BÜ BH 2011/128
BÜ BH 2011/128
2011.05.01.
Jogtalan elsajátítás vétségét valósítja meg, aki a bankszámlájára tévedésből átutalt összeget a jogosult felszólítása ellenére nem hajlandó visszafizetni, hanem azt korábban nem jelzett és a jogosult által el nem ismert követelése beszámítására kívánja fordítani [Btk. 325. § (1) bek. 2. tétel].
Az elsőfokú bíróság 2008. szeptember 24. napján kihirdetett ítéletében a terhelt bűnösségét jogtalan elsajátítás vétségében [Btk. 325. § (1) bekezdés] állapította meg és ezért 1 év időtartamra próbára bocsátotta.
A másodfokú bíróság a 2009. június 24. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A városi bíróság ítéletében rögzített tényállás szerint korábban vízdíj-tartozás megfizetése iránt polgári per volt folyamatban a terhelt, mint alperes és a felperesi P. Rt. sértett között. A peres eljárás eredményeként a bíróság a 2005. május 24. napján jogerőre emelkedett ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 597 468 forintot és ennek 2003. október 26. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatát, valamint 73 300 forint perköltséget.
A bíróság által 2005. július 14. napján kibocsátott végrehajtási lappal indult végrehajtási eljárás eredményeképpen a terhelt a fenti tőkeösszeg és járulékai címén kifizetett a P. Rt.-nek összesen 967 627 forintot.
A terhelt által időközben előterjesztett felülvizsgálati kérelem nyomán azonban a Legfelsőbb Bíróság a 2005. november 30. napján kelt végzésével a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban a bíróság 2006. március 29. napján 13 óra 15 percre tűzött ki tárgyalást. A felperesi P. Rt. tárgyalás megszüntetéséhez az alperesi terhelt hozzájárulását kérte. Az alperesi terhelt a hozzájárulását ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a P. Rt.-től a korábban megfizetett 967 627 forintot részére utalja át a tárgyalást megelőzően.
A P. Rt. 2006. március 29. napján 12 óra 50 perc körüli időben az O. Banknál vezetett számlájáról átutalta a kért összeget az alperesi terhelt O. Banknál vezetett folyószámlájára. Ez az összeg még aznap jóváírásra került a terhelt számláján, az alperesi terhelt hozzá is járult a per megszüntetéséhez. Mivel azonban az utalás közben a pénzintézettel megszakadt a kapcsolat, a P. Rt. úgy ítélte meg, hogy sikertelen volt a tranzakció, ezért 13 óra körüli időben a K. Banknál vezetett számlájáról is átutalta a 967 627 forintot az alperesi terhelt részére, amelynek jóváírására 2006. március 30. napján került sor.
A terhelt a kétszeres átutalás tényéről legkésőbb 2006. április 3. napján tudomást szerzett és még ezen a napon lekötött 1 millió forintot 1 hónapos futamidőre, valamint a fennmaradó összegből felvett összesen 400 000 forint készpénzt. A terhelt 2006. április 18. napján további 400 000 forintot vett fel. Ezeket az összegeket a gazdálkodás költségeire fordította. A terhelt az 1 millió forint lekötését 2006. április 25. napján felbontotta és felvett még további 200 000 forint készpénzt.
A M.-i Rendőrkapitányság 2006. május 3. napján biztosítási intézkedésként letiltatta a terhelt fenti folyószámlájának terhelési oldalát, melynek egyenlege akkor 848 338 forint volt.
A kétszeres utalás ténye a P. Rt. részére 2006. március 30. napján vált világossá, a cég jogi képviselőjeként eljáró dr. G. J. ügyvéd ezt követően megkereste a terhelt jogi képviselőjét, dr. S. Á.-t a másodjára tévesen utalt 967 627 forint visszautalása érdekében. A 2006. április 3. napjával kezdődő hét végén személyes megbeszélésre került sor a terhelt és jogi képviselője között. E megbeszélés eredményeként 2006. április 11. napján dr. S. Á. arról tájékoztatta a P. Rt. sértett jogi képviselőjét, hogy a terhelt nem kívánja visszafizetni a tévedésből átutalt pénzösszeget, mivel a hatályon kívül helyezett ítélet nyomán indult végrehajtási eljárásból eredő, a visszautalandó összeget meghaladó kárigényét érvényesíteni kívánja. A terhelt a kárigényét és a beszámítási kifogását jogi képviselője útján 2006. április 18. napján kelt – 2006. április 26. napján postázott – levelében jelentette be a P. Rt.-nél, a kártérítési pert 2006 novemberében indította meg.
A terhelt a P. Rt. által másodjára utalt összeget a sértettnek 2006. május 3. napjáig nem adta vissza annak ellenére, hogy tudta, az tévedésből került hozzá, hanem azt eltulajdonította, azzal sajátjaként rendelkezett.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Indítványát a terhelt a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapozta és arra hivatkozott, hogy bűnössége megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. Álláspontja szerint bűncselekményt nem valósított meg, mivel neki a véletlenül vagy tévedésből hozzá került idegen dolognak sem az eltulajdonítása, sem a 8 nap alatt vissza nem adása nem róható fel. Hivatkozott a Ptk. 196. § (1) bekezdésének felelős őrzésre és a Ptk. 296. § (1) bekezdésének az egynemű és lejárt követelések beszámítására vonatkozó szabályaira, amelyek mellett az idegen dolog eltulajdonítása fel sem merülhet, továbbá arra, hogy a sértett a mai napig sem szólította fel szabályszerűen a pénz visszafizetésére.
A Legfőbb Ügyészség a terhelt felülvizsgálati indítványát nem tartotta alaposnak és a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt. Az ügyészi álláspont szerint a terhelt a téves átutalásról tudomást szerzett, ennek ellenére a kétszeresen utalt összeg visszafizetése iránt nem intézkedett, annak egy részét elköltötte. A beszámítás és a felelős őrzés szabályai sem mentesíthetik a büntetőjogi felelősség alól.
A Legfelsőbb Bíróság a terhelt felülvizsgálati indítvány alapján eljárva a megtámadott határozatokat a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján vizsgálta felül abból a szempontból, hogy a terhelt bűnössége megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül került-e sor, illetve a Be. 423. § (5) bekezdése értelmében hivatalból vizsgálta a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt esetleges eljárási szabálysértéseket.
A hivatkozott körbe tartozó eljárási szabálysértést a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt, ilyenre az eljárás résztvevői sem hivatkoztak.
A Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak a felülvizsgálati indítványt. A terhelt ugyanis a Btk. 325. § (1) bekezdés II. fordulatában írtakat megvalósította. A szándékolatlanul kétszeri sértetti utalás következtében a terhelt a neki szánt és neki járó 967 627 forinton túlmenően tévedésből még egyszer ilyen összeghez jutott. Az irányadó tényállás szerint a terhelt a kétszeres utalás tényéről legkésőbb 2006. április 3. napján tudomást szerzett. A terhelt az egyszer 967 627 forint összeggel jogosultan rendelkezett, az ezt meg nem haladó összegű pénzfelvétellel 2006. április 11-ét megelőzően bűncselekményt nem valósított meg. A visszaadásra nyitva álló határidő utolsó napján jogi képviselője útján tájékoztatta a sértettet arról, hogy a neki ténylegesen nem járó 967 627 forintot nem hajlandó visszafizetni. E terhelti magatartás tényállásszerű és a terhelt büntetőjogi felelősségét kizáró körülmény nem állapítható meg. A jogerős határozat rögzíti, hogy a korábban nem jelzett követelés támasztása a terheltnek egyébként nem járó pénzösszeg megtartására irányuló utólagos jogalap-keresés volt, a tévedésből hozzákerült összeggel kapcsolatban – miként arra a Legfőbb Ügyész képviselője is utalt – a terhelt beszámítási jogosultsága fel sem merülhet, a felelős őrzés szabályai pedig e szempontból jelentőséggel nem bírnak.
Mivel tehát a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a jogerős határozat büntető anyagi jogi álláspontja a terhelt bűnössége tekintetében kifogástalan, a bejelentett felülvizsgálati indítvány alaposnak nem tekinthető, a Legfelsőbb Bíróság ezért a megtámadott határozatot a Be. 426. §-a értelmében hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 941/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás