139/2011. (XII. 2.) AB határozat
139/2011. (XII. 2.) AB határozat1
2011.12.02.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet törvényellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Balatonszepezd Község Önkormányzata Képviselő-testületének a háztartási hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatásról szóló 14/2010. (XII. 20.) számú önkormányzati rendelet 4. § (2) bekezdésének negyedik mondata: „Az egységcsomag árán felül a 2. mellékletben szereplő szemétszállítási díjat is meg kell fizetni.” törvénysértő, ezért azt megsemmisíti.
A megsemmisítést követően a rendelet 4. § (2) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban:
„4. § (2) A nyaraló, üdülő ingatlan esetén a szabvány hulladéktárolót, zsák egységcsomag megvásárlásával ki lehet váltani. Az egységcsomag a szerződésben rögzített tárolóedény méretének megfelelő és a szállítási alkalmakkal megegyező darabszámú, a Szolgáltató emblémájával ellátott zsákot tartalmaz. Az egységcsomag ára 26 szállítási alkalom figyelembevételével bruttó 1560 Ft, mely a csomag vásárlásakor fizetendő. A zsák egységcsomag beszerezhető a Szolgáltató székhelyén (Balatonfüred, Fürdő u. 20.)”
A megsemmisített rendelkezés e határozat Magyar Közlönyben történő közzétételét követő napon veszti hatályát.
2. Az Alkotmánybíróság Balatonszepezd Község Önkormányzata Képviselő-testületének a háztartási hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatásról szóló 14/2010. (XII. 20.) számú önkormányzati rendelet 4. § (1)–(2) bekezdése, 6. § (1), (4) és (6) bekezdése, valamint 2. melléklete, illetve a rendelet egésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Indokolás
I.
Az indítványozó Balatonszepezd Község Önkormányzat Képviselő-testületének a háztartási hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatásról szóló 10/2006. (V. 30.) KT. rendelet (a továbbiakban: Ör.) 2. § (3)–(4) bekezdéseinek, 4. § (1)–(2), (4) bekezdéseinek, az Ör. 2. számú mellékletének, illetve a rendelelet egészének a megsemmisítését kérte.
Az indítványozó szerint az Ör. támadott rendelkezései, amelyek a közszolgáltatás kötelező igénybevételére, a hulladékszállítási díj számításának módjára, a legkisebb méretű gyűjtőedény kötelező igénybevételére és a zsákos hulladékszállítás díjtételére vonatkoznak, sértik a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénynek (a továbbiakban: Ptk.) a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyenértékűségére irányuló szabályát, az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény legmagasabb árra vonatkozó rendelkezését, a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.), települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának részletes szakmai szabályairól szóló 242/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr1.), valamint a települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szól 213/2001. (XI. 14.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr2.) hulladékkezeléssel kapcsolatos kogens szabályait. Az Ör. támadott rendelkezései tehát más jogszabályba ütköznek, ami az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését sérti, ezáltal alkotmányellenességet eredményez.
Az indítvány benyújtását követően Balatonszepezd Község Önkormányzat Képviselő-testületének 14/2010. (XII. 20.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör2.) – 2010. január 1. napjával – hatályon kívül helyezte az Ör-t.
Az Alkotmánybíróság utólagos normakontrollra irányuló vizsgálatát a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag a korábbival azonos és ezáltal azonos a vizsgálandó alkotmányossági probléma. [1314/B/1997. AB végzés, ABH 2000, 1049.; 4/1999. (VI. 3.) AB határozat, ABH 1999, 396, 399.; 1425/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 844, 845.; 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 545.; 137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.] A jelen esetben azt lehet megállapítani, hogy az indítványozó által felvetett alkotmányossági probléma az Ör2. rendelkezései tekintetében lényegében változatlanul fennáll.
A Kr1.-et 2008. március 31. napjával hatályon kívül helyezte a települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának részletes szakmai szabályairól szóló 64/2008. (III. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr3.), azonban az indítványozó által hivatkozott rendelkezések lényegében változatlan tartalommal fellelhetőek a Kr3.-ban.
Az Alkotmánybíróság a fentiekre tekintettel az alkotmányossági vizsgálatot Ör2. és a Kr3. hatályos rendelkezéseire tekintettel folytatta le.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:
„44/A. § (2) A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes más jogszabállyal.”
2. A Ptk. vizsgálatba bevont rendelkezése:
„201. § (1) A szerződéssel kikötött szolgáltatásért – ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik – ellenszolgáltatás jár.”
3. Az Ártv. vizsgálatba bevont rendelkezése:
„8. § (1) A legmagasabb árat […] úgy kell megállapítani, hogy a hatékonyan működő vállalkozó ráfordításaira és a működéséhez szükséges nyereségre fedezetet biztosítson, tekintettel az elvonásokra és a támogatásokra is.”
4. A Hgt. vizsgálatba bevont rendelkezései:
„4. § A hulladékgazdálkodási célok elérése érdekében a következő alapelveket kell érvényesíteni:
g) a szennyező fizet elv alapján a hulladék termelője, birtokosa vagy a hulladékká vált termék gyártója köteles a hulladékkezelési költségeit megfizetni, vagy a hulladékot ártalmatlanítani; a szennyezés okozója, illetőleg előidézője felel a hulladékkal okozott környezetszennyezés megszüntetéséért, a környezeti állapot helyreállításáért és az okozott kár megtérítéséért, beleértve a helyreállítás költségeit is;”
„12. § (1) A felhasználó köteles a szervezett hulladékbegyűjtést – ideértve a szelektív hulladékbegyűjtési rendszereket is – igénybe venni.”
„20. § (1) Az ingatlan tulajdonosa, birtokosa vagy használója (a továbbiakban együtt: ingatlantulajdonos) köteles az ingatlanán keletkező, az ideiglenes tárolásra szolgáló (közműpótló) létesítmények, berendezések ürítéséből származó, illetve közüzemi csatornahálózatba vagy más módon befogadóba vagy szennyvíztisztítóba nem vezetett települési folyékony hulladékot, valamint a települési szilárd hulladékot a külön jogszabályban előírtak szerint gyűjteni, továbbá az annak begyűjtésére feljogosított hulladékkezelőnek átadni.”
„25. § (1) A közszolgáltatás díját az elvégzett közszolgáltatással arányosan kell meghatározni, külön jogszabályban meghatározottak szerint figyelembe véve a következőket:
b) a kezelt hulladék mennyisége és minősége,
(3) Az üdülőingatlannal, valamint az időlegesen használt ingatlannal rendelkező tulajdonosok esetében a közszolgáltatás díját az állandó lakóingatlan tulajdonosára meghatározott díjjal arányosan, a település és az ingatlan jellegére tekintettel, az (1) bekezdés szerint kell meghatározni.”
5. A Kr2. érintett rendelkezései:
„3. § E rendelet alkalmazásában:
l) Fajlagos hulladékmennyiség: a háztartásokban lakosonként évente átlagosan keletkező települési szilárd hulladék mennyisége (mértékegysége: kg/fő/év).”
„5. § (2) A települési szilárd hulladék vegyesen történő gyűjtéséhez vagy szelektív hulladékgyűjtés bevezetése esetén a maradék hulladék ingatlanon belüli gyűjtéséhez biztosítani kell az ingatlantulajdonos számára, hogy az ürítési gyakoriság egyidejű meghatározása mellett, különböző űrméretű gyűjtőedények közül választhasson. A választható edényméreteket és ürítési gyakoriságot úgy kell meghatározni, hogy az háztartásonként közelítse a fajlagos hulladékmennyiségnek és a közszolgáltatást igénybe vevőknek a szorzatát a külön rendeletben meghatározott szállítási gyakoriság figyelembevételével.”
6. A Kr3. érintett rendelkezései:
„3. § (1) A közszolgáltatási díjat úgy kell meghatározni, hogy
b) ösztönözzön a közszolgáltatás biztonságos és legkisebb költségű ellátására, a közszolgáltató kapacitásának hatékony kihasználására, valamint a hulladékkeletkezés csökkentésére és a hatékony hulladékgazdálkodásra.”
„4. § (1) A közszolgáltatási díjat az általános forgalmi adó nélkül számított egységnyi díjtételek alapján kell meghatározni.
(2) Az egységnyi díjtételek – elkülönítve – tartalmazzák:
a) a települési szilárd hulladék esetében a hulladék begyűjtésének, szállításának, szelektív gyűjtésének és az utógondozásra, illetve monitorozásra is kiterjedő ártalmatlanításának, [….]
költségeit.”
„5. § A közszolgáltató köteles a közszolgáltatási díj megállapítása érdekében díjkalkulációt készíteni. Ha a közszolgáltató a közszolgáltatás körébe tartozó tevékenység mellett más gazdasági tevékenységet is folytat, a költségtervben a költségek szigorú elkülönítésének módszerét is alkalmaznia kell.
6. § (1) A települési hulladék kezeléséért közszolgáltatási díjat kell fizetnie annak, aki a Hgt. 20. § (1) bekezdése szerint a települési hulladék gyűjtésére és a közszolgáltatónak való átadására kötelezett, kivéve, ha a Hgt. 23. § f) pontja alapján az önkormányzat mentességet állapított meg, vagy a közszolgáltatás ingyenes.
(2) Nem tagadhatja meg a közszolgáltatási díj megfizetését az, aki a települési hulladékkal kapcsolatos kötelezettségeit nem teljesíti, feltéve, hogy részére a közszolgáltató
a) a közszolgáltatást felajánlja, illetve
b) a közszolgáltatás teljesítésére rendelkezésre áll.
(4) A települési szilárd hulladék begyűjtésére szolgáló zsáknak a közszolgáltatótól való megvásárlása egyidejűleg jelenti a hulladékmennyiség kezelési költségének megfizetését is.”
„7. § (4) Az ürített hulladékmennyiség az edényszám, az ürítési szám és a tömegben vagy térfogatban meghatározott hulladékmennyiség szorzata.”
„8. § (1) A települési szilárd hulladék kezelésére irányuló kéttényezős közszolgáltatási díj esetében az egységnyi díjtételt a 3. § (2) bekezdés a)–b) pontjában meghatározott költségek és ráfordítások, és a várható szolgáltatási mennyiség hányadosaként kell megállapítani.
(2) A fizetendő közszolgáltatási díj az egységnyi díjtételek alapján számított ürítési díj és alapdíj (rendelkezésre állási díj) összege.
(3) Az ürítési díj az egységnyi díjtétel és a díjfizetési időszakban ürített hulladékmennyiség szorzata. Az ürített hulladékmennyiséget a 7. § (4) bekezdése szerint kell meghatározni.
(4) Az alapdíj (rendelkezésre állási díj) a 3. § (2) bekezdés c)–e) pontja szerinti költségek éves összegének az ingatlanra számított része.
(5) Az alapdíj (rendelkezésre állási díj) legfeljebb a közszolgáltatási díjnak 40%-a lehet.”
„9. § (1) Üdülőingatlanok, illetőleg időlegesen használt ingatlanok (a továbbiakban együtt: időlegesen használt ingatlan) esetében hónapokban vagy negyedévekben meghatározott mértékű használati szezont kell megállapítani.
(2) Az időlegesen használt ingatlan esetében a fizetendő közszolgáltatási díj megállapításánál a díjfizetési időszak helyett a használati szezon időtartamát kell alapul venni.”
7. Az Ör2. vizsgálatba bevont rendelkezései:
„4. § (1) Az ingatlan tulajdonosa (használója) köteles ingatlanonként a rendszeresen keletkező hulladék térfogatának megfelelő, de minimum 50 liter mennyiségre a szállítási és ártalmatlanítási szerződést megkötni, és a választott hulladékmennyiségnek megfelelő méretű legalább 1 db szabványos edényt (kuka) saját költségen beszerezni, használni.
(2) A nyaraló, üdülő ingatlan esetén a szabvány hulladéktárolót, zsák egységcsomag megvásárlásával ki lehet váltani. Az egységcsomag a szerződésben rögzített tárolóedény méretének megfelelő és a szállítási alkalmakkal megegyező darabszámú, a Szolgáltató emblémájával ellátott zsákot tartalmaz. Az egységcsomag ára 26 szállítási alkalom figyelembevételével bruttó 1560 Ft, mely a csomag vásárlásakor fizetendő. Az egységcsomag árán felül a 2. mellékletben szereplő szemétszállítási díjat is meg kell fizetni. A zsák egységcsomag beszerezhető a Szolgáltató székhelyén (Balatonfüred, Fürdő u. 20.)”
„6. § (1) A háztartási hulladék rendszeres gyűjtésével, elszállításával, valamint ártalmatlanításával kapcsolatos kötelező közszolgáltatásért a tulajdonos kéttényezős közszolgáltatási díjat köteles fizetni.
(4) A közszolgáltatási díjat egész évre heti egyszeri szállítási alkalom figyelembevételével 52 héten keresztül kell megfizetni, kivéve a nyaraló-tulajdonosokat, akik minden év április15-től október 15-ig 26 alkalomra kötelesek megfizetni.
(6) A közszolgáltatás díját az idényjellegű szolgáltatást igénybe vevő évente két alkalommal, júniusban és októberben köteles a Szolgáltató által kibocsátott számlában szereplő határidőben kiegyenlíteni. Fizetési késedelem esetén a Szolgáltató törvényes mértékű késedelmi kamat, valamint a fizetési felszólítással kapcsolatos ügyleti költségek felszámítására jogosult.”
„2. melléklet a 14/2010. (XII. 20.) önkormányzati rendelethez
Balatonszepezd községben a hulladékkezelési közszolgáltatásért 2011. évben fizetendő díjak
|
|
A |
B |
C |
D |
E |
|
1 |
Állandó |
Nyaraló |
|||
|
2 |
Mennyiség (liter) |
Alkalom |
Éves díj (nettó) Ft-ban |
Alkalom |
Éves díj (nettó) Ft-ban |
|
3 |
50 |
52 |
14 820 |
26 |
8 398 |
|
4 |
80 |
52 |
16 800 |
26 |
9 520 |
|
5 |
110 |
52 |
19 320 |
26 |
10 948 |
|
6 |
160 |
52 |
28 020 |
26 |
15 878 |
|
7 |
220 |
52 |
38 340 |
26 |
21 726 |
A díjak a 25% ÁFA-t nem tartalmazzák!”
III.
Az indítvány részben megalapozott.
1. Az indítványozó azért kérte megsemmisíteni az Ör. 4. § (2) bekezdését – az első mondat kivételével –, mert a szerint a szabvány hulladéktárolót csak úgy lehet kiváltani zsákokat tartalmazó egységcsomag vásárlásával, hogy csomag árán felül a szemétszállítási díjat is meg kell fizetni. Ez a rendelkezés ellentétben áll a Kr3. 6. § (4) bekezdésével, amely kimondja, hogy a települési szilárd hulladék begyűjtésére szolgáló zsáknak a közszolgáltatótól való megvásárlása egyidejűleg a hulladékmennyiség kezelési költségének a megfizetését is jelenti.
Az Alkotmánybíróság végzésével megkereste Balatonszepezd község polgármesterét, tájékoztatást kérve arról, hogy az Ör. 2. § (5) bekezdésében szereplő egységcsomag a Kr3. 6. § (4) bekezdésében szabályozott zsákos hulladékszállításnak minősül-e, és ha igen, akkor az egységcsomag ára milyen költségelemeket tartalmaz. A polgármester válaszlevelében egyrészt arról tájékoztatta az Alkotmánybíróságot, hogy Balatonszepezd Község Önkormányzata Képviselő-testületének a háztartási hulladékszállítással kapcsolatos 14/2010. (XII. 20.) önkormányzati rendelete 2010. január 1. napjával lépett hatályba és ezzel egyidejűleg a 10/2006. (V. 30.) önkormányzati rendelet hatályát vesztette. Másrészt – érdemben reagálva a feltett kérdésekre – előadta, hogy az önkormányzat a vitatott zsákos egységcsomagot a formatartó edényt (kuka) kiváltó alternatívának tekinti. A nyaraló, üdülő tulajdonosa tehát nem köteles szabványos edényt vásárolni, helyette zsákos egységcsomagot is vásárolhat. Mindkét esetben – edény vagy zsák megvásárlása esetén – külön fizetendő a hulladékszállítás díja. A zsák egységcsomag ára tehát csak a zsák anyagköltségét és előállítási díját tartalmazza. A polgármester álláspontja szerint az indítványozó által sérelmezett zsákos hulladészállítás nem feleltethető meg a Kr3. 6. § (4) bekezdésében szabályozott zsákos egységcsomagnak. Előadása szerint a Kr3. szerinti zsákos egységcsomagot az önkormányzat is alkalmazza, ám az csak a szokásos mennyiségen felül keletkező hulladékmennyiség eseti gyűjtésére és elszállítására szolgál.
A helyi önkormányzat rendeletalkotási hatáskörét az Alkotmány 44/A. §-a, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. §-a határozza meg. Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján a helyi képviselő-testület önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, a 44/A. § (2) bekezdés kimondja, hogy az önkormányzat rendelete nem lehet ellentétes más jogszabállyal. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése szerint a képviselő-testület önkormányzati rendeletet alkot törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására.
A települési hulladékkezelés a Hgt. 21. § (1) bekezdése alapján helyi közszolgáltatás. Így, mint minden közüzemi szolgáltatásra, a hulladékkezelésre is irányadók a polgári jognak a közüzemi szolgáltatásokra vonatkozó általános érvényű jogszabályi előírásai, és a hulladékgazdálkodás sajátosságaira tekintettel külön törvény, a Hgt. határozza meg a hulladékkezelés speciális szabályait. A hulladékszállítás biztosítása tehát olyan helyi közfeladat, amely törvényi szabályozás alatt áll. Erre tekintettel az önkormányzat rendeletalkotási szabadsága korlátozott, a képviselő-testületet csak a törvény felhatalmazása alapján, a törvények keretei között illeti meg a szabályozás joga.
A települési önkormányzat rendeletalkotási hatáskörébe tartozó szabályozási tárgyköröket a Hgt. 23. § (1) bekezdése határozza meg, a 24. § szerint pedig a települési önkormányzat a hulladékgazdálkodási feladatainak végrehajtása érdekében hozott önkormányzati rendeleteiben – törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott módon és mértékben – illetékességi területére a más jogszabályokban előírtaknál szigorúbb hulladékgazdálkodási előírásokat is meghatározhat.
A Kr3. 6. § (4) bekezdése szerint a hulladék begyűjtésére szolgáló zsák árának tartalmaznia kell a hulladékmennyiség kezelési költségét is. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Kr3. fenti rendelkezése kogens előírásokat tartalmaz, attól az önkormányzat nem térhet el, azaz a zsákos egységcsomag megvásárlásával a helyi ingatlantulajdonosok nemcsak a zsákot magát vásárolják meg, hanem a hulladékszállítás díját is kifizetik. Az önkormányzat tehát nem állapíthatott volna meg a Kr3.-ban foglaltaktól eltérő szabályokat a zsákos hulladékszállítás tekintetében.
Az Ör2. 4. § (1) bekezdésének támadott rendelkezése – a fenteiekben foglaltak alapján – ellentétes a Kr3. 6. § (4) bekezdésével, mivel a hulladék begyűjtésére szolgáló zsákos egységcsomag árán felül szállítási díj fizetésére is kötelezi az ingatlantulajdonosokat.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör2. 4. § (1) bekezdésének negyedik mondata – „Az egységcsomag itt meghatározott árán felül a 2. mellékletben szereplő szemétszállítási díjat is meg kell fizetni.” – ellentétes a Kr3. szabályaival, így sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, ezért az Ör. e rendelkezését megsemmisítette.
2. Az indítványozó kérte az Ör2. 4. § (1) bekezdésének, illetve a rendelet egészének a megsemmisítését, mert általánosan kötelezővé teszik a közszolgáltatás igénybevételét és a szolgáltatási díj megfizetését, tekintet nélkül arra, hogy az adott esetben egyáltalán nem keletkezik hulladék, így egyáltalán nem vesz igénybe közszolgáltatást a tulajdonos.
Az Alkotmánybíróság a közszolgáltatás kötelező igénybevételével kapcsolatban korábban már többször állást foglalt és „kifejtette, hogy a települési szilárd és folyékony hulladék elszállítása és ártalmatlanítása közüzemi szerződés keretében megvalósuló közszolgáltatás, melynek igénybevétele az ellátott területen az önkormányzati rendeletben meghatározott módon az ingatlan tulajdonosa, használója részére kötelező. [52/1998. (XI. 27.) AB határozat, ABH 1998, 483, 487.] A Hgt.-ben foglalt alapelvi jelentőségű célok maradéktalan érvényesülése érdekében a települési önkormányzat kötelezően ellátandó közszolgáltatásként az ingatlantulajdonosoknál keletkező települési hulladék kezelésére hulladékkezelési közszolgáltatást (a továbbiakban: közszolgáltatás) szervez, és tart fenn.” (649/B/2004. AB határozat, ABH 2005, 1258, 1263.)
„A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. § (1) bekezdése szerint az önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében a településtisztaság biztosítása. A települési szilárd és folyékony hulladék kezelésére vonatkozó részletes szabályokat a Hgt. IV. fejezete tartalmazza, a törvény 21. § (1) bekezdése alapján a települési önkormányzat kötelezően ellátandó közszolgáltatásként az ingatlantulajdonosoknál keletkező települési hulladék kezelésére hulladékkezelési közszolgáltatást szervez, és tart fenn. A Hgt. 23. §-a állapítja meg az e tárgykörben alkotott önkormányzati rendelet szabályozási tárgyát, továbbá a 25. § a hulladékkezelési közszolgáltatás díjmegállapításának szabályait rögzíti. A Hgt. 13. § (1) bekezdése értelmében: «A hulladék termelője, birtokosa a tevékenysége gyakorlása során keletkező, illetőleg más módon a birtokába kerülő hulladékot köteles gyűjteni, továbbá hasznosításáról vagy ártalmatlanításáról gondoskodni.»; ugyanezen § (3) bekezdése pedig előírja: «Törvény, kormányrendelet vagy – települési hulladék esetében – önkormányzati rendelet kötelezheti a hulladék termelőjét, birtokosát a hulladék meghatározott anyagminőség szerinti elkülönített gyűjtésére, valamint a hulladék jellegének megfelelő csomagolására és megjelölésére, továbbá az így előkészített hulladék átadására a begyűjtést végző szervezetnek, illetőleg hulladékkezelőnek.» A Hgt. 20. § (1) bekezdése a települési szilárd és folyékony hulladékok tekintetében állapít meg különös szabályokat, ebben a körben az ingatlan tulajdonosa, birtokosa vagy használója (a továbbiakban: ingatlantulajdonos) számára kötelezően előírja a hulladék gyűjtésének kötelezettségét.” [35/B/2008. AB határozat, ABH 2010, 2382. 2385.]
Mindezek alapján megállapítható, hogy az Ör2. a Hgt. és a Kr. szabályainak megfelelően – annak keretei között – rendelkezik a közszolgáltatási kötelezettség kötelező igénybevételéről és az ellenszolgáltatás kötelező megfizetéséről. Az Alkotmánybíróság – a fentiek figyelembevételével – rámutat arra, hogy a közszolgáltatás kötelező igénybevételét a Hgt. írja elő, így az Ör. ezzel azonos rendelkezése nem törvénysértő. Ezért az Alkotmánybíróság az Ör2. 4. § (1) bekezdésének, illetve a rendelet egészének a megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
2.1. Az indítványozó azért is sérelmezte az Ör2. 4. § (1) bekezdését, mivel az szerinte ellentétes az Ártv. 8. § (1) bekezdésével, amely kimondja, hogy a legmagasabb hatósági árnak tartalmaznia kell a hatékonyan működő vállalkozó ráfordításaira és a működéséhez szükséges nyereséget is.
Az Ártv. 1. § (2) bekezdése határozza meg, hogy mely szolgáltatások –, illetve azok díjai – nem tartoznak a törvény hatálya alá, a b) pont szerint ilyen a külön törvény felhatalmazása alapján szabályozott szolgáltatás (díja). A Hgt. 25. §-a rendelkezik a hulladékkezelési közszolgáltatás díjáról, így az Ártv. hatálya erre a közszolgáltatásra nem terjed ki. Az indítványozó által vélt normakollízió tehát fel sem merülhet, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.
3. Az indítványozó álláspontja szerint az Ör2.-nek azok a rendelkezései, amelyek az ingatlantulajdonosok számára kötelezővé teszik a legalább 50 literes hulladékgyűjtő edény beszerzését [Ör2. 4. § (1) bekezdés], és az üdülőtulajdonosok esetében évi 26 alkalommal számolva írják elő a díjfizetést [Ör2. 4. § (2) bekezdés] évi kétszeri számlázással [Ör2. 6. § (6) bekezdés], sértik a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségének Ptk.-ban és Hgt.-ben, valamint a Kr3.-ban foglalt követelményét, mivel nem veszik figyelembe a ténylegesen kibocsátott hulladékmennyiséget, illetve nem ösztönöznek a „hulladékkeletkeztetés” csökkentésére.
Az Alkotmánybíróság már a 26/1997. (IV. 25.) AB határozatában – a Hgt. megalkotását megelőzően – kimondta, hogy az önkormányzati rendeletalkotással szembeni lényeges követelményként fogalmazható meg – más kritériumok mellett – hogy a közszolgáltatás díja az átalányjellegtől a ténylegesen ellátott szolgáltatás értékéhez közelítsen (ABH 1997, 482, 486.). Az Alkotmánybíróság a 48/2000. (XII. 18.) AB határozatában a közszolgáltatási díj megállapításával kapcsolatban leszögezte: e követelménynek nem felel meg az, ha a jogalkotó a szeméttároló edények ürítésének díját kizárólag a lakásban élő személyek számához köti, a közszolgáltatást igénybe vevőt megfosztja attól a lehetőségtől, hogy a tényleges szemétkibocsátás mértékéhez igazodva fizessék az elvégzett szolgáltatás díját, ez pedig sérti a Ptk. 201. §-ában foglalt – szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyenértékűségének elvét – ezáltal közvetetten az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését. E határozatában az Alkotmánybíróság azt is kimondta, hogy „a szerződött űrtartalmú szeméttároló edénynek a gyűjtési gyakoriságon alapuló szolgáltatási díja okkal vélelmezhetően a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás tényleges egyenértékűségének érvényesüléséhez vezet.” (ABH 2000, 484, 489.).
A Kr3. 2. § (2) bekezdése szerint a települési szilárd hulladék kezelésére irányuló közszolgáltatási díj egytényezős vagy kéttényezős díjként határozható meg. A kéttényezős közszolgáltatási díj az egységnyi díjtételek alapján számított ürítési díj és alapdíj (rendelkezésre állási díj) összege. Az ürítési díj – a Kr3. 8. § (3) bekezdése alapján – az egységnyi díjtétel és a díjfizetési időszakban ürített hulladékmennyiség szorzata. Az ürített hulladékmennyiséget pedig a Kr3. az edényszám, az ürítési szám és a tömegben vagy térfogatban meghatározott hulladékmennyiség szorzataként határozza meg.
A támadott Ör2. 6. § (1) bekezdése rendelkezik az ingatlantulajdonosok közszolgáltatási díjfizetési kötelezettségéről, a 4. § (1) bekezdése pedig a legkisebb méretű gyűjtőedény kötelező igénybevételéről. Az ingatlantulajdonosok a közszolgáltatási díj ellenében évente 52 alkalommal, az üdülőegység tulajdonosai esetén április 15-e és október 15-e között 26 alkalommal jogosultak egy darab – minimum 50 literes – gyűjtőedény ürítésére, vagy annak méretével megegyező űrtartalmú zsák elszállítására. Az Ör2. tehát pontosan meghatározza a szeméttároló edények űrtartalmát, az ürítés gyakoriságát, így a díjmegállapítás megfelel annak a követelménynek, hogy a közszolgáltatás díja arányos legyen a közszolgáltatással.
Mivel a közszolgáltatást igénybe vevők számára ebben az esetben is az elszállított szemét mennyisége és a szolgáltatás gyakorisága határozza meg a közszolgáltatási díjat, nem állapítható meg a Ptk. 201. § (2) bekezdésének, a Hgt. 25. § (1) bekezdésének, valamint a Kr3. 8. § (2)–(3) bekezdésének sérelme, így az Alkotmánybíróság az Ör2. 4. § (1)–(2) bekezdése, 6. § (6) bekezdése, az Ör2. 2. melléklete, valamint a rendelet egésze alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasította.
3.1. Az Alkotmánybíróság az Ör2. 4. § (1)–(2) bekezdése indítványozó által kifogásolt szövegrészeinek a Hgt. 25. § (1) bekezdésébe, valamint a Kr2. 5. § (2) bekezdésébe foglalt arányosság követelményével összefüggő vizsgálata kapcsán a következőkre mutat rá. Az Alkotmánybíróság 506/B/2001. AB határozatában megállapította, hogy a legkisebb méretű gyűjtőedény kötelező igénybevételének előírása a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűsége elvének sérelmét nem idézi elő (ABH 2002, 1541, 1545.). „Mindezzel nem ellentétes, ha a tulajdonos a rendelkezésre álló edény űrtartalmát nem teljes mértékig használja ki, míg mások azt teljes mértékig megtöltik. (1109/B/2001. AB határozat, ABH 2004, 1924, 1927.; 570/B/2002. AB határozat, ABH 2004, 1932, 1937.; 1213/B/2004. AB határozat, ABH 2005, 1525, 1532.) Az Alkotmánybíróság az 506/B/2001. AB határozatában azt is megállapította, hogy „az esetenként előforduló, a szerződött mennyiségnél kevesebb szemét kibocsátása miatt, vagy «üres» gyűjtőedény alapján kifizetett szolgáltatási díj a szolgáltatás és ellenszolgáltatás aránytalanságát nem vonja maga után, mivel a szolgáltató ilyen esetekben is megjelenik, és költségei merülnek fel. Figyelembe kell venni azt is, hogy az egyedi mérések alapján történő szemétszállítás technikailag nem megoldható vagy csak magas költségráfordítással biztosítható”. (ABH 2002, 1541, 1545.)
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Ör2. eleget tett annak a követelménynek, hogy a közszolgáltatás díja arányos legyen az elvégzett közszolgáltatással. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy az Ör2. 4 § (1)–(2) bekezdése nem ellentétes sem a Hgt. 25. § (1) bekezdésével, sem a Kr2. felhívott rendelkezéseivel, ezért az indítványt ebben a részében elutasította.
Az Alkotmánybíróság e határozatának a Magyar Közlönyben történő közzétételét az Abtv. 41. §-a alapján rendelte el.
Alkotmánybírósági ügyszám: 292/B/2006.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás