98/E/2010. AB határozat

98/E/2010. AB határozat^*

2011.06.30.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

h a t á r o z a t o t:

1. Az Alkotmánybíróság a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény; a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény; a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény, valamint a távollevők között kötött szerződésekről szóló 17/1999. (II. 5.) Korm. rendelet vonatkozásában előterjesztett mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság az üzleten kívül fogyasztóval kötött szerződésekről és az üzleten kívüli kereskedés folytatásának egyes feltételeiről szóló 370/2004. (XII. 26.) Korm. rendelet vonatkozásában előterjesztett alkotmányellenes mulasztás megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.

I n d o k o l á s

1. Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól. Azt sérelmezte, hogy gazdasági társaságok, politikai pártok telefonon elérhetik a magánszemélyeket lakásukon kereskedelmi ajánlataikkal vagy politikai célkitűzéseik ismertetésével a nap jelentős részében, az érintett személyek beleegyezése nélkül. Az indítványozó e gyakorlatot több szempontból is aggályosnak tartja: egyrészt a fogyasztók nagy része nem szeretné, hogy ilyen módon elérhető legyen, másrészt az ilyen üzleti megkeresés zavarja a polgárok nyugalmát, rokoni és baráti kapcsolatait, pihenését. Nem tekinti tehát megengedhetőnek, hogy marketingcélokkal zavarják a magánszemélyeket beleegyezésük nélkül.

2. Az előkészítő eljárás során az Alkotmánybíróság Főtitkára többször hiánypótlásra hívta föl az indítványozót. Pótlólagos beadványában az indítványozó alkotmányellenes mulasztás megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól. Álláspontja szerint azzal, hogy a jogalkotó elmulasztotta részletesen szabályozni „a lakásokba történő betelefonálgatás”, vagyis a telefonos direkt marketing kérdését, megsértette a magánlakás sérthetetlenségét, illetve a pihenéshez való jogot. Úgy véli, hogy a jogalkotói mulasztás a következő jogszabályok kapcsán merül fel: a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgy.tv.), a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Tv.); a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Grt.), a távollevők között kötött szerződésekről szóló 17/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet), valamint az üzleten kívül fogyasztóval kötött szerződésekről és az üzleten kívüli kereskedés folytatásának egyes feltételeiről szóló 370/2004. (XII. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R1).

Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az R1-et 2008. szeptember 1-vel hatályon kívül helyezte az üzleten kívül fogyasztóval kötött szerződésekről szóló 213/2008. (VIII. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R2.).

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

„59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.”

„70/B. § (4) Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz.”

2. Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) vizsgálatba bevont rendelkezései:

„Az előfizetői listák, az előfizetői névjegyzékek, címtárak

160. § (1) A szolgáltató előfizetői listában tartja nyilván az előfizető azonosításához és az általa igénybe vett szolgáltatáshoz szükséges azon adatokat, amelynek a szolgáltató általi adatkezelését e törvény vagy külön jogszabály lehetővé teszi.

(2) A szolgáltató valamennyi helyhez kötött telefonszolgáltatást igénybe vevő előfizetőjéről évente nyomtatott (telefonkönyv) vagy elektronikus formában előfizetői névjegyzéket köteles készíteni. Az elektronikus hírközlési szolgáltató vagy más információs szolgáltató létrehozhat címtárakat, amelyben az előfizetőkre vonatkozó adatok meghatározott csoportosításban szerepelnek.

(3) Az előfizetői névjegyzékek vagy címtárak az előfizető önkéntes és egyértelmű hozzájárulása nélkül csak annyi adatot tartalmazhatnak róla, amennyi azonosításához feltétlenül szükséges.

(4) Az előfizető számára külön költség nélkül biztosítani kell azt a jogot, hogy kérésére:

a) kimaradjon a nyomtatott vagy elektronikus névjegyzékből;

b) az előfizetői névjegyzékben feltüntessék, hogy személyes adatai nem használhatóak fel közvetlen üzletszerzés, tájékoztatás, közvélemény- vagy piackutatás céljára;

c) lakcímét csak részben tüntessék fel az előfizetői névjegyzékben.”

III.

Az indítvány nem megalapozott.

Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § e) pontjában foglalt – mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló – hatáskörben kérte az Alkotmánybíróság eljárását. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó hatáskörét az Abtv. 49. §-a szabályozza. E rendelkezés értelmében mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból eredő jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Az említett törvényi rendelkezés alkalmazása során a két feltételnek: (1) a mulasztásnak, és (2) az ennek következtében előállt alkotmányellenes helyzetnek együttesen kell fennállnia [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.; 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.; 1395/E/1996. AB határozat, ABH 1998, 667, 669.]. „A jogalkotói feladat elmulasztása önmagában nem feltétlenül jelent alkotmányellenességet [14/1996. (IV. 24.) AB határozat, ABH 1996, 56, 58–59.; 479/E/1997. AB határozat, ABH 1998, 967, 968–969.; 1080/D/1997. AB határozat, ABH 1998, 1045, 1046.; 10/2001. (IV. 12.) AB határozat, ABH 2001, 123, 131.], a mulasztásból eredő alkotmányellenes helyzetet minden esetben csak konkrét vizsgálat eredményeként lehet megállapítani” [35/2004. (X. 6.) AB határozat ABH 2004, 504, 508.]. Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenséget állapít meg továbbá az Alkotmánybíróság, ha az alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak [37/1992. (VI. 10.) AB határozat ABH 1992, 227, 231.]. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapításának nemcsak akkor van helye, ha az adott tárgykörre vonatkozóan egyáltalán nincs szabály [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204, 205.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.]. A szabályozás hiányos tartalmából eredő alkotmánysértő mulasztás megállapítása esetén a mulasztásnak vagy a kifejezett jogszabályi felhatalmazáson nyugvó, vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán kell alapulnia [4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 57.].

IV.

Jelen ügyben az Alkotmánybíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy fennáll-e az indítványozó által megjelölt szabályozási hiány, és ha igen, sérti-e az Alkotmány indítványozó által megjelölt szakaszait. Az indítványozó szerint a mulasztás abban áll, hogy a jogalkotó nem szabályozza kellő részletességgel a fogyasztók nyugalmának védelmét a telefonon keresztül érkező kereskedelmi, valamint politikai célzatú reklámokkal szemben. Az Alkotmánybíróság 1115/B/1995. AB határozatában elvi jelentőséggel hívta fel arra a figyelmet, hogy az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében deklarált magánlakás sérthetetlenségéhez való jog „a magánszféra egyik jelentős összetevőjének sérthetetlenségét alapozza meg” [ABH 1996, 551, 552.]. Az Alkotmány 59. § (1) bekezdéséből következésképpen levezethető a magánlakásokba történő kéretlen telefonhívásokkal szembeni védelem joga is. Az Alkotmánybíróságnak tehát vizsgálnia kellett, hogy a hatályos szabályozás megfelel-e ennek a követelménynek. Ha az Alkotmányból levezethető tartalmú szabályozás létezik, mulasztás nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság áttekintette az indítványozó által megjelölt jogszabályokat, valamint az elektronikus hírközlés és a fogyasztóvédelem tárgykörében meglévő szabályanyagot.

1. Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Ektv.) 14. § (1) bekezdése alapján elektronikus hirdetésnek minősül „bármely információs társadalommal összefüggő szolgáltatás vagy – a beszédcélú telefonhívás kivételével – elektronikus hírközlés útján közölt:

a) a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Grt.) 3. §-ának d) pontja szerinti reklám, vagy

b) társadalmi cél megvalósításához kapcsolódó, reklámnak nem minősülő tájékoztatás”.

E fogalom alapján az indítványozó által vizsgálni kért „lakásokba történő betelefonálgatás” – beszédcélú telefonhívás – nem tartozik az elektronikus hirdetés fogalmába. A telefonon történő megkeresésre vonatkozó szabályokat az Eht. tartalmazza. Az Eht. 160. § (2)–(4) bekezdései alapján az elektronikus hirközlési szolgáltató minden helyhez kötött telefonszolgáltatást igénybe vevő előfizetőjéről évente nyomtatott (telefonkönyv) vagy elektronikus formában előfizetői névjegyzéket köteles készíteni. Az előfizetői névjegyzékek vagy címtárak az előfizető egyértelmű hozzájárulása nélkül csak annyi adatot tartalmazhatnak róla, amennyi azonosításához feltétlenül szükséges. Az Eht. (4) bekezdése alapján „az előfizető számára külön költség nélkül biztosítani kell azt a jogot, hogy kérésére:

a) kimaradjon a nyomtatott vagy elektronikus névjegyzékből;

b) az előfizetői névjegyzékben feltüntessék, hogy személyes adatai nem használhatóak fel közvetlen üzletszerzés, tájékoztatás, közvélemény, – vagy piackutatás céljára;

c) lakcímét csak részben tüntessék fel az előfizetői névjegyzékben”.

A telefonkönyv tehát kizárólag az érintettek hozzájárulásával készülhet és tartalmazhat az érintettekhez fűződő adatokat. Az előfizető – az előfizetési szerződésben megjelölve – szabadon eldöntheti, hogy kíván-e a jegyzékben szerepelni, és ha igen, személyes adatait miként kezeljék. Az előfizető e döntése határozza meg a telefonon történő kapcsolatfelvétel lehetőségét, vagy zárja ki teljesen.

Az Eht. 162. §-a kifejezetten az előfizetők érdekeinek védelmét szolgálja a nem kívánt reklámcélú hívásokkal szemben. Az Eht. 162. § (1) bekezdése értelmében az úgynevezett automatizált hívórendszer igénybevételével kizárólag az előfizető kifejezett, előzetes hozzájárulása esetén végezhető üzletszerzési, marketing célzatú, vagy tájékoztatási tevékenység.

Az Eht. 162. § (2) bekezdése arra a napi gyakorlatban többször előforduló probléma megoldására tartalmaz rendelkezést, miszerint hirdetést tartalmazó levél küldése helyett ún. „engedélykérő levelet” küldenek az érintetteknek, amelyben hozzájárulást kérnek a hirdetés küldéséhez. Ez – bár az indítványozó csak a beszédcélú telefonhívásokat nevesíti – a felhasználók érdekeit ugyanúgy sérti, mintha a levél tartalma maga a hirdetés volna. Az Eht. 162. § (2) bekezdése értelmében „tilos közvetlen üzletszerzés, tájékoztatás, közvélemény- vagy piackutatás, valamint a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Grt.) 6. §-ának hatálya alá nem tartozó közvetlen üzletszerzés, illetve egyéb, a Grt. szerinti reklámnak nem minősülő tájékoztatás céljából olyan előfizetővel kapcsolatot kezdeményezni, aki úgy nyilatkozott, hogy nem kíván ilyen kapcsolatfelvételt fogadni”.

Az elektronikus hírközlés szabályainak megsértése esetén az Eht. 10. § (1) bekezdése alapján – hivatalból vagy kérelemre – a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) jogosult eljárni. Az Eht. 10. § (2) bekezdése alapján a Hatóság elnöke gyakorolja az e hatáskörből származó feladatokat. Döntésében – az Eht. 45. § (1) bekezdés b), c), valamint h) pontjai alapján – megállapítja a jogsértés megtörténtét, kötelezi a jogsértés okozóját a jogszabálynak megfelelő magatartás tanúsítására, valamint a jogsértés súlyával arányos bírságot, illetve intézkedést alkalmaz.

2. Az Alkotmánybíróság ezt követően a fogyasztóvédelemre, valamint a gazdasági reklámtevékenység gyakorlására vonatkozó szabályanyagot tekintette át. Az Alkotmánybíróság eljárása során külön vizsgálta a kereskedelmi célzatú, telefonon érkező reklámok, valamint a politikai pártok által szintén telefonon érkező reklámok kérdését.

A fogyasztóvédelem alapvető jogi szabályai a Polgári Törvénykönyvben, valamint az Fgy.tv.-ben találhatóak. Az Fgy.tv. alapvető célja, hogy az Európai Unió előírásaihoz illeszkedve biztosítsa a fogyasztók egészségének, biztonságának, vagyoni érdekeinek védelmét, ehhez megfelelő intézményrendszert teremt jogorvoslati lehetőség biztosításával. A vállalkozásoknak a fogyasztókkal szembeni magatartására nem kizárólag az Fgy.tv. tartalmaz rendelkezéseket, hanem a Tv. is.

2.1. A Tv. célja a vállalkozások fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatainak megakadályozása. Megalkotásával a hazai jog részévé vált a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: 2005/29/EK irányelv). A Tv. 3. § (1) bekezdése generálklauzulaként definiálja a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot. A tisztességtelenség vizsgálatakor két szempont együttes fennállását kell alapul venni: (1) a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója a szakmai gondosság követelményének megsértésével jár el, és (2) a gyakorlat alkalmas a fogyasztói magatartás torzítására.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok legjellemzőbb előfordulási eseteit a Tv. külön is tiltja. Egyes kereskedelmi gyakorlatok esetében annyira kirívó a tisztességtelenség kritériumainak megléte, hogy ezeket a magatartásformákat – az 2005/29/EK irányelv I. mellékletéhez hasonlóan – önálló felsorolásban nevesítve rögzíti a Tv. melléklete. Az itt felsorolt magatartások tekintetében a tisztességtelenséget ex lege meg kell állapítani.

A Tv. mellékletének 26. pontja tartalmazza – a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok között – azt a magatartási formát, amelynek során „telefonon, távmásolón (telefaxon), elektronikus levelezés, illetve azzal egyenértékű egyéni kommunikációs eszköz vagy más távközlő eszköz útján ismétlődően és nem kívánt módon” a fogyasztó sürgetésére kerül sor, kivéve amennyiben ez a vállalkozás szerződéses kötelezettsége teljesítéséhez szükséges.

Főszabály szerint a fogyasztóvédelmi hatóság, illetve az általa felügyelt tevékenységekkel összefüggő jogsértés tekintetében a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete jár el a Tv. rendelkezéseinek megsértése esetében. Ugyanakkor az eljárás a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozik, ha a kereskedelmi gyakorlat a versenyt érdemben befolyásolhatjaAz ismertetett jogszabályok alapján a „fogyasztók nyugalmával” kapcsolatos jogalkotói mulasztás nem állapítható meg, hiszen a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben a fogyasztók mind az Eht., mind pedig a Tv. szabályai alapján védelmet élveznek.

2.2. Az Alkotmánybíróság a következőkben a politikai célzatú, helyhez kötött telefonon keresztül érkező reklámok kérdését vizsgálta. A helyhez kötött telefonon érkező hívás e tekintetben két típusú lehet: automatizált hívórendszer felhasználásával (véletlenszerűen generált számok kiválasztásával), vagy nyilvános telefonszám-adatbázis alapulvételével történő. Automatizált hívórendszer alkalmazása az Eht. 162. § (1) bekezdésével ellentétes, ha az előfizető előzetesen nem járult hozzá, hogy telefonhívást fogadjon üzletszerzési vagy tájékoztatási célzattal. Azok esetében, akik előfizetői szerződésükben hozzájárultak, hogy számukat közzétehetik a nyilvános telefonszám-adatbázisban, és nem zárták ki üzletszerzési és tájékoztatási célú megkeresések fogadását, nem tekinthető jogellenesnek a helyhez kötött telefonon keresztül történő megkeresés. Az Eht. szabályai tehát kellő garanciát biztosítanak az érintetteknek ahhoz, hogy saját maguk dönthessék el, kívánják-e fogadni ezeket a megkereséseket. Az elkövetett jogsértések szankcionálására az Eht. 10. § (1) bekezdése alapján – hivatalból vagy kérelemre – Hatóság rendelkezik hatáskörrel.

Mindezek alapján megállapítható, hogy az indítványozó által kifogásolt az Alkotmány 59. § (1) bekezdése alapján levezethető tartalmú szabályozás létezik, mulasztás nem történt.

Az indítványozó az R1. tekintetében is kérte a jogalkotói mulasztás megállapítását arra hivatkozással, hogy e jogszabály sem tartalmaz megfelelő rendelkezéseket a fogyasztók nyugalmának védelmében. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az R2. 2008. szeptember 1-jével – jóval az indítvány benyújtása előtt – hatályon kívül helyezte az R1-et.

Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. §-a értelmében csak hatályban lévő jogszabály, valamint közjogi szervezetszabályozó eszköz alkotmányosságát vizsgálja. E főszabály alól kivételt képez, ha az eljárás az Abtv. 38. §-a alapján bírói kezdeményezésre indult, vagy az Abtv. 48. §-a alapján alkotmányjogi panasz tárgyában folyik. Jelen indítvány az előbbi kategóriák egyikébe sem tartozik, már az indítvány benyújtása előtt a vizsgálni kért jogszabályi rendelkezés hatályát vesztette. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az R1. tekintetében fennálló alkotmányellenes mulasztás megállapítására irányuló indítványrészt – mint érdemi elbírálásra alkalmatlant – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü határozat 29. § f) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2011. június 28.

Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke

			Dr. Balogh Elemér s. k.,			Dr. Bihari Mihály s. k.,
					alkotmánybíró		alkotmánybíró

		Dr. Bragyova András s. k.,				Dr. Holló András s. k.,
				előadó alkotmánybíró			alkotmánybíró

				Dr. Kiss László s. k.,		Dr. Kovács Péter s. k.,
					alkotmánybíró		alkotmánybíró

	Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,					Dr. Lévay Miklós s. k.,
					alkotmánybíró		alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek