PÜ BH 2011/134
PÜ BH 2011/134
2011.05.01.
A biztosítási szerződésnek a díj nem fizetése miatti megszűnése nem állapítható meg, ha a biztosító a késedelmes díjfizetés, és a biztosítási eseményről történt tudomásszerzése ellenére a szerződéses jogviszonyt fenntartotta, a károsultnak kifizetést teljesített [Ptk. 543. § (1) bek., 567. § (1) bek. és 207. § (1) bek., 190/2004. (VI. 8.) Korm. r. 1. sz. melléklet 3. § (4) bek., 14. § (2) bek.].
A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, amely a felperes keresetét elutasította és az alperes viszontkeresetének helytadva megállapította, hogy a felek között 41332245 kötvényszámú kötelező gépjármű felelősségbiztosítási szerződés 2006. augusztus 5-én érvényben és hatályban volt. A jogerős ítéleti tényállás szerint a peres felek 2005. november 19-én határozatlan idejű kötelező gépjármű felelősségbiztosítási szerződést kötöttek az alperes személygépkocsijára. A biztosítási díjat az alperesnek negyedévente postai átutalással kellett teljesítenie. A befizetéshez szükséges készpénz átutalási megbízást (csekket) a felperes sima postai küldeményként küldte meg az alperes részére. Az alperes a 2006. év második negyedévére szóló díjat az április 1-jei esedékességhez képest késedelmesen május 18-án fizette meg. A 2006. július 1-jén esedékes díj befizetése is 30 napot meghaladó késedelemmel történt. Az alperes házastársa az általa vezetett gépjárművel 2006. augusztus 5-én közúti balesetet okozott. A káreseményt, a balesetet szenvedett gépjármű tulajdonosa jelentette be a felperesnek, aki 2006. augusztus 30-án írásban felhívta az alperest – a szükséges nyomtatványokat is mellékelve – a kár bejelentésére. Majd megküldte részére a 2006. negyedik negyedéves, október 1-jén esedékes biztosítási díj befizetéséhez szükséges csekket. A díjhátralék 30 napon túli fennállásáról 2006. december 9-i majd 2007. január 7-i levelében értesítette az alperest, amelynek rendezéséhez újabb csekket mellékelt. A felperes a balesetben károsultak részére 2006. október 12-től kezdődően több részletben több millió forintot fizetett ki.
A felperes 2007. január 31-én kiállított kártörténeti igazolása szerint a biztosítási díj 2006. szeptember 30-ig rendezett volt és a szerződés 2006. október 30-án szűnt meg díj nemfizetés miatt. Ugyanezen a napon kelt díjelszámolási értesítés szerint a kötelező felelősségbiztosítás díjrészletekkel fedezett időszakát 2006. október 31. – 2007. január 1-jéig terjedően jelölte meg. A felperes 2007. február 21-i levelében tájékoztatta a MABISZ-t, hogy a károkozó gépjármű felelősségbiztosítása 2006. május 1-jén megszűnt, ezért az a baleset időpontjában már nem volt biztosítási kockázatban. A felperes az alperest csak 2007 februárjában értesítette arról, hogy a biztosítási szerződés – szerinte – 2006. május 1-jén megszűnt.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét, amely arra irányult, hogy a bíróság állapítsa meg a felelősségbiztosítási szerződés 2006. május 1-jével történt megszűnését, alaptalannak találta. Lényegében az általa felhívott BDT 2008/1785. számon közzétett eseti döntésben kifejtett jogi álláspontot fogadta el, de azt is megállapította, hogy a felperes késedelmesen küldte meg az alperes részére a második negyedéves biztosítási díj befizetéséhez szükséges csekket, mely mulasztás az alperes egyidejű késedelmét kizárta.
A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság mellőzte az elsőfokú ítélet indokolásából a jogosulti (felperesi) késedelemre vonatkozó ténybeli megállapítást, mert szerinte a bizonyítás anyaga nem igazolta, hogy a felperes késedelmesen küldte meg az alperes részére a biztosítási díj befizetéséhez szüksége csekket. Egyebekben az elsőfokú ítélet jogi indokaival egyetértett.
A jogerős ítélet indokolása szerint a Ptk. 543. §-ának (1) bekezdése nem zárja ki, a Ptk. 567. §-ának (1) bekezdése pedig törvényes lehetőséget biztosít arra, hogy a felek eltérjenek a díj nemfizetés törvényi jogkövetkezményétől. A másodfokú bíróság részletesen megindokolta, hogy melyek voltak azok – a tényállásban írt – tények és körülmények, amelyekből arra kellett következtetni, hogy a felek így a felperes sem tekintették megszűntnek a biztosítási szerződést. Az említett körülmények közül kiemelte, hogy a felperes jogszabályi kötelezettsége ellenére sem értesítette 15 nap alatt, a szerződés megszűnéséről az alperest, illetve haladéktalanul a Belügyminisztérium Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó- és Választási Hivatalát (továbbiakban: BM hivatal). A későbbiekben pedig az erről szóló értesítésben a szerződés megszűnését 2006. október 31-ben jelölte meg és ezzel összhangban állította ki a kártörténeti igazolást is. Elmulasztotta az üzembentartó értesítését is és az alperes felé folyamatosan díjesedékességi értesítőket küldött. Ezért az elsőfokú bíróság megalapozottan állapította meg, hogy a baleset időpontjában a felek biztosítási szerződése érvényes és hatályos volt.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú ítélet megváltoztatásával annak megállapítását kérte, hogy az alperessel kötött kötelező felelősségbiztosítási szerződés 2006. május 1-jén díj nemfizetés okából megszűnt, az alperes a baleset idején nem rendelkezett kötelező felelősségbiztosítással.
A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint az eljárt bíróságok a bizonyítékok mérlegelésénél megsértették a Pp. 206. §-ának (1) bekezdését, ezért a megállapított tényállás helytelen és az arra alapított jogi következtetés sem helytálló. A Ptk. 543. § (1) bekezdésének és a 190/2004. (VI. 8.) Kormányrendelet 1. számú melléklet 3. § (4) bekezdésének a megsértését azzal indokolta, hogy a díjfizetés elmulasztásával a biztosítási szerződés a törvény erejénél fogva szűnt meg. Az alperes megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy azért nem tudott eleget tenni a díjfizetési kötelezettségnek, mert a bíróság nem küldött részére csekket. Az eljárt bíróságok nem értékelték az alperes terhére a jogszabályban foglalt díjfizetési kötelezettségének elmulasztását. A BM nyilvántartó késedelmes értesítése vagy ennek elmulasztása nem rontja le a Ptk. 543. § (1) bekezdésében, illetve a Kormányrendelet 3. § (4) bekezdésében írt – a biztosítási díj nemfizetéséhez kapcsolódó – jogkövetkezményt. A szerződés megszűnése nem köthető egy közjogi kötelezettség teljesítéséhez. A szerződésnek a számítógépes nyilvántartásból való törlése adminisztratív hiba folytán késedelmesen történt, ezért fordult elő, hogy az alperest, illetve a BM nyilvántartót késedelmesen értesítette a felperes illetve, hogy további díj esedékességi értesítőket küldött az alperesnek. Ez a körülmény azonban a szerződés megszűnésén nem változtat. A Legfelsőbb Bíróság a Pfv. VIII. 21.303/2007/5. számú ítéletében is kiemelte, miszerint az a magatartás, amely az alperesben a szerződés fennállásának a látszatát keltette, nem alapozza meg az alperes mentesülését. Hivatkozott még arra is, hogy az első- és másodfokú eljárásban tett valamennyi érdemi nyilatkozatát fenntartja.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő. A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül. A másodfokú bíróság mellőzte az elsőfokú ítélet indokolásából azt a megállapítást, hogy a felperes késedelmesen küldte meg az alperesnek a 2006. második negyedéves biztosítási díj befizetéséhez szükséges csekket. Ilyen körülmények között nincsen már jogi jelentősége annak, hogy az alperes védekezése e vonatkozásban alaptalan volt-e.
A felülvizsgálat tárgya a jogerős ítélet. A Pp. 272. §-ának (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni a jogszabálysértést, a Legfelsőbb Bíróság ebben a körben vizsgálhatja, hogy a jogerős ítélet törvénysértő-e. Ezért nem vizsgálta és nem értékelte, hogy a jogerős ítélet meghozatala előtt a felperes érdemi nyilatkozataiban milyen jogi álláspontot foglalt el.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróságnak azt a jogi álláspontját, hogy a peres felek a Ptk. 543. §-ának (1) bekezdésétől egyező akarattal tértek el, a Ptk. 567. §-ának (1) bekezdése értelmében nyújtott lehetőség alapján tévesnek és törvénysértőnek ítélte.
A Ptk. 543. §-ának (1) bekezdése értelmében a biztosított késedelme azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy a biztosítási szerződés az esedékességtől számított 30 nap elteltével megszűnik. Nincsen azonban jogi akadálya annak – a Ptk. 567. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel –, hogy a felek az alperes késedelme, szerződésszegése ellenére közös megegyezéssel a törvényi jogkövetkezményt mellőzzék, a szerződéses jogviszonyt fenntartsák és magukat továbbra is kötelemben állónak tekintsék. A Ptk. 543. §-ához ugyanis csak részleges kógencia fűződik, attól a felek a biztosított javára közös megegyezéssel eltérhetnek. Azt kellett tehát vizsgálni, hogy a felperes kifejezésre juttatott-e olyan szerződési akaratot – akár ráutaló magatartás formájában is, – amelyet a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel az alperesnek is úgy kellett értenie, hogy az a szerződés fenntartásának a szándékát fejezi ki. Ebbe a körbe tartozó tényállás megállapításánál a másodfokú bíróság nem sértette meg a Pp. 206. §-ának (1) bekezdését, mert a bizonyítékokat okszerűen és azok tartalmával egyezően értékelte. A másodfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemben írtakkal ellentétben a szerződés megszűnését nem kötötte az alperes „közjogi kötelezettségének” a BM hivatala és az alperes értesítésének teljesítéséhez. A másodfokú bíróság ennek elmulasztását a szerződési nyilatkozat értelmezése körében mint az eset egyik körülményét vette figyelembe.
Nem vitatott tényállási elem, hogy az alperes az esedékességtől számított 30 napon túl fizette meg a 2006. második negyedévi biztosítási díjat, nyilvánvalóan a szerződés fenntartásának szándékával. Az alperes egyoldalú ráutaló magatartása azonban a szerződés megszűnését nem befolyásolná, még önmagában az a körülmény sem, hogy a felperes a hozzá megérkezett díjat nem fizette vissza. A felperesnek az a magatartása azonban már jogi jelentőséggel bír, miszerint annak ismeretében, hogy az alperes a díjat késedelmesen fizette meg a harmadik negyedévi biztosítási díj esedékességéről értesítette az alperest és kérte e díj befizetését a mellékelt bizonylat útján. Alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy ez az okirat nem jelent fizetési felszólítást, ugyanis ez a díj számlázásával egyenértékű, mert az értesítés számlát helyettesítő számviteli bizonylat, tehát a felperes olyan díj megfizetését igényelte, amelyre ha a saját jogi álláspontjához következetes, már nem lett volna jogcíme. A felperes adminisztratív hibára való hivatkozása alaptalan, annak mibenlétét az elsőfokú eljárás 5. sorszámú jegyzőkönyve szerint, bírói kérdésre sem tudta megjelölni. A felperes a per anyagából kitűnően az alperes befizetéseiről nyilvántartást vezetett, az esedékes és a beérkezett díjakról számlakivonatot küldött az alperesnek, tehát pontosan tudta, hogy a díjak mikor érkeztek be. Felhívására az alperes a harmadik negyedévi díjat is megfizette, a késedelmes teljesítés jogi relevanciával nem bírt, mert erre a felperes jogot nem alapított.
A felperes szerződésfenntartó akaratára későbbi magatartásából is következtetni lehet. A 2006. december 9-i, és 2007. január 7-i díjhátralék kimutatások szerint a negyedik negyedévben is kiszámlázta a biztosítási díjat és mindkét levelében annak feltüntetésével, hogy a díjhátralék több mint 30 napja fennáll postai utalványt mellékelt a díj megfizetéséhez. A káresemény bejelentésekor a felperesnek meg kellett vizsgálnia a szerződés fennállását és biztosítási díjjal való fedezettségét. Amikor a felperes a károsult révén értesült a káreseményről, az alperest, mint biztosítottat hívta fel 2006 augusztusában arra, hogy a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően járjon el és a károsultnak 2006. október 12-tól kezdődően több mint 7 000 000 forintot utalt át. A MABISZ-t 2007. február 21-i iratában tájékoztatta arról, hogy az alperes felelősségbiztosítása 2006. május 1-jén megszűnt. A kártörténeti igazolásában a szerződés megszűnését 2006. október 30-ában jelölte meg azzal, hogy a díjfizetés 2006. szeptember 30-ig rendezett, és ilyen tartalommal értesítette a BM hivatalt is. A felperes nem tudott elfogadható magyarázatot adni arra, hogy biztosítási szerződés hiányában miért teljesített a károsultnak. Erre ugyanis a 190/2004. (VI. 8.) Kormányrendelet 14. §-nak (2) bekezdése értelmében csak a MABISZ megbízása alapján lett volna köteles.
A felperes a szerződés fenntartására irányuló, a 2006. második negyedévi díjfizetéssel kapcsolatos szerződésszegés jogkövetkezményeit mellőző, az alperes felé is kinyilvánított akaratára a fenti körülményekből az eljárt bíróságok okszerűen következtettek. Ezt a szerződési akaratot erősíti meg az is, hogy a felperes pontosan ismerve az alperes késedelmét és annak jogi hatását, törvényi kötelezettsége [2003. LX. törvény perbeli időben hatályos 107. §-ának (3) bekezdése] ellenére nem értesítette az alperest a szerződés díj nemfizetés miatti megszűnéséről, hanem további díjfizetésre szólította fel. A 2003. LX. törvény valóban nem szabályozza a peres felek közötti magánjogi jogviszonyt, de ahogy a preambulumából kitűnik többek között a biztosítottak érdekeinek védelme, a biztosítási piac megbízhatósága érdekében is született.
A felperes tehát nemcsak a látszatát keltette annak, hogy a biztosítási szerződés hatályban van, hanem az alperes irányába is kifejezésre juttatott szerződési akarata a jogviszony fenntartására irányult.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 20.888/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás