PÜ BH 2019/107
PÜ BH 2019/107
2019.04.01.
A végrehajtási eljárásban a foglalás nem jogszerzés, hanem a végrehajtó olyan végrehajtási eljárási cselekménye, amely azt biztosítja, hogy a végrehajtást kérő követelése megtérüljön az adós vagyonából, amelynek eleme az ingó és ingatlan vagyonon túl a követelés is. A lefoglalt követelés jogosultja a végrehajtás alatt álló adós marad, a kötelezett ez esetben is az ő javára teljesít, ezáltal csökken a tartozása, azaz a passzív vagyona. Érvényesítheti a lefoglalt követelése kötelezettje által kötött fedezetelvonó szerződés relatív hatálytalanságából eredő igényeket [1994. évi LIII. tv. 110. §, 111. §, 112. §, 113. §; 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 203. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes az I. rendű alperes megrendelésére a II. rendű alperes iskolaépületének kivitelezője volt. A 2006. szeptember 1-jétől esedékes 21 767 896 forint vállalkozói díj megfizetésére is indult, 2013. május 17-én hozott jogerős ítélettel befejezett per alatt az I. rendű alperes a B. város T. u. 28. szám alatti ingatlanán 2011. március 11-én kötött szerződéssel tagja, a II. rendű alperes javára 99 évre ellenérték fejében haszonélvezeti jogot alapított, majd a 2013. június 10-én kötött adásvételi szerződéssel a tulajdonjogát is átruházta. Az alperesek törvényes képviseletét ügyvezetőként, illetve igazgatóként ugyanaz a személy látja el. Az adóhatóság végrehajtást kérő az adós felperes ellen folyó végrehajtási eljárásban a felperes követelését 2015. szeptember 22-én lefoglalta.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes keresetében az alperesek által kötött két fedezetelvonó szerződés vele szembeni hatálytalanságának a megállapítását és a vélelmezetten rosszhiszemű II. rendű alperes kötelezését kérte arra, hogy az I. rendű alperessel szemben fennálló, behajthatatlan követelését az ingatlanból végrehajtás útján kielégítse.
[3] Az alperesek az ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Vitatták a felperes kereshetőségi jogát a követelésfoglalás miatt, és a II. rendű alperes rosszhiszemű szerzését.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság az ítéletében megállapította az adásvételi szerződés hatálytalanságát, a II. rendű alperest annak tűrésére kötelezte, hogy a felperes az I. rendű alperessel szemben fennálló 24 442 317forint és járulékai követelését az ingatlanból kielégítse. A keresetet ezt meghaladóan elutasította. Indokolása szerint a felperes vagyonában maradt a lefoglalt követelés, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 110. § (1) bekezdés alapján nem történt törvényi engedmény. A Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. (a továbbiakban: Ptk.) 203. §, az 1/2011. (VI. 15.) PK vélemény 3. pont felhívásával megállapította, hogy a haszonélvezeti jog alapítás a felperes kielégítési jogát nem érintette, a követelése fedezetét a tulajdonjog átruházása vonta el. Azt, hogy a II. rendű alperes szerzése ingyenes és rosszhiszemű, vélelmezni kellett. A visszterhes szerzés bizonyított, a jóhiszemű szerzés mellett felhozott alperesi érvek a törvényi vélelmet nem döntötték meg. Nem tudták bizonyítani azt az állításukat, hogy a tulajdonjog átruházása a beruházási hitel törlesztéséhez nélkülözhetetlen állami támogatások igénybevételének feltétele volt. Kiemelte B. I., dr. T. T. és dr. H. F. tanúk vallomását. Rámutatott arra is, hogy az állított tény bizonyítottsága esetén sem alkalmas a rosszhiszemű szerzés törvényi vélelmének a megdöntésére. A II. rendű alperes tudomással bírt a felperes kizárólag az ingatlanból behajtható követeléséről. Az I. rendű alperes a bankhitel törlesztésére fordította a II. rendű alperestől kapott ellenértéket is.
[5] A másodfokú bíróság az alperesek fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett (a keresetet részben elutasító) részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezését helybenhagyta. Az indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen, a bizonyítékok megfelelő mérlegelésével állapította meg és helytálló az arra alapított érdemi döntése is.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] Az alperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és – tartalma szerint – a keresetet elutasító határozat hozatalát, vagy az eljárt bíróságok új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték.
[7] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[9] A Kúria álláspontja szerint a követelés végrehajtási eljárásban történő lefoglalása nem törvényi engedmény, a követelés a jogszabály, a Vht. folytán nem száll át a végrehajtást kérőre, nem lép a követelés jogosultjának a helyébe. A végrehajtási eljárásban a foglalás nem jogszerzés, hanem a végrehajtó olyan végrehajtási eljárási cselekménye, amely azt hivatott biztosítani, hogy a végrehajtást kérő követelése megtérüljön az adós vagyonából, amelynek eleme az ingó és ingatlan vagyonon túl a követelés is. A lefoglalt követelés jogosultja változatlanul a végrehajtás alatt álló adós marad [BH 2003.373.]. Ez következik a felperes ellen az adóhatóság javára indult végrehajtási eljárásban a felperes I. rendű alperessel szembeni követelése lefoglalásának a Vht. által meghatározott jogkövetkezményeiből: a felperes ellen folyó adó-végrehajtási eljárásban a végrehajtónak az I. rendű alpereshez címzett, a követelés lefoglalását is tartalmazó felhívása a Vht. 110. § (1) bekezdés alapján csupán arra irányult, hogy a lefoglalt követelés kötelezettjeként nyilatkozatot tegyen a 112-113. § szerinti jogkövetkezmények terhe mellett. A Vht. a végrehajtót az I. rendű alperessel szemben egyéb végrehajtási cselekmény foganatosítására nem jogosítja abban az esetben, ha az I. rendű alperes nyilatkozattal a pénzkövetelést nem ismerte el, vagy elmulasztotta a 111. § szerinti nyilatkozatot, illetőleg a 112. § szerint a követelés összegét nem fizette be a végrehajtói letéti számlára. A végrehajtást kérő ahhoz, hogy a követelésfoglalás hatályosuljon, kénytelen a lefoglalt követelés kötelezettjével szemben követelés behajtása iránti pert indítani (Vht. 110-113. §; Pp. 385. §). Az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában az adóhatóság végrehajtást kérő perbeli legitimációját, helyesen, az ilyen perindítás kapcsán állapította meg. Itt tér ki a Kúria arra is, hogy a végrehajtási per felperese nem kérhet többet, mint amit a folyamatban lévő végrehajtási eljárásban kérhet. A polgári perrendtartás valamilyen igény érvényesítésének, a jogvita eldöntésének az eljárási szabályait határozza meg (Pp. 1. §). A XXV. fejezetében szabályozott, folyamatban lévő végrehajtási eljáráshoz kapcsolódó végrehajtási perekben a Vht. által igényérvényesítésre jogosított a Vht.-ban meghatározott igényét érvényesítheti. A végrehajtási perekben legalább az egyik fél az, aki a végrehajtási per alapjául szolgáló végrehajtási eljárásban is fél: a végrehajtást kérő, illetve az adós. A Vht. által jogosított kívülálló harmadik személy az igényperben a lefoglalt vagyontárgy foglalás alóli feloldása iránt, a zálogjogosult végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódás engedélyezése, a végrehajtást kérő a kívülálló harmadik személy ellen foglalás tűrése vagy követelés behajtása iránt indíthat pert. A Pp. 385. § szerint a követelés behajtása iránt indított perben a kereseti kérelme arra irányul, hogy a bíróság kötelezze a követelés kötelezettjét a követelés összegének végrehajtói letéti számlára történő befizetésére. A Pp. 385. § alapján indított behajtási perben a felperes nem a saját követelését, hanem azt a követelést érvényesíti, amely az ő adósát harmadik személyekkel szemben megilleti (BH 2003.373.).
[10] Az I. rendű alperes a végrehajtást kérő adóhatóságnak a lefoglalt követelés összegéig a Vht. 112. § (2) bekezdés alapján, kizárólag abban az esetben felel a teljes vagyonával, ha a felperesnek teljesít. Ez a Vht. 112. § (1) bekezdés, a felhívás kézbesítése után a követelésnek sem az adós, sem más javára történő teljesítését tiltó törvényi rendelkezés megsértéséhez fűzött szankciós szabály. A II. rendű alperes abban az esetben hivatkozhatott volna a jelen perben arra, hogy a felperes vele szemben a Ptk. 203. § alapján igényt nem érvényesíthet, ha a lefoglalt követelését az adóvégrehajtás keretei között a végrehajtó felhívására az I. rendű alperes a végrehajtói letéti számlára megfizette, ezzel ugyanis a felperes követelése megszűnt volna. Ekkor már nem lenne olyan követelése a felperesnek, amelynek a kielégítési alapját a keresettel támadott adásvételi szerződéssel elvonta. Az I. rendű alperes által a lefoglalt követelés Vht. 112. § (1) bekezdés szerint a végrehajtó letéti számlájára befizetése a felperes javára történő teljesítés, hiszen megszünteti/csökkenti a felperes passzív vagyonát, a perbeli esetben az adótartozását. Ebből is okszerűen az következik, hogy a lefoglalt követelés jogosultja változatlanul a végrehajtás alatt álló adós felperes. Azaz az eredeti, a felperes és az I. rendű alperes közötti kötelmi jogviszonyban nem történik alanyváltozás.
[11] Tekintettel arra, hogy az I. rendű alperes a követelés erejéig a felperessel szemben tartozik csak teljes vagyonával helyt állni, ha a kielégítés alapjául szolgáló vagyonát csökkenti, az a felperes számára jelent vagyoni hátrányt. Ugyanis az adóhatóság a követelésfoglalással a fent kifejtettek értelemben nem lépett a felperes helyébe, a javára lefoglalt pénzkövetelés kötelezettjének, az I. rendű alperesnek a vagyonára végrehajtást nem vezethet. A perbeli keresettel támadott ingatlan adásvételi szerződés ezért csak a felperes kielégítési alapját vonta el részben vagy egészben. Ebből következik az, hogy az alperesek által 2013. június 10-én kötött adásvételi szerződés fedezetelvonó jellegéből fakadó relatív hatálytalanság továbbra is a felperessel szemben állapítható meg, jogosult az abból fakadó igény érvényesítésére.
[12] Mindazonáltal a Kúria hangsúlyozza, miként a szerződés érvénytelenségét, úgy a hatálytalanságát is a szerződéskötés időpontjában kell vizsgálni. A jelen perben ezért az alperesek között az ingatlan tulajdonjog-átruházás fedezetelvonó jellegét az ügyletkötés 2013. június 10-i időpontjában kellett vizsgálni. A felperes azt, hogy a szerződés lejárt, már bírósági úton érvényesített igényének a kielégítési alapját elvonta, az I. rendű alperessel szemben eredménytelen végrehajtással igazolta [1/2011. (VI. 15.) PK vélemény]. Ezen túl a felperest a perben bizonyítás nem terhelte. A felülvizsgálati kérelem által nem vitatott, a Ptk. 203. § (2) bekezdésben felállított törvényi vélelem folytán a bizonyítási teher megfordult, a további feltételek vagylagossága folytán a jogszerző II. rendű alperesnek a perben mind az ingyenesség, mind a rosszhiszeműség vélelmét meg kellett döntenie, azaz mind a visszterhes, mind a jóhiszemű szerzését bizonyítania kellett.
[13] Az alperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogvita eldöntésekor alkalmazandó és az eljárt bíróságok által alkalmazott Ptk. 203. §-t, mint megsértett jogszabályhelyet nem jelölték meg. A Kúria a Pp. 3. § (2) bekezdésben írt tartalom szerinti elbírálás elvének megfelelő alkalmazásával bírálta el érdemben a felülvizsgálati kérelemnek a II. rendű alperes jóhiszemű szerzését érintő érveit [1/2016. (II. 15.) PK vélemény 5. pontjához fűzött indokolás]. A 2013. június 10-én kötött ingatlan adásvételi szerződésre tekintettel jogilag értékelhetetlen a felülvizsgálati kérelem hivatkozása az adásvétel 2006-ban történt létrejöttére. A Kúria csak utal a Ptk. 365. § (3) bekezdésben érvényességi feltételként előírt írásbeliségre, a Ptk. 117. § (3) bekezdés alapján a tulajdonjog átruházásához szükséges ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésre. A felülvizsgálati kérelemben felhívott, az adásvételi szerződés megkötésekor hatályos törvényi rendelkezés, a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 31. § (1) bekezdés a tulajdonos I. rendű alperes Ptk. 112. § (1) bekezdésben deklarált rendelkezési jogát, a Ptk. 200. § (1) bekezdésben biztosított szerződési szabadságát nem vonta el, még csak nem is korlátozta. A törvény 22. § értelmében a II. rendű alperes javára az ingatlanon alapított haszonélvezeti jog elégséges feltétele volt az oktatási tevékenység folytatásának.
[14] A kereset elutasítása érdekében eredményre az a védekezés vezethetett volna, ha a II. rendű alperes releváns, a jóhiszemű szerzését alátámasztó tényeket állít, illetve azokat vitatás esetén bizonyítja. A bírói gyakorlat értelmében a szerző fél akkor minősül rosszhiszeműnek, ha a szerződéskötéskor tudott, vagy tudnia kellett a kötelezettet terhelő követelésről és emellett arról is, hogy a szerződéssel a jogosult kielégítési alapját részben, vagy egészben elvonják. A II. rendű alperes e tudomása hiányát még csak nem is állította, így a rosszhiszeműségének a törvényes vélelme megdöntetlen maradt. Mindebből következően az eljárt bíróságok helyesen értékelték a szerző II. rendű alperes szerződéskötés körében tanúsított rosszhiszeműségét.
[15] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. VI. 22.492/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás