130/B/2011. AB határozat
130/B/2011. AB határozat*
2011.02.28.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság az Érd Megyei Jogú Város Közgyűlésének a helyi adókról szóló 44/2010. (XI. 26.) ÖK. számú rendelete 7. és 16. §-ai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az Alkotmánybírósághoz indítvány érkezett Érd Megyei Jogú Város Közgyűlésének a helyi adókról szóló 44/2010. (XI. 26.) ÖK. számú rendeletének (a továbbiakban: Ör.) az építmény- és a telekadóra vonatkozó I. és II. fejezeteivel – ezen belül konkrétan az említett adók mértékét meghatározó 7. és a 16. §-aival – kapcsolatban. Az indítványozók azt kifogásolják, hogy az Ör. az éves adó m˛-enként fizetendő mértékén túl nem tartalmazza a fizetendő adó felső határát, annak ellenére, hogy a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.) 26. §-a ezt 12 000 Ft-ban határozza meg. Az Ör. tehát magasabb szintű jogszabályba ütköző szabályozást tartalmaz – érvelnek –, ami sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:
„44/A. § (2) A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes más jogszabállyal.”
2. A Hatv. érintett rendelkezése:
3. Az Ör. támadott rendelkezései:
„7. § Az adó évi mértéke lakás céljára szolgáló építmények esetében 400 Ft/m2, nem lakás céljára szolgáló építmények esetében 800 Ft/m2.”
„16. § Az adó évi mértéke 50 Ft/m2.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy pontosan mire irányul az indítvány.
Bár a kérelmezők az Ör. teljes I. és II. fejezetét támadták, érdemi indítványt és indokolást kizárólag a 7. és a 16. §-okkal kapcsolatban terjesztettek elő, ezért az Alkotmánybíróság a továbbiakban csak e rendelkezések alkotmányosságát vizsgálta.
2. Az támadott Ör. előírásokkal kapcsolatban először arra kell utalni, hogy a helyi önkormányzat – amely helyi közügyekben demokratikus módon, széles körű nyilvánosságot teremtve kifejezi és megvalósítja a helyi közakaratot – egyik alkotmányos alapjoga a törvény keretei között érvényesülő adóztatási jog [Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pont]. Az önkormányzatok a Hatv. keretei között szabadon dönthetnek arról, hogy vezetnek-e be helyi adót, s ha igen, akkor a helyi adók melyikét vezetik be, továbbá meghatározhatják az adó mértékét és bevezetésének időpontját, a szabályozást pedig később – a helyi tapasztalatok függvényében – bármikor módosíthatják is.
A Hatv. mind az építményadó, mind a telekadó esetében alternatív módon határozza meg az adó alapját, illetőleg mértékét: választási lehetőséget ad a helyi önkormányzatnak a tekintetben, hogy az építmény, illetőleg telek alapterülete alapján tételes adóként vagy az ingatlan korrigált forgalmi értéke alapján, annak bizonyos %-ában határozza meg az építmény-, illetőleg telekadó mértékét (Hatv. 15–16. § és 21–22. §).
Alapterület alapján számított adó esetében az építményadó évi mértékének felső határa a Hatv. 16. § a) pontja értelmében 1100 Ft/m2, telekadó esetében pedig a Hatv. 22. § a) pontja szerint 200 Ft/m2. Emellett azonban a Hatv.-nek az általános rendelkezések között található 6. § c) pontja azt is lehetővé teszi, hogy az önkormányzat az említett mértéktől az infláció követésével eltérjen. A tételes módon meghatározott építmény- és telekadónak a Hatv. 16. § a) pontja és 22. § a) pontja szerinti mértéke tehát – a Hatv. 6. § c) pontja által lehetővé tett indexálás folytán – nem azonos az önkormányzatok által szabályozható adómaximummal. Az idézett rendelkezések alapján (a tételes adó felső határára vonatkozó előírások és az indexálás lehetősége) az építményadó mértékének megállapításánál figyelembe vehető adómaximum 2011. január 1. napjától 1580 Ft/m2, telekadó esetében pedig 287 Ft/m2. A Hatv. az adó mértékére vonatkozó egyéb korlátot nem tartalmaz.
Az Alkotmánybíróság rámutat: tévednek az indítványozók abban a tekintetben, hogy az építmény- és a telekadó maximumát a Hatv. 26. §-a határozná meg. Ez a rendelkezés nem áll összefüggésben sem az építmény-, sem pedig a telekadó mértékével. Az építmény-, illetve a telekadó a vagyoni típusú adók csoportjába tartozik, melyek szabályait – a Hatv. általános rendelkezésein (I. fejezet, 1–10. §) túl – a Hatv. II. fejezete (11–22. §) tartalmazza. A Hatv. 26. §-a ugyanakkor a törvény III. fejezetében található, és egy másik adófajta, jelesül a kommunális adó mértékének felső határát szabályozza, s pusztán azért hivatkozik az adótárgy tekintetében a Hatv. 11. és 17. §-aira, mert a kommunális adónak szintén az építmény és a telek (illetve ezen túlmenően még a lakásbérleti jog) a tárgya. Ez az utaló szabály azonban nem jelenti azt, hogy az építmény- és a telekadó maximuma is adótárgyanként 12 000 Ft lenne.
Mivel mindezek alapján megállapítható volt, hogy az Ör. 7. és 16. §-a nem tartalmaz a Hatv. 26. §-ába ütköző szabályt, az Alkotmánybíróság az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésére alapított indítványt elutasította.
Budapest, 2011. február 28.
|
|
Dr. Bihari Mihály s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||
|
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||
|
|
||||
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||||
|
alkotmánybíró |
||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás