GÜ BH 2010/97
GÜ BH 2010/97
2010.04.01.
Svájci frank alapon 1929-ben kibocsátott állami pénztárjegyeken alapuló követelés elévülésének nyugvása [1881. évi XXXIII. tv. 37-42. §, 13.110/1948. (XII. 24.) Korm. r. 2. §, 86/1987. (XII. 29.) MT r., 1960. évi 11. tvr. 85. §].
A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a felperesek birtokában van 16 db szám szerint meghatározott, az alperes által 1929. december 1-jén svájci frank alapon kibocsátott – és svájci frankban visszafizetendő – bemutatóra szóló ,,A Magyar Királyság 1929. évi 6%-os állami pénztárjegye. A kölcsöntőke visszafizetésére 1932. december 1-jétől kezdődően 15 év alatt – 1946. december 1-jéig sorsolás vagy visszavásárlás útján kerülhetett sor évi egyenlő részletekben. A kamat fizetése a pénztárjegyekhez csatolt 34 db kamatszelvény alapján félévenként történt, a lejárt kamatszelvények beszolgáltatása ellenében. A pénztárjegyek kamatszelvényének elévülési határidejét az esedékessé válástól számított 6 évben, a visszafizetésre kisorsolt pénztárjegyek (tőkekövetelés) elévülésének idejét, az esedékességtől számított 20 évben határozták meg. A pénztárjegyekbe foglalt tőkeösszegek visszafizetésére 1946. december 1-jén nem került sor.
A pénztárjegyekre írt feltételek a ki nem sorsolt értékpapírokban foglalt követelés elévülésére határidőt nem tartalmaztak.
Az 1948. december 24-én hatályba lépő 13.110/1948. (XII. 24.) Korm. rendelet 2. §-a az alperessel szemben 1946. augusztus 1-jét megelőző időben keletkezett követelések bírói úton való érvényesítését – a perben nem jelentős kivételektől eltekintve – kizárta. Az 1988. január 1-jén hatályba lépő, az 1960. előtt kibocsátott kormányszintű jogszabályok rendezéséről szóló 86/1987. (XII. 29.) MT rendelet úgy rendelkezett, hogy a mellékletekben fel nem sorolt 1960. január 1-je előtt kibocsátott Kormány, – Minisztertanácsi rendeletek és határozatok hatályukat vesztik. A melléklet szerinti felsorolás a 13.110/1948. (XII. 24.) számú Korm. rendeletet nem tartalmazta.
A felperesek a 2005. december 7-én benyújtott keresetükben a per tárgyává tett 1929. évi 6%-os állami pénztárjegyekben foglalt követelés címén, – az I. r. felperes 1400 svájci frank, a II. r. felperes 500 svájci frank, a III. r. felperes pedig 1550 svájci frank tőke, valamint a kereset benyújtásától a kifizetés napjáig járó évi 6% késedelmi kamata svájci frankban való megfizetésére kérték az alperest kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, elsődlegesen azzal védekezett, hogy a követelés elévült. Előadása szerint a felperesek igénye érvényesítésére az öt éves elévülési határidő az irányadó és az elévülés nyugvására is figyelemmel a követelés 1993. január 1-jén elévült, ezért bírósági úton nem érvényesíthető.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest a kereset szerint marasztalta és perköltség fizetésére kötelezte. Az volt a jogi álláspontja, hogy a perbehozott követelések elévülési ideje 1946. január 1-jén kezdődött, két év és 24 nap eltelte után a 13.110/1948. (XII. 24.) számú Korm. rendelet hatályba lépésével megszakad, – és mert az elévülésre a Ptké. (1960. évi 11. tvr.) 85. §-ának (3) bekezdése szerint a korábbi jog az irányadó, 1988. január 1-jén – az igényérvényesítés akadályának megszűnése időpontjától – az elévülési idő annyival hosszabbodott meg, amennyi ideig a jogosultak a követelés érvényesítésével menthető okból akadályozva voltak. Ez 17 év és 341 napnak felelt meg. Az igényérvényesítési idő ehhez képest 2005. december 8-án járt volna le, ezzel szemben a felperesek a keresetüket 2005. december 7-én az elévülési idő lejártát megelőző napon benyújtották, így a követelés elévülése nem következett be, az alperes köteles a perbehozott pénztárjegyekbe foglalt követelést, valamint azoknak kamatait a kereset benyújtásától kezdődő időponttal megfizetni.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a kereseteket elutasította. Kifejtette, hogy a korábban hatályos jog szerint a követelés elévülésének nyugvása az az időtartam, amely mint egész esik ki az elévülés folyamatából, gátolva ezzel annak befejezését. A Ptké. 85. §-ának (3) bekezdésében írt a ,,bekövetkezett nyugvás'' fogalom a másodfokú bíróság szerint azt jelenti, hogy a nyugvás egész időtartamának a Ptk. hatályba lépését megelőző időre kell esnie. A régi jog szerinti nyugvás jogintézménye azonban 1960. május 1-jén (a Ptk. hatályba lépésének időpontjában) megszűnt, így csak ez ideig tudta gátolni a régi jogszabályok szerint az elévülés befejeződését. Ezt követően – miután a nyugvás teljes időtartama a Ptk. hatályba lépése előtt nem következett be – a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése az irányadó. A Ptk. 326. §-a (2) bekezdésének alkalmazása azt jelenti, hogy a követelés érvényesítésének akadálya megszűnésétől, 1988. január 1-jétől számítva egy éven belül, azaz 1989. január 1-jéig érvényesíthették volna igényüket a felperesek. A perindításra ezt követően került sor, tehát a követelések elévültek.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték.
A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést az 1960. évi 11. tvr. (Ptké. I.) 85. §-a (3) bekezdésében, az 1881. évi XXXIII. törvénycikk 37. és 42. §-aiban foglaltak megsértésében jelölték meg. Előadták, hogy az elévülés kérdésében a perbelihez hasonló jogvitákban a Legfelsőbb Bíróság az EBH 2005/1316. számú és a BH 2005/439. sorszám alatt közzétett döntéseiben a másodfokú bíróság jogi álláspontjával ellentétes álláspontot foglalt el. Ugyanilyen álláspontot képviselt a Legfelsőbb Bíróság az EBH 2003/953. (BH 2004/75., valamint az EBH 2005/1326., BH 2005/349.) szám alatt közzétett iránymutató döntéseiben is. A Ptké. 85. §-ának (3) bekezdése alapján alkalmazandó, az 1881. évi XXXIII. törvénycikk 37. és 42. §-aiban foglaltak szerint a perbeli értékpapírokba foglalt követelések 1946. december 1-jétől számított 20 év alatt évültek volna el. Az igényérvényesítésnek kormányrendelettel történt megakadályozása időpontjáig az elévülési időből 2 év és 24 nap telt el. Az akadály megszűnésétől – 1988. január 1-jétől – az elévülési idő nem egy évvel hosszabbodik meg, hanem a 20 évből 1948. december 24-én még fennmaradt 17 év és 341 nappal, így az elévülési idő 2005. december 8-án járt volna le. Ezzel szemben a felperesek a keresetüket 2005. december 7-én előterjesztették, így az elévülés nem következett be.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A Ptké. 75. §-ának (1) bekezdés szerint a Ptk. rendelkezéseit – ha ez a törvényerejű rendelet másként nem rendelkezik – a hatályba lépés előtt keletkezett jogviszonyból eredő és jogerős határozattal el nem bírált jogokra és kötelezettségekre is alkalmazni kell. A perben releváns kivételeket a Ptké. 85. § (1) és (3) bekezdése tartalmazza.
A felek között nem volt vitás, hogy a perbehozott kötvények 1946. december 1-jén jártak le, az 1881. évi XXXIII. törvénycikk 37., illetőleg 40. §-a szerint a követelés elévülésének kezdő időpontja lejárat napja. Tekintve, hogy a perbehozott pénztárjegyek 1946. december 1-jén, a Ptk. hatályba lépését megelőzően lejártak, az elévülési idő a lejárat napján megkezdődött. A Ptké. I. 85. §-ának (3) bekezdése szerint az elévülésnek a Ptk. hatálybalépését megelőzően bekövetkezett nyugvására, megszakadására, és megrövidítésére a korábbi jogot kell alkalmazni. Ezért abban a kérdésben is a korábbi jog az irányadó, hogy mit jelent az elévülés nyugvása és mi annak a jogkövetkezménye. A Magyar Magánjogi Törvényjavaslat 1292., 1293. §-a, valamint az 1881. évi XXXIII. törvény 42. §-a szerint az elévülés nyugszik, (szünetel) ha a követelés érvényesítése a jogszabályban írt valamely akadályba ütközik. A Ptk. hatályba lépésekor tehát az elévülés szünetelt, ezért a 85. § (1) bekezdésének első fordulata nem kerülhet alkalmazásra. E szabály alkalmazásának ugyanis nemcsak az a feltétele, hogy az elévülés 1960. május 1. napja előtt megkezdődjék, hanem az is, hogy 1960. május 1-jén folyamatban legyen, tehát follyon. Mivel az elévülés nem volt folyamatban a Ptk. hatályba lépésekor ezért nem érvényesülhet a korlátozó szabály, hogy a követelés a Ptk. hatályba lépésétől számított öt éven belül érvényesíthető. Ugyanis ez a szabály nemcsak azt jelenti, hogy ha a korábbi jog szerint öt évnél kevesebb van hátra akkor az elévülési határidő meghosszabbodik, hanem azt is jelenti – a folyamatban lévő elévülések esetén – hogy ha öt évnél több van hátra akkor is csak 1965. május 1. napjáig érvényesíthető bírói úton a követelés.
A Ptké. I. 85. §-ának (3) bekezdése szerint az elévülésnek a Ptk. hatálybalépését megelőzően bekövetkezett nyugvására, megszakadására és megrövidítésére a korábbi jogot kell alkalmazni. A ,,bekövetkezett nyugvása'' kitétel alatt azt kell érteni, hogy az elévülés még az igényérvényesítés akadályának bekövetkezése előtt megkezdődött. A ,,nyugvás'' akkor következik be, amikor az kezdetét veszi.
A nyugvás idejét az elévülés idejébe beszámítani nem lehet, tehát az elévülés határideje nem a Ptk.-ban írt három hónappal, illetőleg egy évvel hosszabbodik meg, hanem annyi idővel amennyi ideig a jogosult a követelése érvényesítésével menthető okból akadályoztatva volt. A perbeli pénztárjegyek vonatkozásában az elévülés a követelések esedékessé válásával – 1946. december 1-jén megkezdődött és folyt 1948. december 24-éig, amíg a 13.110/1948. (XII. 24.) számú Korm. rendelet hatályba lépésével az elévülés szünetelése kezdetét vette. Az elévülési időből ekkor még 17 év és 341 nap volt hátra.
Nem fogadta el a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság jogi álláspontját, miszerint a Ptké. 85. §-ának (3) bekezdésében írt ,,bekövetkezett nyugvás'' azt jelenti, hogy a nyugvás egész időtartamának a Ptk. hatályba lépését megelőző időre kellene esnie, mert ha az igényérvényesítésnek a Ptk. hatálybalépésekor vagy azt követően akadálya van úgy már a Ptk. 326. § (2) bekezdése alkalmazandó, tehát az elévülési idő az akadály megszűnésétől számított egy évvel hosszabbodik meg.
A Ptk. hatályba lépése időpontjában az elévülés nem volt folyamatban, – az nyugodott, ezért irányadó a Ptk. 85. §-ának (3) bekezdése, miszerint 1946. december 1-jétől a régi – 20 éves -elévülési határidő kezdett el folyni, majd nyugodott (szünetelt) 1948. december 24-étől és ez a szünetelés fennállt a Ptk. hatályba lépésekor is és tartott egészen 1987. december 31-éig. A már ismertetett korábbi jogszabályok szerint a már megindult elévülési időbe az akadályok időtartamát beszámítani nem lehet, ebből következően a már megindult korábbi elévülési határidő hosszabbodik meg a nyugvás időtartamával. Ebből pedig az is következik, hogy a Ptk.-nak a nyugvásra vonatkozó szabályait csak akkor lehet alkalmazni, ha a Ptk. hatályba lépését követően következett be az elévülés nyugvása nem pedig akkor ha már előzőleg bekövetkezett és folyamatosan tartott a Ptk. hatályba lépése után is. A perbehozott kötvények tekintetében ezért az elévülési idő 2005. december 8-án járt volna le, így a keresetindítás időpontjában – 2005. december 7-én – az elévülés nem következett be.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.401/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás