PÜ BH 2011/12
PÜ BH 2011/12
2011.01.01.
A rendőrség kártérítési felelőssége megállapítható, ha előre bejelentett nagyobb tömeget megmozgató rendezvényre biztosítási tervet nem készített, így nem tudott az eseményre felkészülni, emiatt rögtönözve, szakszerűtlen intézkedéseket hozott [Ptk. 84., 339. és 349. §, 15/1990. évi (V. 14.) BM rendelet 13. §].
Az I. r. felperes a 15 éves leányával, a II. r. felperessel és a perben nem álló idős édesapjával együtt 2006. október 23-án, Budapesten az Astoriánál 16 órakor kezdődött Fidesz-MPSZ rendezvényen vettek részt. A nagygyűlés befejezését követően a Deák tér irányába indultak, amikor a tömegben haladva észlelték, hogy a rendőrség tömegoszlatást hajt végre. Az Astoria irányába visszafordultak és egy kapualjba húzódtak, amikor az I. r. felperes fejét egy gumilövedék eltalálta, amely mintegy 2 centiméter hosszú, vérző sebet okozott. A sérülése miatt orvosi ellátásra szorult, az események következtében a testi és a lelki egészségében károsodott, a II. r. felperes pedig sokkot, sírógörcsöt kapott és lelki sérülés érte.
Az I. r. felperes a keresetében 500 000 forint, míg a II. r. felperes 250 000 forint nem vagyoni kártérítés és kamatai megfizetésére kérte az alperesek egyetemleges kötelezését a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése alapján. Arra hivatkoztak, hogy előre bejelentett rendezvényen vettek részt, és a nagygyűlés után békésen, rendezetten vonultak volna haza, de arra a rendőri intézkedés miatt nem kerülhetett sor. Az alperesek eljárása jogellenes volt, mert a nagygyűlés biztosítására terv nem készült, nem volt megfelelő tájékoztatás és idő a békés tömeg elvonulására, és annak az útvonalát sem jelölték ki.
Az alperesek a kártérítés feltételeinek hiányában a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. r. alperest az I. r. felperes részére 500 000 forint, míg a II. r. felperes részére 250 000 forint nem vagyoni kártérítés és 2006. október 23-ától járó késedelmi kamata megfizetésére, a II. r. alperessel szemben azonban elutasította a keresetet. Indokolásának lényege szerint az I. r. alperes jogellenes magatartása amiatt állapítható meg, hogy a perbeli rendezvényre biztosítási tervet nem készített, elmaradt a rendezőkkel való együttműködés és a megfelelő helyszíni tájékoztatás arról, hogy a gyülekezési jogukat jogszerűen gyakorlók, így a felperesek is miként távozhatnak biztonságosan a rendezvény helyszínéről. A felperesek kára az I. r. alperes jogellenes, felróható magatartásával okozati összefüggésben keletkezett, ezért a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése alapján a 339. §-ának alkalmazásával a 348. §-ára is figyelemmel kötelezte az I. r. alperest a felpereseknek mérlegeléssel megállapított nem vagyoni kára megtérítésére. A II. r. alperes részéről azonban jogellenes magatartást nem állapított meg, a vele szemben előterjesztett keresetet elutasította, és ez a rendelkezése első fokon jogerőre emelkedett.
Az I. r. alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta. Indokolásában – egyebek mellett – kifejtette, hogy a felperesek jogszerűen bejelentett és megtartott rendezvényen vettek részt, amelynek befejezését követően 1 percen belül tömegoszlatásra került sor. A rendezvényen résztvevők számából és a lehetséges szabadon használható útvonalakból nyilvánvaló volt, hogy 1 percen belül a helyszínt nem lehetett elhagyni. A perbeli eseményt is vizsgáló bizottság jelentéséből megállapíthatóan az I. r. alperes nem készített külön biztosítási tervet a várhatóan nagyobb tömeget megmozgató nagygyűlésre, ezzel megsértette a rendezvények rendjének biztosításával kapcsolatos rendőri feladatokról szóló 15/1990. (V. 14.) BM rendelet 13. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat. Az I. r. alperes nem jelölt ki elvonulási útvonalat a távozó tömeg számára és nem adott lehetőséget arra, hogy a kényszerítő eszközök alkalmazása előtt a tömeg elvonuljon. E jogellenes magatartása következtében éppen a rendőri intézkedés akadályozta meg a felpereseket a helyszín elhagyásában. Nem mentesíti az I. r. alperest a kártérítési felelősség alól az a körülmény, hogy a rendezvény moderátora a rendezvény végén bemondta, hogy a helyszínt merre kell elhagyni, mert az nem volt hallható, de ettől függetlenül is az I. r. alperes mulasztása miatt a helyzet megfelelő kezeléséhez szükséges biztosítási terv sem állott rendelkezésre. Mindez az I. r. alperes jogszabályi kötelezettségének megszegését támasztotta alá. A felpereseket a személyhez fűződő jogaik sérelme folytán az I. r. alperes jogellenes magatartása következtében kár érte, ezért a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerint a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján kártérítést követelhettek a 355. § (4) bekezdése szerinti mértékben. A nem vagyoni kártérítés összegét az érvényesített és az elsőfokú bíróság által megítélt összegben helyesnek tartotta. A felperesek terhére olyan jogellenes magatartást nem állapított meg, amely a kármegosztás alkalmazására alapot adna.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperesek keresetének vele szembeni elutasítása iránt az I. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a bíróság a tényállást részben tévesen állapította meg, mert a 2006. október 21-étől november 4-éig terjedő időszakot felölelő rendezvényekre, közöttük a Fidesz-MPSZ rendezvényére is készült biztosítási terv, igaz, nem külön, hanem egy okiratba foglaltan. A terv azonban nem nyilvános adat, megismerését az I. r. alperes vezetője nem engedélyezte. Félrevezetőnek tartotta a jogerős ítéletnek azt a megállapítását, hogy a rendezvény befejezését követően 1 percen belül került sor a tömegoszlatás megkezdésére, mert az a rendezvény befejeződése után percekkel később megkezdődött ugyan, de nem ott, ahol a felperesek tartózkodtak, és az oszlató kötelék csak jóval később ért az Astoriához. Aki biztonságosan el akarta hagyni a helyszínt, annak erre reális lehetősége, megfelelő útvonala és kellő ideje volt. A nagygyűlés moderátora a rendezvény végén több alkalommal felszólította a tömeget, hogy a helyszínt merre hagyják el. Jogellenes magatartást nem tanúsított, a rendőri műveletek, a tömegoszlatás megfelelt a jogszabályoknak, csupán szakmai hiányosságok voltak, azok azonban a kártérítési felelősség alapjául nem szolgálhatnak. Ha pedig a tömegoszlatás, mint rendőri kényszerintézkedés jogszerű volt, akkor a kártérítő felelőssége sem állapítható meg. Az okozati összefüggés körében rámutatott arra, hogy az I. r. felperes fejsérüléséről csak az bizonyított, hogy mikor és hol következett be, de az nem, hogy azt az I. r. alperes okozta volna a tömegoszlatás során. Gumilövedéket kizárólag a II. r. alperes munkatársai használtak, így az azzal okozott kárért a felelősség is e szervet terheli. Az I. r. alperes kizárólag a tömegoszlatás elrendelésére jogosult, ennek megtörténte után az intézkedést a II. r. alperes állományába tartozó műveletirányító parancsnok vezényli le, és ő felel a végrehajtás jogszerűségéért. Álláspontja szerint az I. r. felperes sérülése azért következett be, mert a rendőrségre támadó agresszív, erőszakos, garázda magatartást tanúsító tömeg miatt kényszerítő eszközöket kellett alkalmazni, amelynek során „háborús” állapotok alakultak ki a perbeli helyszínen. A rendezvényt a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény 14. §-ának (1) bekezdése alapján fel kellett oszlatnia, amelynek megkezdése előtt, és annak során a jogszabályoknak megfelelően járt el. A rendezvény rendjének biztosítása a szervezők, és nem a rendőrség feladata volt. Álláspontja szerint az I. r. felperes felelős azért, hogy a Deák tér felőli eseményekről való tudomásszerzés ellenére a nyilvánvalóan kárveszélyt magában hordozó helyszín felé indult el az idős édesapjával és a kiskorú gyermekével.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték. Hangsúlyozták, hogy az az embercsoport, amelyekben őket támadás érte, nem egy rendőrökre támadó, hanem idős emberekből, gyermekekből is álló békésen elvonuló csoport volt, amelynek tagjai el kívánták hagyni a nagygyűlés helyszínét, de erre a rendőri intézkedések miatt nem volt lehetőség. A rendőrség külön biztosítási tervet erre a rendezvényre nem készített, és nem készül fel arra, hogy a békésen tüntető és a rendzavaró tömegeket egymástól elválassza. Az általános biztosítási terv megismerését sem tette lehetővé, amely úgy értékelendő, hogy a bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. Az eseményeket vizsgáló bizottság jelentése is számos jogszabályi rendelkezés és szakmai szabály megsértését sorolja fel, amelyek a jogellenes magatartás megállapításának alapját adják. Rámutattak arra, hogy az I. r. felperes a fejsérülését és annak okát bizonyította, a bíróságok a bizonyítékokat helyesen mérlegelték. Téves az I. r. alperes felülvizsgálati kérelmének csupán a rendezvény szervezőjének mulasztására történt hivatkozása, mert a rendezvény rendjének biztosításában az I. r. alperes is közreműködött, arra pedig a rendezőnek aligha volt ráhatása, hogy a rendezvény befejezését követően az I. r. alperes részéről milyen kényszerintézkedések történtek. Álláspontjuk szerint az I. r. alperes nem teljesítette a jogszerű magatartást tanúsító személyekkel szembeni, az élet és testi épség védelmére vonatkozó jogszabályi kötelezettségét, ezért a kártérítési felelőssége fennáll.
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az I. r. alperes kártérítő felelősségének elbírálásához szükséges bizonyítást a bíróságok lefolytatták, az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség általános [Ptk. 339. § (1) bekezdés] és különös (Ptk. 349. §) szabályait helyesen alkalmazták, és érdemben helyes, megalapozott döntést hoztak.
Az ügy ténybeli megítéléséhez szükséges adatok szerint Budapesten, 2006. október 23-án a reggeli óráktól kezdődően volt egy bejelentés nélküli, tömegesnek mondható demonstráció, amelynek a tagjai a jogszerűen, tömegoszlatást végző rendőröket is támadták, ezért különféle kényszerítőeszközök alkalmazására került sor. Ez az eseménysor térben és időben elhúzódó volt.
Ezen a napon 16 órakor kezdődött az Astoriánál a Fidesz-MPSZ rendezvénye, amely jogszerűen bejelentett, és jogszerűen megtartott rendezvény volt. A felperesek ez utóbbi rendezvényen vettek részt, és az eltávozásukig nem tanúsítottak olyan magatartást, amely bármilyen módon az azon a napon bejelentés nélküli demonstráción résztvevők csoportjába vonná őket.
A Fidesz-MPSZ rendezvénye 16 órakor kezdődött és 17 óra 45 perckor fejeződött be. A rendezvény kezdetekor az Alkotmány utcából kiszorított és a Bajcsy-Zsilinszky úton haladó rendzavaró tömeg oszlatását a rendőri erők nem folytatták, a tömegoszlató kötelék megállt a Bajcsy-Zsilinszky út – Andrássy út kereszteződésében. A rendezvény befejezése után azonban valaki 1 percen belül (17:45:51') utasítást adott a tömegoszlató kötelék parancsnokának az oszlatásra és a kényszerítő eszközök alkalmazására.
Tény az is, hogy a BM rendelet 13. §-ának (1) bekezdésében foglaltak ellenére a Fidesz-MPSZ nagygyűlésre biztosítási terv nem készült. A hosszabb időszakot felölelő általános biztosítási terv tartalmát a bíróság nem ismerhette meg a perben, de az események vizsgálatáról szóló bizottsági jelentés szerint nem felelt meg a követelményeknek. A biztosítási terv hiánya jogszabálysértő helyzetet teremtett, de önmagában nem ez adja az I. r. alperes felelősségének az alapját, hanem az a tény, hogy ennek következtében nem lehetett előre felkészülni, és annak megfelelően cselekedni, hanem az események sodrásában rögtönözni kellett. Az így folytatott tömegoszlató tevékenység a tervezés hiánya miatt szakszerűtlen volt, és ez vezetett oda, hogy a nem is tervezett, és ténylegesen is rosszul történt kapcsolattartás miatt a rendezvényről elvonuló tömegnek nem volt elegendő ideje az elvonulásra, sőt, éppen a gyorsan megkezdett tömegoszlatás akadályozta meg, illetőleg tette lehetetlenné a békés tömegek elvonulását.
Az I. r. alperes terhére róható az is, hogy nem állított rendőri erőket a Károly körútnak az Astoria felőli részére. Ezzel elérhette volna, hogy ebbe az irányba senki ne induljon el a rendezvényről, de megakadályozhatta volna azt is, hogy a jogszerűtlen demonstrálók a békés tömeggel elegyedjenek. Az I. r. alperes előre tervezetten, de később sem jelölt ki biztonságos útvonalat az elvonulásra és nem adott lehetőséget, sőt akadályozójává vált a rendezvényen résztvevők elvonulásának. A terv hiányára vezethető vissza, hogy nem volt összehangolt az alperesek egységének és általában az egyes egységeknek a tevékenysége, a rendezőkkel való kapcsolattartása. Az eseményeket vizsgáló bizottság jelentése egyéb szakmai hiányokat is feltárt, és mindezek a szabálytalanságok egészében adták azt a jogellenességet, amivel az I. r. alperes a felperesek kárát okozta.
Alaptalanul hivatkozott az I. r. alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a rendezvény minden résztvevőjének elegendő ideje volt a távozásra. A tömegoszlatásra kiadott parancs után valóban volt olyan irány, ahol hosszabb idő állt a távozók rendelkezésére, de éppen amiatt, hogy a rendőri csapaterők irányába távozni szándékozókat nem tájékoztatták megfelelően a zavartalan elvonulás lehetőségének irányáról, az ellenkező irányba való távozás lehetőségét ki sem zárták, és az arra való zavartalan eltávozást nem is biztosították, olyan helyzetet teremtettek, amelyben az összevegyült tömeget egységesen jogszerűtlennek tekintették.
A biztosítási terv titkosítása és a perbeli megismerhetőségének kizárása miatt az I. r. alperes magát hozta abba a helyzetbe, hogy azzal a felelősség alóli kimentés lehetőségeit csökkentette.
A tömegoszlatás jogszerűtlensége ugyan nem állapítható meg, de az alperes kártérítő felelőssége szempontjából annak van jelentősége, hogy a jogszerűtlen magatartást tanúsítókkal szemben jogszerűen alkalmazható kényszereszközöket olyan személyekkel szemben is alkalmazták, akik békés gyülekezők voltak, és ez az I. r. alperes sorozatos súlyos hibájából történt, nem pedig a mellékesnek állított szakszerűtlenségből.
Az I. r. felperes gumilövedéktől való fejsérülése a bizonyítékok mérlegelése alapján megállapítható, annak pedig nincs jogi jelentősége, hogy a bekövetkezett eseményeknek a békés rendezvényről távozó, majd összevegyült tömeg oszlatásának az I. r. alperes a cselekvő, vagy mulasztó részese volt.
A felperesek közrehatására és a rendező felelősségére ugyancsak alaptalanul hivatkozott az I. r. alperes. A rendezvény rendjének biztosításától független volt az, ami történt. A rendezvényről való eltávozásra időt, és megfelelő útvonalat a rendőrségnek kellett biztosítania. A felperesek rossz irányba való távozása az I. r. alperes hibájából történt.
A felperesek a kárukat bizonyították, igazolták azokat a hátrányokat, amelyek a Ptk. 355. §-ának (1) bekezdése alapján alapot adnak a nem vagyoni kártérítésre. Annak mértékét a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése alapján a felperesek által megjelölt összegben helyesen ítélte meg a bíróság, mert az szükséges az őket ért nem vagyoni hátrány csökkentéséhez.
A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. III.21.985/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás