GÜ BH 2011/138
GÜ BH 2011/138
2011.05.01.
Ha a hitelező villamos energia továbbadására irányuló szerződésből eredő követelésének meg nem fizetésére alapítja az adós fizetőképtelenségét, de a szerződés létrejötte nem bizonyított, a bíróság az eljárást megszünteti [1991. évi XLIX. tv. 27. § (2) bek. a) pont, (6) bek., 2007. évi LXXXVI. tv. 3. §, 66. §].
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
Az adós az üzletház ingatlan-együttest bírósági végrehajtó által tartott árverésen vásárolta meg 2008 októberében. Az árverési értékesítést követően a korábbi tulajdonos a megvásárolt ingatlan bérlőivel kötött szerződéseket felmondta.
Az adós kérte a hitelezőtől, hogy a tulajdonába került ingatlanokhoz biztosítsa a közműellátást, melytől a hitelező nem zárkózott el, 2008. november 15-én kelt levelében közölte a közműszolgáltatás biztosításának feltételeit, majd a felek tárgyalásokat folytattak, de a felszámolási kérelem alapjául szolgáló energiaellátást a hitelező biztosította.
A 2008. december 17-én tartott személyes egyeztetésen az adós ügyvezetője részére a hitelező átadta a 2008/00139 számú számlát, amely 2008. december 19-i esedékességgel tartalmazott 3 672 464 Ft követelést. Ebben a 2008. október 14-31. közötti időszakra, a november havi energia elszámoláson felül 805 920 Ft „december havi lekötési díjat” is érvényesített saját elszámolási rendszerére alapítottan.
A felek között – bár erről tárgyalások folytak – nem született aláírt villamos energia szolgáltatási szerződés.
Az átvett számlát az adós nem egyenlítette ki az esedékességet követő 15 napon belül, ezért a hitelező fizetési felszólítást küldött számára. Ennek 2009. január 7-én törént átvételét követően az adós közölte levelében, hogy miután a felek között nem jött létre szerződés az áramellátás tárgyában, a hitelezőnek a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (2) bekezdés a) pontjára történt hivatkozása alaptalan. Álláspontja szerint a szerződés még ideiglenesen sem jött létre közöttük, mert a hitelező egyoldalúan írt be a szerződésbe olyan adatokat, amelyeket az adós nem tudott elfogadni. Az adós a ténylegesen fogyasztott áramdíj összegét az áramszolgáltató E-ON tarifáival kiszámítva elfogadta, kérte ennek alapján az elszámolást.
A hitelező 2009. január 14-én nyújtotta be felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmét arra hivatkozással, hogy az adós a nem vitatott számlában szereplő összeget nem egyenlítette ki, a követelést csak a fizetési felszólítást követően vitatta.
Az adós az elsőfokú bíróság felszólítására a felszámolási kérelemben foglaltakat vitatta. Kifejtette, hogy a tényleges áramfogyasztási díjakat kifizeti (2009. márciusában 3 M Ft-ot meg is fizetett az általa kiszámított fogyasztott áram után a hitelezőnek), azonban álláspontja szerint a hitelező az áram továbbszámlázásával nem realizálhat hasznot. Ténylegesen a fogyasztott áram díja és a kiszámlázott összeg közötti különbözetet vitatta, mert erre vonatkozóan nem jött létre közöttük megállapodás.
Az elsőfokú bíróság az eljárást soron kívül megszüntette a Cstv. 27. § (6) bekezdése alapján és kötelezte a hitelezőt, hogy 60 000 Ft eljárási költséget az adós részére fizessen meg. A bíróság – megvizsgálva a hitelező által becsatolt szerződéstervezetet – megállapította, hogy a hitelező, mint ellátó kívánta megkötni az energiaszolgáltatási szerződést az adóssal, mint fogyasztóval, amely szerződéses jogviszony nem minősíthető a Ptk. 387. § szerinti közüzemi szerződéses jogviszonynak. A szerződési ajánlat a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény 66. §-án alapuló villamos energia továbbadási jogviszonyként értelmezhető, amely tartalmában a Ptk. 389. §-a szerinti vállalkozási jogviszonyként minősíthető. Mindebből azonban az is következik, hogy a szolgáltatás igénybevétele nem hozza létre a felek között a szerződést, mert a Ptk. 388. § (1) bekezdése a felek között nem alkalmazható.
A Ptk. 205. § szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre, s a szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges.
Vállalkozási szerződésként vizsgálva a felek jogviszonyát a bíróság megállapította, hogy a felek között szerződési ajánlatok megtételével tárgyalások kezdődtek. A díjkikötés tárgyában azonban kölcsönös és egybehangzó akarat kifejezését a hitelező nem bizonyította. A felek ebben a tekintetben megállapodni nem tudtak, így közöttük nem jött létre szerződés – ebből következően pedig a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjának kiinduló feltétele – a szerződésen alapuló követelés léte – hiányzik a fizetésképtelenség megállapításához.
A bíróság utalt arra, hogy önmagában az áramfogyasztás, illetve a számla átvételének ténye nem minősül olyan ráutaló magatartásnak, amely szerint az adós a hitelező által egyoldalúan kialakított elszámolás szerinti fizetési kötelezettséget vállalta volna. Álláspontja szerint az árverésen történt tulajdonszerzést követően az adós a hitelezővel, mint a korábbi, közüzemi jellegű szolgáltatások nyújtójával szemben kiszolgáltatott helyzetbe került.
A hitelező fellebbezése alapján indult eljárásban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta és kötelezte a hitelezőt 30 000 Ft másodfokú eljárási költség adós részére történő megfizetésére. Úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság ténymegállapítása, s az abból levont jogi következtetése is helytálló. A Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerinti feltételek megvalósulásának bizonyítása a hitelezőt terhelte, így ő viseli annak következményeit is, hogy az sikertelen volt. A szolgáltatás nyújtására vonatkozó szerződéstervezetet egyik fél sem írta alá, a díjfizetés mértékét is tartalmazó szóbeli megállapodás sem jött létre a felek között, továbbá nem állapítható meg a szerződés létrejötte ráutaló magatartással sem. Kifejtette, hogy a szerződés ráutaló magatartással történő létrehozása tekintetében a bírói gyakorlat igen szigorú, a ráutaló magatartás csak akkor hoz létre szerződést, ha a felek magatartása megegyezést fejez ki a szerződés lényeges pontjaiban. Jelen ügyben az adós részéről a szolgáltatás igénybevétele csak annak elfogadását juttatta kifejezésre, hogy az igénybe vett szolgáltatásért ellenszolgáltatás jár, azt azonban nem, hogy annak összegét a hitelező jogosult egyoldalúan megállapítani. Megjegyezte, hogy a hitelező által alkalmazott konkrét szolgáltatási díjat a számla átvételével azért sem fogadhatta el az adós, mert a hitelező által igényelt díjazás mértékéről csak a számla átvételével egyidejűleg átvett szerződés-tervezetből értesült.
Mindezek alapján helytállónak találta az elsőfokú bíróságnak azt a jogi következtetését, hogy a felek között nem jött létre szerződés, közöttük elszámolási vita van, s ebből következően a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerinti egyik előfeltétel, a szerződéses kapcsolat hiányzik. Emiatt nincs jelentősége annak, hogy az adós a követelést elkésetten vitatta, és annak sem, hogy a követelés egy részét megfizette.
A jogerős végzés ellen a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte – a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján – a jogerős végzés elsőfokú végzésre is kiterjedő hatályú hatályon kívül helyezését, az adós fizetésképtelenségének megállapítását és felszámolásának elrendelését. Arra hivatkozott, hogy a jogerős végzés sérti a Ptk. 216. § (1) bekezdésében foglaltakat.
Álláspontja szerint téves a jogerős bírósági határozatban foglalt az az érvelés, mely szerint a felek között nem jött létre az áramszolgáltatással kapcsolatban szerződéses jogviszony. Megismételte az elsőfokú eljárásban már kifejtett álláspontját, s hivatkozott arra, hogy az adós mással is köthetett volna az áramszolgáltatásra vonatkozó szerződést, nem volt kiszolgáltatott helyzetben, ennek ellenére tőle vette igénybe a villamosenergia szolgáltatást. Az áramfogyasztás ténye és a számlák befogadása – véleménye szerint – olyan ráutaló magatartás, amelynek alapján a szerződéses kapcsolat létrejötte megállapítható.
Nem tényszerű az a jogerős végzésben foglalt megállapítás, hogy csak a szerződés és a számla átvételekor értesült az adós a hitelező által igényelt díjazás mértékéről, mert azt már a 2008. december 11-én megküldött elektronikus levél és mellékletei tartalmazták. Az adós azonban ennek a levélnek az átvételét követően nem kifogásolta a megismert szerződési feltételeket és díjszabást, sőt maga kérte a számla megküldését.
Miután álláspontja szerint közöttük létrejött a szerződés, ebből következően a Cstv. 27. § (3) bekezdése szerint kellett volna a bíróságoknak megítélni az adós tevékenységét, a tartozás vitatásának időpontját, s az adós fizetésképtelenségét meg kellett volna állapítani.
Álláspontja szerint tehát közöttük a szerződés létrejött, s az adós vitatása elkésett.
Az adós felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasítását a Pp. 273. § (1) bekezdése alapján, mert álláspontja szerint az nem felel meg a Pp. 272. § (2) bekezdésében előírtaknak. A hitelező ugyanis nem jelölte meg azt a jogszabálysértést, amire a felülvizsgálati kérelmét alapítja. A felülvizsgálati kérelem a jogerős végzés felülmérlegelésére irányul, erre pedig a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség.
Érdemben kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.
A Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasításának nincs helye, mert a hitelező megjelölte azt a jogszabálysértést, amelyre a felülvizsgálati kérelmét alapította [Ptk. 216. § (1) bekezdésében foglaltak megsértése].
Erre tekintettel a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján. Az eljárásban vizsgálandó jogkérdés: létrejött-e a felek között a szerződés azzal, hogy a hitelező biztosította, az adós pedig elfogadta a hitelező által nyújtott energiaszolgáltatást, miközben a felek között a szolgáltatásért érvényesíthető ellenszolgáltatás mértékében nem született megállapodás.
Az elsőfokú bíróság által is hivatkozott, a villamos-energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény ismeri annak a lehetőségét, hogy a felhasználó az általa megvásárolt villamos-energiát egy felhasználási helyen belül, mért magánvezetéken keresztül, ellenérték fejében továbbítsa a vételezők részére. (3. § 17. és 61. pontok). A 66. § a felhasználó és a vételező jogairól és kötelezettségeiről tartalmaz rendelkezést. A törvény indokolása szerint e szabályok lényege, hogy a villamos energia továbbadója a villamos energiát saját maga felhasználóként vásárolja meg. A saját tulajdonában lévő mért magánvezeték hálózaton keresztül ennek egy részét más felhasználó részére úgy értékesíti, hogy kereskedelmi értelemben vett hasznot nem szerez. A saját tulajdonában lévő hálózat használatáért, illetve a hálózati veszteség pótlásához szükséges villamos energia beszerzési költségéért arányosan díjat számíthat fel.
A fentieket is figyelembe véve, ha az lenne megállapítható, hogy a felek között a szerződés létrejött, a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az adásvétellel vegyes vállalkozási szerződésnek minősülne. Ugyanakkor azonban mind az adásvételi, mind a vállalkozási szerződés létrejöttének alapvető feltétele, hogy az adásvételnél a vételárban, vállalkozás esetén pedig a vállalkozói díjban a felek között létrejöjjön a megállapodás [Ptk. 205. § (2) bekezdés].
A felülvizsgálati bíróság egyetért a jogerős másodfokú végzésben kifejtett azzal az állásponttal, mely szerint a felek között nem jött létre ráutaló magatartással szerződés. Az adós részéről a szolgáltatás igénybevétele, illetve a számla átvétele csak annak elfogadását juttatta kifejezésre, hogy a szolgáltatásért ellenszolgáltatás jár, de nem jelentette annak elfogadását, hogy az ellenszolgáltatás összegét a hitelező egyoldalúan jogosult megállapítani.
A másodfokú bíróság utalt arra is, amiatt sem állapítható meg, hogy az adós elfogadta a konkrét szolgáltatási díjat, mert a hitelező által igényelt díjazás mértékéről csak a számla átvételével egyidejűleg átvett szerződés-tervezetből értesült. A hitelező felülvizsgálati kérelmében ezt a megállapítást kifogásolta, s becsatolta a hitelező által az adósnak 2008. december 11-én megküldött elszámolást, mely tartalmazza a „teljesítménydíj” megjelölést, ami megfelel a 2008. december 16-án kelt számlán szereplő „lekötési díjnak”, amit az adós kifogásolt. A Pp. 275. § (1) bekezdése alapján azonban a felülvizsgálati eljárásban új bizonyíték nem vehető figyelembe, a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján dönt, ezért a felülvizsgálati kérelemhez csatolt irat nem értékelhető.
Nem jogszabálysértő tehát a jogerős végzés azért, mert az elsőfokú bíróság eljárást megszüntető végzését helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy nem jött létre a felek között a szerződés az egyik lényeges kérdésben – az ellenszolgáltatásban – történő megállapodás hiánya miatt. Erre tekintettel a szerződés alapján fennálló követelésére hivatkozással a hitelező megalapozatlanul kezdeményezte a felszámolási eljárást az adóssal szemben, mert nem valósult meg a fizetésképtelenség megállapításának a Cstv. 27. § (2) bekezdése a) pontjában megkövetelt az a feltétele, hogy a hitelező követelése szerződésen alapuljon. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hitelező az adóssal szembeni elszámolási igényét ne érvényesíthesse az általános hatáskörű bíróság előtt – mint ahogyan erre az elsőfokú bíróság is felhívta a hitelező figyelmét.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős másodfokú végzés nem sért jogszabályt, ezért a jogerős végzést hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.294/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás