GÜ BH 2011/15
GÜ BH 2011/15
2011.01.01.
Amennyiben a települési és a megyei önkormányzat közötti jogvita kizárólag a közoktatási feladatok megyei működtetésbe adására vonatkozik, ennek elbírálásánál az önkormányzatokra vonatkozó anyagi jogi jogszabályok az irányadók. Amennyiben azonban a jogvita abból a megállapodásból ered, amelyet a felek a feladatátadáshoz kapcsolódó vagyonátadás és használat körében kötöttek, a Ptk. szabályait kell alkalmazni [1990. évi LXV. tv. 115. §, 1993. évi LXXIX. tv. 88. § (9) bek.].
A felperes 1995-ben megállapodást kötött az alperessel a B. D. Szakképző Iskola, a B. M. Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola, valamint az M. G. Általános Iskola és Speciális Szakiskola keretei között végzett közoktatási feladatok megyei működtetésbe adására vonatkozóan. Ezt – lejárata után – a felek többször megújították újabb megállapodás aláírásával, legutóbb a 2011. június 30-áig tartó időszakra.
A 2003. június 16-án aláírt utolsó megállapodás I.2-4. pontjaiban foglalt rendelkezésekben a felperes mint átadó és az alperes mint átvevő jogait részletesen szabályozták.
A Szakmai feltételek között szereplő II.4. pont szerint az
„átvevő az átvett intézmény működtetése során kikéri az átadó települési önkormányzat véleményét:
– az intézményvezető kinevezése, felmentése előtt,
– az intézmény kapacitásának csökkentése, illetve,
– az intézmény profiljának, szerkezetének változtatása előtt.
Az átvevő az átadónak az intézmény kapacitása csökkentésével, illetve profiljának, szerkezetének változtatásával kapcsolatos ellenvéleményét figyelembe veszi, ha az átvevőnek a többletköltségeket külön megállapodás szerint finanszírozni tudja.”
A III. 1. pont szerint az intézmény átadás-átvételét követően a fenntartást érintő jogszabályváltozások esetén a felek a megállapodást felülvizsgálják, a 2. pont szerint a szerződés fennállása alatt annak tartalma közös megegyezéssel módosítható.
A felek 2007 szeptemberétől egyeztetést folytattak az oktatási intézmények esetleges szerkezeti átalakításáról.
A felperes azt kérte az alperestől, hogy az egyik szakképzési központ A.-án legyen, s kinyilvánította, hogy „a szakképzési feladatellátásban érintett a.-i székhelyű, de megyei fenntartású intézmények szerkezetének megváltoztatását érintő jogszabályváltozások esetén fenntartja jogát az intézmények átadására vonatkozó Megállapodások felülvizsgálatára.”
Az alperes – a korábbi elképzeléstől eltérően – nem térségi integrált szakképző központ létrehozásával, hanem szakképzési-szervezési társulással kívánta megvalósítani a megyei szakképzés átalakítását. Ennek érdekében az alperes döntést hozott arról, hogy T. Város Önkormányzata és az alperes között létrejött megállapodással létrehozza a B.-S. Szakképzési-szervezési társulást.
Miután a felperes tudomást szerzett arról, hogy nem a korábbi elképzelések szerint hozzák létre a szakképző intézmények integrációját, kinyilvánította azt a szándékát, hogy a B. M. Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium működtetését 2008. július 1-jétől visszavenné az alperestől, és felajánlotta ezen iskola fenntartójaként az alperesnek a szakképzési-szervezési társulás megalakítását.
Az alperes nem fogadta el az ajánlatot és 2008. június 12-ei közgyűlésére előterjesztést készített két a.-i iskola összevonásáról.
A felperes kifejtette, hogy nem ért egyet az összevonással és esetleges kapacitáscsökkentésével, és nem járul hozzá az intézmények átadására vonatkozóan kötött megállapodás módosításához. Kérte az alperesnél ellenvéleményé-nek figyelembevételét és vállalta az igazolt többletköltségek megfizetését.
Kijelentette, hogy ha az ellenvéleményt az alperes nem fogadja el, vagy azt mellőző határozatot hoz, úgy a felperes az iskolák működtetésére kötött megállapodás II.4. valamint III.1-2. pontjának sérelme miatt a tanítási év végére a megállapodást felmondja.
Az alperes ennek ismeretében hozta meg 2008. július 15-én azt a határozatát, melyben a B. M. Szakközépiskolát megszüntette 2008. augusztus 15-ei hatállyal és beolvasztotta a B. D. Szakképző-iskola és Kollégiumba.
A felperes értesülve a határozatról a felek között fennállt megállapodást 2008. július 25-ével felmondta a B. D. Szakképző Iskola és Kollégium, valamint a B. M. Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium vonatkozásában.
Az alperes a felperes felmondását nem fogadta el arra hivatkozva, hogy arra a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 115. § (5) bekezdése nem ad lehetőséget.
Az alperes, mint intézményfenntartó kérte a Magyar Államkincstár Közép-dunántúli Regionális Igazgatóságánál a két iskola beolvadásának törzskönyvi nyilvántartásba vételét, melyet azonban az elutasított arra hivatkozással, hogy az alapító (a felperes) nem járult hozzá a beolvadáshoz.
A jelen peres eljárás tartama alatt folyt eljárásban a megyei bíróság jogerős ítéletében megállapította, hogy az alperes, mint fenntartó nem jogosult az intézmény megszüntetésére, mert arra az alapító, annak hiányában pedig az alapító jogutódja, a felperes jogosult.
A felperes 2008. június 17-én nyújtotta be a keresetlevelet. Módosított keresetében kérte annak megállapítását, hogy
a) az alperesnek az a határozata, amellyel a két érintett iskolát összevonta és a B. M. Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégiumot beolvasztotta a B. D. Szakképző-iskola és Kollégiumba – sérti a felek megállapodását és az államháztartási törvénybe is ütközik, továbbá
b) kérte annak megállapítását, hogy a megállapodást jogszerűen és megalapozottan mondta fel, s kérte kötelezni az alperest arra, hogy a két érintett iskola intézményfenntartói jogkörét és az ahhoz ingyenesen használatba adott vagyont haladéktalanul adja át a felperes részére.
Kérte az alperes perköltségben való marasztalását.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, álláspontja szerint a felek megállapodása és a jogszabályok előírásai szerint járt el. A felek megállapodása csak azt írta elő, hogy ki kell kérnie a felperes véleményét, amit meg is tett, a felperes esetleges ellenvéleménye az alperesre nem bír kötelező erővel. Miután azonban az Ötv. és a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló 1997. évi CXXXV. törvény előírásai szerint az alperes szabad és önkéntes elhatározásából hozhat létre társulást, s ennek alapján mérlegelés alapján hozta meg azt a döntését, hogy nem az alperessel létrehozott térségi integrált társulással valósítja meg a megyei szakképzés átalakítását, így az nem sérti a felek megállapodását, és nem ütközik jogszabályba sem.
Előadta, hogy az Ötv. 115. § (5) bekezdése szerint a feladatátadás az önkormányzati ciklus időtartamára szól, azt egyoldalúan nem lehet megszüntetni a ciklus letelte előtt.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes határozata sérti a felek 2003. június 16-án kötött – 2007. június 15-én módosított – megállapodása II.4. pontjának 2. mondatát, ezt meghaladóan a keresetet elutasította, s kötelezte az alperest 12 000 forint perköltség felperesnek történő megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság kettébontotta a határozattal kapcsolatos kereseti kérelmet, s az ítélet indokolásában megállapította, hogy a keresetnek azon része vonatkozásában, amelyben a határozat törvénysértő voltának megállapítását kérte, a felperesnek nincs perbeli legitimációja, mert kereseti kérelmet ebben a tekintetben csak a közigazgatási hivatal nyújthatna be, ezért a kereseti kérelemnek ezt a részét elutasította.
A határozatnak a felek megállapodásával kapcsolatos viszonyát a bíróság vizsgálhatta, mert az polgári jogi szerződésnek minősül. Megvizsgálta a megállapítási kereset előterjesztésének lehetőségét és úgy ítélte meg, hogy a felek közötti jogviszony jellegéből adódóan a felperesnek az általa kért megállapításra szüksége lehet, ezért a keresetet érdemben vizsgálta. A bíróság álláspontja szerint a felperes iskola-összevonással kapcsolatos ellenvéleménye kötötte volna az alperest, ennek alapján megállapította, hogy az alperes határozata ellentétes a felek megállapodásával.
A felperesnek a megállapodás felmondásával kapcsolatos kereseti kérelmét azért utasította el, mert a megállapodás határozott időre jött létre a felek között, de nem találta az alperes határozatát olyan súlyú szerződésszegésnek, amely alapul szolgálhatna az azonnali hatályú, vagy rendkívüli módon történő felmondáshoz.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen mind a két fél fellebbezést nyújtott be. A másodfokú bíróság jogerős ítéletében a fellebbezett rendelkezéseket megváltoztatva a felperes jogsértés megállapítására irányuló keresetét elutasította, az alperest terhelő elsőfokú perköltségben való marasztalását mellőzte és kötelezte a felperest 30 000 forint elsőfokú, valamint 12 000 forint másodfokú perköltség megfizetésére, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra az álláspontra jutott, hogy a megállapítási kereset feltételei fennállnak a Pp. 123. § alapján, mert a felek között létrejött szerződés vonatkozásában az egyik fél súlyos szerződésszegése esetén a másik félnek jogai megóvásához nem a megállapítási keresetet kellett volna igénybe vennie, mert kérhette volna a szerződés módosítását, illetve megszüntetését. Mindezek alapján a jogsértés megállapításra vonatkozóan az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a keresetet elutasította.
Kifejtette, hogy egyetért az elsőfokú bírósággal abban, hogy az alperes a felperessel kötött szerződést megszegte, ennek azonban csak abból a szempontból volt jelentősége, hogy az alperes szerződésszegése alapul szolgálhatott-e a szerződés felmondására. A határozat ugyan szerződésszegés, „de ez lényegében megmaradt határozat formájában, mivel ezzel az elérni szándékolt változás nem következett be.” Utalt arra, hogy a B. M. Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium beolvasztását nem sikerült a törzskönyvön átvezetni, s az eljárás alatt született meg a megyei bíróság jogerős ítélete is.
A felperes csak a szerződés egyik részét mondta fel, s álláspontja szerint a felek szerződése a három iskola fenntartását illetően egységes megállapodásnak minősül. Nincs adat arra, hogy a felek iskolánként is hajlandóak lettek volna a fenntartás tekintetében szerződést kötni, ezért a felperes részleges felmondást még a szerződésszegés súlyossága esetén sem gyakorolhat, ennek következtében a felmondása nem érvényes. Ebben a körben az elsőfokú bíróság ítélete helyes ezért azt helybenhagyta.
A felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélettel szemben, mert hivatkozása szerint az sérti a Pp. 123. §-át, az Ötv. 115. § (5) bekezdését és a Ptk. 483. § (4) bekezdését. Kérte a jogerős ítélet megváltoztatását és a 2003. június 16-án kötött megállapodásba ütköző jogsértés megállapítását, valamint annak megállapítását, hogy jogszerűen mondta fel a megállapodást és kérte kötelezni az alperest, hogy a felmondással érintett intézményeket – B. D. Szakképző Iskola és Kollégium és B. M. Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium – a felperes fenntartásába adja vissza.
Kifejtette, hogy a keresetlevélben azért csak a jogsértés megállapítására vonatkozóan terjesztett elő keresetet, mert akkor még nem kérhetett teljesítést, csak a már meghozott, illetve az előkészített határozatok jogsértő jellegének megállapítását. A tárgyalásra szóló idézés kibocsátása után az alperes értesült a felperes keresetéről, s ezt követően mégis meghozta határozatát, amelyre alapozva a felperes a megállapodást felmondta, és a keresetet kiterjesztette a felmondás jogszerűségének megállapítására.
Azt is vitatta, ne lett volna adat arra vonatkozóan, hogy a felek külön-külön iskolánként is hajlandóak lettek volna megkötni a megállapodást. A fenntartói jogok átadása a felperes kizárólagos döntési jogkörébe tartozó határozat volt [Ötv. 115. § (5) bekezdés], amely alapján az alperes minden olyan intézményt köteles volt átvenni, amelyre vonatkozóan a felperes döntést hozott. Ebből következően, ha az alperes fenntartói jogkörben hozott valamelyik döntése egyes intézmények vonatkozásában súlyosan sérti a felek közötti megállapodás részleteit, ezen intézmények vonatkozásában helye lehet a megállapodás felmondásának, és az nem érinti azokra az intézményekre vonatkozóan az alperes fenntartói kötelezettségeit, amelyekre nézve ilyen jogsértés nem állapítható meg.
Álláspontja szerint a felek megállapodása leginkább a megbízás szerződési elemeit mutatja. A Ptk. 483. § (4) bekezdése szerint pedig, ha a felek a tartós jogviszonyban a felmondás jogát nem zárták ki, helye lehet a megállapodás felmondásának, ha a megbízott tevékenysége a megállapodásba ütközik. A felmondás kizártsága súlyos szerződésszegés esetén a jogállamiság alapelveibe ütközne.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. Álláspontja szerint helyes a jogerős ítélet megállapítási keresettel kapcsolatos rendelkezése. Nincs ugyanis védendő jogi érdek, mert az összeolvadás véghezvitele meghiúsult. Az összeolvadás egyébként sem hatott volna ki a mindennapi oktatási tevékenységre. Ha létrejött volna, a fenntartói jog visszaszerzése után az önkormányzat különválaszthatta volna ismét az intézményeket.
Ha mégis fennállnának a megállapítási kereset feltételei, a felmondás jogszerűsége tárgyában nem határozhatna a bíróság. Egyrészt a súlyos jogszabálysértés hiányzik az alperes részéről, másrészt – véleménye szerint – „a jelen esetben, tekintettel arra, hogy a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény szabályozása eltérést nem engedő, a törvény 115. § (5) bekezdése értelmében a felmondás lehetősége – legyen az rendes, vagy rendkívüli felmondás, kizárt.”
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
A Legfelsőbb Bíróság által eldöntendő jogkérdés elsődlegesen az volt, hogy a Ptk. vagy egyéb jogszabályok alapján kell-e eljárni a perben, mert a felmondásból eredő jogvitát az első- és a másodfokú bíróság is a Ptk. rendelkezései alapján ítélte meg, ugyanakkor megállapítható, hogy
– a megállapodást kötő két fél közjogi személy (helyi önkormányzat),
– a közöttük létrejött megállapodást az Ötv. felhatalmazása alapján kötötték a helyi önkormányzatok által kötelezően ellátandó feladat elvégzésére, és
– a megállapodás tárgya nem vagyoni viszony, és nem is személyi viszony.
A helyi önkormányzatok működését, feladatait alapvetően az Ötv. határozza meg, melynek 111. §-a kimondja, hogy az Ötv. alapján indított perben a Pp. XX. fejezetét – azaz a közigazgatási perekre vonatkozó speciális szabályokat – kell alkalmazni. Az Ötv. azonban meghatározza azt, hogy mely rendelkezések esetében nyitja meg kifejezetten ezt a bírósági utat.
A felek megállapodásának alapjául szolgáló Ötv. 115. § (5) bekezdése nem biztosít a törvényben írt felhatalmazással bírói utat a fenntartói jogok átadásával kapcsolatos jogviták eldöntése tekintetében, ebből következően a Pp. XX. fejezetének rendelkezései nem alkalmazhatók.
Az Alkotmány 43. § (2) bekezdése mindemellett tartalmazza az önkormányzati hatáskörök jogszerű gyakorlásával összefüggő bírói védelmet, azaz a bírói úthoz való jogot az önkormányzatok számára hatáskörük jogszerű gyakorlásával kapcsolatos jogvitáik eldöntésére [42/2008.(IV. 17.) AB határozat].
A jogvita a peres felek hatáskörének jogszerű gyakorlásával kapcsolatosan merült fel, ebből következően a felek nem zárhatók el a bírósági úttól, a fent kifejtettek alapján azonban nem a Pp. speciális XX. fejezete, hanem a Pp. általános szabályai szerint kell lefolytatni az eljárást.
A Legfelsőbb Bíróság ezt követően azt vizsgálta meg, hogy a peres felek közötti feladatátadással kapcsolatos jogvita elbírálására az eljáró bíróságnak melyik anyagi jogszabály rendelkezéseit kell figyelembe venni.
Az első- és a másodfokú bíróság a polgári jog szabályai alapján bírálta el a felmondás érvényességének a kérdését.
Nem vitásan a felek azzal, hogy a megállapodást megkötötték, kifejezett akaratukkal részben a polgári jog területére helyezték át a közöttük fennálló jogviszonyt. Ennek a jogviszonynak a tartalmát – az alkalmazandó anyagi jogot – azonban nem a Ptk., hanem az Ötv. határozza meg. Az így létrejött közigazgatási típusú szerződések magánjogi szerződésnek minősülnek erős közjogi korlátokkal terhelve.
A két fél közötti megállapodás jogi alapját az Ötv. 70. §-a szolgáltatja, mely felsorolja a települési önkormányzat által a megyei önkormányzat részére átadható feladatokat, ilyen egyebek mellett a középiskolai, szakiskolai és kollégiumi ellátás.
Az Ötv. 115. § (5) bekezdése egyértelművé teszi, hogy a települési és megyei önkormányzatnak nem kell megállapodást kötnie a feladat átadásával kapcsolatban, törvényi felhatalmazás alapján – a települési önkormányzat döntése miatt – válik a megyei önkormányzat kötelességévé az iskolák fenntartásának ellátása.
A fenntartói feladatok átadása csak a feladatátadásról szól, a felek közötti jogviszony e részének a megítélésekor tehát kizárólag az Ötv. és egyéb, a feladatátadáshoz kapcsolódó, az önkormányzatok tevékenységével kapcsolatosan kötelező rendelkezéseket tartalmazó jogszabályokat kell figyelembe venni. Ebből következően ebben a kérdésben nincs helye a polgári jogi szabályok alkalmazásának.
A két fél közötti megállapodás alapján a vagyonátadásból, használatból eredő jogviták eldöntése pedig már a Ptk. hatálya alá tartozik a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 88. § (9) bekezdése szerint.
Az eljáró bíróságnak tehát az anyagi jogszabályok alkalmazása során azt kell figyelembe vennie, hogy a felek jogvitája a közöttük létrejött megállapodásnak az önkormányzati feladatátadásához kapcsolódó részéből ered-e, mert ilyen esetben a speciális, önkormányzatokra vonatkozó anyagi jogi rendelkezéseket kell alkalmaznia; vagy pedig a felek közötti jogviszony vagyoni része vált vitássá, mert ebben az esetben a Ptk. rendelkezései az irányadók.
A fent kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a perbeli esetben a felek között az iskola-fenntartói feladatok átadásával-visszavételével, tehát az önkormányzati feladat ellátásával kapcsolatos volt a jogvita, ebből következően tehát nem a Ptk., hanem az Ötv. rendelkezései alkalmazandók.
Az Ötv. 115. § (5) bekezdése kimondja, hogy ha a települési önkormányzat képviselő-testülete a 70. § (1) bekezdésében foglalt feladatok ellátását nem vállalja, az erről szóló döntését a megválasztását követő hat hónapon belül az érintett megyei önkormányzat közgyűlésével közli.
E döntés a települési önkormányzat megbízatásáig szól.
A felperes ebből következően nem mondhatta fel a megállapodást jogszerűen, hiszen az Ötv. ezt nem teszi lehetővé.
Miután a fent kifejtettek szerint nincs lehetőség az iskola-fenntartói feladatokkal kapcsolatos rész felmondására, a Legfelsőbb Bíróság megvizsgálta, hogy a megállapítási kereset alapos-e.
A felek között létrejött megállapodás nem kizárólag arról rendelkezik, hogy az alperes átveszi a fenntartói jogokat, hanem arról is, hogy a felek ez alatt az időszak alatt milyen módon járnak el az egymás közötti jogviszonyukban. A felperes nem akarta teljes mértékben elveszíteni a beleszólási jogot az iskola működtetésének alapvető kérdéseibe, az intézményvezető kinevezése, felmentése előtt, az intézmény kapacitásának csökkentése, illetve, az intézmény profiljának, szerkezetének változtatása előtt igényt tartott arra, hogy kérjék ki a véleményét. A Megállapodás tartalmazza azt is, hogy ha az intézmény kapacitása csökkentésével, illetve profiljának, szerkezetének változtatásával kapcsolatosan nem értenek egyet, úgy az alperes vállalta, hogy az átadó ellenvéleményét figyelembe veszi, ha az átadó a többletköltségeket külön megállapodás szerint finanszírozza.
A felperes felajánlotta ezt a finanszírozást az alperes részére, amikor kiderült, hogy az iskolákat össze akarják vonni, azonban az alperes nem vette figyelembe a felperes álláspontját, s ezzel az egymással kötött megállapodásukat – olyan részében, amelyre vonatkozóan az Ötv. nem tartalmaz rendelkezést – megsértette.
A véleménykikérés a fenntartói jogok átadása után kötelessége ugyan az átvevőnek, azonban nem kötelessége ennek figyelembe vétele, illetve az átadó véleménye alapján történő döntés. Amennyiben azonban erre kötelezettséget vállalt, úgy köteles lett volna ezt betartani, s mivel ezt nem tette, ezért valóban megsértette a felek közötti megállapodás II.4. pontját. Ez a helyzet akkor is, ha a jogszabály a mulasztást nem szankcionálja, és a mulasztás jogkövetkezményeit nem vonja le.
A Pp. 123. § szerint azonban megállapításra irányuló kereseti kérelemnek akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet.
A fent kifejtettek szerint a felperes teljesítést nem követelhet, de a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperesnek nincs igazolt jogi érdeke arra nézve, hogy jogainak az alperessel szemben való megóvását kérje.
A Legfelsőbb Bíróság a fent kifejtettek alapján a másodfokú bíróság ítéletét – a jogerős ítélettől eltérő indokolással – hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
(Legf. Bír. Pfv. X. 21.355/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás