BÜ BH 2011/1
BÜ BH 2011/1
2011.01.01.
I. A rablás bűntette esetén az elállás akkor önkéntes, ha a megkezdett bűncselekmény befejezésétől történő visszalépés döntően belső motivációból eredő elhatározásból származik. Ez a helyzet áll fenn akkor, amikor az elkövetőnek – külső körülményektől nem akadályozva – minden lehetősége megvan a bűncselekmény zavartalan befejezésére, ám mégis felhagy az elkövetési magatartás folytatásával.
II. Nem tekintendő a cselekmény önkéntes abbahagyásának, ha a terhelt a sértett váratlan és szokatlan (zajkeltő) viselkedése által kiváltott pánikreakcióban hagy fel a cselekmény folytatásával [Btk. 16. §, 17. § (3) bek., 321. §].
A városi bíróság a 2008. május 21. napján kelt ítéletével a III. r. terheltet rablás bűntettének kísérlete miatt, mint többszörös visszaesőt 4 évi fegyházbüntetésre és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte.
A bíróság által megállapított tényállás szerint a terheltek elhatározták, hogy valamilyen módon pénzt fognak szerezni. Ennek megfelelően III. r. terhelt és Sz. Á., valamint R. R. terheltek megegyeztek abban, hogy M. A. sértettet készpénzének megszerzése céljából megtámadják. A terhelteknek tudomásuk volt arról, hogy M. A. sértett az általa üzemeltetett büfé napi bevételét az övtáskájában tartja és azt minden nap hazaviszi. A megbeszélésnek megfelelően, 2007. július 23-án késő este Sz. Á., R. R. és P. T. terheltek megjelentek M. A. sértett B.-i, T. u. 11. szám alatt bérelt lakásánál, ahol a III. r. terhelt a ház, illetőleg egy sátor közötti résben megbújt úgy, hogy a gáz riasztófegyvert magánál tartotta, míg Sz. Á. és R. terheltek a sátorban bújtak meg.
2007. július 24-én 00:10 órakor a helyszínen megjelent M. A. sértett és ekkor a III. r. terhelt a rejtekhelyéről előlépett, s a nála lévő gáz riasztófegyvert a sértett mellkasa felé irányította, miközben tőle a pénz átadását követelte. A sátorban korábban megbújt Sz. Á. I. és R. R. II. r. terheltek közül egyikük előjött, amelynek következtében a sértett a terheltek fellépésétől megriadva a kezében tartott övtáskáját a benne lévő összesen 1 220 000 forint készpénzzel, valamint a mobiltelefonjával a földre dobta, majd a lakás zárt üveges teraszajtóján keresztül – annak üvegét kitörve – a házba bemenekült, miközben segítségért kiabált. A terheltek a sértett reakcióját észlelve, az övtáskát és a benne lévő értékeket hátrahagyva kiszaladtak a lakóház udvaráról, majd a közelben parkoló személygépkocsiba ültek és azzal a helyszínről elmenekültek.
A megyei bíróság, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a III. r. terhelt fegyházbüntetésének tartamát 5 évre felemelte, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a III. r. terhelt jelentett be felülvizsgálati indítványt, amelyben sérelmezte, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a büntetőjog anyagi szabályainak megsértésével állapították meg bűnösségét rablás bűntette kísérletében. A felülvizsgálati indítvány szerint az I. és II. r. terheltek megtévesztették a szándékukat illetően, ugyanis neki nem volt tudomása arról, hogy rablás elkövetésére készülnek, mivel a terhelt-társai testi sértés elkövetésére kívánták őt rábeszélni. A III. r. terhelt egyébként ebben a bűnösségét el is ismerte. Ugyanakkor viszont állítása szerint a terhelt-társai valós szándéka számára a sértett megérkezésekor derült ki, és ekkor a helyszínt elhagyta. Kijelentette, hogy a sértett megverésére irányuló szándéka megváltozott és az általa tervezett bűncselekmény befejezésétől önként elállt, és még a sértett megérkezése előtt távozott a helyszínről. A felülvizsgálati indítvány szerint az alapügyben eljárt bíróságoknak vizsgálnia kellett volna az önkéntes elállás kérdését, azonban erre nem került sor. A III. r. terhelt felülvizsgálati indítványában kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság mondja ki, hogy az elítélése törvénysértő volt és igazságos döntést hozzon ügyében.
A Legfőbb Ügyészség átiratában arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt. Ennek megfelelően indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt a 424. § (1) bekezdés a) pontjának második fordulata szerinti tanácsülésen, a Be. 421. § (2) bekezdésének első tétele értelmében, mint törvényben kizárt indítványt utasítsa el.
A Legfelsőbb Bíróság a Be. 424. §-ának (2) bekezdése alapján az ügyet nyilvános ülésre tűzte ki.
A nyilvános ülésen a terhelt védője a felülvizsgálati indítványt kiegészítve arra is hivatkozott, hogy a csoportos elkövetés sem állapítható meg az ügyben, mivel a sértett csupán két személyt látott a helyszínen, így álláspontja szerint annak már nincs jelentősége, hogy eredetileg a három terhelt állapodott meg a bűncselekmény elkövetésében.
A védő felszólalásában sérelmezte, hogy az alapügyben eljárt bíróságok nem vizsgálták kellő mélységben a III. r. terhelt esetében az önkéntes elállás lehetőségét.
Mindezekre figyelemmel felmentést, illetve az ítéletek hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség képviselője az írásbeli indítványával egyezően nyilatkozott, kiemelve, hogy a terhelt által elkövetett cselekmény a rablás bűntettének befejezett kísérlete, amelytől az önkéntes elállás fogalmilag kizárt.
A nyilvános ülésen szóban kiegészített felülvizsgálati indítvány az alábbiak szerint nem alapos.
A felülvizsgálati indítvány alapvetően az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást támadta, amikor vitatta, hogy a III. r. terhelt a rablási cselekmény elkövetésekor a helyszínen tartózkodott, és abban bármilyen formában tevékenyen részt vett volna.
A másodfokú bíróság által is megalapozottnak és hibátlannak minősített ítéleti tényállás rögzítette, hogy a III. r. terhelt a rablás idején a helyszínen tartózkodott, és ő fogott a sértettre gázfegyvert, aki ettől megriadva az övtáskáját a pénzzel, továbbá a mobiltelefonjával a földre dobta és segítségért kiabálva elmenekült.
A Be. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban rögzített tényállás az irányadó. A felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható.
Ennek megfelelően a felülvizsgálati indítvány ezzel kapcsolatos részében a törvény által kizárt.
Nem történt büntető anyagi jogszabálysértés akkor, amikor az alapügyben eljáró bíróságok a III. r. terhelt javára nem állapították meg, és nem alkalmazták az önkéntes elállás jogkövetkezményeit.
A Btk. 17. § (3) bekezdése szerint nem büntethető kísérlet miatt, akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény befejezése, továbbá az sem, aki az eredmény bekövetkezését önként elhárítja.
A Btk. 321. § (1) bekezdésében meghatározott rablás bűntette immateriális bűncselekmény, így a jogtalan eltulajdonítást célzó elvétel megtörténtéig a befejezéstől való önkéntes elállás fogalmilag lehetséges.
Az elállás akkor önkéntes, ha a megkezdett bűncselekmény befejezésétől történő visszalépés döntően belső motivációból eredő elhatározásból származik. Ez a helyzet áll fenn akkor, amikor az elkövetőnek – külső körülményektől nem akadályozva – minden lehetősége megvan a bűncselekmény zavartalan befejezéséhez, ám mégis felhagy az elkövetési magatartás folytatásával.
Ilyen körülmények mellett viszont teljesen alaptalan a III. r. terhelt részéről az önkéntes elállásra hivatkozás.
Jelen esetben a terheltek, így a III. r. terhelt is, a sértett váratlan és szokatlan megnyilvánulását észlelve menekültek el – mindent hátrahagyva – a helyszínről. A bűncselekmény befejezése, vagyis a sértett értékeinek az elvétele kizárólag ez okból maradt el. Az éjszakai csendben a sértett segítségért kiabálása, az üvegcsörömpölés magában hordozta a terheltek cselekményének észlelését és az esetleges tettenérésüket, ezért a leleplezés elkerülése érdekében mindhárman nyomban elmenekültek. A bűncselekmény befejezése tehát nem a III. r. terhelt (terheltek) önkéntes elhatározása, hanem döntően a külső körülmények által kiváltott pánikreakció következtében maradt el.
A terhelt védője a nyilvános ülésen történt felszólalásában vitatta a csoportos elkövetés megállapíthatóságát, mivel álláspontja szerint a sértett csupán két személyt észlelt a helyszínen, így irányába nem a csoport hatott fenyegetőleg, hanem kizárólag az általa látott két személy.
A Legfelsőbb Bíróság a 2/2000. büntető jogegységi határozatában részletesen kifejtette, hogy csoportosan elkövetettnek minősül a bűncselekmény, ha három vagy több személy a bűncselekmény helyszínén vagy annak közelében tettesként (társtettesként), illetve a tettes (társtettes) mellett részesként vesz részt a bűncselekmény elkövetésében.
A csoportos elkövetés megállapítása szempontjából viszont nincs jelentősége annak, hogy a sértett az elkövetők bármelyikének jelenlétét, vagy a bűncselekmény elkövetésében való részvételét észleli-e vagy sem.
Az irányadó tényállás szerint – és ezt a felülvizsgálati indítvány sem vonta kétségbe – mindhárom terhelt jelen volt a bűncselekmény helyszínén, és bár a III. r. terhelt fellépését követően csak az egyikük jött elő a rejtekhelyéről, de onnan már mindhárman együttesen menekültek el. Ilyen körülmények között az alapügyben eljárt bíróságok a büntető anyagi jogszabályok helyes alkalmazásával minősítették a terheltek – így a III. r. terhelt – rablási cselekményét a Btk. 137. §-ának 13. pontjára figyelemmel csoportosan elkövetettnek.
Figyelemmel arra, hogy a megtámadott határozatok minden tekintetben törvényesek – és a Legfelsőbb Bíróság a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző eljárási szabálysértést sem észlelt – azokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv.III.156/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás