BÜ BH 2011/127
BÜ BH 2011/127
2011.05.01.
Csalást valósít meg a terhelt, aki a sértettet tévedésbe ejtve, fizetési szándék nélkül vesz igénybe szállodai szolgáltatást, amelynek meg nem fizetése vagyonban bekövetkezett értékcsökkenésnek (kárnak) és nem elmaradt vagyoni előnynek tekintendő [Btk. 137. § 5. pont, 318. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 2008. április hó 2. napján kihirdetett és ugyanezen a napon jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki csalás vétségében [Btk. 318. § (1) bek., (2) bek. I. fordulata]. Ezért őt – mint többszörös visszaesőt – 3 hónap börtönbüntetésre, mellékbüntetésül 1 év közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege szerint a terhelt korábban három alkalommal volt büntetve. Legutóbb a bíróság a 2007. május 22. napján jogerőre emelkedett ítéletével lopás bűntette miatt, mint különös visszaesőt 2 év börtönre, mellékbüntetésül 3 év közügyektől eltiltásra ítélte.
A terhelt 2007. október hó 6. napján este alkalmi hölgyismerősével megjelent a z.-i C. Étterem és Panzióban, ahol két főre vett ki szobát egy éjszakára. A terheltnek a szobát másnap délig kellett elhagynia, így délelőtt 1l órára kérte a reggelit. Figyelemmel arra, hogy a vádlott anyagi helyzete nem tette lehetővé a szállás és az ahhoz tartozó egyéb szolgáltatás ellenértékének a kifizetését, kihasználva a lehetőséget, hogy a reggeli kért időpontjáig nem keresik, 2007. október 7. napján délelőtt 9 óra 30 perc körül fizetés és az alkalmazottak értesítése nélkül az ismeretlen személyazonosságú hölggyel eltávozott a panzióból.
A terhelt a fizetőképességét és készségét illetően is megtévesztette a sértettet. Már a szállás elfoglalásának időpontjában sem állt szándékában a szállásdíjat és a minibárból történő fogyasztás ellenértékét kifizetni.
A terhelt és ismerőse az éjszaka folyamán a szobához tartozó minibárból összesen 8 800 forint értékben fogyasztott italokat és édességet. A szállás díja a két személyre vonatkozó idegenforgalmi adóval együtt összesen 12 694 forint volt.
A terhelt csalárd magatartásával jogtalan haszonszerzés végett a szállás és a kiegészítő szolgáltatás díjának meg nem fizetésével a panziót üzemeltető G. Kft.-nek, mint sértettnek összesen 21 494 forint kárt okozott, amely nem térült meg.
A Be. 259. §-ának (1) bekezdése szerint készített rövidített ítélet tartalmazza még az alkalmazott jogszabályokat.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján arra hivatkozással, hogy bűnösségének a megállapítására a csalás bűncselekményében a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.
Az indítvány szerint a tényállásban írt cselekményével csupán 8800 forint kárt okozott. A bíróságok tévesen minősítették kárnak a meg nem fizetett 12 694 forint összegű szállásdíjat, mert az valójában nem kár, hanem elmaradt haszon. A ténylegesen felmerült kár összegére figyelemmel a cselekmény szabálysértésként minősülhet, ezért a terhelt felmentése indokolt.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta. Álláspontja szerint az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a csalás bűncselekményének tényállási elemét képező kár a szolgáltatás díjának számla szerinti összegével azonos. A városi bíróság nem tévedett, amikor a panzió által kiállított számla összegében határozta meg a terhelt által okozott kár nagyságát. Az ügyészség mindezek alapján a felülvizsgálati indítvánnyal támadott jogerős határozat hatályában fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta.
A terhelt helyesen hivatkozott arra, hogy a Btk. 137. §-ának 5. pontja szerinti kár – azaz a bűncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenés – fogalmába olyan további elemek, amelyek a vagyoni hátrány részét képezik, nem tartoznak.
A Legfelsőbb Bíróság abból indult ki, hogy a vagyon fogalmi körébe a következetes felfogásnak megfelelően a követelések és a vagyoni értékű jogok is beleértendők. A különböző szállítási, éttermi, szállodai szolgáltatások vagy a lakásbérlet egyaránt piaci értékkel bírnak. Attól függetlenül, hogy a szerződési szándék valós, avagy ezek valamelyikét az elkövetők jogtalan haszonszerzés végett, fizetési szándék nélkül szerzik meg, az annak ellenérté-két képező díjra a sértett jogosultságot szerez. Az ellenérték megfizetésének elmaradása pedig a tényleges teljesítéssel megterhelt vagyonban értékcsökkenésként, és nem elmaradt haszonként jelentkezik.
Ennek megfelelően a bírói gyakorlat következetesen kárt okozó magatartásnak, ekként tényállásszerű csalás bűncselekményének (vagy szabálysértésének) tekinti a jogtalan haszonszerzés végett a sértetteket tévedésbe ejtő azon cselekményeket, amikor valamely terhelt fizetési szándék nélkül, e tekintetben a sértettet tévedésbe ejtve éttermi szolgáltatást, vasúti vagy más közforgalmú járművön személyszállítást vagy éppen szállodai elhelyezést vesz igénybe (BJD 1323). Az igénybe vett szolgáltatás meg nem fizetése – ha a csalás törvényi tényállásának további elemei is megvalósultak – a csalás bűncselekménye szempontjából a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenésnek (damnum emergens) és nem elmaradt vagyoni előnynek (lucrum cessans) tekintendő. Utóbbiról esetleg akkor lehetne szó, ha valamely terhelti magatartás következtében a sértett egy újabb szerződés megkötésétől, más megszerezhető jövedelemtől esik el.
A terhelt bűnösségének megállapítása – és cselekményének minősítése – ekként mindenben megfelel a büntető anyagi jog szabályainak.
A Legfelsőbb Bíróság mindezek alapján – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatot – a Be. 426. §-a alapján – a hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 927/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás