KÜ BH 2011/151
KÜ BH 2011/151
2011.05.01.
A telekhatár-rendezésre elvi engedély sem adható, ha – a már kialakult, beépített telkek esetén – csak az egyik telek méretei felelnek meg az építésügyi előírásoknak, míg a másik telek méretei nem tesznek azoknak eleget [85/2000. FVM rendelet 3. §]
A felperes tulajdonában áll a K., M. L. utca 13. szám alatt fekvő, 2493 hrsz.-ú, 395 m2 területű ingatlan, valamint a beavatkozó és házastársa tulajdonában áll a szomszédos – K., M. L. utca 15. szám alatt található – 2494 hrsz.-on felvett, 295 m2-es ingatlan, melyek közötti telekhatár rendezése tárgyában eljárva az elsőfokú építési hatóság a 2008. november 13. napján kelt. határozatával a határozat mellékletét képező változási vázrajz alapján az abban foglaltaknak megfelelően elvi telekalakítási engedélyt adott, amely alapján a 2493 hrsz.-ú ingatlan területe 357 m2-re, míg a 2494 hrsz.-ú ingatlan területe 333 m2-re változik.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2009. február 18. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot az indokolás módosításával és kiegészítésével helybenhagyta.
Határozatát azzal indokolta, hogy a 2004. február 12-én megtartott helyszíni szemle, valamint a K. Körzeti Földhivataltól beszerzett térképmásolat adataiban a határozathozatalkor változás nem állt elő.
A telkek beépítési módja a helyi építési szabályzat szerint oldalhatáron álló, a telek legkisebb szélessége (homlokvonala) az előírások szerint 14 méter, a minimális mélysége (homlokvonal) 35 méter és legkisebb területe 550 m2. Az elvi engedély alapján a 2494 hrsz.-ú ingatlan homlokvonala 11,73 m-ről 13,54 m-re, a hátsó telekszélessége 11,62 m-ről 12,94 m-re változik, az észak-keleti oldalának hossza marad 22,62 méter. A telek területe 295 m2-ről 333 m2-re nőtt, míg a 2493 hrsz.-ú ingatlan homlokvonala a tervezett telekalakítás után 14,42 m-ről 12,61 m-re, a hátsó telekszélessége 11,88 m-ről 10,56 m-re, míg észak-keleti oldalhatárának hossza 28,01 m-ről 28,76 m-re változik és a terület területe 395 m2-ről 357 m-re csökkent.
Az engedélyezésekor – az alperesi határozat szerint – nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy a telekalakítás után az oldalhatáros beépítési mód mindkét telek vonatkozásában megvalósul, és a telekhatár-rendezéssel érintett
38 m2 területű ingatlanrészt 1987 óta a beavatkozó és házastársa használja. A két telek között tömör téglakerítés húzódik, a telekhatár-rendezés következtében az ingatlan-nyilvántartási telekhatár, amely jelenleg a beavatkozó telkén lévő építményen fut keresztül, átkerülne a felperesi telken meglévő lakóépület észak-keleti határfalának vonalába, és ezzel kialakul a használat alapján már egyébként is fennálló közös telekhatár.
Az alperes határozatában pontos adatok rögzítése alapján megállapította, hogy a beavatkozó és házastársa telke, valamint a felperes telke összességében a telekalakítás után jobban megfelel a helyi építésügyi előírásoknak, ezért az elvi telekalakítás engedélyezhető volt.
Az alperes határozatával szemben előterjesztett keresetében a felperes annak hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárás lefolytatására történő kötelezését kérte.
Állította, hogy az eljárás korábbi szakaszában, 2004-ben tartott helyszíni szemle során a telkek közti határvonalat a kívánt pontossággal nem lehetett meghatározni, azonban szakértő kirendelésére nem került sor, mely a határozat megalapozatlanságához vezetett.
A telekalakításról szóló 85/2000. (XI. 8.) FVM rendelet (a továbbiakban: FVM rendelet) 3. § (2) bekezdésére hivatkozva előadta, hogy a jogszabály mindkét telek vonatkozásában megköveteli a jogszabályi előírásokhoz való nagyobb fokú közelítést; a perbeli esetben ugyanakkor ezzel ellentétben az alperesi határozat olyan telekhatár-rendezésre adott engedélyt, melynek következtében az egyik oldalon meglévő jogszabálysértést csökkentették a másik oldalon lévő jogszabálysértés emelésével, így az FVM rendeletbe ütközik az engedélyezett telekalakítás.
Az eljárt megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az elsőfokú hatóság a megismételt eljárásban helyszíni szemlét tartott, majd záradékolt térképmásolatot szerzett be a körzeti földhivataltól.
Az ingatlanok pontos mérete az alperesi határozatban rögzítésre került, így az megalapozatlannak nem tekinthető, az alperes eleget tett a megyei bíróság korábbi ítéletében foglalt iránymutatásnak.
Az FVM rendelet 3. § (2) bekezdése értelmezésével a bíróság megállapította, hogy az építési hatóság mérlegelési jogkörben járt el és mérlegelte azokat a szempontokat, melyek döntése kialakításánál figyelembe veendők.
A jelenlegi telekhatár a beavatkozó telkén lévő építményen húzódik át, a kialakult rendezett telekhatár által – a bíróság szerint – megvalósul a két telek tekintetében az adott építési övezetre előírt oldalhatáros beépítési rend.
A bíróság megállapította, hogy az elvi telekalakítási engedély következtében a felperes telkének méretei, adottságai nem romlanak oly mértékben, mint amilyen mértékben a beavatkozói telek adottságai javulnak; ráadásul az új telekhatár a már több évtizede kialakult használati állapotot követi.
A jogerős ítélettel szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes annak megváltoztatását, és a keresetének helyt adó új határozat meghozatalát kérte.
Előadta, hogy az FVM rendelet 3. § (2) bekezdésének megsértésén túl ezzel összefüggésben a jogerős ítélet megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §-ában a tényállás tisztázására vonatkozóan szabályozott kötelezettséget, továbbá a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/B. §-ának a mérlegeléssel hozott határozat felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezését.
A jogerős ítélettel felülvizsgált alperesi határozat meghozatala előtt ugyanis a közigazgatási szervek nem tisztázták kellőképpen a tényállást, a mérlegelés szempontjainak, és a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kizárólag abban merül ki, hogy a beavatkozó telkének méretei ezután jobban megfelelnek az építésügyi előírásoknak; ugyanakkor sem a bíróság, sem az eljárt közigazgatási szervek nem vették figyelembe döntéseik során azt, hogy a felperes telkének térmértéke az engedélyezett telek-alakítással egy tizeddel csökken.
A felperes iratellenességre, továbbá a beszerzett bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kapcsán történt hiányosságra is utalt, azonban ezzel összefüggésben konkrét, megsértett jogszabályi rendelkezést kérelmében nem jelölt meg.
Az alperes a felülvizsgálati kérelemmel szemben előterjesztett ellenkérelmében előadta, hogy határozata jogszerű, hiszen annak meghozatalával – és az abban engedélyezett telekhatár-rendezéssel – válik valódi oldalhatárra építetté az alperesi beavatkozói ingatlan.
Hivatkozott arra, hogy a jelenlegi telekhatár jogszabálysértően húzódik az alperesi beavatkozó hátsókerti építményén keresztül, továbbá a helyi építési szabályzat is az engedélyezett telekalakítás mentén tartalmazza, és írja elő az építési vonalat.
A valóságban az engedélyezett új határvonalban húzódik a két ingatlan között megépített téglakerítés, továbbá a felperesi ingatlan hátsó fala. A szakértői bizonyítást azért mellőzte, mert annak díját a felperes felhívásra nem vállalta, jogorvoslati kérelmeiben a szakértő mellőzését egyébként nem említette.
Tájékoztatásul az alperes előadta, hogy időközben megszületett az új, végleges telekalakítási határozat is.
A beavatkozó ellenkérelmében szintén a felülvizsgálati kérelem elutasítását, illetve perköltség megállapítását kérte, előadva, hogy a Ket. 50. § (1) bekezdésében foglalt tényállás-tisztázási kötelezettség nem sérült, a valódi, illetve térképi állapotot az eljárt közigazgatási határozatok feltárták.
Az FVM rendelet 3. § (2) bekezdése a kialakult helyzetnek kedvező, kivételes szabály.
A meghozott határozatokban, illetve a jogerős ítéletben iratellenesség nem mutatható ki, a felperesi ingatlan, a téglakerítés, az új – az elvi engedélyben foglalt – telekhatáron áll, ami egyben a telekkönyvi határ is.
A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. § (1) bekezdése alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Pp. 272. § (2) bekezdésében foglaltak alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot – figyelemmel a Pp. 324. § (1) bekezdésére – a közigazgatási perben is a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértés keretei között vizsgálja felül. Ezzel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság elsőként az FVM rendelet 3. §-ának szabályaira hívja fel a figyelmet.
A telekalakítás sajátos szabályai között elhelyezkedő 3. § (2) bekezdése szerint a meglévő telkek esetében a telekegyesítés, a telekhatár-rendezés abban az esetben is engedélyezhető, ha az új telek, illetőleg területnagysága, egyéb mérete nem felel meg a területre vonatkozó jogszabályok előírásainak. Ez az előírás telekhatár-rendezés esetén csak akkor alkalmazható, ha a kialakuló telkek méretei a korábbiakhoz képest az építésügyi előírásoknak jobban megfelelnek.
A 3. § (3) bekezdés szerint meglévő, beépített telket érintő telekalakítás csak akkor engedélyezhető, ha az (1) és (2) bekezdésben foglaltakon túlmenően a kialakuló telkek beépítettsége az építésügyi előírásoknak megfelel. Ugyanezen előírás vonatkozik az olyan telkekre, amelyekre érvényes építési engedélyt adtak ki.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy e jogszabályi rendelkezéseket az eljárt megyei bíróság nem megfelelően értelmezte, és a helyesen megállapított tényállásból – a jogszabály helytelen értelmezése folytán – téves következtetést levonva hozta meg jogerős ítéletét, melyben az alperesi határozattal szemben előterjesztett felperesi keresetet elutasította. Az elvi telekalakítási engedéllyel engedélyezett, a beavatkozó által kérelmezett telekalakítás ugyanis e jogszabályi rendelkezéseknek nem felel meg.
A korábbiakban ismertetetteknek megfelelően a helyi építési szabályzat a telkekkel összefüggésben több előírást, megkötést tartalmaz, így a legkisebb telekméretként 550 m2-t rögzít.
A két telek közötti határvonal megváltozásával a felperesi 395 m2-es telek mérete 357 m2-re változik, azaz az előírt legkisebb teleknagyságtól távolabb kerül, ahhoz képest a mérete csökken. E megoldás ellentétben áll az FVM rendelet 3. § (2) bekezdésében foglalt szabállyal, mely szerint telekhatár-rendezés esetén csak akkor alkalmazható a kedvezményes – az építési előírásoktól részben eltérő – telekalakítás, ha a kialakuló telkek méretei a korábbiakhoz képest az építésügyi előírásoknak jobban megfelelnek.
A jogszabályi megfogalmazásból kiderül, hogy mindkét, illetve valamennyi telekalakítással érintett telek esetében teljesülnie kell annak a feltételnek, mely szerint az építésügyi előírásoknak jobban meg kell felelniük.
A teleknagyság további csökkenése, az ingatlan homlokvonalának 14,42 m-ről 12,61 m-re való, valamint a hátsó telekszélességnek is minimális méretben történő csökkenése ellentétes az ismertetett jogszabályi előírással.
Mindezek alapján megállapítható volt, hogy a kérelmezett telekalakítás annak ellenére ellentétes az alkalmazandó jogszabállyal, hogy az a tényleges használathoz igazítaná a telekhatárt, továbbá a tervezett és engedélyezett elvi telekalakítás következtében a telekhatár immár nem haladna át az alperesi beavatkozó hátsókerti ingatlanán.
Ettől függetlenül értékelendő és figyelembe veendő körülmény az, hogy a telekalakítás sajátos szabályai, az FVM rendelet kifejezett előírásai, ezt nem tették lehetővé.
Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az eljárt megyei bíróság – a megfelelően megállapított és alaposan feltárt tényállásból kiindulva – az FVM rendelettel ellentétes döntést hozott, amikor az alperesi határozat jogszabálysértő jellegét nem állapította meg.
Ezért a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján – új, a felperes keresetének helyt adó, az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedő, hatályon kívül helyező, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra és új határozat hozatalára kötelező határozatot hozott.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.317/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás