• Tartalom
Oldalmenü

2011. évi CXXVIII. törvény indokolása

a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról

2012.01.01.
ÁLTALÁNOS INDOKLÁS
Bevezetés
A katasztrófavédelem a különböző, így a természetei és a civilizációs eredetű katasztrófák elleni védekezésben azon tervezési, szervezési, összehangolási, végrehajtási, irányítási, létesítési, működtetési, tájékoztatási, riasztási, adatközlési és ellenőrzési tevékenységek összessége, amelyek a katasztrófa kialakulásának megelőzését, közvetlen veszélyek elhárítását, az élet- és vagyonbiztonságát, a mentés végrehajtását és a helyreállítás feltételeinek megteremtését szolgálják.
A katasztrófák megelőzésével, felszámolásával, a védekezés irányításával kapcsolatos feladatok fontosságára a jelentősebb hatású hazai vagy külföldi káresemények, veszélyhelyzetek irányították a figyelmet. Az 1980-as években az Országgyűlés is több alkalommal szorgalmazta az ország katasztrófavédelmének megnyugtató megoldását, az 1990-es évek elején ismét napirendre került a szabályozás, azonban törvény megalkotására nem került sor. Az igényt jelzi, hogy egységes keret hiányában is megalkotásra kerültek az ágazati, szakmai (pl. a tűzvédelemmel, polgári védelemmel, környezetvédelemmel kapcsolatos) törvények.
A hosszas és alapos előkészítést követően 2000. január 1-jén lépett hatályba a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: katasztrófavédelmi törvény / Kat.), ezzel egységes, önálló jogszabály született a civilizációs és természeti eredetű katasztrófák megelőzése, ilyen események bekövetkezése esetén a különböző szintű állami, kormányzati, önkormányzati rendszerek tevékenységének szabályozása és összehangolása, a helyreállítás során az egyes szervezetek felelősségének és teendőinek meghatározása érdekében.
A katasztrófavédelmi törvény az ország és a polgárok biztonsága érdekében végrehajtott feladatok tapasztalatai alapján működőképes rendszert hozott létre. Ezen rendszer meghatározó elemévé vált a hivatásos katasztrófavédelmi szervezet.
Az elmúlt évtized igazolta, hogy a kialakított tervezési, irányítási, szervezeti és működési rendszer alkalmas a veszélyhelyzetek kezelésére a kisebb súlyú, lokális eseményektől a jelentős, kiterjedt, súlyos veszélyhelyzetekig.
A katasztrófavédelmi törvény hatálybalépése óta azonban megnőtt a lakosságot, az anyagi javakat és a környezetet veszélyeztető természeti és ökológiai katasztrófák száma, összetettebbé és ellenőrizhetetlenebbé váltak a civilizációs veszélyforrások és azok okai. Az elmúlt években többször adódtak olyan problémák, amelyek egyszerre különböző fajtájú és szintű beavatkozásokat igényeltek.
A társadalom jogos elvárása, hogy a bekövetkezett kisebb-nagyobb eseményeket szakszerűen, emberségesen és az adott szituációban szakszerűen, összehangolt tevékenységgel végezzék az erre hivatott szervek és szervezetek.
A katasztrófavédelem nemzeti ügy és a társadalom által elvárt szerepének betöltése megköveteli a különböző természeti, és egyéb változásokhoz igazodó korrekciók elvégzését, az állami szerepvállalás növelését és az igényelt fejlesztések megvalósítását.
A katasztrófavédelem jelenlegi jogszabályi környezetének átfogó módosításával, az állam szerepvállalásának növelésével fokozható a Magyarország területén élő lakosság életének, vagyonának biztonsága, valamint biztosítható az ország működőképességének folyamatos fenntartása.
A katasztrófavédelmi szervezetrendszer erősítése, a katasztrófavédelmi intézkedések hatékonyságának fokozása céljából kidolgozandó jogszabály-módosítások főbb irányait a katasztrófavédelmi rendszer javítására és fejlesztésére kidolgozott szabályozási koncepció tartalmazta, melyet a Kormány is tárgyalt.
A szabályozási koncepcióban felvázolt szabályozási irányok társadalmi egyeztetése során beérkezett vélemények túlnyomó része támogató volt. A megfogalmazódott fenntartások javarészt két terület körül összpontosultak: egy részük a veszélyhelyzetre vonatkozó elgondolást érintette azzal, hogy az egyszemélyi vezetési elv nem sértheti az ágazati szakmai kompetenciákat, más részük a tűzoltóság állami kézbe helyezésével szemben támasztott kifogásokat. A véleményezők egyetértettek abban, hogy megalapozott vélemény a normaszöget elkészültét követően adható.
A törvényjavaslat az egyeztetések eredményeként véglegezett koncepció által meghatározott irányok mentén készült el. A törvényjavaslat – a módosított joganyag nagy terjedelme miatt – új katasztrófavédelmi törvény tervezetét tartalmazza, illetve számos más jogszabályt érint.
A törvény elfogadását követően nagy volumenű végrehajtási jogszabály (kormányrendelet és miniszteri rendelet) megalkotására kerül sor, ezek hatálybalépése a törvény hatálybalépéséhez fog igazodni.
A törvényjavaslat az Országgyűlés által a 2011. április 18-i ülésnapon elfogadott Alaptörvény alapján, arra épülve készült. Annak terminológiáját alkalmazza, struktúráját, eljárási szabályait követi (rendkívüli intézkedések) és az abból következő feladatok végrehajtását szabályozza.
A törvényjavaslat tehát az új Alaptörvénnyel összhangban a minősített időszakok rendszerének megújításával, illetve bekövetkezett katasztrófa esetén irányadó rendkívüli intézkedések megteremtésével garantálja a Magyarország területén élő lakosság életének, vagyonának biztonságát, valamint biztosítja az ország működőképességének folyamatos fenntartását.
A szükségállapot és a veszélyhelyzet fogalmának az Alaptörvényben történő megjelenítésével párhuzamosan szükség volt a katasztrófavédelmi törvény olyan mértékű módosítására, amellyel biztosított a bekövetkezett katasztrófa, vagy az azt közvetlenül megelőző katasztrófaveszély esetén a katasztrófavédelmi rendszer megfelelő aktivizálása, illetve a szükséges intézkedések bevezetése.
Az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatai is bizonyították, hogy nélkülözhetetlen a védelmi igazgatás területi és helyi szintjén az irányítási jogosítványok megújítása annak érdekében, hogy a szükséges megelőző intézkedések meghozatala a korábbiaknál szervezettebben kerüljön végrehajtásra.
Az Alaptörvényben a honvédelmi kötelezettség mellett nevesített polgári védelmi kötelezettség tartalma is meghatározásra került – kiegészült a „katasztrófavédelmi feladatok” ellátásával, ily módon mindezzel párhuzamosan a katasztrófavédelmi törvényben lefektetésre kerülnek e kötelezettség részletszabályai, a személyesen teljesítendő és a vagyoni szolgáltatás.
Fentiek figyelembevételével a változtatások főbb területei az alábbiak szerint foglalhatóak rendszerbe.
I. A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védelem erősítése
Egyes üzemek olyan ipari, biológiai (mezőgazdasági műtrágya- és növényvédőszer-raktározás), kémiai tevékenységet végeznek, melyek ellenőrizhetetlenné válása esetén azok hatása tömeges méretekben veszélyezteti, illetve károsítja az emberi egészséget, a környezetet, az élet- és vagyonbiztonságot. Az ezekben az üzemekben bekövetkező balesetek – ahogyan azt legutóbb a Kolontárnál bekövetkezett vörösiszap-katasztrófa is igazolta – komoly környezeti katasztrófát okozhatnak. A balesetek bekövetkezési valószínűségének csökkentése az állami szerepvállalás fokozásával, a hatósági engedélyezési és ellenőrzési tevékenység kiterjesztésével és racionalizálásával érhető el.
a) engedélyezési eljárások kiterjesztése
A veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemekkel kapcsolatban a katasztrófavédelmi hatóságnak különböző hatósági jogosítványai vannak; ezek azt a célt szolgálják, hogy a társaság működése az ott dolgozókat és a környezetet ne veszélyeztesse. E jogszabályok azonban a hatóságot akkor illetik csak meg, ha az üzemben található veszélyes anyagok mennyisége a jogszabály által meghatározott módon számított szintet – az ún. alsó küszöbértéket – eléri. E számítási mód a nemzetközi előírásoknak (Seveso II. Irányelv) megfelel.
Az elmúlt időszakban több baleset következett be az alsó küszöbérték alatti üzemeknél, ezek főként veszélyes anyagokkal kapcsolatosan bekövetkezett ipari balesetek döntő többségében ilyen, a szabályozás hatálya alá nem tartozó üzemekben történtek. Az említett balesetek többnyire veszélyeshulladék-feldolgozó üzemekben, húsipari üzemek területén, klórt felhasználó gazdálkodó szervezeteknél és pirotechnikai üzemekben következtek be. Ilyen jelentős súlyú és következményű események például a Budapest XV. kerületi veszélyeshulladék-tároló telephelyen történt tűz és robbanás 2004-ben, a törökbálinti pirotechnikai raktárban történt robbanás szintén 2004-ben, a balatonfűzfői veszélyeshulladék-lerakóban keletkezett tűz 2010. év során. Ismert a 2010. év október 4-én Kolontár település külterületén bekövetkezett tároló sérülésével kapcsolatos ipari szerencsétlenség is.
Amennyiben ezekre az üzemekre az Irányelv szerinti hatósági tevékenység kiterjedt volna, e balesetek bekövetkezésének valószínűsége csökkenthető lett volna. Indokolt ezért a hatósági jogosítványokat az alsó küszöbérték negyedét elérő veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemekre is kiterjeszteni. A katasztrófavédelmi és súlyos ipari balesetek elleni szabályozás alkalmazásának gyakorlati tapasztalati alapján legalább ilyen mennyiségben jelen lévő mennyiségű veszélyes anyag okozhat katasztrófavédelmi mértékű súlyos ipari balesetet vagy rendkívüli eseményt. Ez a körülmény teszi szükségessé a katasztrófavédelmi jogintézmények (védelmi tervezés és hatósági ellenőrzés) alkalmazását.
A szigorúbb szabályozás az EU normáival nem ellentétes. Így például Hollandiában minden, veszélyes anyagot előállító, tároló és forgalmazó üzem és tevékenység (szállítási ágazatok, üzemanyagtöltő állomások, teherpályaudvarok, kikötők, stb.) biztonsági jelentéshez hasonló dokumentáció készítésének kötelezettsége alá esik, Nagy-Britanniában a csővezetékes szállításra vonatkoznak szigorúbb előírások, míg Franciaországban külön szabályozás alá kerültek a vasúti rendező pályaudvarok, melynek során kockázatelemzést kell benyújtani a Seveso hatóság részére.
A törvényjavaslat az ellenőrzések kiterjesztéséhez szükséges törvényi szintű szabályozást tartalmazza, az eljárási részletszabályok – a Seveso engedélyezési eljáráshoz hasonlóan – kormányrendeleti szinten kerülnek kidolgozásra.
b) katasztrófavédelmi bírság
A katasztrófavédelmi törvény hatálya alá tartozó veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemek feletti hatósági felügyelet hatékonyabbá tétele érdekében szükséges a kisebb súlyú jogsértéseket (pl. belső védelmi terv elkészítésének és gyakoroltatásának, az üzem bejelentkezésének, a biztonsági irányítási rendszer felülvizsgálatának elmaradása) szankcionáló katasztrófavédelmi bírság bevezetése.
A szankcionálandó szabálytalanságok száma a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemek tekintetében az eddigi tapasztalatok alapján évente megközelíti a 100 esetet.
Jelenleg az üzemek feletti szankciórendszer nem megfelelő és csupán három esetre korlátozódik, így a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem bezárására, a veszélyes tevékenység folytatásának felfüggesztésére, a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemben, veszélyes létesítményben található veszélyes anyagok, eszközök elszállítására és megsemmisítésére.
A bírság jogintézményének bevezetése a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemek esetében javítja az üzemeltetői kötelezettségek teljesítését és ezzel együtt a hatósági jogalkalmazás minőségét.
Szintén fontos az illegálisan (engedély nélkül) működő üzem megfelelő szankcionálása is.
A törvényjavaslat alapján a katasztrófavédelmi bírság legalacsonyabb összege háromszázezer, legmagasabb összege hárommillió forint. A törvény meghatározza a katasztrófavédelmi bírság kiszabásának eseteit is, így katasztrófavédelmi bírság kiszabására lehetőség van
– katasztrófavédelmi engedély nélkül végzett engedélyköteles tevékenység esetén;
– jogszabályban vagy hatósági kötelezésben foglalt előírások elmulasztásakor vagy
– a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesettel, vagy üzemzavarral összefüggésben megelőző, elhárító és helyreállító intézkedésekre vonatkozó kötelezettség be nem tartása esetén.
c) a szakhatóság közreműködésének megszüntetésével a hatósági tevékenység egyszerűsítése
Az elmúlt évben több ipari érdek-képviseleti javaslat került egyeztetésre annak érdekében, hogy az eljárási rendben az adminisztráció és az ügyintézés gördülékenyebb, rugalmasabb legyen. Ennek keretében az olaj- és gázipari, a vegyipari és a gyógyszeripari üzemek, valamint az üzemeltetői érdek-képviseleti szervezetek is támogatták azt az elképzelést, hogy a Seveso II. Irányelv hatálya alá tartozó üzemek engedélyezési és hatósági tevékenységét szakhatósági közreműködés nélkül kizárólag a hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi szerve lássa el, hatékonyabbá téve így az ügyintézést. A mintegy tízéves, az ipari ágazat és az EU által is elismert baleset-megelőzési felkészítéssel, jogalkalmazási és szakmai gyakorlattal, személyi és tárgyi feltételekkel rendelkező hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi szervénél, mint hatóságnál rendelkezésre áll minden olyan (személyi és tárgyi) feltétel, amely az eddig a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal által végzett szakhatósági feladat ellátásához szükséges.
A törvényjavaslat az ehhez szükséges törvényi módosításokat tartalmazza.
d) a veszélyes áruszállítással kapcsolatos hatósági hatáskörök átalakítása
A törvényjavaslat – az ágazati hatóságok hatáskörének megtartása mellett – megteremti annak lehetőségét is, hogy a katasztrófavédelmi hatóság a veszélyes áruk légi, vízi, és vasúti szállítását is ellenőrizhesse, egyidejűleg felhatalmazást ad a részletszabályok (így különösen az egyes jogsértések esetén kiszabható bírságösszegek) kormányrendeletben történő kidolgozására. A veszélyes áru szállítás szabályainak megszegése esetén kiszabott bírságösszegek és az alkalmazott bírsághatárok igazodnak az egyes közlekedési alágazatokban végzett szállítási tevékenység általi veszélyeztetés mértékéhez.
e) iparbiztonsági hatóság létrehozása
A potenciálisan veszélyes tevékenységek környezetében élő lakosság védelme érdekében, a veszélyeztetés mértékében azonosított tevékenységek katasztrófavédelmi felügyeletét egységes iparbiztonsági hatósági szervezet képes hatékonyan ellátni.
A hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi szerve bázisán működő hivatásos katasztrófavédelmi hatósági szervezet rendeltetése a nemzetgazdaságot, a lakosság életét, egészségét és anyagi javait kiemelten veszélyeztető üzemekben (létesítményekben) esetlegesen bekövetkező ipari katasztrófák, súlyos balesetek, jelentős tűzesetek és káresetek megelőzése, felkészülés azok koordinált elhárítására és következményeinek csökkentésére.
Az iparbiztonsági tevékenységet végző szervezet
– katasztrófavédelmi hatósági engedélyezési és ellenőrzési rendszert működtet a legveszélyesebb üzemek (létesítmények) és tevékenységek esetében,
– biztosítja a védelmi tervezési és irányítási rendszer felügyeletét a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemekben és létesítményekben a balesetek (káresemények) megelőzésére, következményeinek elhárítására és hatásainak csökkentésére,
– valamint – az ágazati hatósági engedélyezési és ellenőrzési hatáskörök elvonása nélkül – koordinálja az ágazati biztonsági feladatokat ellátó szervezetek iparbiztonsági ellenőrzéseit.
II. A lakosságvédelem erősítése
a) A lakosságtájékoztatás, riasztás rendjének szabályozása
Hiányosság, hogy nem biztosított sem a civil lakosság, a tanulók, a pedagógusok, sem a közigazgatási vezetők felkészülésének folyamatossága, továbbá az ismeretek elsajátításának, átadásának kötelezősége.
A közoktatási intézményekben és a közigazgatási vezetőképző rendszerekben mindössze lehetőség a katasztrófavédelmi oktatás/felkészítés, amelyhez igény esetén a szakemberek segítséget nyújtanak.
A felkészítés így csak alkalomszerű. Gyakran valamely eseményhez, rendezvényhez kapcsolódva tartanak bemutatókat, foglalkozásokat a szakemberek, ami igen hasznos és népszerű, de nem adja meg a biztos, begyakorlott, alkalmazható tudást.
A leghatékonyabb akkor lesz a tanulók felkészítése, ha a közoktatási intézmények pedagógiai programjában kötelezően belekerül a katasztrófavédelmi ismeretek, elsősegélynyújtás oktatása tanórai és/vagy tanórán kívüli foglalkozásokba építve.
Erre vonatkozóan a törvényjavaslat előkészítésével együtt kidolgozásra került egy kormányhatározat-tervezet is, melynek értelmében a Nemzeti Alaptanterv kidolgozása során a katasztrófavédelemmel kapcsolatos alapvető ismeretek és fejlesztési feladatok az iskolai nevelés-oktatást meghatározó központi tantervi szabályozásba, továbbá a pedagógusképzésbe és a közigazgatási vezetőképzésbe is beépülnek.
A szabályozás a közigazgatási vezetők ismeretanyagának fejlesztése céljából a polgármesterek feladatai között megjeleníti a katasztrófavédelem által szervezett továbbképzéseken való részvételt is.
A lakosság riasztásával kapcsolatos könnyebbség, hogy a szabályozási koncepcióban felvetett egyes kérdéseket, így a média tájékoztató szerepét a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: médiatörvény) időközben már szabályozta. A médiatörvény – többek között – például azt is kimondja, hogy a közérdekű közleményt – amennyiben ez a katasztrófavédelmi szerv döntése alapján indokolt, és e döntést a médiaszolgáltatóval kellő időben közölték – a közszolgálati médiaszolgáltató köteles műsorának megszakításával közzétenni.
A törvényi szintű szabályozás a lakossági riasztórendszer telepítésével, az e célból megvalósuló tulajdoni korlátozással kapcsolatos szabályokat tartalmazza azzal, hogy a lakossági riasztórendszer elemeinek, végpontjainak idegen ingatlanon történő elhelyezésénél törekedni kell elsődlegesen az állami, önkormányzati ingatlanokon történő elhelyezésre. A törvényjavaslat ezen túlmenően – az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény módosításával – kormányrendeleti szintre utalja a lakosság minősített időszaki riasztása rendszerének jogi háttérszabályozását.
b) A veszélyeztetett terület elhagyásának, valamint az oda történő belépés korlátozásának szabályozása
Az elmúlt évtized árvizei során gyakran előfordult, hogy a lakosság a hatósági figyelmeztetés és felszólítás ellenére is életveszélyessé vált lakóépületekben maradt, a folyamatos ellátás és a későbbi kimenekítés jelentős terhet rótt a védekezésben résztvevőkre. Ezt történt például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, ahol a mentésben részt vevő erők határozott fellépésének köszönhetően sikerült elérni, hogy emberéletben ne essen kár. A veszélyeztetett terület elhagyása, őrzése és az oda történő belépés korlátozása az érintett rendőrség és más önkéntes szervek részéről felvetődő költségek megnövelik a védekezés költségigényét.
A törvényjavaslat értelmében veszélyhelyzetben lehetőség van a lakosság lakóhelyének elhagyására való kötelezésére, a területet megközelíthetők személyéről szóló döntésre (így pl. a közüzemek, közszolgáltatók kárelhárításban érintett szakembereinek a katasztrófa által érintett területre történő biztonságos bejutásáról és munkavégzéséről).
A katasztrófavédelmi törvény szabályainak megújításával a polgármester kötelezettségévé vált a lakosság kitelepítésére és befogadására vonatkozó tervek elkészítésében való közreműködés, illetve a hivatásos katasztrófavédelmi szerv számára a szükséges adatok szolgáltatása.
c) A helyi önkormányzatok védelmi igazgatási feladatainak támogatása a képzett közbiztonsági referens intézményének bevezetésével
A 2010. évi május–június hónapok folyamán levonuló árvizek során bebizonyosodott, hogy a hatékony védekezéshez elengedhetetlen, hogy helyi szinten a védekezésért felelős személyek alapvető ismeretekkel rendelkezzenek a katasztrófavédelem területén. Jelenleg hiányzik az önkormányzati vezetők megfelelő felkészültsége, ezért az önkormányzati dolgozók közül is kell kiképezni a szakmaiságot legalább minimum szinten biztosító képzett közbiztonsági referenseket, akik közvetlenül segítenék elő az önkormányzatok katasztrófák elleni felkészülési, mentési, védekezési tevékenységét, valamint rendelkeznének honvédelmi ismeretekkel is.
A törvényjavaslat alapján referensnek az a polgármesteri hivatal állományába tartozó köztisztviselő jelölhető ki és kerül beosztásra a települési polgári védelmi szervezet vezetésébe, aki a törvény végrehajtási rendeletében meghatározott végzettséggel rendelkezik.
A részletszabályokat kormányrendeleti szintű szabályozás fogja tartalmazni, a közbiztonsági referensnek az értelmező rendelkezések között szereplő definíciójában foglaltakra figyelemmel.
Jelenleg is kidolgozás alatt áll a meghatározott képzettséggel és szakmai tapasztalatokkal rendelkező települési főmérnökre vonatkozó koncepció. Tekintettel arra, hogy a két feladatkör egymással rokon, a települési főmérnökre, mint az önkormányzatnál alkalmazásban álló műszaki szakértőre, illetve a közbiztonsági referensre vonatkozó szabályok összhangjának megteremtése a települési főmérnökre vonatkozó szabályozás feladata lesz.
III. A polgári védelem szerepének erősítése, a polgári védelmi szervezetek alkalmazásának fejlesztése
a) A polgári védelmi szervezetek fejlesztése
A polgári védelem a hatályos szabályozás szerint a honvédelem rendszerében megvalósuló szervezet, feladat- és intézkedési rendszer. Tekintettel arra, hogy világméretű fegyveres konfliktus kialakulásának veszélye az utóbbi években jelentősen csökkent, a polgári védelmi tevékenység – a lakosság és a létfenntartáshoz szükséges anyagi javak védelmének – hangsúlya áthelyeződött a békeidőszaki katasztrófák kezelésére.
Az új katasztrófavédelmi törvénybe beépítésre került a polgári védelemről szóló 1996. évi XXXVII. törvény, így a polgári védelem működésével, felépítésével, szervezeti struktúrájával kapcsolatos szabályok a katasztrófák elleni védekezés szerves részeként, a modern kor kihívásaihoz igazodva és a koncepció tartalmának megfelelően kerültek megfogalmazásra.
A polgári védelem szabályainak a katasztrófavédelmi törvényben való megjelenésével párhuzamosan az új honvédelmi törvény teszi egyértelművé, hogy a polgári védelmi kötelezettség a honvédelmi kötelezettség részeként fog megvalósulni fegyveres összeütközések idején. Ennek megfelelően a fegyveres összeütközések esetén ellátandó polgári védelmi feladatok meghatározása a honvédelmi törvény szabályozási körébe tartozik.
A feladatok prioritásának módosulásával a polgári védelmi rendszer fejlesztése és átalakítása is elengedhetetlenné vált, igazodva a megváltozott célokhoz, elsődlegesen a katasztrófák kezeléséhez.
Fegyveres összeütközések esetén természetesen – a korábbiakhoz hasonlóan – a polgári védelmi szervezetek továbbra is ellátják a Genfi Egyezmény I. és II. Kiegészítő Jegyzőkönyveiben meghatározott humanitárius feladataikat a lakosság védelme érdekében.
A polgári védelmi kötelezettség személyes közreműködési és vagyoni szolgáltatási kötelezettséget jelent. A polgári védelmi kötelezettség 18 éves korától a mindenkori öregségi nyugdíjkorhatár eléréséig terjed ki azon magyar állampolgárokra, akik belföldön lakóhellyel rendelkeznek.
A tervezet a korábbi szabályozáshoz hasonlóan felsorolja a kötelezettség alóli mentesség eseteit, amelyek elsősorban a gyermekneveléshez és a kötelezettség alatt álló személy egészségi állapotához igazodnak és csak ezen állapot fennállásáig érvényesek. A polgári védelmi kötelezettségét munkaköre ellátásával, közmegbízatása gyakorlásával teljesíti az, aki a felsorolt szervezetnél, avagy munkakörben dolgozik, vagy az ott megjelölt közfeladatot látja el.
A polgári védelmi kötelezettség tartalma nem változik, továbbra is az adatszolgáltatási, bejelentési, megjelenési kötelezettséget és a polgári védelmi szolgálatot foglalja magában, melyek részletszabályait a tervezet tartalmazza.
A hivatásos katasztrófavédelmi szervek mellett szabályozásra kerülnek a polgári védelmi szervezetek is, valamint a polgári védelmi feladat ellátására önkéntesen jelentkező személyek részvétele. A kötelezettség és az önkéntes részvétel keretszabályait a végrehajtási részletszabályok teszik majd teljessé.
Az elmúlt időszak természeti és ipari eredetű katasztrófái során történt beavatkozások tapasztalatai alapján indokolt volt egy olyan központi polgári védelmi szervezet létrehozása, amelynek tagjai az adott esemény elhárításához szükséges speciális szakértelemmel bírnak. Az új szabályozás alapján e szervezet létrehozása a hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi szerve vezetőjének hatáskörébe kerül.
Az önkéntes szervezetek tevékenységére a katasztrófák elleni védekezésben nagy szükség van, különösen az önkéntes mentőszervezetekre, speciális szakismeretük, felkészültségük alapján. Az utóbbi évek gyakorlati tapasztalatai megerősítették e szervezetek tevékenységének nélkülözhetetlenségét az elsődlegesen beavatkozó tűzoltóságok mellett.
A különleges kiképzésű speciális technikai eszközökkel felszerelt, katasztrófák és veszélyhelyzetek hatásainak kivédésére, felszámolására, polgári védelmi feladat ellátására, valamint emberi élet mentésére önkéntesen létrehozott civil szerveződések olyan képességekkel rendelkeznek, amelyek sem az állami, sem az önkormányzati tűzoltóságoknál nem állnak rendelkezésre, vagy állami-önkormányzati fenntartásuk indokolatlanul nagy költséget jelentene. Speciális felkészültségük és felszereltségük alapján tevékenységi körük sokrétű, a mentés és katasztrófaelhárítás minden területére kiterjed. E feladatok végrehajtásába történő bevonásuk szabályozottságát teremtik meg az új rendelkezések.
Az elmúlt évek tapasztalatai bizonyítják, hogy a veszélyhelyzet elrendelését igénylő esemény bekövetkezésének kezdeti szakaszában már szükség volt a katasztrófavédelem rendszerének meghatározott mértékű aktivizálására és a szükséges intézkedések meghozatalára a kormányzat részéről. A tervezet értelmében amennyiben a veszélyhelyzet több megyét érint, vagy ha a katasztrófa elhárítása érdekében szükséges, a védekezéssel összefüggő feladatokat a katasztrófák elleni védekezésért felelős miniszter által kinevezett miniszteri biztos hangolja össze.
A védekezési feladatok ellátásának elsőbbsége, valamint a mentendő személyek és anyagi javak biztonsága érdekében pontosan meghatározásra kerültek a kimenekítés és a kitelepítés szabályai, a veszélyeztetett terület elhagyásának kötelezettsége, továbbá a csak engedéllyel történő belépést biztosító rendelkezések.
A törvényjavaslat részletesen szabályozza a természetes személyek, jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek polgári védelemmel kapcsolatos szolgáltatási kötelezettségét.
A gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettség olyan lehetőség a polgári védelem lakosságvédelmi tevékenységének gyorsabb, hatékonyabb végrehajtására, amely a lakosság képességeinek kiaknázására építkezik, ám az elérési folyamat eltér a hagyományos értelemben vett, a hadkiegészítő parancsnokságok útján lebiztosított kapacitások alkalmazásától.
Ez utóbbi lehetőség igénybevétele alapvetően minősített időszak kihirdetését követeli meg, de a bevezetni kívánt vagyoni szolgáltatási kötelezettség nem igényli ezt, tehát hétköznapi körülmények között, a kialakult veszélyeztető hatás gyors és hatékony kezelése érdekében eseti jelleggel, más rendvédelmi szervek igényeinek veszélyeztetése nélkül rendelkezésre állhat.
A vagyoni szolgáltatás alanyait érintő igénybevétel össztársadalmi szinten is előnyös, mert a helyben rendelkezésre álló nemzetgazdasági erőforrások kerülnek felhasználásra a polgári védelmi feladatok teljesítése érdekében.
A vagyoni szolgáltatási kötelezettség a jogállamiság követelményeinek megfelelő lehetőséget biztosít a polgármester számára, hogy a természeti és civilizációs katasztrófák bekövetkezése esetén technikai eszközöket, ingatlanokat és egyéb szolgáltatásokat használjon fel a lakosság védelme érdekében.
A szolgáltatással összefüggő kártalanítási eljárásokban a tervezet értelmében első fokon a hivatásos katasztrófavédelmi szerv területi szerve, másodfokon a hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi szerve dönt.
b) A települések polgári védelmi besorolásának és védelmi követelményeinek megújítása
Az egyes veszély-, illetve katasztrófahelyzetek hatékony megelőzése, az élet és anyagi javak megóvása érdekében 1995-ben sor került hazánk települései többségének polgári védelmi szempontú besorolására. Az elmúlt 10 év eseményei, elsősorban a természeti eredetű veszélyforrások megváltozása (pl. szélsőséges időjárási jelenségek egyre gyakoribbá válása), a lakosságot fenyegető tényezők megszaporodása szükségessé teszi a jelenlegi besorolás felülvizsgálatát és ennek alapján hazánk valamennyi településének besorolását.
A Kolontár településen bekövetkezett katasztrófa is indokolja, hogy a települések jelenlegi besorolását a valós kockázatokhoz szükséges igazítani, melynek érdekében olyan rugalmas szabályozást kell kialakítani, amely követi a természetes és épített környezetben bekövetkező változásokat. Mindezek felmérése újabb számítások és modellezések (pl.: árvízi elöntési modell) végrehajtását teszi szükségessé. A települések polgári védelmi besorolásának megújítása egyben a katasztrófák elleni védekezés kapcsán kialakítandó kártalanítási-kármegelőzési pénzügyi rendszer egyik kulcselemét is képezi.
A települések polgári védelmi besorolásának megállapítása – a potenciális katasztrófaveszélyekhez, a változó körülményekhez való rugalmas alkalmazkodás lehetőségének biztosítása céljából – miniszteri rendeleti szintű szabályozást igényel. Az ehhez szükséges felhatalmazó rendelkezést a törvényjavaslat tartalmazza.
c) Polgári védelmi szabályzat létrehozása
Az elmúlt években egyre gyakoribbá váló rendkívüli események (pl. árvizek, felhőszakadások, jégesők) ráirányították a figyelmet arra, hogy szükség van nemcsak a katasztrófavédelemben részt vevő szervekre, szervezetekre, hanem az állampolgárokra is egyaránt kiterjedő, eddig jogszabályokban nem szereplő szabályok megalkotására.
A szabályzat a lakosság védelme érdekében eddig jogszabályokban nem szabályozott területeire kíván általánosan alkalmazandó normarendszert rögzíteni, amely a társadalom valamennyi szintjén kötelező érvényű. A szabályzatnak tartalmaznia kell a katasztrófa által érintett területen tartózkodók alapvető magatartási formáit.
A polgári védelmi szabályzat – az Országos Tűzvédelmi Szabályzat mintájára – a polgári védelem hatósági, szakhatósági tevékenységének anyagi szabályozását alapozza meg. A szabályzat a katasztrófavédelmi törvényben foglalt felhatalmazás módosításával kerülne kiadásra kormányrendeleti formában.
A polgári védelmi szabályzatot nem szükséges törvényi szintre emelni, ennek megfelelően a tervezet alapján a Kormány kap a megalkotására vonatkozó felhatalmazást.
d) Polgári védelmi hatósági és szakhatósági jogkörök bővítése
A polgári védelem hatékony anyagi jogszabályainak hiánya miatt hatályon kívül helyezett hatósági és szakhatósági jogköröket, a szükséges normatív rendelkezések pótlása mellett vissza kell állítani, annak érdekében, hogy a katasztrófavédelem átfogó információkkal rendelkezzen az épített környezet és az infrastruktúra változásairól, állapotáról.
A kritikus infrastruktúrával kapcsolatos területeken, a lakosságot veszélyeztető üzletekkel, létesítményekkel, a lakosság kimenekítésével, a katasztrófák miatt bekövetkezett kárfelméréssel kapcsolatos területeken szükséges a szakhatósági jogkörök visszaállítása, és az anyagi jogszabályok megteremtése.
A törvényjavaslat alapján a szabályozásra a Kormány kap felhatalmazást, a részletszabályok kidolgozására a végrehajtási szabálycsomag részeként kerül sor.
Az idei év árvizei felvetették, hogy a hatósági jogköröket a polgármesterektől, illetve a megyei közgyűlés elnökeitől, részben, vagy egészben át kell telepíteni a katasztrófavédelemhez. Ezzel el lehet kerülni az időszakonként változó hatáskört gyakorló személy újbóli betanításából, gyakorlatszerzéséből adódó költségtöbbleteket, valamint az ismeretek hiányából adódó, adódható szakszerűtlen beavatkozást. Tekintettel azonban arra, hogy egyrészt a helyi viszonyokat a polgármester ismeri, másrészt ő az a védelmi igazgatásban részt vevő személy, aki a katasztrófa bekövetkeztekor legvalószínűbben a helyszínen tartózkodik, ezért az a törvényjavaslat a hatósági jogkörök más szervre telepítésével kapcsolatos javaslatot nem fogalmaz meg, inkább – a közbiztonsági referens útján – a polgármester munkájának szakmai segítése mellett foglal állást.
e) Az önkéntes mentőszervezetek védekezésbe történő bevonásának, illetve támogatásának szabályozása
A katasztrófavédelem „nemzeti ügy”, amelyben a társadalom legszélesebb köre vesz részt. A katasztrófavédelemben jelentős szerep hárul az önkéntes és civil szervezetekre is. Az önkéntes mentőszervezetek tevékenységére a katasztrófák elleni védekezésben – speciális szakismeretük, felkészültségük alapján – rendkívül nagy szükség van. E speciális felkészültségű „készenléti egységek” különböző szervezeti formában – többségük karitatív, társadalmi szervezetként – működnek. Az önkéntes mentőszervezetek tevékenységének nagy hazai és nemzetközi hagyománya van, de az ország társadalmi, gazdasági fejlődésével számuk és szakosodásuk nagymértékben megszaporodott. Feladataikat alapszabályukban meghatározottak szerint látják el. Speciális felkészültségük és felszereltségük alapján tevékenységi körük sokrétű, a mentés és katasztrófaelhárítás minden területére kiterjed. Ilyen nemzetközi elvárás ma a földrengés sújtott területen bevethető (komplex mentésre alkalmas) városi kutató-mentő-, vagy árvíz esetén az árvízi mentőcsapatok létrehozása és alkalmazása.
Több alkalommal került sor ezeknek a civil szervezeteknek hazai, és nemzetközi bevonására, így például 2004/2005-ben a szökőár sújtott Sri Lankán, 2006-ban az árvízzel elöntött Romániában, Szerbiában és hazai árvízi védekezés (2000., 2001., 2002., 2006.) során, valamint 2009-ben a földrengés következtében segítséget kérő Indonézia, Nyugat-Szumátra, majd 2010-ben Haiti térségében.
Az önkéntes mentőszervezet különleges kiképzésű speciális technikai eszközökkel felszerelt, katasztrófák és veszélyhelyzetek hatásainak kivédésére, felszámolására, valamint emberi élet mentésére önkéntesen létrehozott civil szerveződés olyan képességekkel, amelyek sem az állami, sem az önkormányzati tűzoltóságoknál nem állnak rendelkezésre.
A speciális eszközökkel felszerelt, komplex alakulat, katasztrófaelhárítási feladat végrehajtására állították össze vagy alakították meg, legtöbbször közhasznú szervezetként.
Európa számos országához hasonlóan hazánkban is meg kellett teremteni annak lehetőségét, hogy a speciális eszközökkel és képzettséggel rendelkező szervezetek jogszerűen, megfelelő szakmai irányítással és nem utolsósorban a működésükhöz szükséges pénzügyi forrásokkal részt vehessenek a hazai védekezési tevékenységben, valamint az elmúlt 10 évben egyre gyakoribbá váló nemzetközi segítségnyújtásokban.
A törvényjavaslat ennek megfelelően olyan civil szerveződésként határozza meg az önkéntes mentőszervezetet, mely különleges kiképzésű személyi állománnyal rendelkezik, speciális technikai eszközökkel felszerelt, katasztrófák és veszélyhelyzetek hatásainak kivédésére, felszámolására, valamint emberi élet mentésére önkéntesen jött létre és közhasznú minősítéssel rendelkezik. A szervezetek alkalmasságára vonatkozó követelményrendszer kidolgozását miniszteri rendeletekre bízza a törvény. Az önként jelentkező társadalmi és karitatív szervezetek a katasztrófák elleni védekezéssel összefüggő feladatok ellátásában a hivatásos katasztrófavédelmi szervekkel kötött megállapodás alapján, veszélyhelyzetben az központi, illetve a hivatásos katasztrófavédelmi szerv területi szerve vezetője rendelkezése alapján vesznek részt.
A tervezet egyértelművé teszi, hogy az önkéntes mentőszervezetek a védekezésért felelős állami szervek alárendeltségében működnek és az általuk meghatározott feladatokat látják el. A tervezet alapján elrendelt veszélyhelyzetben működésük költségeit az állami költségvetés biztosítja.
f) A nemzetközi segítségnyújtásban való részvétel szabályainak pontosítása
A törvényjavaslat jó alap ahhoz, hogy a nemzetközi katasztrófasegély nyújtásával, illetve fogadásával kapcsolatos szabályrendszer – végrehajtási szabályban – pontosításra kerüljön. A javaslat meghatározza a nemzetközi katasztrófa-segítségnyújtás, a nemzetközi katasztrófa-segítségkérés fogalmát.
A NATO és EU kötelezettségeinkből adódóan a hazai törvényi szabályozásban meg kellett határozni a NATO veszélyhelyzeti tervezés (NATO CEP) rendszerében való részvétellel, valamint az EU polgári védelmi tevékenységének hazai koordinálásával és végrehajtásával kapcsolatos hatásköröket is. A törvényjavaslat alapján e feladatokat a katasztrófák elleni védekezésért felelős miniszter látja el, a hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi szerve részvétele és szakmai segítségnyújtása mellett.
IV. A katasztrófák elleni védekezés hatékonyabbá tételével és a finanszírozással összefüggő javaslatok
a) A veszélyhelyzeti szabályozás megújítása
Az elmúlt évek tapasztalatai bizonyítják, hogy a várhatóan veszélyhelyzet elrendelését igénylő eseményt megelőzően már szükség volt a katasztrófavédelem rendszerének meghatározott mértékű aktivizálására és a szükséges intézkedések meghozatalára. A veszélyhelyzetet megelőző időszak jogintézménye a katasztrófaveszély, mely esetén intézkedésre van szükség a lakosság védelme, alapvető ellátásának biztosítása, valamint a katasztrófa következményeinek csökkentése érdekében. Ennek eredményeként javul a védekezés, a kárelhárítás hatékonysága és a veszélyhelyzet kihirdetése elkerülhetővé válhat. Ezért nagyon fontos, hogy közvetlenül az adott eseményt megelőzően sor kerüljön olyan intézkedésekre és döntésekre, amelyek segítségével könnyebben és gyorsabban kezelhetők a kialakuló veszélyhelyzetek.
Az Alaptörvényben a veszélyhelyzetre vonatkozóan az alábbi szabályozás szerepel (53. cikk):
(1) A Kormány az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén, valamint következményeinek az elhárítása érdekében veszélyhelyzetet hirdet ki és sarkalatos törvényben meghatározott rendkívüli intézkedéseket vezethet be.
(2) A Kormány a veszélyhelyzetben rendeletet alkothat, amellyel – sarkalatos törvényben meghatározottak szerint – egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, valamint egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat.
(3) A Kormány (2) bekezdés szerinti rendelete tizenöt napig marad hatályban, kivéve, ha a Kormány – az Országgyűlés felhatalmazása alapján – a rendelet hatályát meghosszabbítja.
(4) A Kormány rendelete a veszélyhelyzet megszűnésével hatályát veszti.
A tervezet az új alkotmányos szabályozással összhangban – még nem különleges jogrendként – a veszélyhelyzet megelőzése céljából szükséges intézkedések kapcsán bevezeti a „katasztrófaveszély” fogalmát.
A katasztrófaveszély időszaka lehetőséget biztosít arra, hogy – amennyiben a kialakult helyzet a védelmi igazgatás helyi és területi szintjén előreláthatólag nem kezelhető – a katasztrófavédelem, feladatellátása keretében, előre kidolgozott terv alapján azonnal intézkedés szülessen az emberi élet, a létfenntartáshoz szükséges anyagi javak, a kritikus infrastruktúrák védelme, a lakosság alapvető ellátásának biztosítása, valamint a katasztrófa következményeinek lehető legkisebbre csökkentése érdekében.
Az új szabályozás világosan meghatározza, hogy veszélyhelyzet esetén mely szerveknek milyen kötelezettségeik vannak.
Az Alaptörvényben definiált veszélyhelyzet kihirdetését megalapozó eseményeket a tervezet részletesen, de példálózó módon határozza meg.
A veszélyhelyzettől elhatárolva kerül szabályozásra a Kormány azon jogköre, amely szerint a veszélyhelyzeti szabályozás egyes elemeit a katasztrófa károsító hatása által érintett területen bevezetheti. Ennek oka, hogy a katasztrófa által érintett területen indokolttá válhat bizonyos rendkívüli intézkedések megtétele, elsősorban a helyreállítás és újjáépítés zavartalan lebonyolítása érdekében. Ehhez az új Alaptörvény szövege megfelelő alapot nyújt azzal, hogy a már bekövetkezett események következményeinek elhárítása céljából is lehetővé teszi – veszélyhelyzet kihirdetése mellett – rendkívüli intézkedések bevezetését.
A tervezetben részletezett rendkívüli intézkedések köre ily módon kerek egész folyamatot alkot a katasztrófavédelmi feladatok fázisaival összhangban:
– megelőzési feladatok – katasztrófaveszély
– beavatkozások – veszélyhelyzet
– helyreállítás, újjáépítés – bizonyos, csökkentett terjedelmű veszélyhelyzeti szabályok bevezetése.
Az átlátható, következetes szabályozás egyértelműen elhatárolja a normál időszaki működés és a rendkívüli időszaki működés kereteit, az alkalmazott jogi eszközöket, a csak ezen időszakokban felhasználható pénzeszközök alkalmazását.
b) Katasztrófaelhárítási célelőirányzat létrehozása
Manapság egyre gyakoribbak a nem tervezett, de azonnali beavatkozásokat igénylő katasztrófahelyzetek. Az ilyen helyzetek megoldása pénzügyi forrást igényel. Ezen forrás fedezetéül a katasztrófaelhárítási célelőirányzat szolgál.
Ebből elsődlegesen a katasztrófa által érintett területen történő szakszerű és hatékony beavatkozáshoz hiányzó anyagi-technikai feltételek pótlását szükséges finanszírozni.
Ugyanakkor a célelőirányzat lehetőséget teremt arra, hogy az azonnali beavatkozást igénylő feladatok végrehajtásához, illetve a veszélyhelyzetet megelőző időszak tevékenységéhez azonnal lehívható forrásfedezet álljon rendelkezésre, amelyekből a soron kívüli beszerzések, illetve a működési biztonságot szolgáló feladatok azonnal finanszírozhatók. A célelőirányzat biztosít fedezetet az állam általi helytállás teljesítésére is.
A tervezet értelmében a katasztrófák elleni védekezésért felelős miniszter által vezetett minisztérium költségvetési fejezetében katasztrófaelhárítási célelőirányzatot kell létrehozni.
A célelőirányzat bevételei:
–    a katasztrófavédelmi bírság;
–    a veszélyesáru-szállítással kapcsolatban a katasztrófavédelmi hatóság által kivetett bírság (kivéve a közúti veszélyesáru-szállítás miatt kivetett bírságot), valamint
–    a katasztrófavédelmi hozzájárulásból származó összeg.
A szabályozás értelmében a katasztrófaelhárítási célelőirányzat bírságokból származó bevétele kizárólag védekezési kiadásokra, a katasztrófaelhárítási célelőirányzat katasztrófavédelmi hozzájárulásból származó bevétele műszaki-technikai eszközök, felszerelések beszerzése, fejlesztése, felújítása és objektumok létesítése céljára, védekezési kiadásokra, valamint polgári védelmi szervezetek képzésére, felszerelésére, illetve önkéntes mentőszervezetek támogatására használható fel.
c) Katasztrófavédelmi hozzájárulás bevezetése
A tervezet alapján a veszélyes anyaggal foglalkozó üzemek és a küszöbérték alatti üzemek üzemeltetői, valamint veszélyes áruk közúti szállítására vonatkozó külön jogszabály szerinti veszélyes áruk tárolását, gyártását és feldolgozását végző gazdálkodó szervezetek az éves tárolt, gyártott és feldolgozott veszélyes áru mennyiségére vonatkozó, éves nettó árbevétel 0,1%-át kötelesek katasztrófavédelmi hozzájárulás címén befizetni a központi költségvetésbe.
A katasztrófavédelmi hozzájárulás a katasztrófaelhárítási célelőirányzat bevétele.
A veszélyes anyaggal foglalkozó üzemek és a küszöbérték alatti üzemek üzemeltetői által befizetett katasztrófavédelmi hozzájárulás egynegyede felhasználható a befizető gazdálkodó szervezet veszélyes tevékenysége által jelentett kockázat szintjének csökkentését szolgáló műszaki intézkedésekre.
d) Egységes állami tűzoltóság létrehozása
A tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Tvt.) értelmében a hivatásos önkormányzati tűzoltóság az önkormányzat intézményeként működik, vagyis az önkormányzati tűzoltóság parancsnokának kinevezője és munkáltatója az önkormányzat, amely magával vonja az intézményi függőséget.
A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény kimondja, hogy az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója a tűzoltóságok szakmai feladatainak végrehajtása érdekében meghatározza a tűzvédelmi és műszaki mentési feladatok végrehajtásának szakmai követelményeit, irányítja és ellenőrzi az alárendelt szervezetek szakmai munkáját és tevékenységét, de ez a szakmai irányítás, felügyelet hatékony tartalommal jogszabályi oldalról megtámogatásra nem került. Mivel az önkormányzatiság megteremtésével párhuzamosan nem került megfelelően tisztázásra a tűzoltóságok feletti szakmai felügyelet kérdésköre, ez azt eredményezte, hogy ellehetetlenült a szakmai hibák korrigálása, a hibázók felelősségre vonása.
Ez hosszú távon azt eredményezte, hogy sérült a Tvt.-ben megfogalmazott azon elv, hogy a hivatásos önkormányzati tűzoltóság egységes elvek alapján szervezett rendvédelmi szervezet része, mivel az egységes elvek érvényesítésére nincs hathatós lehetőség.
E problémák kiküszöbölésére a tűzvédelem állami kézbe történő helyezésével nyílik lehetőség.
A törvényjavaslatban szereplő módosítások eredményeképp egy helyi érdekektől mentes, egységes rendvédelmi és megfelelő szintű irányítással bíró rendszer kerül kialakításra, amely a meglévő kapacitások jobb hatásfokú kihasználásával, az erő- és eszközállomány optimális tervezésével és rendszerben tartásával hatékonyabb tűzvédelmet eredményez, és az anyagi források ésszerű felhasználását teszi lehetővé.
A megszűnő hivatásos önkormányzati tűzoltóság helyébe az egységes katasztrófavédelmi szervezetrendszeren belül működő állami tűzoltóság lép. A hivatásos önkormányzati tűzoltóságok vagyonával kapcsolatban a törvényjavaslat azon az elvi alapon áll, hogy a hivatásos önkormányzati tűzoltóság által használt vagyon a tűzoltóság által ellátott közfeladathoz igazodik, így azzal, hogy a közfeladatot az állam átveszi, így indokolt az annak ellátásához szükséges vagyontömeg átvétele is.
A hivatásos önkormányzati tűzoltóságok vagyonával kapcsolatban a törvényjavaslat azon, az Alaptörvény 32. cikk (6) bekezdésében meghatározott elvi alapon áll, mely szerint a helyi önkormányzat tulajdona köztulajdon, amely feladataik ellátását szolgálja. Tekintve, hogy a feladat ellátásának felelősségét az állam magára veszi, valamint, hogy ez a (cél)vagyon – éppen a feladat ellátásának felelősségével együtt – az államtól került az önkormányzathoz, így indokolt, hogy az ehhez a célhoz igazodó, a hivatásos önkormányzati tűzoltóság által használt vagyon tulajdonjogának mozgása is a feladatellátáshoz igazodjon.
Az önkéntes (köztestületi) tűzoltóságok a tervezet szerint a jövőben önkormányzati tűzoltóságként, önkéntesen végezik a tűzoltási és műszaki mentési feladataikat. Tevékenységükre továbbra is szükség van, hiszen jelenleg a 68 önkéntes tűzoltóság hazánk területének körülbelül 20%-án végez elsődleges tűzoltási, műszaki mentési feladatokat, segítve ezzel az ott élő lakosság védelmét. Viszont nagyobb hangsúlyt kell fektetni az önkéntesség megvalósulására, amit az önkormányzatok bevonásával lehet elérni.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A tervezet az alapvető szabályok között rögzíti, hogy a katasztrófavédelem nemzeti ügy, a védekezés egységes irányítása állami feladat, illetve, hogy mindenkinek joga van, hogy megismerje a környezetében lévő katasztrófaveszélyt és elsajátítsa az irányadó védekezési szabályokat.
A 2. §-hoz
A rendelkezés meghatározza a katasztrófavédelemben részt vevő szervek körét és a tájékoztatással összefüggő kötelezettségeket.
A 3. §-hoz
Az értelmező rendelkezések bővítése a szabályozás kibővülése miatt indokolt.
A változtatások főbb pontjai részletesen:
A törvényben és végrehajtási rendeletében használt kifejezések (veszélyes ipari üzem, veszélyes létesítmény) azt a látszatot kelthetik, hogy a vegyi anyaggal foglalkozó üzemek katasztrófaveszélyesek, így felerősíti a társadalomban egyébként is meglévő, megalapozatlan gyanakvást és félelmet a vegyiparral, a vegyi anyagokkal szemben. Ezzel ellentétben a tény az, hogy a vegyipar által előállított anyagok nélkül ma már elképzelhetetlen az élet, és a baleseti kockázata egy ilyen üzemnek kisebb, mint a közlekedési eszközök igénybevétele. A Seveso irányelvben nem szerepelnek ezek a kifejezések, hanem olyan üzemekről, létesítményekről ír, amelyekben a mellékletben meghatározott küszöbérték fölötti mennyiségben végeznek veszélyes anyagokkal tevékenységet. A nyelvhelyesség is a pontosítást indokolja, veszélyes ipari üzemek helyett valójában veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemekről van szó; ez a módosítás valamennyi érintett definícióban átvezetésre került.
A 2. és 3. pont az engedélyezési eljárás egyszerűsítésével (szakhatósági közreműködés megszüntetése) kapcsolatos technikai pontosításokat tartalmazza.
A 2. pontban, a biztonsági elemzés törvényi fogalmában is szükséges kinyilvánítani a biztonsági jelentéshez képest enyhébb, üzemeltetővel szemben támasztott követelményrendszert. Ennek oka az, hogy az alsó küszöbértékű veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemek általában a kisebb veszélyes anyagmennyiségek következtében kisebb veszélyt jelentenek környezetükre.
A 7. pont a veszélyhelyzeti szabályozás felülvizsgálata miatt szükséges, a katasztrófa károsító hatása által érintett terület törvényi definícióját adja meg.
A 12. ponthoz: az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatai bizonyították, hogy helyi szinten szükség van olyan, katasztrófák elleni védekezéshez megfelelő képzettséggel rendelkező személyekre, akik a polgármesterek számára megfelelő segítséget tudnak nyújtani a megelőzési és védekezési feladatok során.
A 14. és a 22. ponthoz: az itt található módosítások a hatósági engedélyezési tevékenység kiterjesztésére vonatkozó egyes szabályokat tartalmaznak. A törvény hatálya alá nem tartoztak azok a kisebb létesítmények, amelyek szintén a Seveso-irányelv alapján született végrehajtási szabályokban felsorolt veszélyes anyagokkal végeznek különböző tevékenységeket, de az anyagok mennyisége nem éri a küszöbértéket. A gyakorlat azt mutatja, hogy bár a kisebb üzemekben is be kell tartani a tűzvédelmi, munkavédelmi, humán-egészségügyi előírásokat, mégis hiányzik az az összefogott biztonsági rendszer, amely a balesetek megelőzésében, illetve a bekövetkezett balesetek hatásainak csökkentésében fokozott hatékonyságot garantálna.
Ennek érdekében a törvényjavaslat alapján létrejön egy, a Seveso II irányelvben meghatározott engedélyezési eljáráshoz hasonló, de annál lényegesen egyszerűbb követelményrendszer alapján működő, a katasztrófavédelmi hatóság által végzett engedélyezési eljárás létrehozása.
Az új rendszerrel – melynek alapja a Seveso-nál meghatározott küszöbmennyiségek negyede („küszöbérték alatti veszélyes üzem”) – jelentős mértékben emelkedhet nemcsak az üzemek működési biztonsága, de a lakosság biztonsága is. A hatóság az engedélyeztetések során információkat kap a felhasznált veszélyes anyagokról és mennyiségeikről, a létesítményekben végzett tevékenységekről és az ehhez fűződő veszélyes áru szállításáról, így megnövekszik a cselekvési lehetősége a felkészülés és a beavatkozások tervezése és szervezése terén.
A 20–21., 25. pontok a polgári védelmi szabályozás integrációja miatt kerültek be a jogszabályba.
A 30. ponthoz: A veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemek üzemeltetői számára nem alkalmazható egyértelműen a veszélyes anyagokkal kapcsolatos üzemzavarra vonatkozó fogalom és a hozzárendelt tájékoztatási kötelezettség. Az üzemeltetők és a kötelezettséget érvényesítő hatóság közötti jogalkalmazási bizonytalanság megszüntetése érdekében a fogalom pontos meghatározásra került.
A 4. §-hoz
A rendelkezés – az értelmező rendelkezések között meghatározott fogalomtartalmakkal – meghatározza a törvény alkalmazási körét.
Tekintettel arra, hogy a törvény IV. fejezete a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről szóló, 1996. december 9-i 96/82/EK tanácsi irányelvnek, valamint az azt módosító, 2003/105/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja, ezért e vonatkozásban a hatály részletes kibontása az uniós jogi aktusokhoz igazodik. Mivel a törvény hatályának bővítésével a szabályozás kiterjed a veszélyes anyagok szállítás közbeni ideiglenes tárolási tevékenységekre (vasúti teher- és rendező-pályaudvarokra, veszélyes áru kikötőkre, logisztikai raktárbázisokra), valamint csővezetékes szállításra, ezért egyes rendelkezések hatályon kívül helyezése indokolt a jelenleg hatályos rendelkezésekhez képest.
A tervezet garanciális szabályként rögzíti, hogy a Magyar Honvédség vezetési-irányítási rendszerét, illetve a katonai függelmi viszonyokat a szabályozás semmilyen formában nem érinti.
Az 5. §–6. §-hoz
A rendelkezések a katasztrófavédelem irányítása terén a Kormány feladatait határozzák meg.
A tervezet garanciális szempontokra figyelemmel rögzíti, hogy a katasztrófavédelem irányítása a szakirányítást végző kormányzati szervek közreműködésével (tehát nem közvetlenül) valósul meg.
A Kormány határkörei közül kiemelendő, hogy a katasztrófavédelmi rendszer működési feltételeinek és finanszírozási normatíváinak megteremtése a Kormány feladata.
Az EU Tanácsának „a Tanács következtetései a katasztrófakezeléssel kapcsolatos európai uniós kockázatértékelés továbbfejlesztéséről” szóló tanácsi következtetése, valamint az ehhez kapcsolódó bizottsági közlemény értelmében referencia forgatókönyvek kidolgozása, a létező erőforrások azonosítása és feltérképezése, valamint ezen erőforrások mozgósítására szolgáló veszélyhelyzeti reagálási tervek kidolgozása érdekében törvényi szinten kell rendelkezni az ezzel kapcsolatos kormányzati felelősségről is.
A polgári védelmi szervezetek egyidejű alkalmazásáért, működésük és fejlesztésük pénzügyi feltételeiért, illetve a polgári védelmi szervezetek összlétszámának meghatározásáért szintén a Kormány felel.
A 7. §-hoz
Tekintettel a katasztrófavédelemben részt vevő ágazati feladatokra és együttműködésre, szükséges egy kormányzati szintű koordinációs szerv létrehozása, mely az ágazatok közötti koordinációs és irányítási feladatokat a legfelsőbb szinten képes ellátni. A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 29. §-ára figyelemmel a kormányzati koordinációs szerv feladat- és hatásköreit a kormánybizottság láthatja el, azonban kormánybizottságok kormányhatározat hozhat létre. Törvényi szinten ennek megfelelően elegendő arra utalni, hogy ilyen szerv működik.
A 8. §-hoz
Figyelemmel a katasztrófavédelem nemzetközi kötelezettségeire, a kritikus infrastruktúravédelem hazai szabályozásából eredő feladatokra, valamint a törvényjavaslatban foglaltakra, a tervezet e §-a katasztrófák elleni védekezésért felelős miniszter feladatainak egyértelmű meghatározását és bővítését tartalmazza.
A 9. §-hoz
A törvény a központi államigazgatási szervek vezetőinek feladat- és hatáskörét rögzíti a védekezésre való felkészülés érdekében és az irányítás területén. Meghatározza a katasztrófavédelemmel kapcsolatos ágazati területeket és felelősüket, függetlenül attól, hogy a katasztrófa más ágazat irányítása alá tartozó területet is érinthet.
A központi államigazgatási szerv fogalmát a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény határozza meg.
A 10. §–14. §-hoz
A (katasztrófa)védelmi igazgatási feladatok letéteményesei a védelmi bizottságok, ezért e rendelkezésekben pontosan és egyértelműen kerülnek meghatározásra a feladataik. Önálló hatáskörrel bírnak a védelmi bizottságok elnökei, amely hatáskörök elkülönülnek a felkészülés és megelőzés időszakában, valamint a védekezés irányítása során.
A védelmi bizottságok, valamint azok elnökei részére biztosított további jogok és hatáskörök kellő lehetőséget nyújtanak a szakszerű felkészülés megszervezésére, végrehajtására, továbbá a védekezés területén további intézkedések megtételére.
A normaszöveg meghatározza azt is, hogy amennyiben egyidejűleg több szerv együttműködése szükséges, mely módon kerül meghatározásra a védekezést irányító személy.
A 15. §–16. §-hoz
A védelmi feladatok ellátása, illetve a felkészülés során a polgármester – helyi szinten – továbbra is jelentős feladatokkal rendelkezik, melyek meghatározását tartalmazza a törvényjavaslat.
A polgármester jogköreinek bővítésével (tervkészítési és adatszolgáltatási kötelezettség, közbiztonsági referens kijelölése) hatékonyabbá válik a katasztrófák elleni védekezésre való felkészülés és a veszélyhelyzetek kezelése helyi szinten.
A polgármester feladatait a felkészülés és a védekezés időszakára elkülönítve határozza meg a normaszöveg.
E feladatok közül kiemelendő a közfoglalkoztatás feladatköre. A közfoglalkoztatási támogatás igénylése jó lehetőséget nyújt a munkahelyteremtésre és a nagy létszámú munkaerő biztosítására a megelőzéssel, védekezéssel és helyreállítással összefüggő helyi katasztrófavédelmi feladatok hatékony ellátása érdekében. Ennek szükségességét az Állami Számvevőszék „a természeti katasztrófák megelőzésére, elhárítására, következményeinek felszámolására kialakított rendszerek ellenőrzéséről” készített jelentésében is igazolta.
A fenti módosítás eredményeképpen a polgármester a megelőzés, a védekezés és a helyreállítás egyes feladatainak végrehajtásához a jövőben közfoglalkoztatási támogatást igényelhet a központi költségvetésből, az erre a célra létrehozott költségvetési előirányzat terhére.
A 17. §-hoz
E § – figyelemmel arra, hogy a törvény az alapelvek között rögzíti, hogy a katasztrófavédelemben való közreműködés mindenki kötelessége – a gazdálkodó szervezetek védekezéssel összefüggő feladatait határozza meg.
A 18. §-hoz
A § megteremti annak lehetőségét, hogy a speciális eszközökkel és képzettséggel rendelkező szervezetek jogszerűen, megfelelő szakmai irányítással és nem utolsósorban a működésükhöz szükséges pénzügyi forrásokkal részt vehessenek a hazai védekezési tevékenységben.
A 19. §-hoz
A törvényjavaslat a katasztrófák elleni védekezés irányításával kapcsolatos fejezetben az egyéb rendelkezések között rögzíti, hogy a védelmi bizottság elnöke és a polgármester a védekezési feladatok irányítása során államigazgatási jogkörben jár el, illetve rögzíti a dolgozók túlmunkára való kötelezhetőségének lehetőségét.
A polgári védelmi kötelezettség teljesítésének egyik garanciája a betegség – és baleset-biztosításra vonatkozó előírások meghatározása. A baleseti ellátás fogalmát a törvényjavaslat a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvényben foglaltaknak megfelelően használja.
A 20. §-hoz
Az általános jelzési kötelezettség kapcsán a tervezet rögzíti, hogy a katasztrófát vagy annak veszélyét mindenkinek jeleznie kell, ha arról tudomást szerez.
A 21. §-hoz
Jelentős probléma, hogy 1940 évektől napjainkig folyamatosan telepített, a lakossági riasztórendszerhez tartozó végpontok esetében az eszközelhelyezések jogi viszonyainak rendezése teljes mértékben hiányzik.
A módosítási javaslattal az új eszközök elhelyezésének problémaköre és a régi eszközök telepítésének kérdése is várhatóan megoldódna.
A hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi szerve a lakosság védelme érdekében telepített több lakossági riasztó végpont (Riasztó végpont) után bérleti díjat fizet. Az ingatlan tulajdonosai nem szívesen engedik betelepülni a riasztó végpontokat. Betelepülés engedélyezés esetén viszont olyan költséget kívánnak érvényesíteni a katasztrófavédelem felé, mint a mobilszolgáltatók felé (az eddig betelepült végpontok esetén azonban sikerült kialkudni egy köztes összeget). A bérleti szerződés nem ad lehetőséget szolgalmi jog bejegyzésére, így a szerződés felmondásával (ez általában 3 hónap) a katasztrófavédelem kereshet új telepítési helyet a riasztó végpont elhelyezésére. Az új telepítés miatt a következő költségek merülnek fel: új bérleti ár, tervek átdolgozása, esetlegesen újabb riasztó végpontok telepítése a lefedettség biztosítása miatt.
Erre figyelemmel a jogszabály – a bányaszolgalom alapításához hasonló eljárásban – hatósági eljárásban teszi lehetővé közérdekű szolgalmi jog alapítását a jelzőberendezések elhelyezése céljára.
A 22. §-hoz
Az elmúlt 10 évben bekövetkezett szervezeti változások, valamint a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok államosítása indokolják a katasztrófavédelem szervezetére vonatkozó általános rendelkezések korrekcióját. Ezen túlmenően a hivatásos katasztrófavédelmi szervek elnevezése is változik: a közbiztonság kiemelt prioritást élvez, amelynek a katasztrófavédelem is szerves része. A rendelkezés egyértelművé teszi, hogy a hivatásos katasztrófavédelmi szerv, mint rendvédelmi szerv a kormányrendeletben meghatározott
–    országos illetékességű központi szervből,
–    megyei illetékességű területi szervekből,
áll, illetve a szervezetrendszer részei a területi szerv szervezeti egységeiként működő katasztrófavédelmi (volt polgári védelmi) kirendeltségek, és a külön jogszabályben meghatározott jogállással rendelkező hivatásos tűzoltóságok.
A 23. §-hoz
A törvényjavaslat újraszabályozza és újrastrukturálja a hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi szervének, illetve vezetőjének feladat- és hatásköreit.
A törvényjavaslatban új elemként elsősorban a hivatásos katasztrófavédelmi szerv nemzetközi együttműködéssel kapcsolatos jogosítványainak jelentős bővítése jelenik meg.
A katasztrófavédelmi törvényben a hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi szerve vezetője részére biztosított jogosítvány az uniós polgári védelmi együttműködési rendszerhez való kapcsolódást szolgálja. A NATO és EU kötelezettségeinkből adódóan a katasztrófavédelmi törvény részévé kellett tenni a NATO veszélyhelyzeti tervezés rendszerét, valamint a polgári védelmet és a katasztrófák elleni védekezést érintő uniós feladatokat.
A feladatok között megjelennek a közfoglalkoztatással összefüggő kérdések is: a közfoglalkoztatás keretében a foglalkoztatottak bevonásával és szakmai irányításával lehetőség nyílik a településeken a csapadékvíz-elvezető árokrendszerek, csatornák, átereszek kitisztítására, karbantartására, valamint a szivattyúzási feladatok elvégzésében és a figyelőszolgálat működtetésében való közreműködésre. A települési megelőzési és védekezési feladatok mellett a kárterületen tevékenykedő beavatkozó erők megbízható logisztikai támogatására (pl. az ár- és belvízvédelmi létesítmények, műtárgyak rendszeres tervszerű karbantartására, tisztítására, ingatlanok, raktárak, objektumok, vezetési pontok épületeinek általános karbantartási munkálataira, étkeztetésben, gépjárműjavító bázisokon, valamint a lakossági riasztó rendszerek működtetésében történő munkavégzésre), valamint egyes tűzmegelőzési feladatok ellátásában (pl. tűzgyújtási tilalom betartásának, illetve a tűzcsapok meglétének ellenőrzése) is foglalkoztathatók.
A 24. §-hoz
A § a területi szervek jogállását határozza meg és rögzíti, hogy a katasztrófavédelmi (volt polgári védelmi) kirendeltségek a területi szerv szervezeti egységeiként működnek.
A 25. §-hoz
A törvény 25. §-a nevesíti a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek megelőzésében eljáró hatóságot (a katasztrófavédelmi szerv központi szerve), valamint az engedélyezési eljárás alapjait határozza meg. Veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem vagy létesítmény építéséhez, veszélyes tevékenység végzéséhez katasztrófavédelmi engedély szükséges. Az engedély alapja az üzemeltető által benyújtott biztonsági jelentés vagy biztonsági elemzés.
Korábban az építési, használatba vételi és veszélyes tevékenység megkezdési eljárás katasztrófavédelmi engedéllyel zárult. Az eljárások egyszerűsítése és az üzemeltetők adminisztratív terhének csökkentése érdekében összevonásra kerül a használatbavételi és veszélyes tevékenység megkezdési eljárás.
Nagy a valószínűsége annak, hogy a biztonsági dokumentáció üzemi vagy üzleti titkokat is érint. Ezek polgári jogi védelmet élveznek, ezért különös gondot kell fordítani arra, hogy e titkok ne kerülhessenek nyilvánosságra, amivel az üzemeltetőt gazdasági vagy egyéb hátrány érné. A (2) bekezdés a „védendő adat” fogalmával törvényi szinten definiálja a nyilvánosságra hozható biztonsági dokumentációk fogalmát, egyúttal egységes fogalomhasználatot biztosít a végrehajtási rendelettel.
A (3) bekezdés rendelkezése a katasztrófavédelmi hatóság eljárásának igazgatási szolgáltatási díjkötelezettségét is megalapozza.
A (4) bekezdés felhatalmazza a hatóságot, hogy bármely gazdálkodó szervezetet adatszolgáltatásra kötelezzen, telephelyén hatósági ellenőrzést tartson e törvény hatálya alá tartozás megállapításának céljából. A korábbiakban jellemző volt e mulasztásos törvénysértés a gazdálkodó szervezeteknél, akik gyakran vitatták a törvény hatályát.
A 26. §-hoz
A korábbi szabályozás nem változott, az a következőket tartalmazta. A veszélyes ipari üzemekkel, veszélyes létesítményekkel kapcsolatos engedélyezési eljárás, annak speciális volta miatt szükségessé teszi a közigazgatási eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 14. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján az általános rendelkezésektől eltérő eljárási szabályok alkalmazását a hiánypótlás, a helyszíni ellenőrzés, a szemle, valamint az iratokba történő betekintés tekintetében.
A Ket. 14. §-a (1) bekezdésének b) pontjában kapott felhatalmazás alapján a biztonsági dokumentáció hiányossága esetén a törvény a hatóság számára 45 napos hiánypótlási határidőt biztosít.
A (2) bekezdés előírásai lehetőséget biztosítanak a hatóság részére, hogy a már működő veszélyes ipari üzemek esetében, a hiánypótlást nem vagy nem megfelelő módon teljesítő üzemeltetőkkel szemben hatékony szankcionálás lehetőségével élhessen. A közigazgatási eljárást szabályozó jogszabály ilyen esetre csak a kérelem elutasítását teszi lehetővé, ami működő veszélyes ipari üzemek esetében nem kielégítő megoldás.
A 27. §-hoz
A veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem környezetében történő fejlesztések során annak veszélyeztető hatásait figyelembe kell venni. Ennek biztosítására a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemek veszélyességi övezeti határait fel kell tüntetni a településrendezési tervekben. A veszélyességi övezeten belüli fejlesztésekkel kapcsolatos további eljárási rend és követelmények külön jogszabályban kerülnek szabályozásra.
A területfejlesztési tervek nem tartalmaznak a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemekről fontos információt, illetve olyan információkat, melyeket megvalósítás, változtatás vagy megszüntetés esetén módosítani lenne szükséges. Ezért a szöveg a tervezetben pontosításra került.
Jelenleg nem szabályozott a veszélyességi övezet településrendezési tervben való feltüntetésének finanszírozása. A veszélyességi övezet első alkalommal történő kijelölése állami érdek, melyet a központi költségvetés finanszíroz. A „szennyező, illetve a veszélyt okozó fizet” elv alapján a veszélyességi övezet megváltoztatásával, illetve újbóli kijelölésével kapcsolatos költségeket az üzemeltetőnek kell viselnie.
A szakasz további része az üzemeltetők bejelentési kötelezettségének teljesítési módját írja le. A tevékenység ideiglenes szüneteltetését a Seveso II. Irányelv szerint nem kötelező bejelenteni, ha az üzemeltető előre látja, hogy folytatni fogja tevékenységét változatlan feltételek mellett. A hatósági eljárás egyszerűsödik, az üzemeltetők adminisztratív terhe csökkenhet az újrainduláskor (tekintve, hogy nem kell új dokumentációt készíteni és hatósághoz benyújtani). A bejelentési kötelezettséget a jelenlegi eljárás egyszerűsítése érdekében az Irányelv eredeti 6. cikk 4. pontjához szükséges igazítani.
Az Irányelv rendelkezése szerint az üzem, létesítmény, tárolóberendezés, technológiai eljárás módosításáról, csak akkor kell tájékoztatni a hatóságot, ha az a biztonságot hátrányosan jelentős mértékben befolyásolja.
Az Irányelv előírása szerint be kell jelenteni az alkalmazott veszélyes anyagok mennyiségének jelentős növekedését, illetve a veszélyes anyag jellegének vagy fizikai tulajdonságának jelentős változását is.
Ide kerül továbbá beépítésre e § (5) bekezdésében megjelenő, a védekezés belső (létesítményi) rendszerével kapcsolatos bejelentési kötelezettség is.
A bejelentések rendjét és tartalmi követelményeit, valamint a biztonsági jelentés és elemzés soron kívüli felülvizsgálatának eljárási rendjét a végrehajtási rendelet tartalmazza, amely kitér a biztonsági jelentés és elemzés szükség szerinti módosítására és hatósághoz történő benyújtására is, azonban az Irányelv alapján a biztonsági elemzés vagy biztonsági jelentés módosítását a jelentős változtatást megelőzően kell a hatóságnak benyújtani.
A 28. §-hoz
A biztonsági jelentés készítési kötelezettség a hatósági szabályozás egyik legfontosabb eleme: a súlyos ipari balesetek elleni komplex (megelőzés és az elhárítás minden lényeges kérdését tartalmazó) védelem helyzetéről tájékoztatja a hatóságot. A biztonsági jelentés magában foglalja a létesítmény biztonságos üzemeltetését, és a súlyos balesetek elleni védekezés megfelelő színvonalát bizonyító információkat. Mivel a biztonsági jelentés a további feladatok kiinduló pontja, ezért fontos annak minden érintett államban való egységes értelmezése. Ezért a biztonsági jelentés tartalmi és formai követelményeit a Seveso II. Irányelv melléklete tartalmazza. A biztonsági jelentés tartalmi és formai követelményeit e törvény végrehajtását szolgáló kormányrendelet tartalmazza.
Azoknak az üzemeknek, amelyeknek biztonsági jelentést nem kell készíteni, de tevékenységük meghatározott veszélyességi szintet elér, biztonsági elemzést kell készíteni. Ezen üzemek körét a végrehajtási rendelet határozza meg.
A biztonsági dokumentációkat időszakonként felül kell vizsgálni. A hatályos szabályozás a biztonsági elemzés időszakos felülvizsgálata esetében indokolatlanul szigorúbb engedélyezési kötelezettséget ír elő a biztonsági jelentésnél alkalmazott és a végrehajtási rendelettel harmonizált rendelkezéssel ellentétben, ezért szükséges a rendelkezések egységes követelmények szerinti módosítása.
A 29. §-hoz
A hatályos szabályozásban szerepel. Egy üzem biztonságának megítélésekor fontos tényező, hogy egy közelében bekövetkezett esemény által keltett dominó hatás az adott üzemnél vezethet-e súlyos baleset kialakulásához. A hatóság köteles a dominóhatás vizsgálatára bármely eljárásban a benyújtott biztonsági jelenés vagy biztonsági elemzés vonatkozásában. A § megfelel a Seveso II. Irányelv 8. cikke rendelkezéseinek. A hatóság a tett intézkedésekről tájékoztatja az érintetteket. A dominóhatás lehetőségének meghatározásához a hatóságnak információkkal kell rendelkeznie, a részletszabályokat a végrehajtási rendelet határozza meg.
A 30. §–31. §-hoz
A Seveso II. Irányelvben deklaráltan szerepel a nyilvánosság kiemelt szerepének biztosítása. Mivel a súlyos ipari balesetből eredő veszély érinti az adott területen élő lakosságot, ezért a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemekkel kapcsolatos eljárások, biztonsági dokumentációk nyilvánosak, azokba meghatározott feltételek esetén bárki betekinthet. A hatóság köteles a biztonsági jelentést, elemzést megküldeni az érintett települések polgármesterei számára. Ugyanakkor biztosítani kell az üzemeltetőnek azt a jogát, hogy a nyilvánosság tájékoztatása kapcsán az üzemi vagy üzleti titkai védelméhez való joga ne sérüljön. A nyilvánosság biztosításának alapvető letéteményese a polgármester és a hatóság. E §-okban a nyilvánosság biztosításával kapcsolatos főbb szabályok kerültek rögzítésre, további részletszabályok a végrehajtási rendeletben találhatók.
A 30. § rendelkezése a hatályos jogszabályban szerepelt, jelen tervezet a fogalommeghatározásnak és a Seveso II. Irányelvnek megfelelő pontosítás. A 31. § rendelkezése az engedélyezési eljárás egyszerűsítésével (szakhatósági közreműködés megszüntetése) kapcsolatos technikai pontosítást tartalmaz.
A 32. §-hoz
Felső küszöbértékű veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem által okozott veszélyeztető hatások kezelésére a veszélyeztetett településeken külső védelmi tervet kell készíteni.
Jelentős veszélyeztetés esetén az alsó küszöbértékű veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemeknél is indokolt lehet a veszélyeztetett települések lakosságának és környezetének védelme érdekében külső védelmi tervet készíteni. Felső küszöbértékű veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemnél a Seveso II. Irányelv alapján kötelező a terv elkészítése, míg az alsó küszöbértékű veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem esetében – az üzem által okozott veszélyetetés értékelése alapján – a hatóság dönt a terv elkészítésének szükségességéről.
A további módosítás értelmében az iparbiztonsági felügyeletet végző szervezet katasztrófavédelmi hatósági engedélyezési, felügyeleti és ellenőrzési rendszert működtet az üzemeltetői megelőzési és következmény csökkentő intézkedések bevezetésének érvényesítése céljából, melynek során nem veszi át az ágazati biztonsági szakterületek (környezetvédelem, munkavédelem, tűzvédelem, bányafelügyelet, műszaki biztonság, ÁNTSZ stb.) hatósági tevékenységét és jogkörét, kizárólag – a hatóságok közötti üzemeltetői tevékenységgel kapcsolatos információ áramlás elősegítésével – a veszélyes tevékenységek katasztrófa-, tűz- és polgári védelmi felügyeletét teszi hatékonnyá.
Az iparbiztonsági hatóság a védelmi tervek elkészítésébe és azok begyakorlásába bevonja az ágazati hatóságokat, amelyek hatósági ellenőrzésük eredményeiről tájékoztatják az iparbiztonsági hatóságot annak érdekében, hogy – az üzemeltetői megelőzési és következménycsökkentő intézkedések bevezetésével – az esetleges lakosságot és anyagi javakat érintő veszélyeztető következmények megelőzhetőek legyenek.
Az iparbiztonsági hatóság a katasztrófavédelmi törvény hatálya alá tartozó üzemeket felügyelő ágazati hatóságok hatósági tevékenységének eredményeiről – a hatósági információcsere érdekében – nyilvántartást vezet. A nyilvántartás tartalmazza az egyes társhatóságok ellenőrzési jegyzőkönyveit, hatósági döntéseit (határozatait), amelyeket a társhatóságok részére hozzáférhetővé tesz. A hatóság a honlapján keresztül biztosítja a lakosság részére, hogy az iparbiztonsági hatósági tevékenység alá tartozó üzemek hatósági engedélyeit megismerhessék.
A 33. §-hoz
A veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemek hatásterületén élők részére a nyilvánosságot, illetve a véleménynyilvánítás lehetőségét biztosítani kell új veszélyes ipari üzem létesítése, vagy a meglévő üzemek tevékenységében beálló változás, valamint a veszélyességi övezetben tervezett fejlesztések esetén. A végrehajtási rendeletben szabályozott módon történő közzététellel és a nyilvános meghallgatás lehetőségével ez biztosított.
A szöveg pontosításra került a tekintetben, hogy a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem módosítása esetén nem szükséges a lakossági véleménynyilvánítás biztosítása, elegendő azt a jelentős változtatás során biztosítani.
A 34. §-hoz
A hatóság a veszélyes tevékenység végzésére vonatkozó döntéséről tájékoztatja a súlyos balesetek esetén elsődlegesen beavatkozó önkormányzati és állami szervezeteket annak érdekében, hogy a hatóságnak a veszélyes tevékenység végzésére vonatkozó döntéséről megfelelő időben értesüljenek és az adott veszélyes tevékenységgel kapcsolatos súlyos ipari balesetekre felkészülhessenek. E rendelkezés a hatályos szabályozásban is szerepel.
A 35. §-hoz
A szabályozás a hatóság szankcionálási eszközrendszerének meghatározását tartalmazza, arra az esetre, ha az üzemeltető a biztonságos működéssel kapcsolatos, vagy a jogszabályokban leírt kötelezettségeit nem teljesíti, illetve ha a biztonságos üzemeltetés feltétele bármely okból hiányzik. A hatályos szabályozás kiegészítésre került a következők szerint:
A hatékonyabb hatósági felügyelet érdekében szükséges a kisebb súlyú jogsértések szankcionálása is. A katasztrófavédelmi törvény rendelkezéseit ezért a törvényjavaslat szerint ki kell egészíteni a katasztrófavédelmi bírság jogintézményével.
A módosítás a bírság kivetésének felhatalmazó rendelkezését tartalmazza, annak egységes szabályozása a felhatalmazás alapján a végrehajtási rendeletben történik meg.
Amennyiben a bírság csak bizonyos időszakonként, vagy csak egy szabálysértésért egyszer szabható ki, a gazdálkodó szervezetnek esetenként olcsóbb a bírság kifizetése, mint a szabálytalanság megszüntetése. Ezért indokolt a bírság többszöri kiszabásának lehetővé tétele.
A 36. §-hoz
A rendelkezés felhatalmazza a hatóságot hatósági ellenőrzés végrehajtására. A hatósági ellenőrzés gyakoriságát, a végrehajtás részleteit a végrehajtási rendelet határozza meg.
A hatósági eljárás gyorsítása miatt az ellenőrzési jegyzőkönyv a helyszínen, illetve a Ket. alapján kerül elkészítésre és átadásra. Amennyiben az ellenőrzés során tapasztaltak további intézkedés megtételét igénylik, azt a hatóság határozatban írja elő az üzemeltető számára, ezért a szakasz második mondata törlésre került.
A 37. §–39. §-hoz
A törvény szerint az üzemeltető köteles minden tőle elvárhatót megtenni a súlyos ipari balesetek elkerülése érdekében, és ezt köteles az illetékes hatóságnak bizonyítani. Ezért köteles belső védelmi tervet készíteni, amely tartalmazza a súlyos baleset megelőzését és hatásai elleni védekezést szolgáló irányítási rendszert, szervezeteket, intézkedéseket, műszaki-technikai rendszereket. A terv végrehajtásához szükséges pénzügyi, anyagi és technikai feltételekről a létesítmény üzemeltetőjének gondoskodnia kell.
A belső védelmi tervek rendszeres felülvizsgálata – a személyi, technikai és más feltételek gyakoribb változása miatt – a biztonsági jelentések felülvizsgálatánál gyakrabban kell, hogy megtörténjen. Természetesen minden lényeges változásnak mind a biztonsági jelentésben, mind a védelmi tervekben az előírt (öt- illetve hároméves) határidő előtt tükröződnie kell. E rendelkezések a hatályos jogszabályban is szerepelnek.
A 40. §–41. §-hoz
A rendelkezések egyrészt a küszöbérték alatti üzemekre vonatkozó üzemeltetői kötelezettségeket, másrészt a hatósági eljárás főbb szabályait határozzák meg. Ezek alapján a küszöbérték alatti üzem üzemeltetője – amennyiben a hatóság azt részére előírja – súlyos káresemény elhárítási tervet készít, a súlyos balesetek megelőzését és elhárítását biztosító irányítási rendszert működtet, a súlyos káresemény elhárítási tervben megjelölt feladatok végrehajtásához szükséges feltételeket biztosítja. A terv részletes tartalma a végrehajtási rendeletben kerül szabályozásra, a követelményeknek arányosnak kell lenni ezen üzemek jelentette kisebb veszélyeztetéssel.
A 42. §-hoz
A Seveso II. Irányelv lényeges eleme – a biztonságot érintő eseményekről való – azonnali tájékoztatási kötelezettség. Minden veszélyes anyagokkal kapcsolatos balesetet, üzemzavart, azzal kapcsolatos információkat a katasztrófavédelmi szerv ügyeleti szolgálata útján jelenteni kell. Ez a jelentési kötelezettség független a létesítmény tervében foglalt riasztási feladatoktól.
A hatályos szabályozás is tartalmazza, a szervezeti és fogalmi változások megjelenítése történt a tervezet szövegében.
A 43. §–51. §-hoz
A fejezet az új Alaptörvényben foglaltakra és a katasztrófavédelmi rendszer ezzel összefüggő feladataira figyelemmel a honvédelmi törvény szabályozási rendszeréből kiemeli és meghatározza a különleges jogrendre vonatkozó szabályok körét.
Az új terminológia szerinti veszélyhelyzet meghatározásakor felülvizsgálatra és tudományos eredmények felhasználásával kiegészítésre, korszerűsítésre került a lehetséges veszélyek köre.
Az elmúlt évek tapasztalatai bizonyítják, hogy a veszélyhelyzet elrendelését igénylő esemény valószínű bekövetkezése esetén már szükség volt a katasztrófavédelem rendszerének meghatározott mértékű aktivizálására és a szükséges intézkedések meghozatalára a kormányzat részéről.
Nagyon fontos, hogy közvetlenül az adott eseményt megelőzően sor kerüljön olyan intézkedésekre és döntésekre, amelyek segítségével könnyebben és gyorsabban kezelhetők a kialakuló veszélyhelyzetek – ez az időszak a „katasztrófaveszély” időszaka. A katasztrófaveszély időszakában – az Alaptörvénnyel összhangban – még nem érvényesülnek különleges jogrendre vonatkozó szabályok, de a törvényjavaslat megteremti annak lehetőségét, hogy katasztrófaveszély esetén – egy előre rögzített veszélyelhárítási tervrendszer alapján – a hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi szerve vezetője katasztrófavédelmi feladatellátása keretében felkészülési feladatok ellátásáról intézkedjen.
Veszélyhelyzet elrendelésekor, vagy azt követően, a Kormány rendelettel a törvényjavaslat által meghatározott rendkívüli szabályokat határozhatja meg, illetve a törvényjavaslatban meghatározott rendkívüli intézkedésekre adhat felhatalmazást.
A veszélyhelyzet kihirdetésével – a kihirdetésen kívül külön aktust nem igényelve – az operatív, szakmai döntéshozatalt segítő sajátos irányítási szabályok kerülnek bevezetésre.
Az Alaptörvény alapján veszélyhelyzet kihirdetésére nemcsak védekezés, hanem a következmények elhárítása (tehát a helyreállítás) érdekében is lehetőség van. A tervezet megteremti a Kormány azon jogkörét, hogy rendeletben dönthessen a katasztrófa károsító hatása által érintett területen rendkívüli intézkedések bevezetéséről. Adódhatnak ugyanis olyan helyzetek, amikor a katasztrófa sújtotta területen indokolttá válhat a helyreállítás és újjáépítés eredményes és zavartalan lebonyolítása érdekében a tervezetben meghatározott rendkívüli intézkedések megtétele.
A tervezet rögzíti, hogy a következmények elhárítása érdekében kihirdetett veszélyhelyzetben a sajátos irányítási szabályok nem érvényesülnek.
Az 52. §–72. §-hoz
A polgári védelemről szóló 1996. évi XXXVII. törvény hatályon kívül helyezésével ebben a fejezetben jelennek meg a polgári védelem működésével, felépítésével, szervezeti struktúrájával kapcsolatos szabályok, aktualizálva a modern kor kihívásainak és a koncepció tartalmának megfelelően.
A polgári védelem a hatályos szabályos szerint a honvédelem rendszerében megvalósuló szervezet, feladat- és intézkedési rendszer.
Tekintettel arra, hogy világméretű fegyveres konfliktus kialakulásának veszélye az utóbbi években jelentősen csökkent, a polgári védelmi tevékenység – a lakosság és a létfenntartáshoz szükséges anyagi javak védelmének – hangsúlya áthelyeződött a békeidőszaki katasztrófák kezelésére. (A polgári védelem szabályainak az új törvényben való megjelenésével párhuzamosan a polgári védelem fegyveres összeütközések idején hatályos feladatai és működési specifikumai a honvédelmi törvényben kerülnek szabályozásra.)
A feladatok prioritásának módosulásával a polgári védelmi rendszer fejlesztése és átalakítása is elengedhetetlenné vált, igazodva a megváltozott célokhoz, elsődlegesen a katasztrófák kezeléséhez.
Fegyveres összeütközések esetén természetesen – a korábbiakhoz hasonlóan – a polgári védelmi szervezetek továbbra is ellátják a Genfi Egyezmény I. és II. Kiegészítő Jegyzőkönyveiben meghatározott humanitárius feladataikat a lakosság védelme érdekében.
A polgári védelmi kötelezettség az Alaptörvény értelmében személyes közreműködési kötelezettséget jelent. A polgári védelmi kötelezettség 18 éves korától a mindenkori öregségi nyugdíjkorhatár eléréséig terjed ki azon magyar állampolgárokra, akik belföldön lakóhellyel (ennek hiányában tartózkodási hellyel) rendelkeznek.
A tervezet a korábbi szabályozáshoz hasonlóan felsorolja a kötelezettség alóli mentesség eseteit, amelyek elsősorban a gyermekneveléshez és a kötelezettség alatt álló személy egészségi állapotához igazodnak és csak ezen állapot fennállásáig érvényesek. A polgári védelmi kötelezettségét munkaköre ellátásával, közmegbízatása gyakorlásával teljesíti az, aki a felsorolt szervezetnél, avagy munkakörben dolgozik, vagy az ott megjelölt közfeladatot látja el.
A polgári védelmi kötelezettség tartalma nem változik, továbbra is az adatszolgáltatási, bejelentési, megjelenési kötelezettséget és a polgári védelmi szolgálatot foglalja magában, melyek részletszabályait a tervezet tartalmazza.
A hivatásos katasztrófavédelmi szervek mellett szabályozásra kerülnek a polgári védelmi szervezetek is, valamint a polgári védelmi feladat ellátására önkéntesen jelentkező személyek részvétele. A kötelezettség és az önkéntes részvétel keretszabályait a kormány- és miniszteri rendeletekben megfogalmazandó végrehajtási részletszabályok teszik majd teljessé.
Az Alaptörvény a gazdasági és anyagi szolgáltatás igénybe vételére katasztrófavédelmi célból is lehetőséget nyújt. A törvényjavaslat ennek megfelelően részletesen szabályozza a természetes személyek, jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek katasztrófavédelemmel kapcsolatos szolgáltatási kötelezettségét. A szolgáltatás alanyait érintő igénybevétel össztársadalmi szinten is előnyös, mert a helyben rendelkezésre álló nemzetgazdasági erőforrások kerülnek felhasználásra a katasztrófavédelmi feladatok teljesítése érdekében.
A szolgáltatási kötelezettség a jogállamiság követelményeinek megfelelő lehetőséget biztosít a védekezést irányító polgármester, a megyei védelmi bizottság elnöke, illetve a katasztrófák elleni védekezésért felelős miniszter számára, hogy a természeti és civilizációs katasztrófák bekövetkezése esetén technikai eszközöket, ingatlanokat és egyéb szolgáltatásokat használjon fel a lakosság védelme érdekében. A tervezet a szolgáltatás alóli mentességek körét a honvédelmi törvényben meghatározottakhoz köti, illetve meghatározza a szolgáltatással összefüggő kártalanítás alapvető szabályait is.
A törvényjavaslat az adatvédelmi előírások figyelembevételével szabályozza, hogy a polgári védelmi szervezetbe történő beosztás, valamint a polgári védelmi feladatok tervezése és végrehajtása érdekében mely szervek milyen tartalmú adatgyűjtést végezhetnek. Tekintettel az adatkezelés célhoz kötöttségének elvére, a polgármester az összegyűjtött adatokról nyilvántartást nem vezethet, az adatokat a polgári védelmi szervezetbe beosztó határozat jogerőre emelkedése és a hivatásos katasztrófavédelmi szerv tájékoztatása után haladéktalanul törli.
A 73. §–78. §-hoz
A rendelkezések a felkészülés és a védekezés költségeinek megtérítésével és fedezetével kapcsolatos szabályokat tartalmazzák. A szabályozás értelmében a katasztrófa- és polgári védelmi feladatok ellátásához szükséges forrásokat az Országgyűlés a katasztrófák elleni védekezésért felelős miniszter által vezetett minisztérium fejezetében biztosítja.
A rendelkezések értelmében a katasztrófák elleni védekezésért felelős miniszter által vezetett minisztérium költségvetési fejezetében katasztrófaelhárítási célelőirányzatot kell létrehozni.
A célelőirányzat bevételei:
–    a katasztrófavédelmi bírság;
–    a veszélyesáru-szállítással kapcsolatban a katasztrófavédelmi hatóság által kivetett bírság (a közúti veszélyesáru-szállítás kapcsán kivetett bírság kivételével), valamint
–    a katasztrófavédelmi hozzájárulásból származó összeg.
A szabályozás értelmében a katasztrófaelhárítási célelőirányzat bírságokból származó bevétele kizárólag védekezési kiadásokra, a katasztrófaelhárítási célelőirányzat katasztrófavédelmi hozzájárulásból származó műszaki-technikai eszközök, felszerelések beszerzése, fejlesztése, felújítása és objektumok létesítése céljára, védekezési kiadásokra, valamint polgári védelmi szervezetek képzésére, felszerelésére, illetve önkéntes mentőszervezetek támogatására használható fel.
A 79. §-hoz
A § a katasztrófavédelmi feladatok ellátását és a megelőzést szolgáló bevételek fajtáját határozza meg. Ezek a bevételek a katasztrófavédelmi hatóság által kiszabott bírságok, a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemek üzemeltetőinek, valamint a veszélyes árut tároló, gyártó, feldolgozó gazdálkodó szervezetek befizetései képezik.
A veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem üzemeltetőjének a veszélyes tevékenységével kapcsolatos éves nettó árbevétele után kell hozzájárulást fizetnie, így mentesül a veszélyes áruként is besorolható áru tárolási, gyártási és feldolgozási tevékenységhez tartozó hozzájárulás megfizetése alól. A katasztrófavédelmi hozzájárulás a katasztrófaelhárítási célelőirányzat bevétele, adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül.
A katasztrófavédelmi hozzájárulás egynegyede külön jogszabályban meghatározottak szerint felhasználható a IV. fejezet hatálya alá tartozó üzemek veszélyes tevékenysége által jelentett kockázat szintjének csökkentését szolgáló műszaki intézkedésekre. Külön jogszabály határozza meg a gazdálkodó szervezet által már befizetett hozzájárulás visszaigénylésének eljárási rendjét és szabályait.
A 80. §–82. §
A felhatalmazó rendelkezések az új normaszöveg rendelkezéseinek, valamint az alkalmazott szakkifejezéseknek megfelelő pontosításokat tartalmazzák.
Indokolttá vált a végrehajtási rendeletekben, valamint a katasztrófavédelmet és polgári védelmet érintő miniszteri rendeletekben foglaltak áttekintése. A jövőben a részletszabályok normatív határozat és normatív utasítás formájában kerülnek kiadásra.
A társadalmi és karitatív szervezetekre, az önkéntes mentőszervezetekre vonatkozó, valamint a korábban a polgári védelemről szóló törvényben szereplő felhatalmazó rendelkezések alapján a részletszabályok kormány- és miniszteri rendeleti szinten kerülnek kidolgozásra, illetve módosításra.
A 83. §-hoz
A törvény hatálybalépése az Alaptörvény hatálybalépéséhez igazodik.
A 84. §-hoz
A rendelkezés a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok által használt vagyon tulajdonjogának átszállására vonatkozó szabályokat tartalmazza.
A hivatásos önkormányzati tűzoltóságok vagyonával kapcsolatban a törvényjavaslat azon, az Alaptörvény 32. cikk (6) bekezdésében meghatározott elvi alapon áll, mely szerint a helyi önkormányzat tulajdona köztulajdon, amely feladataik ellátását szolgálja. Tekintve, hogy a feladat ellátásának felelősségét az állam magára veszi, valamint, hogy ez a (cél)vagyon – éppen a feladat ellátásának felelősségével együtt – az államtól került az önkormányzathoz, így indokolt, hogy az ehhez a célhoz igazodó, a hivatásos önkormányzati tűzoltóság által használt vagyon tulajdonjogának mozgása is a feladatellátáshoz igazodjon.
A tervezet értelmében 2012. január 1. napjával a vagyon tulajdonjogának átszállása a törvény erejénél fogva következik be.
A 85. §-hoz
A § a lakossági riasztórendszer végpontjaival kapcsolatos átmeneti szabályokat határozza meg.
A 86. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat egyes részei közvetlenül az Alaptörvényhez kapcsolódó sarkalatos szabályozást tartalmaznak, az erre vonatkozó utalás a törvényszövegben megjelenik.
A 87. §-hoz
A § az Európai Unió jogának való megfelelésre vonatkozó utalásokat tartalmazza.
A 88. §-hoz
A rendelkezés technikai módosítást tartalmaz, a jelen törvényjavaslattal hatályon kívül helyezésre kerülő 1999. évi LXXIV. törvényre vonatkozó merev hivatkozást korrigálja.
A 89. §-hoz
Az elmúlt időszakok katasztrófái során szerzett tapasztalatok alapján szükséges, hogy egyes személyes adatok, így pl. a lakcímek a katasztrófavédelmi tervezés során a hivatásos katasztrófavédelmi szerv rendelkezésére álljanak. E felhatalmazást teremti meg a vonatkozó törvény módosítása.
A 90. §-hoz
A törvényjavaslat alapján a hivatásos katasztrófavédelmi szerv, mint rendvédelmi szerv jogállásának megváltozása miatti terminológiai pontosítás.
A 91. §-hoz
Az ár- és belvízvédekezésben közreműködők között kiemelt szerep hárul a polgári védelmi szervezetek és az önként jelentkező lakosság mellett a közfoglalkoztatottakra, akik munkájukkal hozzájárulnak a védekezés eredményességéhez. A közerő fogalmát a hatályos jogszabályok nem nevesítik, ezért szükséges volt a rendelkezés pontosítása azért, hogy egyértelmű legyen az, hogy a közerő fogalmába a polgári védelmi szervezetbe beosztottak és a közfoglalkoztatottak egyaránt beleértendők.
A 92. §-hoz
A törvényjavaslat alapján a hivatásos katasztrófavédelmi szerv, mint rendvédelmi szerv jogállásának megváltozása miatti terminológiai pontosítás.
A 93. §–96. §-hoz
A légi úton közlekedtetett veszélyes anyagok (áruk) szállításának hatósági felügyeletéért a légiközlekedési hatóság a felelős.
A katasztrófavédelmi szerveknél a veszélyes anyagokkal és azok szállításával, illetve a lefolytatott hatósági eljárásokkal kapcsolatosan felhalmozódott tapasztalatok alapján, valamint a veszélyes anyagok (áruk) szállításának egységes szemléletmód szerinti kontrollálása, szükségessé teszi, hogy e szállítások ellenőrzésében a katasztrófavédelmi hatóság részt vegyen.
A veszélyes anyagok (áruk) tekintetében a katasztrófavédelmi hatóság rendelkezik a legtöbb és legalaposabb információval.
A veszélyes anyagokkal kapcsolatos balesetek elleni védekezésért is, a katasztrófavédelmi hatóság rendelkezik feladatkörrel és hatáskörrel, valamint a védekezéshez szükséges eszközrendszerrel.
A fentieken kívül, a katasztrófavédelmi hatóság rendelkezik feladatkörrel és hatáskörrel a lakosság magas szintű védelmének biztosítása területén. Miután a veszélyes áruk légi szállításának útvonala legtöbb esetben a fővárost és a jelentősebb városok repülőtereit érinti, így a nagy népsűrűségű és nagy lakosságszámú települések vannak kitéve a szállított veszélyes áru tulajdonságaiból adódó fokozott veszélyeknek. Ennek megfelelően indokolt, hogy a veszélyes anyagok „életútját” ne csak a keletkezés, vagy a felhasználás helyén ellenőrizhessék, hanem a kettő közötti szállítás során is, függetlenül attól, hogy milyen szállítási módot választottak a veszélyes anyagok (áruk) szállítására.
A vonatkozó rész a légi közlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvényt módosítja, úgy, hogy a légiközlekedési hatóság feladat és hatáskörének változatlan formában történő meghagyása mellett a veszélyes áruk légi szállításának egyes fázisait a katasztrófavédelem is ellenőrizhesse azokon a kereteken belül, amelyeket számára az ágazati jogszabály lehetővé tesz.
A 97. §-hoz
A törvényjavaslat alapján a hivatásos katasztrófavédelmi szerv, mint rendvédelmi szerv jogállásának megváltozása miatti terminológiai pontosítás.
A 98. §-hoz
A hivatásos önkormányzati tűzoltóság önkormányzati intézményből állami irányítás alá kerül annak törvényi kimondásával, hogy a tűzvédelmet a hivatásos tűzoltóság látja el, így a tűzoltás és műszaki mentés állami feladat.
A tűzvédelmi feladatok a lakosság életének, testi épségének, vagyonának védelmével, a közbiztonság fenntartásával kapcsolatos állami kötelezettségek fogalomkörébe sorolhatóak be.
A tűzvédelmi, műszaki mentési feladatokat végző szervezetrendszer az állam egyik elsődleges funkcióját látja el, így egységes irányítása, finanszírozása, a területi kiegyensúlyozatlanságok megszüntetése csak akkor biztosítható teljes körűen, ha a feladat ellátásának felelősségét az állam magára veszi.
A 99. §-hoz
A helyi önkormányzatokról szóló törvény értelmében a települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében különösen – többek között – gondoskodás a helyi tűzvédelemről. Ebben a körben a települési önkormányzat vagy az önkormányzati társulás önkormányzati önkéntes tűzoltóságot hozhat létre. A § az ezzel kapcsolatos együttműködési kötelezettséget határozza meg.
A 100. §-hoz
A rendelkezés a tűzoltósági szervezetrendszer megváltozása miatti pontosítás.
A 101. §-hoz
A § fogalomhasználati pontosításokat, illetve a szervezeti átalakulásoknak megfelelő új fogalmak meghatározását tartalmazza.
Az államigazgatás nyelve hazánkban a magyar, azonban az angol nyelvű szabványok nem teszik lehetővé, hogy az állampolgárok a tűzvédelmi kötelezettségeikkel teljes mértékben megismerkedjenek. Ezért a jogszabály egyértelművé teszi, hogy alkalmazása szempontjából csak a magyar nyelvre lefordított szabvány releváns.
A törvény bevezeti a tűzoltóőrs (tűzőrség) fogalmát annak érdekében, hogy a mentő tűzvédelmi szempontból nem lefedett ún. fehér foltokat felszámolja oly módon, hogy kis létszámú, de hatékony, valamely tűzoltósághoz tartozó kihelyezett állományt hoz létre. Ezen túlmenően a tűzoltóőrs tűzvédelmi hatósági feladatokat is ellát, ezáltal az ügyintézés közelebb kerül az ügyfelekhez.
A 102. §-hoz
A rendelkezések módosítását az önkormányzatiságból az állami rendszerre való áttérés indokolja, illetve a jobb alkalmazhatóság miatt egyszerűsítésre kerültek a tűzjelzéssel kapcsolatos rendelkezések annak érdekében, hogy a tűzjelzések (telefonos, automatikus tűzjelző berendezés általi) minél gyorsabb eljussanak a tűzoltóságokhoz.
A 103. §-hoz
A rendelkezés a tűzoltósági szervezetrendszer megváltozása miatti pontosítás.
A 104. §-hoz
Az automatikus tűzjelző rendszerek által adott téves jelzésekkel kapcsolatban a tűzoltóságok számos esetben vonulnak feleslegesen, mert ténylegesen a tűzjelző által jelzett helyen nem keletkezett tűz. Az ilyen téves riasztások jelentősen megterhelik a tűzoltóságok költségvetését, és ezek megtérülését célozza meg a szabályozás.
A 105. §–106. §-hoz
A tűzvizsgálatot is a hatóság végzi, amely eljárás megnevezése eddig hiányzott a szabályozásból.
A 107. §-hoz
Pontosítás abból a célból, hogy a javító műhelyek jobban beazonosíthatóak legyenek, és a szabályozás illeszkedjen a szolgáltatásokról szóló szabályozáshoz.
A 108. §-hoz
A piacfelügyeleti tevékenység az általános közigazgatási hatósági ügyekhez képest jelentősen több időt igényel, mivel a termék megfelelőségének igazolására laborvizsgálatokat kell kérnie a hatóságnak, amelyek jelentős időigényűek.
Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság piacfelügyeleti eljárásának részletes szabályairól szóló 139/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet 2. § (2) bekezdése szerint: „A piacfelügyeleti eljárásra – az e rendeletben foglalt eltérésekkel – a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény X. fejezetében foglalt eljárási szabályokat, valamint az áruk és szolgáltatások biztonságosságáról és az ezzel kapcsolatos piacfelügyeleti eljárásról szóló 79/1998. (IV. 29.) Korm. rendelet előírásait kell alkalmazni”. Ezen rendelkezésre tekintettel a piacfelügyeleti bírság adók módjára történő behajtásának a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 48. § (6) bekezdése a jogalapja.
A 109. §-hoz
A tűzvizsgálati tevékenység az általános közigazgatási hatósági ügyekhez képest jelentősen több időt igényel, mivel egy leégett, jelentősen károsodott területen kell a hatóságnak dolgoznia, számtalan tanú- és ügyfélmeghallgatást kell megtartania, illetve szakértők széles körét kell bevonnia. Ezek értékelése jelentős időbe telik. További problémát jelentett, hogy a Ket. alapján a tűzvizsgálat során tartandó szemlét haladéktalanul lefolytatni csak törvényben meghatározott esetekben lehet. Ennek a lehetőségét teremti meg a módosítás. Nagy kiterjedésű tüzeknél, vagy erdőterületeken nem mindig lehet megállapítani pontosan a tűz helyszínét, így az illetékességet sem. A szabályozás ezt a problémát kívánja kezelni.
A 110. §-hoz
A tűzvédelmi, gazdasági és műemléki szempontból kiemelt fontosságú létesítményekre miniszteri szintű szabályozás alapján jelenleg is készít Tűzoltási és Műszaki Mentési Tervet a tűzoltóság. A törvényi szintű szabályozás az ezzel kapcsolatos adatszolgáltatás előírása miatt indokolt. A tervezet egyértelművé teszi, hogy személyes adatokról nincs szó.
A 111. §–112. §-hoz
A kamarák részéről felmerült annak igénye, hogy a tűzvédelmi szakértőkön kívül más is készíthessen tűzvédelmi tervfejezetet, ha van megfelelő szaktudása. Ezen társadalmi igénynek tesz eleget a szabályozás. A módosítás megteremti a tűzvédelmi tervezők elismertségét, illetve rendezi a tervezői jogosultságokat. A szabályozás az alapvető adatkezelési rendelkezéseket is tartalmazza annak érdekében, hogy a tűzvédelmi tervezőkről nyilvántartást vezető szerv adatvédelmi szempontból megfelelő garanciákkal végezze e feladatát.
A 113. §-hoz
A rendelkezések a tűzvédelmi szervezetrendszer megváltozása miatti pontosítások.
A 114. §-hoz
A törvény egyértelműen rögzíti a hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi szerve vezetőjének a hivatásos tűzoltóság feletti irányítási jogát. A törvény részletesen ismerteti a hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi szerve vezetőjének jogkörét.
A 115. §-hoz
A helyi önkormányzatnak a tűzoltóság működésével kapcsolatos jogosítványait tételesen felsorolja a törvény a tűzoltósággal egyáltalán nem rendelkező és az önkormányzati önkéntes tűzoltósággal rendelkező önkormányzatok vonatkozásában.
A települési önkormányzat, „önvédelmi” képességének növelése érdekében támogathatja a hivatásos tűzoltóságot, illetve támogatja az általa létrehozott önkormányzati tűzoltóságot, melyet saját védelme érdekében hozott létre.
A 116. §-hoz
A § a hivatásos jogállására, alapítására és a hivatásos tűzoltóság vezetőjének kinevezésére és az önkormányzat előtti beszámolási kötelezettségére vonatkozó szabályokat határozza meg.
A 117. §-hoz
A rendelkezés a hivatásos tűzoltóságok feladatait határozza meg.
A hivatásos önkormányzati tűzoltóságok jogutódai – bár azok állami szervezeti keretek között működnek tovább – az önkormányzat által a székhely település továbbra is térítésmentesen veheti igénybe középületek biztonságos üzemeltetését szolgáló egyes feladatok elvégzésére.
A 118. §–119. §-hoz
A rendelkezések az önkéntes tűzoltó egyesületre vonatkozó, eddig külön törvényben megjelenő szabályokat építi be a törvény szövegébe a tűzvédelmi szervezetrendszer egységes, egy helyen történő szabályozása érdekében.
A 120. §-hoz
Az önkéntes tűzoltóság fenntartását jellemzően a székhely település önkormányzata végzi, a működési terület szerinti többi település nem mindegyike járul hozzá a működés finanszírozásához. Ezek a tűzoltóságok elsődlegesen főfoglalkozású tűzoltókkal látják el a tevékenységüket, amely azt eredményezi, hogy állami normatívájuk jelentős részét bérjellegű kifizetésekre fordítják. A beavatkozások műszaki-technikai feltételeinek javítására keveset költenek, ami hosszú távon a beavatkozások minőségét rontja, a beavatkozó képesség csökkenéséhez vezet. A főfoglalkozású tűzoltók alkalmazása az önkéntesség elvét rontja, amely elv ezen tűzoltóságok fő rendező elve kellene, hogy legyen. Problémát okoz még, hogy a hivatásos önkormányzati tűzoltóság tűzoltás vezetésére jogosult tagjának, az önkéntes tűzoltóság önálló működési területén bekövetkezett tűz- vagy káreset helyszínén, a tűzoltás vezetésének átvételére nincsen jogosultsága, holott magasabb szintű képzettsége és nagyobb szakmai tapasztalata alapján hatékonyabban és eredményesebben irányítaná a káresemény felszámolását. A fent említettek és a tapasztalatok, felmérések alapján kijelenthető, hogy az önkéntes tűzoltóságok jelentős része nem működik megfelelően. Az ilyen módon működtetett önkéntes tűzoltóság a tűzvédelem szempontjából nem valósította meg a kitűzött célokat.
Az új szabályozás szerint önálló működési területtel nem rendelkeznének – az elnevezésükben önkormányzati tűzoltósággá átkeresztelt – önkéntes tűzoltóságok, így az ország teljes területét lefedő hivatásos tűzoltóság az állami irányításból adódóan egységes elvek mentén tudja majd biztosítani a tűzvédelmet. Az önkormányzati tűzoltóságok természetesen továbbra is végeznének tűzoltási és műszaki mentési feladatokat, de most már nem elsődleges beavatkozóként, hanem a hivatásos tűzoltóságot segítve, az általuk kötött együttműködési megállapodás alapján.
A települési önkormányzat, „önvédelmi” képességének növelése érdekében létesíthet önkormányzati tűzoltóságot az önkéntes tűzoltó egyesülettel együttműködve.
Ezek a tűzoltóságok az úgynevezett „fehér foltok” csökkentését szolgálják.
Az önkormányzati tűzoltóságok a finanszírozásához a hivatásos katasztrófavédelmi szerv költségvetésén keresztül támogatást kapnak.
A 121. §–122. §-hoz
A rendelkezések alapján az önkormányzati és létesítményi tűzoltóságok létrehozása és megszüntetése, csak a működési terület szerinti hivatásos tűzoltóságnak történt előzetes bejelentés alapján történhet.
A létesítés együttműködési megállapodásban kerül rögzítésre.
Ez a § határozza meg a hivatásos tűzoltóságnak az önkormányzati és létesítményi tűzoltóságokkal kapcsolatos ellenőrzési jogosítványait és intézkedési lehetőségeit is.
A 123. §–124. §-hoz
A rendelkezések az önkormányzati és létesítményi tűzoltóknak a tűzoltással, műszaki mentéssel, az ezekre való felkészítés és a rendkívüli készenléti szolgálat időtartamára kiesett jövedelmére, a tűzoltó ellátására vonatkozó szabályokat tartalmazzák, illetve megteremtik a lehetőséget arra, hogy a készenlétet ellátó tűzoltót az önkormányzat rendeletében a helyi adó megfizetése alól részben vagy teljesen mentesítse.
A 125. §-hoz
A korábbi tapasztalatok okán – a jelenlegi gyakorlattól eltérően – az önkéntes és létesítményi tűzoltók egyenruháján található jelzéseknek jelentős mértékben szükséges különböznie a hivatásos állomány által használtaktól. Az önkéntesek egyenruhája nem lehet olyan, hogy alkalmas legyen az állampolgárok megtévesztésére, és nem ösztönözheti őket szereptévesztésre a hivatásos tűzoltókéhoz hasonló ruha viselete. Ugyancsak megtévesztő lehet, ha az önkéntes tűzoltók olyan gépjárművel közlekednek, amely a felületes szemlélő számára azt a benyomást kelti, hogy a hivatásos tűzoltóság kötelékébe tartoznak.
A § az önkormányzati és a létesítményi tűzoltók, valamint az önkéntes tűzoltó egyesületek tagjainak egyenruha viselésére, nyilvántartására, igazolványára vonatkozó alapvető szabályozást tartalmazza, az állami rendvédelmi szervekkel szembeni egyértelmű megkülönböztetés érdekében.
A 126. §-hoz
A rendelkezés a tűzvédelmi szervezetrendszer átalakítása miatti pontosítás.
A 127. §-hoz
A rendelkezés a tűzoltóságok finanszírozásával kapcsolatos egyes alapvető szabályokat tartalmazza. A hivatásos önkormányzatok tűzoltóságok jelenleg – az önkormányzatok normatív finanszírozásán keresztül – költségvetési támogatásban részesülnek, ennek összege a 2011. költségvetési évben 35,1 Mrd forintot tett ki. Az önkormányzatok – a költségvetési rendeleteik tanúsága szerint – a 2011. évben ennél 4,5%-kal, 1,65 Mrd forinttal többletkiadást terveztek a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok fenntartására.
Az önkéntes (köztestületi) tűzoltóságok a tervezet szerint a jövőben önkormányzati tűzoltóságként, önkéntesen végezik a tűzoltási és műszaki mentési feladataikat. Tevékenységükre továbbra is szükség van, hiszen jelenleg a 68 önkéntes tűzoltóság hazánk területének körülbelül 20%-án végez elsődleges tűzoltási, műszaki mentési feladatokat, segítve ezzel az ott élő lakosság védelmét. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni ugyanakkor az önkéntesség megvalósulására, amit az önkormányzatok bevonásával lehet elérni.
A (7) bekezdés az előírt képesítés megszerzése során a tandíjmentességgel kapcsolatos kérdéseket alacsonyabb szintű szabályozásra utalja.
A 128. §-hoz
A tűzvédelmi bírság és a biztosítók 1,5%-os hozzájárulása eddig is jelentősen segítette az ország tűz elleni védelmét ellátó szervezetek technikai fejlesztését, laktanyák felújítását és építését a kiképzés és fejlesztés lehetőségét, valamint a Monitoring és Lakossági Riasztórendszer fejlesztését és üzemeltetését. A § pontosító jellegű módosítást tartalmaz, kimondja, hogy csak azokból a biztosítási szerződésekből befolyt díjakat kell figyelembe venni, ahol a kötelezettségvállalás tagállama Magyarország.
A 129. §–130. §-hoz
A rendelkezések a módosításokhoz kapcsolódóan a felhatalmazó rendelkezésekben bekövetkezett változásokat vezetik át a törvényen, illetve megtörténik a feleslegessé vált szabályok deregulációja.
A 131. §–150. §-hoz
A törvényjavaslat elfogadása esetén a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok állami tűzoltósággá alakulnak át és a hivatásos katasztrófavédelmi szerv részeként működnek tovább. A rendelkezések a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvényben átvezetik az ehhez kapcsolódó technikai módosításokat.
A hivatásos önkormányzati tűzoltóságok hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyát – a szerv megjelölésén kívül – a változások nem érintik, az átmeneti rendelkezések között szerepel, hogy a hivatásos tűzoltóság a hivatásos önkormányzati tűzoltóság általános jogutódja.
A 151. §-hoz
A tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló törvény módosításával a Magyar Mérnöki Kamarán belül a tűzvédelmi szakterület is önálló szakmai tagozatot kap.
A 152. §-hoz
Az emberi élet és anyagi javak védelme érdekében, a veszélyhelyzeti reagálás és annak tervezése idején szükséges a digitális földmérési és térképészeti állami alapadatok biztosítása a hivatásos katasztrófavédelmi szervek részére.
A 153. §-hoz
A veszélyelhárítási tervezés, illetve a veszélyhelyzeti beavatkozás során szükséges, hogy a hivatásos katasztrófavédelmi szervek az adott ingatlan egyedi adataival rendelkezzenek. E szakasz adja meg a hozzáféréshez szükséges felhatalmazást.
A 154. §-hoz
A katasztrófa-egészségügyi ellátás jogszabályi hátterét alapvetően két jogszabály adja, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.), valamint a katasztrófa-egészségügyi ellátásról szóló 158/1999. (XI. 19.) Korm. rendelet. A hivatkozott jogszabályok a katasztrófavédelmi tárgyú jogszabályokban nevesített fogalmaktól eltérő definíciókat adnak és használnak a katasztrófa fogalmával kapcsolatban, ezért szükséges a jelenlegi – a katasztrófavédelmi jogszabályokban és az Eütv.-ben használt – terminológiák harmonizálása. Ilyen módon a két jogszabály nyelvezetének összhangja biztosított.
A 155. §-hoz
A hatályos rendelkezések szerint vannak olyan ügyek, ahol a nyomozást kizárólag az ügyészség végezheti. Ezt egyrészt az elkövetett bűncselekmény jellege, az elkövetéssel gyanúsítható terhelt személye, illetve a sértett személye indokolja. Az ügyészség kizárólagos nyomozási hatáskörébe tartozó bűncselekmények körét a büntetőeljárásról szóló törvény módosításával kiegészíti a törvény a katasztrófavédelem hivatásos állományú tagja által elkövetett, nem katonai büntetőeljárásra tartozó bűncselekményekkel. A kizárólagos ügyészségi nyomozási hatáskör indokai a rendelkezés hatálya alá vont személyekre nézve ugyanúgy fennállnak, mint a hatályos szabályozásban felsoroltakra nézve, ezért a törvény egységessé és következetessé teszi a vonatkozó jogi szabályozást.
A 156. §-hoz
A módosítás a közterület-felügyelet katasztrófavédelemmel történő együttműködését rögzíti.
A 157. §-hoz
A szabálysértési törvény jelenleg is tartalmazza, hogy helyszíni bírság kiszabására a hivatásos tűzoltóság jogosult. A szabálysértési eljárás lefolytatását azonban tűzvédelmi szabálysértés esetén a jegyző hatáskörébe utalja a törvény. Ezen eljárások a legtöbb esetben egyszerű figyelmeztetéssel végződnek, mivel a jegyzők részben nincsenek tisztában a cselekmény súlyával, másrészt a súlyosabb jogkövetkezmények mellőzése csökkenti az esetleges jogorvoslati eljárások valószínűségét. A hivatásos tűzoltóság szabálysértési hatóságként a megfelelő szakmai ismeretek birtokában jóval hatékonyabban tudná érvényesíteni ezen jogi eszközben rejlő lehetőségeket.
A tűzoltóság részére a közvetlen tűz- és robbanásveszély észlelésének kivételével jelenleg nem áll rendelkezésére olyan hatósági eszköz, amellyel jelentős késedelem nélkül fel tudná számolni a fennálló veszélyhelyzetet.
A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 35. §-a értelmében a szabálysértési hatóság jogszabályban hatáskörébe utalt szabálysértési ügyekben járhat el. Ezért a tervezet lehetővé teszi például, hogy a tűzvédelmi hatóság egy adott helyiségben a tűzvédelemi szabályok betartását ellenőrizhesse, és amennyiben jogsértést észlel az üzemeltetést a tűzvédelmi követelmények érvényesítéséig megtilthassa.
A 158. §-hoz
A módosítás lehetővé teszi, hogy a hivatásos katasztrófavédelmi szervek, illetve a védelmi igazgatási feladatokat ellátó személyek a járműnyilvántartásból adatokat igényelhessenek.
A 159. §-hoz
A rendelkezés technikai módosítást tartalmaz, a jelen törvényjavaslattal hatályon kívül helyezésre kerülő 1999. évi LXXIV. törvényre vonatkozó merev hivatkozást korrigálja.
A 160. §–163. §-hoz
A vízi úton közlekedtetett veszélyes anyagok (áruk) szállításának ellenőrzéséért a hajózási hatóság a felelős. A katasztrófavédelmi szerveknél a veszélyes anyagokkal és azok szállításával, illetve a lefolytatott hatósági eljárásokkal kapcsolatosan felhalmozódott tapasztalatok alapján, valamint a veszélyes anyagok (áruk) szállításának egységes szemléletmód szerinti kontrollálása, szükségessé teszi, hogy e szállítások ellenőrzésében a katasztrófavédelmi hatóság részt vegyen.
A veszélyes anyagok (áruk) tekintetében a katasztrófavédelmi hatóság rendelkezik a legtöbb és legalaposabb információval, valamint a veszélyes anyagokkal kapcsolatos balesetek elleni védekezésért is, a katasztrófavédelmi hatóság rendelkezik feladatkörrel és hatáskörrel, valamint a védekezéshez szükséges eszközrendszerrel.
A fentieken kívül, a katasztrófavédelmi hatóság rendelkezik feladatkörrel és hatáskörrel a lakosság, a természetes és épített környezet magas szintű védelmének biztosítása területén, miután a veszélyes áruk vízi szállítási útvonala sok esetben lakott területen vezet keresztül, melynek során a lakosság a szállított veszélyes áru tulajdonságaiból adódóan fokozott veszélyeknek vannak kitéve. Ezen túlmenően a szállítás – jellegéből adódóan – alapvetően a természetes (vízi) környezet igénybevételével történik. Ennek megfelelően indokolt, hogy a veszélyes anyagok „életútját” ne csak a keletkezés, vagy a felhasználás helyén ellenőrizhessék, hanem a kettő közötti szállítás során is, függetlenül attól, hogy milyen szállítási módot választottak a veszélyes anyagok (áruk) szállítására.
Tekintettel arra, hogy egy esetleges baleset, rendkívüli esemény a vízi környezet azonnali szennyeződését okozza, ezért javasolt kiegészíteni a vízi közlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvényt olyan módon, mely megteremti a katasztrófavédelem ezzel kapcsolatos ellenőrzési lehetőségét is.
A 164. §-hoz
A törvényjavaslat az elektronikus hírközlésről szóló törvény módosításával egyértelművé teszi, hogy különleges jogrend idején a lakosság riasztása rendszerének biztosítása az állam feladata.
A 165. §-hoz
A rendelkezés technikai módosítást tartalmaz, a jelen törvényjavaslattal hatályon kívül helyezésre kerülő 1999. évi LXXIV. törvényre vonatkozó merev hivatkozást korrigálja.
A 166. §–167. §-hoz
A vasúti közlekedésről szóló CLXXXIII. törvény hatályos szövege alapján a vasúton közlekedtetett veszélyes anyagok (áruk) szállításának ellenőrzéséért a vasúti közlekedési hatóság (Nemzeti Közlekedési Hatóság) a felelős. A katasztrófavédelmi szerveknél felhalmozódott tapasztalatok, valamint a veszélyes anyagok (áruk) szállításának egységes szemléletmód szerinti kontrollálása szükségessé teszi, hogy e szállítások ellenőrzésében a katasztrófavédelmi hatóság önállóan is részt vegyen.
A veszélyes anyagok (áruk) tekintetében a katasztrófavédelmi hatóság rendelkezik a legtöbb és legalaposabb információval, valamint a veszélyes anyagokkal kapcsolatos balesetek elleni védekezésért is, a katasztrófavédelmi hatóság rendelkezik feladatkörrel és hatáskörrel, valamint a védekezéshez szükséges eszközrendszerrel.
A fentieken kívül, a katasztrófavédelmi hatóság rendelkezik feladatkörrel és hatáskörrel a lakosság magas szintű védelmének biztosítása területén, miután a veszélyes áruk vasúti szállítási útvonala sok esetben lakott területen vezet keresztül, melynek során a lakosság a szállított veszélyes áru tulajdonságaiból adódóan fokozott veszélyeknek vannak kitéve. Ennek megfelelően indokolt, hogy a veszélyes anyagok „életútját” ne csak a keletkezés, vagy a felhasználás helyén ellenőrizhessék, hanem a kettő közötti szállítás során is, függetlenül attól, hogy milyen szállítási módot választottak a veszélyes anyagok (áruk) szállítására. Erre tekintettel javasolt kiegészíteni a vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvényt olyan módon, mely megteremti a katasztrófavédelem ezzel kapcsolatos ellenőrzési lehetőségét is.
A 168. §-hoz
A polgárőrségről szóló törvény módosításával a tervezet együttműködési kötelezettséget ír elő a polgárőrség részére a hivatásos katasztrófavédelmi szervvel.
A 169. §–170. §-hoz
A törvényi módosítások a villamos-energetikai és a földgázrendszer kapcsán a kritikus infrastruktúrákkal kapcsolatos feladatokról szóló kormányrendelet megalkotásával kapcsolatos felhatalmazó rendelkezéseket tartalmazzák az ágazati tárca számára.
A 171. §-hoz
A törvényjavaslat alapján a hivatásos katasztrófavédelmi szerv, mint rendvédelmi szerv jogállásának megváltozása miatti terminológiai pontosítás.
A 172. §-hoz
A Ksztv. módosításával a tervezet egyértelművé teszi, hogy rendvédelmi szervnek a továbbiakban a hivatásos katasztrófavédelmi szerv tekintendő.
A 173. §-hoz
A törvénybe integrált szabályozásokat tartalmazó jogszabályok hatályon kívül helyezése indokolt.
_