Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

124/B/2011. AB határozat

124/B/2011. AB határozat*

2011.04.30.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány alapján meghozta a következő

h a t á r o z a t o t:

1. Az Alkotmánybíróság a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 8. § (1) bekezdés ab) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt – az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése tekintetében – elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 8. § (1) bekezdés ab) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást – az Alkotmány 2. § (1) bekezdése tekintetében – megszünteti.


I n d o k o l á s

I.

1. Az indítványozó a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) 2010. augusztus 30-ai hatállyal módosított 8. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól, mert szerinte sérti az esélyegyenlőség és jogbiztonság elveit.
Álláspontja szerint a jogalkotó megbontotta a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Köot.) és a Cst. módosítás előtt hatályos szövege közötti összhangot, mert a Köot. szerint nappali rendszerű iskolai oktatásban a tanuló abban az évben kezdhet utoljára tanévet, amelyben betölti középiskola és szakiskola esetén a huszonkettedik életévét [Köot. 52. § (1) bekezdés c) pontja], míg a támadott rendelkezés értelmében az iskoláztatási támogatás csak a huszadik év betöltéséig jár. Az indítványozó szerint a Cst. nem veszi figyelembe azokat a tanulókat, akik május 31-e után születtek, azaz a tanév vége előtt, ők ugyanis az utolsó tanévben már nem lesznek jogosultak a támogatásra, szemben azokkal a tanulókkal, akik nem „évvesztesek”. Úgy véli, a támadott rendelkezés születési idő alapján hátrányosan különbözteti meg a tanulókat, illetve mivel a tanulók abban bízva jelentkeztek érettségit követően szakképzésre, hogy annak befejezéséig jár utánuk a családi pótlék, így szerzett jogaik is sérülnek.

2. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az indítványozó által támadott rendelkezést az egyes szociális, gyermekvédelmi, családtámogatási, fogyatékosságügyi és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló 2010. évi CLXXI. törvény 67. § (1) bekezdése 2011. január 1-jével módosította, azonban a hatályos szabályozás az indítványozó által támadottal szó szerint megegyező rendelkezést tartalmaz a Cst. 8. § (1) bekezdés ab) pontjában, így az Alkotmánybíróság ezt a rendelkezést vizsgálta.


II.

Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta.

1. Az indítványozó által hivatkozott alkotmányi rendelkezések:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”

2. A Cst. kifogásolt rendelkezése:
„8. § (1) bekezdés Iskoláztatási támogatásra jogosult
(…)
ab) a tankötelezettsége megszűnését követően közoktatási intézményben tanulmányokat folytató gyermekre (személyre) tekintettel annak a tanévnek az utolsó napjáig, amelyben a gyermek (személy) a huszadik – a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény alapján fogyatékossági támogatásra nem jogosult, de sajátos nevelési igényű tanuló esetében huszonharmadik – életévét betölti; továbbá”


III.

Az indítvány nem megalapozott.

Az Alkotmánybíróság a Cst. támadott 8. § (1) bekezdés ab) pontjával azonos tartalmú, korábban hatályos rendelkezését [8. § (1) bekezdés b) pontját] az 1408/B/2009. AB határozatában (ABK 2010. november, 1300.) már vizsgálta, ezért abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy jelen kérelem nem minősül-e „ítélt dolognak”.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor tekinthető res iudicata-nak, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő. Az érdemi döntéssel elbírált ügyben hozott határozat ugyanis az Alkotmánybíróságot is köti (1620/B/1991. AB végzés, ABH 1991, 972.). Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja értelmében ítélt dolog, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a szakaszára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását.
Az indítványozó a korábbi ügyben azért kérte a támadott rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását, mert szerinte ellentétes a hátrányos megkülönböztetés tilalmával, illetve szerzett jogot sért. Az 1408/B/2009. AB határozatban – utalva az ún. Bokros-csomag tárgyában született 43/1995. (VI. 30.) AB határozatra (ABH 1995, 188.) – az Alkotmánybíróság ismételten kimondta, hogy a leggyengébb alkotmányos védelmet a hosszú időre szóló, biztosítási elem nélküli ellátás, amilyen a családi pótlék is, élvezi.
Az Alkotmánybíróság e határozatában a kifogásolt rendelkezést nem tartotta a szerzett jogokat sértőnek, és a jogbiztonság sérelmével érvelő indítványokat is elutasította. Ebben az esetben tehát az indítvány az említett határozatban már érdemben elbírált jogszabályi rendelkezés ismételt alkotmányossági vizsgálatára irányul; az indítványozó ezúttal is az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére, azon belül pedig azonos alkotmányossági érvek alapján kérte az alkotmányellenesség megállapítását. Ennek alapján a jelen indítvány e kérdésben ítélt dolognak minősül, ezért az Alkotmánybíróság az eljárást az Ügyrend 31. § c) pontja alapján megszüntette.


IV.

1. Az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy a jelen ügy indítványozója a jogbiztonság elvének megsértésén túl az esélyegyenlőség sérelmére is hivatkozik, azonban indítványa tartalmából egyértelműen kiderül, hogy kérelme – a korábbi határozathoz hasonlóan – ténylegesen az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatára irányul, azonban más alkotmányos érveket hoz fel, így e tekintetben res iudicata megállapításának nem volt helye. Az Alkotmánybíróságnak ezért vizsgálnia kellett, hogy a Cst. megjelölt rendelkezése sérti-e az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében rögzített diszkrimináció tilalmának az elvét azért, mert hátrányos helyzetbe hozza az év bizonyos szakában születetteket.

1.1. Az Alkotmánybíróság már több határozatában értelmezte az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt diszkrimináció tilalma elvének alkotmányos tartalmát. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány e rendelkezését a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelménynek tekintette, és megállapította, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.]. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a diszkrimináció Alkotmányban meghatározott tilalma elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki [lásd 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138.], de egyéb jogokra vonatkozóan is fennállhat [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.]. Az alapvető jogok esetében jelentkező diszkriminációnál az Alkotmánybíróság a szükségesség és az arányosság szempontjai alapján bírálja el a jogszabályt, míg abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége csak akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti [például: 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 139–140.]. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között.

1.2. Az Alkotmánybíróság többször rámutatott arra is, hogy „a diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozóknak tekinteni. (...) A diszkrimináció alkotmányos tilalma csak a szabályozás szempontjából egy csoportba tartozókra vonatkozik. A diszkrimináció vizsgálatának ennek megfelelően csak az egy csoportba tartozók közötti különbségtétel vizsgálata a tárgya.” (Először: 1009/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 479, 479-480.) Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint nem minősül megengedhetetlen megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás egymástól eltérő jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket, alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható jogosultak és kötelezettek között vethető fel [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 79.; 881/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 474, 477. stb.].

1.3. Az Alkotmánybíróság már számos határozatában foglalkozott az életkor, mint „egyéb helyzet” szerinti megkülönböztetés alkotmányos összefüggéseivel, olyan esetekben, melyek valamely életkor szerinti különbségtételnek az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével való ellentétét állították. Így például az Alkotmánybíróság az 1596/B/1990. AB határozatban az alkotmánybírói megbízatás hetvenedik életév betöltésével való megszűnésével kapcsolatos indítványt utasította el (ABH 1991, 615.); míg az 1350/B/1992. AB határozatban az alkotmánybíróvá választás feltételéül szabott negyvenöt éves alsó korhatárt nem tartotta alkotmányellenesnek (ABH 1993, 619.).

2. Az indítványozó azt kifogásolja, hogy a Cst. módosításával egyes gyermekek után szüleik (vagy az egyébként arra jogosultak) lényegében egy évvel rövidebb ideig lesznek jogosultak a családi pótlékra, míg mások, akiknek a gyermekei ugyanazon év más szakaszában születtek (például tavasszal, így nem „évvesztesek”), továbbra is kaphatnak családi pótlékot. Így az Alkotmánybíróságnak kellett tisztáznia, hogy valóban hátrányos megkülönböztetés valósul-e meg a támadott rendelkezéssel.

2.1. A családi pótlék intézménye a családtámogatási ellátási formák egyikeként az állam által nyújtott családtámogatási, ezen belül hagyományosan a gyermekneveléshez kapcsolódó pénzbeli támogatások rendszeréhez kapcsolódik, s ennek keretében a jelenleg hatályos szabályozás szerint az intézmény részletes szabályait, így a jogosultak körét, az ellátás jogosultsági feltételeit, annak mértékét a Cst. II. fejezete tartalmazza.
A Cst. 1. §-a szerint a törvény célja, hogy a családok szociális biztonságának elősegítése, a gyermeknevelés anyagi terheinek csökkentése érdekében meghatározza az állam által nyújtandó családtámogatási ellátások rendszerét, formáit, az ellátások jogosultsági feltételeit, valamint az ellátások megállapításával és folyósításával kapcsolatos legfontosabb hatásköri és eljárási szabályokat. A Cst. hatályba lépésekor a családi pótlék – az iskoláztatási támogatással együtt – a nevelési ellátások közé tartozott, melyek a gyermek neveléséhez (voltak) hivatottak hozzájárulni. Azóta a Cst. számtalan módosításon ment keresztül, ezek azonban nem érintették a családi pótlék célját: a Cst. 6. §-a szerint a gyermek nevelési, iskoláztatási költségeihez az állam havi rendszerességgel járó nevelési ellátást vagy iskoláztatási támogatást (a továbbiakban együtt: családi pótlékot) nyújt, azaz a családi pótlék az állam hozzájárulása a gyermek nevelési, iskoláztatási költségeihez. Főszabály szerint tehát a családi pótlék alanyi jogon jár, azonban a tankötelezettséggel szorosan összefügg, lényegében az állam anyagi hozzájárulása a gyermeknevelés (és ezen belül elsősorban az iskolázás) költségeihez.
A családi pótlék főszabály szerint tehát a még nem tanköteles, a tanköteles, valamint a közoktatási intézményben tanulmányokat folytató gyermekre tekintettel jár az arra jogosultaknak (lásd: Cst. 7–8. §). A tankötelezettség megszűnését követően egyéb feltételek fennállását követeli meg a jogalkotó a családi pótlék folyósításához. A Köot. 6. § (2) bekezdése értelmében a gyermek, ha eléri az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget, legkorábban abban a naptári évben, amelyben a hatodik, legkésőbb amelyben a nyolcadik életévét betölti, tankötelessé válik. A gyermek, ha az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget elérte, abban a naptári évben, amelyben a hatodik életévét május 31. napjáig betölti, megkezdi a tankötelezettség teljesítését. A szülő kérelmére a gyermek megkezdheti a tankötelezettség teljesítését akkor is, ha a hatodik életévét december 31. napjáig tölti be. A Köot. 6. § (3) bekezdése szerint a tankötelezettség annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tanuló tizennyolcadik életévét betölti. A nagykorúság eléréséhez képest a Cst. kedvezőbb szabályokat tartalmaz: eszerint a családi pótlék a 20. életév betöltéséig folyósítható. Az Alkotmánybíróság erre vonatkozóan korábbi határozatában már kimondta: a szociális ellátási rendszeren belül a családi pótlék alapvetően a gyermek neveléséhez, gondozásához kapcsolódik, nagykorúak számára csak kivételes esetben jár (lásd: 1049/D/1999. AB határozat, ABH 2006, 1264, 1268.).

2.2. Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó által állított különbségtétel látszólagos: a Cst. támadott rendelkezése értelmében ugyanis a családi pótlék minden jogosultat annak a tanévnek az utolsó napjáig illet meg, amelyben a tanuló a huszadik életévét betölti. A Köot. 121. § (1) bekezdés 38. pontja szerint a tanév: az iskolában, kollégiumban általában szeptember 1-jétől a következő év augusztus 31-éig tartó időszak, vagyis a teljes évet felöleli. A családi pótlék szociális juttatás, amely az Alkotmány 70/E. §-ának (1) bekezdésén alapuló állami kötelezettségvállalásból származik. (780/B/1992. AB határozat, ABH 1998, 551, 552.) A jogalkotónak joga van aszerint differenciálni, hogy a családok esetében – a gyermekek számától, vagy egészségi állapotától függően – különböző mértékű támogatási összeget nyújtson családi pótlék címén, továbbá jogosult meghatározni azt is, hogy meddig.
Az Alkotmánybíróság megjegyzi: valóban lehetséges, hogy egy tanéven és azonos évfolyamon belül valamilyen okból (pl. „évvesztességből”, a Köot. 6. § (2) bekezdésének megfelelően a későbbre halasztott iskolakezdésből, vagy évismétlésből) kifolyólag nem egyidős diákok járjanak azonos osztályba. Így megeshet, hogy egyik után még jogosultak családi pótlékra, míg a másik után – mivel húsz éves elmúlt – már nem; azonban ez nem érinti azt a tényt, hogy huszadik életévük betöltéséig családi pótlékra mindegyikük jogosult volt. A tanéven belüli húsz éves korhatár tehát minden közoktatási intézményben tanulmányokat folytató gyermekre (személyre) egyformán irányadó, függetlenül attól, hogy az év melyik hónapjában születtek, így az indítványozó által állított hátrányos megkülönböztetés nem áll fenn.
A fentieket figyelembe véve az Alkotmánybíróság az indítványt nem találta megalapozottnak, és ebben a részében elutasította.

Budapest, 2011. április 5.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

 

 

Dr. Balogh Elemér s. k.,

Dr. Bihari Mihály s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Bragyova András s. k.,

Dr. Holló András s. k.,

 

előadó alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Kiss László s. k.,

Dr. Kovács Péter s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

Dr. Lévay Miklós s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró
*

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére