KÜ BH 2011/118
KÜ BH 2011/118
2011.04.01.
A korábbi községi közös tanács székhelyének képviselőtestülete önkényesen nem válhat ki a körjegyzőségből – A Legfelsőbb Bíróság az Alkotmánybíróságnak az alkotmányossági vizsgálat során kialakított jogszabály-értelmezését nem vizsgálhatja felül, és nem állapíthatja meg, hogy a jogszabály – az AB határozata ellenére – alkotmányellenes [1990. évi LXV. tv. 104. §].
Az egykori tanácsrendszerben a községi közös tanács székhelyeként működő S. község (alperes) képviselő-testülete egyhangú szavazással meghozott 8/2008. (III. 4.) számú határozatában úgy döntött, hogy 2009. január 1. napjával kiválik a Sa.-vel (beavatkozó) közösen fenntartott, 1990-ben létrehozott, ezt követően folyamatosan működő körjegyzőségből.
A beavatkozói község polgármestere 2008. március 18. napján írásban a felpereshez fordult, és a körjegyzőség megszüntetésével kapcsolatos döntés miatt tájékoztatást kért, hogy a település lélekszáma alapján milyen lehetőségei vannak, mivel önállóan jegyzőséget fenntartani nem tud. Előadta, hogy alperes község lakossága 2230 fő, beavatkozó község lakossága pedig 462 fő.
A felperes 2008. április 11. napján arról tájékoztatta a beavatkozói község polgármesterét, hogy a helyi önkormányzatokról szóló módosított 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 104. § (3) bekezdése alapján S. Önkormányzatának Képviselő-testülete egyoldalú döntésével nem válhat ki a körjegyzőségből.
Az alperesi önkormányzat képviselő-testülete 2008. április 21. napján tartott ülésén megtárgyalta a beavatkozó által vázolt lehetőségeket, majd egyhangú szavazattal akként döntött, hogy a 2008. március 4. napján hozott döntését a körjegyzőség megszüntetéséről fenntartja. Egyidejűleg a 21/2008. (IV. 21.) számú határozatával felhatalmazta a polgármestert a jegyzői állás meghirdetésére.
A felperes 2008. június 13. napján kelt törvényességi észrevételében arról tájékoztatta az alperesi polgármestert, illetőleg a testületet, hogy a körjegyzőséggel kapcsolatos 8/2008. (III. 4.) számú határozata törvénysértő.
A felperes az Ötv. 104. § (3) bekezdésére hivatkozott, mely szerint a közös tanács székhelyének képviselő-testülete nem tagadhatja meg, hogy a település körjegyzőség székhelye legyen.
A felperes szerint az Ötv. e rendelkezése korlátozza a képviselő-testület szabad társulási jogát, valamint a szervezet önálló kialakításához való jogát, de ilyen korlátozást az Alkotmány 44/C. §-a értelmében az Ötv. jogszerűen megállapíthat.
A törvényességi észrevétel nyomán az alperes képviselő-testülete 2008. június 24. napján meghozott határozatában a körjegyzőség megszüntetésével kapcsolatos döntését, valamint a jegyzői munkakör meghirdetésével összefüggő határozatát fenntartotta, és a törvénysértés megszüntetésére irányuló felperesi javaslatot nem fogadta el.
A felperes közvetlenül a bíróságnál előterjesztett keresetlevelében az alperes 8/2008. (III. 4.) és 21/2008. (IV. 21.) számú határozatának felülvizsgálatát kérte.
A felperes álláspontja szerint az Ötv. körjegyzőség megszüntetésével kapcsolatos rendelkezései, így különösen a 39. § (3) bekezdése a székhelytelepülés tekintetében önmagában nem alkalmazhatók, azokat a 104. § (3) bekezdésével együtt kell értelmezni.
A felperes keresetében hivatkozott a 3/2003. (II. 7.) AB határozatra is, amely a körjegyzőséghez tartozó község kijelölésére vonatkozó hatáskört érinti. Ezen döntés szerint az Ötv. 105. §-a nem átmeneti szabályozás, mivel az tartalmában a 104. §-ra épült.
A megyei bíróság az alperes 8/2008. (III. 4.) és 21/2008. (IV. 21.) számú határozatait hatályon kívül helyezte.
A jogerős ítélet indokolása rámutatott, hogy a körjegyzőség fenntartására, illetőleg az abból való kiválásra az Ötv. 39. §-a, valamint a 104. § (3) bekezdése tartalmaz szabályokat. A megyei bíróság – felperesével egyező – álláspontja szintén az volt, hogy az Ötv. 104. § (3) bekezdése nem értékelhető átmeneti rendelkezésnek, az abban megfogalmazott szabály jelenleg is irányadó a körjegyzőség fenntartására, illetőleg az abból való kilépésre.
A megyei bíróság szerint a felperes helytállóan hivatkozott továbbá az 885/B/1995. AB határozatra és annak indokolására. Az Alkotmánybíróság ebben a döntésében az Ötv. 104. § (3) bekezdése alkotmányosságának vizsgálatát végezte el és az alkotmányellenesség megállapítására, valamint a megsemmisítésre irányuló indítványt elutasította, kiemelve, hogy ez a rendelkezés nem átmeneti szabály, mivel az Ötv. átfogó módosításáról szóló 1994. évi LXIII. törvény a szabályt továbbra is fenntartotta.
Az Alkotmánybíróság maga is megállapította, hogy az Ötv. e rendelkezése kétségkívül korlátozza a képviselő-testület alapvető hatásköri jogai között szereplő szabad társulás jogát, valamint a szervezet önálló alakításához való jogot, de rögzítette, hogy ilyen korlátozást az Alkotmány 44/C. §-a értelmében a kétharmados szavazataránnyal elfogadott Ötv. megállapíthatott.
A perbeli esetben – a jogerős ítélet szerint – annak is jelentősége volt, hogy a beavatkozói község lélekszáma alapján nem képes önállóan megszervezni a helyi hatósági feladatok ellátását, így nincs lehetősége önálló jegyző kinevezése mellett hivatalt fenntartani, de ez a körülmény nem vezethet a székhely – tehát az alperesi település – hátrányához, hiszen a körjegyzőség működéséhez mindkét településnek arányosan kell hozzájárulni.
A bíróság utalt arra is, hogy a perben alkalmazott jogi szabályozás a körjegyzőségből való kiválással összefüggésben nem tekinthető egyértelműnek, és állandó vitára adhat okot, elsősorban az Ötv. 104. § (3) bekezdés elhelyezése és megszövegezése kapcsán, mert a törvény egy két évtizede megszűnt állapotra (közös községi tanács) utalva szabályoz. A probléma megnyugtató megoldása azonban a megyei bíróság szerint kizárólag a jogalkotás eszközeivel lehetséges, míg a perben az alperes körjegyzőségből való kiválást kimondó döntésének törvényességi felülvizsgálatát kellett elvégezni.
Ezt olyan önálló döntésnek tekintette, melynek törvényessége nem függött attól, hogy az ügyben a beavatkozói önkormányzat milyen nyilatkozatokat tett, hiszen a perbeli esetben a körjegyzőségből való kiválást nem közösen kezdeményezték az abban résztvevő települések.
Ezért az eljárt bíróság megállapította, hogy az alperes határozatai az Ötv. 104. § (3) bekezdésébe ütköznek, az alperesnek nem volt törvényes lehetősége a körjegyzőségből egyoldalúan kiválni. Mivel a körjegyzőség megszüntetése jogszabályba ütközött, így az alperes azon döntése is értelemszerűen jogsértő volt, melyben az önálló jegyzői állás meghirdetéséről rendelkezett.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetét elutasító új határozat meghozatalát kérte.
Álláspontja szerint a felperes keresetének helyt adó, és ezzel a S. székhelyű körjegyzőségből való kiválási szándékot rögzítő – és azzal kapcsolatosan az önálló jegyzői álláshelyet pályázatra meghirdető – alperesi közigazgatási határozatokat hatályon kívül helyező jogerős ítélet az Ötv. 104. § (3) bekezdésével összefüggésben törvénysértő.
E törvényi rendelkezésre alapítva jutott az eljárt megyei bíróság arra az álláspontra, mely szerint a volt közös tanács székhelyének képviselő-testülete (az alperes) egyoldalú döntéssel nem válhat ki a Sa. községgel fenntartott körjegyzőségből.
Az alperes álláspontja szerint a bíróság ítéletével egyrészt az Ötv. 4. §-ában, illetve 1–3. §-aiban szabályozott, másrészt az Alkotmányban foglalt 43. § (1) bekezdésében, valamint a 44/A. § (1) bekezdésének h) pontjában rögzített önkormányzati alapjogokat, a szabad társuláshoz való jogot sérti, és egyúttal ellentétes a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájáról szóló, az 1997. XV. törvénnyel kihirdetett Egyezmény X. cikkely (1) bekezdésével is.
Az Ötv. 39. § (3) bekezdésében foglalt konkrét és kifejezett – a körjegyzőség megszüntetésére vonatkozó – szabályokkal is ellentétesnek találta az ítéletet, amikor az egy 18 évvel korábbi állapot szerinti közös tanácsi székhelyként definiálja az alperesi települést; miközben a rendszerváltással a tanácsi rendszer – mint közigazgatási egység – már megszűnt.
Az alperes hivatkozott arra is, hogy a megyei bíróság iratellenesen állapította meg tényként, hogy a felperesi beavatkozó község a körjegyzőség alperes által kezdeményezett megszüntetését nem fogadta el, ezzel összefüggésben általa csatolt iratokra hivatkozott.
Szintén a csatolt iratokra hivatkozva mutatott rá arra, hogy a bíróság iratellenesen állapította meg, hogy 2008. évben április 22-én Sa.-n olyan határozatot hoztak, hogy nem kívánnak kilépni a körjegyzőségből, mert a határozatok nyilvántartása szerint aznap nem volt határozathozatalt is eredményező képviselő-testületi ülés.
A rendelkezésre bocsátott bizonyítékok nem megfelelő értékelése kapcsán hivatkozott arra, hogy a felperesi beavatkozó község a felperestől tájékoztatást kért arra, hogy melyik községgel veheti fel a kapcsolatot a körjegyzőséghez való csatlakozás kérdésében. Puszta feltételezésnek és bizonyítást nélkülözően megállapított ténynek tekintette az alperes azt, hogy a felperesi beavatkozó nem tud önálló körjegyzőséget ellátni.
Az Alkotmánybíróság jogerős ítéletben hivatkozott határozatát az alperes állásfoglalásnak tekintette, melynek indokolása nem mindenekfelett álló kötelező erővel bíró jogforrás.
Hivatkozott még a felperes jogállásával összefüggésben hozott alkotmánybírósági határozatra, mely a felperes perképességét, illetve perbeli jogképességét érintette.
A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. § (1) bekezdése alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. § (2) bekezdése, továbbá 272. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárás – mint rendkívüli perorvoslat – során a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértés tekintetében vizsgálja felül a jogerős határozatot.
Az alperesi felülvizsgálati kérelem számos helyen hivatkozik arra, hogy a jogerős ítélet egyes tényállási elemei iratellenesen, nem kellő bizonyítás folytán kerültek megállapításra, illetve a bizonyítékok nem megfelelő értékelését végezte a bíróság.
Ezzel összefüggésben azonban a felülvizsgálati kérelemben jogszabálysértést nem jelöltek meg; így nem hivatkoztak sem a Pp. 206., sem a 221. §-ában foglalt rendelkezésekre.
Önmagában a felülvizsgálni kért jogerős ítélet tényállásának iratellenes, vagy téves minősítése nem vezet arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság azt felülvizsgálja, hiszen ez a felülvizsgálati kérelem keretei közötti rendkívüli perorvoslat jellegével, és tényleges törvényi szabályaival ellenkezne.
Az alperesi felülvizsgálati kérelemben állítottakkal ellentétben a 885/B/1995. AB határozatban az Ötv. 104. § (3) bekezdése értelmezése kapcsán írtak a jelen per eldöntésekor kötelező erővel bírnak.
Ebben a határozatában az Alkotmánybíróság az Ötv. említett rendelkezésének az Alkotmány 43. § (1) bekezdésébe foglalt önkormányzáshoz való joggal, továbbá a 44/A. § (1) bekezdés e) és h) pontjában rögzített önkormányzati alapjogokkal való esetleges ellentétét vizsgálta.
Az alkotmányossági vizsgálat eredményeként megállapította, hogy az Ötv. szabálya az említett alkotmánybeli rendelkezésekkel nem ellentétes.
Az Alkotmánybíróság ezen határozata az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 27. § (2) bekezdése alapján mindenkire – így az alperesre, a felperesre, az eljárt megyei bíróságra és a Legfelsőbb Bíróságra is – kötelező. E határozat indokai között fejtette ki az Alkotmánybíróság azt, hogy az Ötv. általános szabályaitól eltérő, korlátozó 104. § (3) bekezdésébe foglalt szabálya nem minősül átmeneti szabálynak, mivel azt az Ötv. átfogó módosításáról rendelkező 1994. évi LXIII. törvény továbbra is fenntartotta.
A rendelkezés tartalmának az alkotmányossági érvelést megalapozó, az alkotmányossági vizsgálat alapjául szolgáló értelmezése körében állapította meg azt, hogy a volt közös tanács székhelyének képviselő-testülete – mindaddig, amíg a tanácsi rendszer idején kialakított társközségek önálló polgármester hivatalt nem tudnak létrehozni, vagy szabad akaratukból más körjegyzőséget nem alakítanak, vagy ahhoz nem csatlakoznak – nem tagadhatja meg a korábbi társközségek lakosságának közigazgatási ellátását.
Az Alkotmánybíróság maga is megállapította a határozatban, hogy a vitatott rendelkezés kétségkívül korlátozza a képviselő-testület alapvető hatásköri jogai között szereplő szabad társulás jogát, valamint a szervezet önálló alakításához való jogot, de ilyen korlátozást az Alkotmány 44/C. §-a értelmében a 2/3-os szavazataránnyal elfogadott Ötv. megállapíthatott.
Mivel az alperesi felülvizsgálati kérelem az eljárt megyei bíróság jogerős ítéletének sérelmét alapvetően az önkormányzati alapjogok, – konkrétan megnevezve a szabad társuláshoz való alapjog – körében kérte megállapítani, a Legfelsőbb Bíróságnak követnie kellett a hivatkozott önkormányzati alapjog, illetve a bíróság jogerős döntése alapjául szolgáló Ötv. 104. § (3) bekezdése tekintetében meghozott – és az alkotmányossági érvelés tekintetében kötelező – alkotmánybírósági határozatot.
Az alkotmánybírósági határozattól a Legfelsőbb Bíróság nem kívánt, és nem is térhetett el jelen perben, ezért megállapította, hogy az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
Az alperes felülvizsgálati kérelmének elfogadása esetén a Legfelsőbb Bíróságnak azt kellett volna megállapítania, hogy az Ötv. 104. § (3) bekezdése alkalmazásával hozott felperesi törvényességi észrevétel, illetve e jogerős bírósági ítélet az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés h) pontjával ellentétes módon korlátozza az abban foglalt alapjogot.
Ezzel a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálta volna az Alkotmánybíróságnak alkotmányossági kérdésben jogszabály alkotmányellenessége tárgyában hozott határozatát, melyet az Abtv. 27. § (2) bekezdésének említett rendelkezése kizár.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az alperes alaptalan felülvizsgálati kérelmét elutasította, és az eljárt megyei bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 38.019/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás