PÜ BH 2011/101
PÜ BH 2011/101
2011.04.01.
A tettleges bántalmazással okozott kár megtérítése iránti igény elévülése nem nyugszik csupán amiatt, hogy az elkövetővel szemben indított büntetőeljárás folyamatban van, ha az elkövető személyének és a kár ismeretének hiánya nem akadályozza a károsultat a kárigénye érvényesítésében [Ptk. 324. § (1) bek., 326. § (2) bek., 339. § (1) bek., 355. § (4) bek., Pp. 4. § (2) bek.].
A felperes és az I. r. alperes testvérek. Az alperesek, valamint a felperes és családja együtt laktak a P. város, K. utca 12. szám alatti ingatlanban. 1999. április 4-én az alperesek tettleg bántalmazták a felperest, aki fejének meg nem határozható számú sérülését és bal felkarjának darabos törését szenvedte el. A városi bíróság végzésben megállapította az alperesek bűnösségét társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében.
A felperes a 2006. augusztus 31-én előterjesztett keresetében 3 millió forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte az alperesek kötelezését arra alapítva, hogy a bántalmazás miatt maradandó fogyatékossága alakult ki és rokkantnyugdíjazására is emiatt került sor. Egzisztenciális problémái lelki és idegi sérüléseket okoztak, életvitelében több okból mások segítségére szorul.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Elsődlegesen a követelés elévülésére hivatkoztak, másodlagosan a kereset jogalapját és összegszerűségét is vitatták.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében kötelezte az alpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 2 millió forint tőkét, ezt meghaladóan pedig a felperes keresetét elutasította és rendelkezett a perköltség viseléséről. Az elsőfokú ítélet indokolása utalt a Ptk. 360. §-ának (4) bekezdésére, valamint arra, hogy az elévülés nyugvása állapítható meg amiatt, hogy adminisztrációs hiba folytán a büntetőeljárás befejezéséről a felperest nem értesítették, arról csak jogi képviselője segítségével szerzett tudomást, így a tudomásszerzésig az elévülés nyugodott. Ehhez képest az alperesek az elévülésre alaptalanul hivatkoztak. Az elsőfokú bíróság az orvosszakértői vélemény és az egyéb rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a felperes nem vagyoni kárát 2 millió forintban állapította meg [Ptk. 355. § (1), (2) és (4) bekezdés, Ptk. 75. § (1) bekezdés] és a Ptk. 334. §-ának (2) bekezdése alapján az alpereseket ennek egyetemleges megfizetésére kötelezte.
Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította és ennek megfelelően rendelkezett a perköltségek viseléséről. A másodfokú ítélet indokolása szerint a felperes követelése a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel elévült. A büntetőeljárás folyamatban léte nem eredményezte az elévülés nyugvását, a felperes sikerrel nem hivatkozhatott a késedelem kimentése végett arra, hogy a büntetőeljárás befejezését meg kellett várnia.
A felperes felülvizsgálati kérelme – tartalmának lényege szerint – az elsőfokú ítéletet helybenhagyó döntés meghozatalára irányult. Jogi álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdését. A Be. 262. §-ának (1) bekezdése alapján megállapítható a büntetőbíróság mulasztása, mert e rendelkezés szerint az ügydöntő határozatot a sértettel közölni kell, ez pedig az adott esetben elmaradt. Az ártatlanság vélelme miatt, ítélet hiányában a felperes a polgári pert nem indíthatta meg. Ezen kívül figyelembe kell venni azt is, hogy a felperes sérüléseinek következményei nyomban nem mutathatók ki, csak évek alatt lehet azokat felmérni.
Az alperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben az ügyben tett eddigi nyilatkozataikat tartották fenn.
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróságnak azt kellett elbírálnia, hogy a kártérítési követelés elévülését a jogerős ítélet jogszabálysértően állapította-e meg. Nem vitatott, hogy a felperes károsodását eredményező tettleges bántalmazást az alperesek 1999. április 4-én követték el. Jogellenes magatartásuk miatt a felperes a nem vagyoni kárainak megtérítését az elévülési időn belül a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése és 355. §-ának (4) bekezdése alapján igényelhette. A Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése szerint a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. A bűncselekményt elkövetők büntetőjogi felelősségre vonása megtörtént, a felperes kártérítési igényének elbírálásánál nem a Ptk. 360. §-a (4) bekezdésében foglaltaknak volt jelentősége, hanem a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése az irányadó. Az elévülés nyugvása körében a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése alapján a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy van-e olyan menthető ok, amely miatt a jogosult a követelését az elévülési időn belül nem tudta érvényesíteni. A másodfokú ítélet indokolása megalapozottan állapítja meg, hogy a bántalmazással a felperes egészséghez és testi épséghez való joga sérült, a szükséges csontegyesítő műtétet 1999-ben elvégezték, 2001. augusztus 6-án pedig a felperest véglegesen III. csoportú rokkantnak nyilvánították, ezáltal a felperes számára az állapotának véglegessége ismertté vált, a bántalmazók személyét is ismerte, így nem volt akadálya annak, hogy kártérítési igényét az általános elévülési időn belül az alperesekkel szemben érvényesítse. Abból a tényből, hogy a sértett részére a büntetőeljárásban hozott és az elkövetők bűnösségét megállapító ügydöntő határozatot időben nem kézbesítették, még nem következik, hogy a határozat hiányában a kártérítő igény nem volt érvényesíthető. A büntetőeljárás elítéléssel végződő eredménye a kártérítési igény érvényesítésének nem előfeltétele, a bűnösséget megállapító döntés megismerése pedig a károsult részéről, illetőleg a megismerésig eltelt idő nem minősül olyan menthető oknak, ami az elévülés nyugvását eredményezte volna. A felperes jogértelmezése esetén nem lehetne kártérítési igényt előterjeszteni olyan, mást bántalmazó személlyel szemben, aki ellen nem is indult büntetőeljárás. A Pp. 4. §-ának (2) bekezdésében írt szabályból is csak az következik, hogyha jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következményei felől polgári perben kell határozni, a bíróság a határozatában nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt, egyéb tekintetben azonban a büntetőeljárás lefolytatása és eredménye a polgári bíróságot nem köti, ezért a kártérítési felelősség a polgári jog szabályai szerint elbírálható.
Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a felperes követelése elévült, az elévült követelést pedig bírósági úton érvényesíteni nem lehet [Ptk. 325. § (1) bekezdés], ezért a kereset elutasításának volt helye. A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. III. 22.005/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás