a feleket – arról küldött tájékoztatást részükre, hogy az eljáró tanács elnökének 2008. május 14. napján kelt kérelmére az ítélet meghozatalára megszabott határidőt 30 nappal meghosszabbította.
– Az alperes választottbírójának lemondásáról csak a 2008. május 26. napján történt iratbetekintéskor szerzett tudomást. A felperes ugyanezen a napon az alperes választottbírójának értesítéséből szerzett tudomást e tényről.
– 2008. május 27-én a felperes beadvánnyal fordult a Választottbírósághoz, melyben elfogadta a választottbíró lemondását és egyúttal új választottbírót jelölt. Beadványá-ra azonban semmiféle választ nem kapott. 2008. május 30. napján bejelentéssel élt a Választottbírósághoz, közölve, hogy a választottbírói tisztség megszüntetésére vonatkozó döntés meghozatala iránt a megyei bírósághoz fordult a Vbt. 22. és 51. §-ai alapján. E beadványban azt is közölte, hogy elfogadhatatlan lenne számára egy olyan ítélet, amely olyan körülmények között születik, hogy ,,az alperesnek'' nincs választottbírója annak meghozatalakor, így nem három, csupán két bíróból álló tanács hozza meg a határozatot. E beadványára sem kapott a felperes választ a Választottbíróságtól, hanem 2008. június 16. napján kézhez vette a Választottbíróság ítéletét.
Jogszabálysértésként jelölte meg továbbá a felperes, hogy a bíróság a figyelembe vett tényeket tévesen értékelte, amikor a Vbt. 38. § (1) bekezdésére és az Eljárási Szabályzat 39. § (2) bekezdésére hivatkozva azt fejtette ki, nem feltétlenül szükséges három bíró egyetértése, de még szótöbbségi vélemény kialakítása sem, szükséges viszont a bizonyítási eljárás lefolytatását követő véleménycsere, tanácskozás. Az e-mail váltásokra ugyanis a tanácselnök és a felperes választottbírója között szintén az alperes választottbírájának lemondását követően került sor.
Jogellenesnek állította a jogerős ítéletnek azt az érvelését, hogy a tárgyalás berekesztése után a határozathozatal folyamatában már nincs helye a választottbíró lemondásának. A felperes álláspontja szerint a Vbt. és a Szabályzat rendelkezéseiből, valamint a bíróság által is hivatkozott általános jogelvekből ennek az ellenkezője következik. A választottbírói megbízatás a Vbt., valamint az Eljárási Szabályzat alapján az eljárás befejeztével, vagy az Eljárási Szabályzat 20. §-ának (1) bekezdésében [helyesen: (2)–(3) bekezdésében] felsoroltak alapján szűnhet meg.
Az eljárás befejezése a határozat meghozatalával történik meg, nem a bizonyítási eljárás befejezetté nyilvánításával és a tárgyalás berekesztésével. Ez következik a Választottbíró-ság Eljárási Szabályzata 38. §-ának (1) bekezdéséből, amely kimondja, hogy az eljáró tanács az eljárást ítélet-tel, vagy végzéssel fejezi be, és ez került rögzítésre a Vbt. V. fejezetében is.
A választottbírósági eljárás befejezése tehát a határozathozatal. Amennyiben a választottbírói tisztség az eljárás befejezésének kivételével szűnik meg, az Eljárási Szabályzat 20. §-ának (4) bekezdése és a Vbt. 23. §-a értelmében új választottbírót kell kijelölni az eljárás befejezéséig.
Jogszabálysértően járt el a Választottbíróság elnöke, amikor a rendes bíróságnak a Vbt. 51. és 22. §-a alapján biztosított hatáskörét elvonva, döntött abban a kérdésben, hogy az alperes választottbírójának lemondását nem fogadja el.
A Vbt. és az Eljárási Szabályzat szövege alapján egyértelmű, hogy a Vbt. 39. §-a, 40. §-a, valamint az Eljárási Szabályzat 40. § (2) bekezdése csak abban az esetben alkalmazhatók, ha az eljárásban az előírásnak megfelelően három választottbíró vett részt annak végéig és az ítéletet a háromtagú tanács hozza meg, ha nem is szótöbbséggel, de a három tagú tanács között ki nem alakult szótöbbség hiányában a tanács elnökének véleménye alapján. Jelen ügyben a választottbírósági ítélet meghozatalának időpontjában azonban nem három, hanem csak két választottbíró volt az eljárásban, miután az alperes választottbírójának tisztsége annak lemondásával már korábban megszűnt.
Ehhez képest az elsőfokú bíróságnak a kereseti kérelemben foglaltaknak megfelelően érvénytelenítenie kellett volna a két választottbíró által meghozott választottbírósági ítéletet.
A felperes fenntartotta a választottbírósági ítélet közrendbe ütközése körében az elsőfokú eljárásban kifejtett jogi álláspontját is. Kiemelten hivatkozott arra, hogy a Választottbíróság Eljárási Szabályzatának és a választottbíráskodásról szóló törvény alapvető rendelkezéseinek a megsértése súlyát és jelentőségét tekintve éppen olyan, mint az államilag szervezett rendes bíróságok által a garanciális szabályok lényeges megsértése. A kialakult eljárásjogi helyzet – különös tekintettel arra is, hogy ebben a Választottbíróság elnöke is tevékenyen részt vállalva hatáskört vont el a rendes bíróságtól – túlmutat a szerződő felek közötti jogvita keretein, kihatással van a választottbíráskodás intézményébe vetett bizalomra, a társadalmi-gazdasági élet szereplőire is.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése értelmében a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.
A jogerős ítélet jogszabálysértő az alábbi indokok miatt:
A felperes megalapozottan sérelmezte, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás hiányos. Az elsőfokú bíróság a választottbírósági iratok tartalma alapján elmulasztotta tényként megállapítani azt, hogy a választottbíró-sági tanács tagjai a tárgyalás berekesztése után 2008. április 15-én tartott zárt ülésen még nem hoztak határozatot, hanem abban állapodtak meg, hogy mindkét tanácstag – egy héten belül egyidejűleg – írásban kifejti az álláspontját és megküldi a tanács elnökének. Amennyiben az elnök valamelyik állásponttal egyetért, az Eljárási Szabályzat 39. § (1)–(2) bekezdése alapján megszületik az ítélet, ha egyik véleménnyel sem ért egyet, a tanács tagjai személyes konzultációt tartanak (lásd dr. K. Gy. tanácselnök 2008. május 14-én kelt, az MKIK elnökének határidő hosszabbítás tárgyában írt levele 7. pontjának első három mondatában foglalt tényközlést).
A Választottbíróság Titkársága 2008. május 15-én kelt levelében arról értesítette a feleket, hogy a Választottbíróság elnöke az Eljárási Szabályzat 41. § (3) bekezdése alapján 30 nappal meghosszabbította az ítélet meghozatalára megállapított határidőt (lásd a keresetlevélhez F/5. alatt csatolt levelet).
A Választottbíróság elnöke a 2008. május 20-án kelt levelében arról tájékoztatta dr. I. A. választottbírót, hogy a 2008. május 15-én e-mailben és 2008. május 20-án postai úton hozzá beérkezett, a választottbírói tisztségről való lemondást nem tudja elfogadni. Amennyiben nem vesz részt a tanács további munkájában az a Vbt. 38. §-ának (1) bekezdése értelmében úgy tekintendő, hogy a több bíróból álló Választottbíróság szótöbbséggel hozza meg a határozatát (lásd a keresethez F/6. alatt csatolt levelet).
Az ügy kiegészített tényállása alapján a bíróság jogerős ítéletében jogszabálysértéssel jutott arra a következtetésre, hogy a Választottbíróság eljárása nem sérti a Vbt. 38. § (1) bekezdésében és az ESz. 39. § (2) bekezdésében foglaltakat. E rendelkezések betartása ugyanis csak akkor lenne megállapítható, ha a felek akaratának megfelelően a három tagú Választottbíróság mindegyik tagja a Választottbíróság ítéletének meghozataláig – azaz 2008. május 31-ig – választottbíróként eljárva, az üggyel kapcsolatos véleményét kifejtve részt vett volna a határozat meghozatalában. Ez azonban a per adatai alapján nem állapítható meg, mert dr. I. A. választottbíró a 2008. május 8-án kelt írásbeli nyilatkozatában lemondott választottbírói tisztségéről és ezt követően – nem vitatottan – nem is vett részt a választottbírósági tanács munkájában.
A Vbt. 42. § (1) bekezdésének egyértelmű rendelkezése szerint a Választottbíróság eljárása az ügy érdemében hozott ítélettel, vagy a Választottbíróságnak az eljárást megszüntető végzésével ér véget. Ezzel azonos tartalmú rendelkezést tartalmaz az Eljárási Szabályzat 38. §-ának (1) bekezdése is.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint, miután a Vbt. 17. § (2) bekezdése értelmében a választottbíró a kijelölést a felekhez (tehát nemcsak az őt jelölő félhez) intézett írásbeli nyilatkozatban kell hogy elfogadja, ebből az következik, hogy a választottbírói tisztség ellátására vonatkozó kétoldalú jogviszony (szerződés) alanyai egyik oldalon a választottbíró, másik oldalon pedig a választottbírósági szerződést megkötő felek. E jogviszonyban a választottbíró a jelölés elfogadásával arra kötelezi magát, hogy eljár a választottbírósági szerződést megkötő felek vitás ügyében és abban határozatot hoz. Ebből az is következik, hogy a választottbírói szerződés általában annak teljesítésével, azaz az eljárás ítélettel, vagy végzéssel történő befejezésével szűnik meg [ESz.20. § (1) bekezdés, 38. § (1) bekezdés, Vbt. 42. § (1) és (3) bekezdése].
Az ESz. 20. § (2) bekezdése szerint ugyancsak megszűnik a választottbírói tisztség akkor is, ha
– választottbíró bármely okból képtelenné válik feladatai ellátására,
– lemond tisztsége ellátásáról
– a Választottbíróság Elnökségének megállapítása szerint választottbírói feladatát nem látja el, vagy
– a felek a megszűnés tekintetében megállapodtak.
Arról azonban az Eljárási Szabályzat nem rendelkezik, hogy mely esetekben mondhat le a választottbíró e tisztségéről, illetve, hogy az eljárás mely szakaszában mondhat le arról.
A Vbt. 19. § (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy a kizárással érintett választottbíró lemondhat-e tisztségéről.
A Vbt. 21. §-ának (1) bekezdése értelmében a 19. § (3) bekezdésében meghatározott okon kívül a választottbíró e tisztségéről csak akkor mondhat le, ha a 12. §-ban előírt feltételeknek a kijelölés elfogadása után bekövetkező változás miatt nem felel meg, vagy ténylegesen képtelenné válik feladatai ellátására, úgyszintén, ha más okból kellő időben nem jár el (A felek is csak ezekben az esetekben állapodhatnak meg a választottbíró megbízatása megszüntetésében; lásd a Vbt. 18–23. §-ához fűzött törvényi indokolást).
Sem az Eljárási Szabályzat, sem a Vbt. kifejezetten nem rendelkezik arról, hogy a választottbíró az eljárás folyamán mely időpontig mondhat le e tisztségéről, a lemondást kivel kell közölnie és ez mikor hatályosul. Ezekre a kérdésekre csak jogértelmezéssel lehet választ adni.
Miután a fél a választottbíró ellen kizárási indítványt csak a tárgyalás berekesztéséig terjeszthet elő, az ESz. 19. § (7) bekezdése értelmében, ebből az is következik, hogy a választottbíró ebből az okból csak a tárgyalás berekesztéséig mondhat le a választottbírói tisztségéről.
A Vbt. 21. § (1) bekezdésében szabályozott esetek bekövetkezése azonban nem kizárt a választottbírósági tárgyalás berekesztését követően sem (pl. betegség miatt a választottbíró képtelenné válik feladata ellátására, vagy más okból kellő időben nem jár el az érdemi határozat meghozatala érdekében). Ezért a Legfelsőbb Bíróság nem fogadja el a jogerős ítéletben foglalt azt a jogi álláspontot, hogy a tárgyalás berekesztése után már nincs helye a választottbíró lemondásának.
Másrészt a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint, a lemondást a választottbírónak mindegyik választottbírósági szerződést kötő féllel kell közölnie, mert a korábbiakban már kifejtettek szerint mindegyikőjükkel jogviszonyban áll, és a lemondása akkor hatályosul, amikor az a felekhez megérkezik.
A Vbt. 22. §-a értelmében, ha a választottbírói megbízatás megszűnésével kapcsolatban a felek között vita merül fel, bármelyikük kérheti az 51. §-ban megjelölt bíróságot, hogy döntsön a megbízatás megszüntetéséről.
A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint a ismertetett szabályozásból az következik, hogy a választottbíróval jogviszonyban álló felek jogosultak eldönteni, tudomásul veszik-e a választottbíró tisztségéről való lemondása folytán megbízatásának megszűnését, vagy sem, s ha e kérdésben nem tudnak megegyezni, bármelyikük a rendes bíróságtól (Vbt. 51. §) kérheti, hogy döntsön a megbízatás megszüntetéséről. E kérdésben azonban sem a választottbírósági tanács elnökének, sem pedig a Választottbíróság Elnökének nincs döntési jogköre.
A kifejtettekből az következik, hogy dr. I. A. választottbíró lemondását tartalmazó nyilatkozatát a választottbírósági tanács elnökének nem a Választottbíróság Elnöke részére kellett volna továbbítania, hanem az eljárásban résztvevő feleknek. Ha a felek a lemondást tudomásul veszik, akkor a Vbt. 23. §-a értelmében, illetve az ESz. 20. § (4) bekezdése értelmében új választottbírót kellett volna jelölni. Ha pedig a felek között a választottbírói megbízatás lemondás folytán történő megszűnésével kapcsolatban vita merül fel, a felek bármelyikének a bírósághoz kellett (lehetett) volna fordulnia, hogy döntsön a megbízatás megszüntetéséről (Vbt. 22. §-a). Ha egyik fél sem fordul a bírósághoz a megbízatás megszüntetésének megállapítása érdekében, a Választottbíróság Elnöksége arra rendelkezik hatáskörrel, hogy megállapítsa, a választottbíró a feladatát nem látja el [ESz. 20. § (2) bekezdése], s akkor a választottbírói megbízatás e megállapítás folytán szűnik meg. Mindaddig azonban, amíg a szükséges eljárás lefolytatása nem történik meg, a választottbírósági tanács további két tagja nem hozhatott volna érdemi döntést a választottbírósági felek jogvitájában.
Az eljárási szabályok betartására vonatkozó kötelezettséget meghaladó kérdés, hogy ha a választottbíró a vállalásának – azaz a választottbírósági ügyben való eljárásának és döntési kötelezettségének – nem tesz eleget és ezzel a szerződésszegésével valamelyik félnek kárt okoz, azért a polgári jogi kártérítési felelősség általános szabályai szerint (Ptk. 339. §) felelősséggel tartozik.
A kifejtett indokok miatt a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a Választottbíróság eljárása nem felelt meg az Eljárási Szabályzat 39. § (2) bekezdésében és a Vbt. 38. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Ezzel megvalósult a választottbírósági ítélet érvénytelenítésének a Vbt. 55. § (1) bekezdésének e) pontjában szabályozott az a feltétele, hogy a Választottbíróság eljárása nem felelt meg a felek megállapodásának, vagy ilyen megállapodás hiányában nem felelt meg a választottbírósági törvény rendelkezéseinek.
Ezért jogszabálysértő a jogerős elsőfokú ítélet annak folytán, hogy az érvénytelenítési ok megvalósulása ellenére nem érvénytelenítette a Választottbíróság ítéletét.
A kifejtett indokok miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogszabálysértő jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és miután a döntéshez szükséges tények megállapíthatók voltak, helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozatként a Választottbíróság ítéletét érvénytelenítette.
(Legf. Bír. Gfv. XI. 30.066/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás