PÜ BH 2011/103
PÜ BH 2011/103
2011.04.01.
Lízingbevevő által a lízingelt vagyontárgyra kötött vagyonbiztosítási szerződés alapján a biztosító helytállási kötelezettsége a lízingbevevővel szemben fennáll, ha a lízing időtartama alatt a biztosítási esemény bekövetkezett. Ha időközben a lízingszerződés tulajdonszerzés nélkül megszűnt, a javítás gazdaságosságát a tulajdonos szempontjából kell megítélni [Ptk. 548. §].
Az I. r. felperes 2000. évben egy komplett gáz blokk-fűtőművet és egy gázmotort értékesített egy perben nem álló lízingcég részére, mely ugyanezekre a berendezésekre lízingszerződést kötött a II. r. felperessel. A felperesek és a lízingcég kiegészítő megállapodást kötöttek, melynek értelmében az I. r. felperes kötelezettséget vállalt arra, ahogy a II. r. felperessel szembeni felmondás esetén társ-lízingbevevőként belép a lízingszerződésbe. Emellett a felperesek átalánydíjas karbantartási szerződést is kötöttek. Ezt 2001. április 9-én azzal egészítették ki, hogy ha a biztosító a szerződés alapján kártérítést fizet, a vagyoni kár tekintetében a kártérítési összeg az I. r. felperest illeti meg.
Az I. r. felperes mint társ-lízingbevevő 2000. december 22-én géptörés- és vagyonbiztosítási szerződést kötött az alperessel, a szerződésben a lízingbeadót kedvezményezettként nem nevesítették.
2002. február 12-én a BAG 1200 P típusú blokk-fűtőmű gázmotorja meghibásodott. A lízingbeadó, a D. Leasing Kft. megbízásából az I. r. felperes megrendelésére a D. M. Kft. 7 500 000 forintért megjavította oly módon, hogy egy másik sérült motor ép alkatrészeivel párosította, és a két sérült motorból egy üzemképes berendezést szerelt össze. A javítás megrendelése időpontjában a perbeli gázmotorra már egyik felperesnek sem állt fenn a lízingszerződése, a futamidő lejártával a lízingtárgyon egyik felperes sem szerzett tulajdonjogot. A lízingbeadó D. Leasing Kft. a H. Távhő Kft.-nek adta el a javított gázmotort.
A felperesek többször módosított keresetükben arra kérték kötelezni az alperest, hogy az I. r. felperesnek 12 422 853 forintot, a II. r. felperesnek 23 157 262 forintot fizessen meg a perbeli biztosítási eseménnyel összefüggésben.
Az elsőfokú bíróság jogerős közbenső ítéletével megállapította, hogy a gázmotor meghibásodása biztosítási esemény, amellyel összefüggésben az alperest a biztosítási szerződés alapján a vagyoni károkért az I. r. felperessel szemben, míg az üzemszüneti károkért a II. r. felperessel szemben fizetési kötelezettség terheli.
A folytatódó eljárásban az alperes az I. r. felperesnek a hiba feltárásával kapcsolatos költségeit 1 139 322 forint összegben nem vitatta, egyebekben a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság kijavított ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. r. felperesnek 8 090 704 forintot, a II. r. felperesnek 23 157 262 forintot és a tőkék után járó kamatokat.
Az I. r. felperes keresetének a jogalapját a közbenső ítéletre tekintettel már nem vizsgálta. Az összegszerűség körében pedig az okiratokkal igazolt és az alperes által elismert költségek, továbbá a szakértő által megállapított 7 551 382 forint javítási költség tekintetében találta a keresetet alaposnak. A megállapított kárból a biztosítási szerződésben meghatározott 500 000 forint önrészt levonta és a különbözet megfizetésére kötelezte az alperest az I. r. felperes javára.
Az alperes fellebbezése és az I. r. felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság részítéletével a II. r. felperes üzemszüneti veszteségével kapcsolatos követelés tekintetében az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Egyebekben az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és az alperes kötelezését az I. r. felperes javára a jogerőre emelkedett 1 139 322 forintra és kamataira, a II. r. felperes javára 1 223 980 forintra és kamataira leszállította.
Az I. r. felperest érintően megállapította, hogy társ-lízingbevevőként jogosult volt az alperessel biztosítási szerződést kötni. Az I. r. felperes nem csupán szerződő, hanem biztosított is volt, mivel a tulajdonos lízingcég a szerződésben biztosítottként nem került feltüntetésre. A biztosítási esemény azonban nem az I. r. felperes, hanem a tulajdonos lízingcég vagyonában okozott kárt, a javítási költségeket is a tulajdonos viselte. Mivel a biztosítási szerződés alapján a biztosító a biztosított vagyonában bekövetkező károkért felel, az alperes nem volt kötelezhető a lízingcégnél felmerült károk megtérítésére. Mivel a lízingcég biztosítási jogviszony hiányában nem igényelhette kára megtérítését az alperestől, ezért a követelésének az I. r. felperesre engedményezése sem váltotta ki az alperes helytállási kötelezettségét a biztosítási szerződés alapján. Ugyanezen okból alaptalannak találta az I. r. felperesnek a biztosítási összeget sérelmező csatlakozó fellebbezését is.
A jogerős részítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az I. r. felperes a részítélet rá vonatkozó részének hatályon kívül helyezését és csatlakozó fellebbezésével fenntartott keresetének helytadó határozat hozatalát, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Előadta, hogy keresetének jogalapját a jogerős közbenső ítélet megállapította. A biztosított és a tulajdonos jogviszonyát a lízingszerződés szabályozta olyan tartalommal, hogy a biztosított jogosult a kártérítési ügyben eljárni a tulajdonos javára. Kereshetőségi jogát a becsatolt engedményezési szerződések is alátámasztották. Az összegszerűség körében sérelmezte, hogy a meghibásodott gázmotor gazdaságosan nem volt javítható, ezért kárát az újrabeszerzési érték alapján kellett volna megállapítani.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. Kifejtette, hogy a jogerős közbenső ítélet ellenére is helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a tulajdonossal nem állt biztosítási jogviszonyban. Ezért a tulajdonos követelésének engedményezése ellenére sem köteles a tulajdonosnak a biztosítási eseménnyel összefüggő kárát megtéríteni.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Helytállóan hivatkozott az I. r. felperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a bíróság jogerős közbenső ítéletével az I. r. felperes keresetének jogalapját elbírálta. Megállapította, hogy a perbeli gázmotor 2002. február 12-én bekövetkezett meghibásodása biztosítási esemény, amellyel összefüggésben keletkezett vagyoni károkért az alperest az I. r. felperessel szemben a biztosítási szerződés alapján fizetési kötelezettség terheli. A Pp. 213. § (3) bekezdése alapján ezt követően a per már csak a követelés összege tárgyalásának keretei között folytatódhatott.
A másodfokú bíróság ennek ellenére a jogalap körében további vizsgálódást folytatott, és döntése kiindulópontjaként rögzítette azt az addig sem vitatott tényt, hogy a perbeli meghibásodott lízingtárgy a biztosítási esemény időpontjában a perben nem álló lízingbeadó társaság tulajdonában állt. Ebből azonban tévesen következtetett arra, hogy a biztosítási esemény folytán kizárólag a tulajdonos vagyonában következett be értékcsökkenés. Az adott időpontban a lízingelt gépi berendezés – ezzel a jogi státussal – az I. r. felperes mint társ-lízingbevevő vagyonához is tartozott. Az I. r. felperes eredendően társ-lízingbevevőként kötötte meg az alperessel a biztosítási szerződést. A másodfokú bíróság azt helyesen állapította meg, hogy a Ptk. 548. §-a által megkívánt biztosítási érdeke a szerződés megkötése tekintetében fennállt. Az I. r. felperes által kötött szerződés mellékletét képező alperesi Géptörés-Biztosítási Feltételek ezt a biztosítási érdeket kifejezetten elismerik az 5. pontban megállapítva, hogy a bérelt, kölcsönvett, lízingszerződéssel bérbevett és egyéb felszerelések közül a gépek a szerződéskötés szempontjából biztosítható vagyontárgynak minősülnek. A kártérítés összege tekintetében annyiban különböztet a tulajdonos által, illetőleg a tulajdonos javára kötött szerződéssel szemben, hogy a kártérítés a nem tulajdonos javára kötött szerződés esetében nem haladhatja meg a káridőponti avult értéket (13. pont). Ebből következően – amellett, hogy a másodfokú bíróság az I. r. felperes kereshetőségi jogát nem találta vitathatónak, – tévesen következtetett arra, hogy a káresemény bekövetkeztének időpontjában nem az I. r. felperes biztosított vagyonában okozott értékcsökkenést, és ezért a biztosítási szerződés alapján vele szemben az alperes nem tartozik helytállni.
Már valóban a követelés összegszerűségére tartozó kérdés volt a biztosított vagyontárgy javíthatósága. A javításra 2003. év végén került sor oly módon, hogy a tulajdonos tulajdonában álló két hibás gázmotort összeszereltek és abból egy működő egységet alakítottak ki. A javítás időpontjában a felperesek egyikének sem állt már fenn a lízingszerződése, és a lízingtárgyon nem szereztek tulajdonjogot. A javítást a tulajdonos rendelte meg és a javítás díját neki számlázták ki. Miután a felperesekkel a lízingcég ekkor már nem állt jogviszonyban, a megjavított fűtőművet nem nekik adta vissza üzemeltetésre, hanem a H.-Távhő Kft.-nek adta el. Mivel a javítás időpontjában a felpereseknek a lízingtárgy fölött a rendelkezési joga már megszűnt, a perben vitatott gazdaságos javíthatóság kérdését nem az ő gazdasági szempontjaik alapján kellett megítélni. A tulajdonos D. Leasing Hungary Kft. saját gazdasági megfontolásai és a rendelkezésére álló műszaki megoldás lehetősége alapján a javítást végző szakcég által ajánlott költségekkel a javítást gazdaságosnak ítélte meg. Ugyanígy nyilatkozott a perben kirendelt K. M. igazságügyi műszaki szakértő, aki a perbeli gázmotort a javítási költségszámlával szinte azonos összegben javíthatónak ítélte (130. számú kiegészítő szakvélemény 7. oldal). A másodfokú bíróság jogi álláspontjától eltérően a felperesek jogviszonyában bekövetkezett változásnak és a káresemény további rendezésének nem az volt a jogi jelentősége, hogy az I. r. felperest a biztosítási szerződés alapján a kártérítés nem illette meg, hanem az, hogy a módosított keresetének megfelelő, a maradványértékkel csökkentett újrabeszerzési értékre már nem tarthatott igényt. Az elsőfokú bíróság megalapozottan fogadta el az igazságügyi szakértő aggálytalan szakvéleményét és határozta meg az alperes fizetési kötelezettségét a javítási költségekkel egyező összegben. Mivel egyazon vagyontárgyban ugyanazon biztosítási esemény által okozott kár megtérítése tárgyában folyt a perbeli jogvita, a másodfokú bíróság (és az I. r. felperes is) kellő alap nélkül különböztetett – már csak az összegszerűség tárgyalása keretében – a tulajdonos és az I. r. felperes biztosított vagyonában bekövetkezett kár között.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítéletet felülvizsgálattal támadott részében a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét mint részítéletet helybenhagyta.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 20.047/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás