144/2011. (XII. 2.) AB határozat
144/2011. (XII. 2.) AB határozat1
2011.12.02.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Siófok Város Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 42/2009. (XII. 15.) számú rendeletével módosított 45/2007. (XII. 14.) számú rendelete – 2011. január 1. napjáig hatályos – 6. § b) pontja alkotmányellenes volt, ezért az a Somogy Megyei Bíróság előtt 20.K. 21. 185/2010. szám alatt indult perben nem alkalmazható.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Indokolás
I.
Az indítványozó bíró az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése alapján az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztése mellett kezdeményezte Siófok Város Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 42/2009. (XII. 15.) számú rendeletével módosított 45/2007. (XII. 14.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) – időközben hatályon kívül helyezett – 6. § b) pontja alkotmányellenességének megállapítását, és annak kimondását, hogy ez a rendelkezés a Somogy Megyei Bíróság előtt 20.K. 21. 185/2010. szám alatt indult perben nem alkalmazható.
Az indítványozó bíró indítványában kifejtette, hogy a bíróság által vizsgálandó időpontban a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 30. § (1) bekezdés b) pontja szerint adókötelezettség terhelte a magánszemély üdülésre alkalmas épületét, ha az nem minősült lakásnak. Az adó alapja az építmény hasznos alapterülete, az adó mértékének felső határa az épület után évente 900 Ft/m2.
Az Ör. kifogásolt 6. § b) pontja az építmény után fizetendő idegenforgalmi adó mértékét 1200 Ft/m2-ben állapította meg. Az indítványozó bíró szerint az építményalapú idegenforgalmi adó törvényben megállapított mértékét a képviselő-testület nem emelhette, nem indexálhatta volna, mert erre a Htv. 6. § c) pontja nem adott felhatalmazást. Ezért a bíró kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság az Ör. 6. § b) pontja jogszabályba ütközését, ezáltal az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésének sérelmét állapítsa meg, és mondja ki, hogy ez a rendelkezés jelen ügyben nem alkalmazható. A rendelkezés megsemmisítését a hatályon kívül helyezésre tekintettel nem indítványozta.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„44/A. § (2) A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes más jogszabállyal.”
2. A Htv. indítványban hivatkozott rendelkezései:
„6. § Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy:
a) az 5. §-ban meghatározott adókat vagy ezek valamelyikét bevezesse, a már bevezetett adót hatályon kívül helyezze, illetőleg módosítsa, azonban az évközi módosítás naptári éven belül nem súlyosbíthatja az adóalanyok adóterheit,
b) az adó bevezetésének időpontját és időtartamát (határozott vagy határozatlan időre) meghatározza,
c) az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan – az e törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 29. §-ának (1) bekezdésében, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig az adóévet megelő második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt: adómaximum) figyelemmel – megállapítsa,”.
„30. § (1) Adókötelezettség terheli azt a magánszemélyt
a) aki nem állandó lakosként az önkormányzat illetékességi területén legalább egy vendégéjszakát eltölt,
b) aki az önkormányzat illetékességi területén olyan üdülésre, pihenésre alkalmas épületnek – a 12. §-ban meghatározottak szerinti – tulajdonosa, amely nem minősül lakásnak.”
„32. § Az adó alapja
a) (...)
b) a 30. § (1) bekedésének b) pontja szerinti adókötelezettség esetén az építmény hasznos alapterülete.
„33. Az adó mértékének felső határa:
a) (...)
b) (...)
c) a 32. § b) pontja alapján: épület után évente 900 Ft/m2.”
3. Az Ör. kifogásolt rendelkezése:
„6. § Az adó mértéke:
a) (...)
b) A 3. § (1) bekezdésének b) pontja alapján épület után évenként 1200 Ft/m2.”
III.
Az indítvány megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kifogásolt rendelkezés az indítványban foglaltak szerint már nem hatályos, mert azt a képviselő-testület 26/2010. (XII. 17.) számú rendeletével 2011. január 1. napjával hatályon kívül helyezte.
Az Alkotmánybíróság hatáskörébe főszabályként csak hatályos jogszabályok, jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tartozik. Hatályon kívül helyezett, illetőleg módosított jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatára az Alkotmánybíróság hatásköre csak akkor terjed ki, ha annak alkalmazhatósága az eldöntendő kérdés. (335/B/1990. AB végzés, ABH 1990, 261.) Az Alkotmánybíróság a konkrét normakontroll két esetében, az Abtv. 38. § (1) bekezdése alapján benyújtott bírói kezdeményezés és az Abtv. 48. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz alapján a nem hatályos rendelkezés alkotmányellenességét is vizsgálja, mert ilyenkor alkalmazási tilalom kimondására van lehetőség.
Mivel jelen ügy bírói kezdeményezésre folyik, az Alkotmánybíróság a vizsgálatot a folyamatban lévő ügyben alkalmazott, már hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezés tekintetében lefolytatta.
2. A helyi önkormányzatok rendeletalkotási hatáskörét az Alkotmány és a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) határozza meg. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése alapján a képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes más jogszabállyal. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése szerint a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkothat.
Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontja alapján a helyi képviselő-testület törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét. A helyi adók megállapítása rendelettel történik.
Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy a törvényben megállapított adókat, vagy azok valamelyikét bevezesse, a már bevezetett adót hatályon kívül helyezze, az adó bevezetésének időpontját és időtartamát meghatározza, az adómértéket a törvényben megállapított határokon belül állapítsa meg. A Htv. 6. § c) pontja arra hatalmazza fel az önkormányzatokat, hogy az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez, és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan a Htv.-ben meghatározott felső határokra, illetőleg néhány adó tekintetében a törvényben meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére figyelemmel állapítsa meg.
A Htv. meghatározza az idegenforgalmi adó megállapításának kereteit. A 30. § (1) bekezdésének b) pontja alapján idegenforgalmi adófizetési kötelezettség terheli azt, aki az önkormányzat illetékességi területén olyan üdülésre, pihenésre alkalmas épületnek tulajdonosa, amely nem minősül lakásnak. E rendelkezés szerinti adókötelezettség esetén az adó alapja a 32. § (1) bekezdésének b) pontja szerint az építmény hasznos alapterülete, az adó mértéke pedig ebben az esetben a 33. § c) pontja alapján évente 900 Ft/m2.
3. Siófok Város Önkormányzatának képviselő-testülete az Ör. kifogásolt 6. § b) pontjában az épület után évenként 1200 Ft/m2-ben határozta meg az idegenforgalmi adó mértékét.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a képviselő-testület az adómérték szabályozásánál túllépte a Htv. 33. § c) pontjában meghatározott 900 Ft/m2 felső határt. A Htv. 6. § c) pontja az érintett időszakban csak a 16. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 29. § (1) bekezdésében, és a 33. § a) pontjában meghatározott helyi adók felső határai növelésére (indexálására) adott felhatalmazást. Az épület utáni adómérték felső határát a jogalkotó a 33. § c) pontjában határozta meg. A felhatalmazó rendelkezés nem tartalmazta a 33. § c) pontját, az építményalapú idegenforgalmi adónemet nem nevesítette, ezért annak törvényben meghatározott felső határa emelésére nem adott lehetőséget.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a képviselő-testület nem a törvényben meghatározott keretek között járt el, a Htv.-ben meghatározott felső határt túllépve állapította meg az épület utáni idegenforgalmi adó mértékét, ezért az Ör. 6. § b) pontja alkotmányellenes volt, sértette az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.
4. A kifogásolt rendelkezés alkotmányellenességének megállapítása miatt – az Abtv. 43. § (4) bekezdésében foglaltak alapján – az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezésnek az alkalmazási tilalom tekintetében is helyt adott, és megállapította, hogy az alkotmányellenes jogszabályi rendelkezés a Somogy Megyei Bíróság előtt 20.K. 21. 185/2010. szám alatt indult perben nem alkalmazható.
A határozat Magyar Közlönyben történő közzétételét a támadott jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására tekintettel rendelte el az Alkotmánybíróság.
Alkotmánybírósági ügyszám: 751/B/2011.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás