PÜ BH 2011/14
PÜ BH 2011/14
2011.01.01.
Perújítási ok új szakértői vélemény csak akkor lehet, ha új tényekből való következtetésen alapul, vagy az alapperben ismert tényekből mutatja ki az alapperben eljárt igazságügyi szakértő szakkérdésben való tévedését [Pp. 260. és 266. §].
A perújított felperes (a továbbiakban: felperes) 1996 júliusában vásárolta meg a perújító alperes (továbbiakban: alperes) társasház alagsorában lévő, 1. szám alatti lakást, amelyben még 1984-ben alakítottak ki fürdőszobát olyan módon, hogy a fürdőszobai padlóösszefolyóhoz, a vizes berendezésekhez csatlakozó ágvezetékeket a társasház közös tulajdonában lévő, a lakás alatt futó alapvezetékre közvetlenül, visszatorlási védelem nélkül kötötték rá. Az alapvezeték ahhoz az ejtővezetékhez kapcsolódik, amelybe az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott K. R. tulajdonában álló lakás mosogatója, valamint a fölötte lévő lakás csatornavezetékei vannak bekötve.
A felperes fürdőszobájának összefolyójából 1997 júliusától többször, nagymennyiségű szennyvíz öntötte el a fürdőszobát. A felperes a problémát jelezte a közös képviselőnek és a hiba okának feltárására szakértőt kért fel, majd megkísérelte a hiba kijavítását, azonban az eredménytelen maradt. 2002-ben és 2003-ban újabb szennyvízbetörés történt. A társasház a közös tulajdonban lévő alapvezeték cseréjét és a hiba kijavítási költségéhez való hozzájárulást megtagadta.
A felperes a keresetében a víz- és csatornarendszer hibájával összefüggő kárai megtérítésére, továbbá a F. G. által peren kívül készített szakvéleményben írt munkák elvégzésére kérte az alperes kötelezését a Ptk. 339. §-a, 340. §-a és a Ptk. 4. §-a alapján.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság K. L. igazságügyi szakértő szakvéleményére alapítva közbenső ítéletében megállapította: „az alperes kártérítési felelősségét a felperest ért azon károkért, amelyek a felperes tulajdonában álló, az alperesi társasházban alagsor 1. szám alatt található lakásának az alperesi társasház közös tulajdonában álló víz- és csatornarendszer hibájával okozati összefüggésben történt elöntése miatt keletkeztek”. Megállapította továbbá azt is, hogy az alperes köteles a perbeli lakás elöntésének megelőzése érdekében a további bizonyítás során meghatározásra kerülő munkálatokat elvégezni.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyó ítéletének indokolásában megállapította, hogy a károsodás az alperesi tulajdonban lévő csatornaszakasz hibájával áll okozati összefüggésben és az alperes az együttműködési kötelezettségének nem tett eleget; a kártérítési felelősség alól magát kimenteni nem tudta, ezért a kártérítési felelőssége megállapítható volt a perben.
A folytatódó eljárásban a kijavítási mód megállapítása érdekében kirendelt A. K. igazságügyi szakértő szakvéleményére tekintettel az alperes perújítási kérelmet terjesztett elő figyelemmel arra, hogy a szakértő szerint az elöntést nem a társasház közös tulajdonában álló alapvezeték hibája okozta, továbbá az alapvezeték átalakításával a probléma nem is orvosolható. Az elsőfokú bíróság az alapügyben hozott közbenső ítéletet hatályában fenntartotta. Az elsőfokú ítéletet azonban a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a perújítás újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította, a két szakértői vélemény ellentmondásainak feloldása érdekében.
A végzés indokolásában előírtaknak megfelelően az elsőfokú bíróság a két szakértőt együttesen meghallgatta, majd a meghozott ítéletében a közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte és megállapította, „hogy az alperes kártérítési felelőssége a bekövetkezett kár 50%-ának erejéig áll fenn a felperest ért azon károk vonatkozásában, amelyek a felperes tulajdonában álló, az alperesi társasház alagsor 1. szám alatt található lakásnak az alperesi társasház közös tulajdonában álló csatornarendszerből eredő elöntések miatt keletkeztek”. A bíróság megállapította továbbá, „hogy az alperes a felperessel együttműködve köteles a felperesi lakás további elöntésének megelőzése érdekében szükséges, az alperesi közös tulajdonban álló épületrészeket érintő, A. K. igazságügyi szakértő 2006. december 6-án kelt szakvéleményében szereplő munkálatok elvégzésére a közös tulajdonban álló épületrészeket érintő munkák költségeinek 1/2 arányú viselése mellett”. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint bizonyított, hogy a hiba alapvető oka a fürdőszoba csatornavezetékeinek szakszerűtlen bekötése, azaz a felperes jogelődjének jogellenes magatartása volt, így a lakás elöntését okozó hiba kialakulása a felperes terhére esik. Az elsőfokú bíróság megállapította azt is, hogy a műszaki probléma megoldása csak a felek együttműködésével oldható meg, az alperes együttműködési kötelezettségének elmulasztása a kár elhárítása szempontjából azonban nem tekinthető irrelevánsnak. Terhére esik ezért a bekövetkezett kárnak az a része, amely a miatt következett be, hogy az alperes hosszú időn keresztül akadályozta a lakás használhatatlanná válását okozó hiba időbeni kijavítását. Mindezek miatt a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése, 340. §-ának (2) bekezdése és 344. §-ának (1) bekezdése, valamint a Ptk. 4. §-ának (1) bekezdése alapján a korábbi közbenső ítélet hatályon kívül helyezése mellett 50-50%-os mértékű kárfelelősségét állapította meg és a Ptk. 341. §-ának (1) bekezdése alapján rendelkezett a felek együttműködési körébe eső kötelezettségekről.
A felperes, az alperes és a beavatkozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a közbenső ítéletet teljes terjedelmében hatályon kívül helyezte, és a kártérítés iránti keresetet elutasította. A másodfokú ítélet indokolása szerint a perújításnak volt alapja, megállapítható ugyanis, hogy a károsodás bekövetkezése nem a közös tulajdonban lévő vezetékszakasz hibájára vezethető vissza, hanem a felperes lakásából kijövő vezetéknek a társasház közös vezetékére való rácsatlakozásra, amely miatt az alperest a Ptk. 339. §-a, illetőleg a Ptk. 352. §-a alapján kártérítő felelősség nem terheli. A másodfokú bíróság szerint a Ptk. 4. §-ának megsértése sem állapítható meg. A hiba feltárása és kijavítása ugyanis a felperes lakásában megoldható, e körben a társasháznak nem volt olyan kötelezettsége, amelyet megszegett volna. A jövőbeli csőtörések megelőzése érdekében szükséges munkálatok tekintetében közbenső ítéletnek a másodfokú bíróság szerint nem volt helye, mert a felperes a Pp. 121. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerinti kereseti kérelmet nem terjesztett elő a „Ptk. 314. §-ára” alapítottan. A másodfokú bíróság az alperes kötelezésével kapcsolatos megállapítást azért mellőzte, mert álláspontja szerint a közös ejtő- és alapvezeték felújítása olyan szaktervezési feladatot igényel, amellyel kapcsolatban a per tovább folyik és ezt követően lesz a felperesnek lehetősége a kereset megfelelő pontosítására, a szükség szerint elvégzendő munkálatok megjelölése mellett.
A felperes felülvizsgálati kérelme a keresetének helytadó döntés meghozatalára irányult. Jogi álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 4. §-ának (1) és (4) bekezdését, a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdését, a Ptk. 341. §-ának (1) bekezdését és a Ptk. 352. §-ának (1) bekezdését. A felperes a felülvizsgálati kérelmében hat pontban foglalta össze a jogerős ítélet téves megállapításait és kiemelte, hogy a két szakértő szakvéleménye nem áll ellentétben és miután az A. K. által készített szakvélemény a hiba okáról új megállapítást nem tartalmaz, a szakvélemény a perújítási kérelmet sem alapozhatta volna meg. A felperes kifogásolta annak megállapítását, hogy a hiba kizárólag a felperes lakásában megoldható, a szakértők közösen ezzel ellenkező nyilatkozatot tettek és az együttműködés szükségességét hangsúlyozták. A hibát a szakszerűtlenül épített alapvezeték és a szakszerűtlen rákötés együttesen okozta.
A szakvélemény szerint a hiba elhárítása a társasház tulajdonában lévő alap- és ejtővezeték átépítése nélkül nem lehetséges, enélkül a lakáson belüli javítás el sem kezdhető.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Állította, hogy a hibát kizárólag a rácsatlakozás okozta, és annak elhárításában a felperest nem akadályozta. Kihangsúlyozta, hogy a kárt okozó hiba kijavítását nem lehet összemosni egy ettől függetlenül létező vészhelyzet megszüntetésével, és nem lehet erre alapozni az alperes kártérítési felelősségét.
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az alapperben a felperes a keresetében meghatározott összegű kártérítés megfizetésére, valamint bizonyos munkálatok elvégzésére kérte az alperes kötelezését. A kettős tartalmú kereset elbírálása körében hozott közbenső ítélet egyrészt megállapította az egyes károkért az alperes kártérítési felelősségét, másrészt pedig az alperes kötelezettségét a további bizonyítás során meghatározásra kerülő munkálatok elvégzésére. A közbenső ítélet jogerőre emelkedett, az ezzel szemben előterjesztett rendkívüli perorvoslat, a perújítás a jogerős döntés ténybeli hibája orvoslására szolgálhat. Perújítási okként az alperes a folytatódó eljárásban A. K. igazságügyi szakértő által előterjesztett szakvéleményt, illetve annak egyes megállapításait jelölte meg.
A jogerős közbenső ítélettel szemben előterjesztett perújítási kérelem alapján a bíróságnak mindenekelőtt a Pp. 266. §-ának (1) bekezdése alapján hivatalból azt kell vizsgálnia, hogy a perújításnak a Pp. 260-262. §-aiban meghatározott előfeltételei fennállnak-e. A Pp. 260. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a jogerős ítélet ellen perújításnak van helye, ha a fél olyan tényre vagy bizonyítékra hivatkozik, amelyet a bíróság a perben nem bírált el, feltéve, hogy az – elbírálás esetén – reá kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna. Az adott esetben a perújítás alapja új bizonyíték, illetőleg a jogerős közbenső ítéletet követően keletkezett szakértői vélemény, amelyet a bíróság az alapperben nyilvánvalóan nem vehetett figyelembe. Az újabb szakértői vélemény is lehet azonban perújítás alapja, szigorú feltételek mellett. Az újabb szakértői vélemény akkor lehet perújítási ok, ha az részben vagy egészben új tényekből való következtetésen alapszik, vagy ha az alapperben rendelkezésre álló tények felhasználásával mutatja ki az alapperben eljárt szakértő ténybeli vagy szakkérdésben való tévedését. Az adott esetben azonban a felsorolt feltételek egyike sem áll fenn.
Az A. K. által készített szakvélemény nem új tényekből következtetett, és sem ténybeli, sem szakkérdésbeli tévedését nem mutatta ki az alapügyben beszerzett szakértői véleménynek. A szakértőnek nem a kijavítás okáról, hanem a kijavítás módjáról kellett nyilatkoznia és a helyszínen nem is járt. Megállapításai ugyanazokon a tényeken alapultak, amelyeket az alapügyben eljárt igazságügyi szakértő is figyelembe vett, és nincs szó arról, hogy az alapszakvélemény tévedését az újabb szakvélemény bizonyította volna. Mindezekből tehát az következik, hogy a bíróság az ügyben perújítási ok nélkül ismételten a keresetről döntött és nem a perújításról, holott a perújítási kérelem elbírálása során nem a korábbi jogerős ítélettel (közbenső ítélettel) érintett keresetet kellett újra elbírálni, hanem a perújítási kérelem felől kellett dönteni. Miután az ügyben keletkezett döntés anyagi jogerővel bír és a perújítás rendkívüli perorvoslat, amely csak a jogszabályban írt feltételek fennállása esetén terjeszthető elő, a feltételek fennállásának hiányában hozott döntés jogszabálysértő, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a perújítási kérelmet elutasította. E döntésnek nem volt akadálya, mert az eljárási szabály megsértésére a felperes már korábban is hivatkozott, a hatályon kívül helyezést követően meghozott elsőfokú ítélettel szemben előterjesztett fellebbezésében. Az elsőfokú döntést ugyanis nemcsak érdemben támadta, hanem arra is hivatkozott, hogy a perújításnak a feltételei nem állnak fenn. A perújítási kérelem elutasítása folytán a kereset elbírálására a továbbiakban: az alapperben hozott jogerős közbenső ítélet az irányadó.
(Legf. Bír. Pfv. III. 21.667/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás