KÜ BH 2011/153
KÜ BH 2011/153
2011.05.01.
Terület belterületbe vonásához a szabályozási tervről szóló rendelet módosítása szükséges. Belterület a helyi építési szabályzatban és szabályozási terven ekként jelölt terület. A tervezett terület belterületté válásához önkormányzati testületi döntés és kötelező engedélyezési és egyeztetési eljárások lefolytatása szükséges [1997. évi LXXVIII. tv. 9. §, 12. §, 13. §, 2007. évi CXXIX. tv. 15. §]
A perben nem álló magánszemély 2007. november 19-én a 048/1 hrsz. alatti ingatlan és a 103/12 hrsz. alatti ingatlan határának rendezése folytán kialakuló földrészletnek a 103/34 hrsz.-ú 800 m2 és a 103/35 hrsz.-ú 1209 m2 nagyságú telkekre történő felosztásának engedélyezését kérte.
Z. Megyei Jogú Város jegyzője a 2008. január 8. napján kelt határozatában a telekalakítási kérelmet elutasította, megállapítva, hogy az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 23. § (1) bekezdésével ellentétes a kérelem, mert a 103/35 hrsz. alatt kialakuló új földrészlet építési hellyel nem rendelkezik, azon építkezni nem lehet, ezért önálló telekként kialakítani sem lehet.
A kérelmező ügyfél fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd (továbbiakban: alperes) a 2008. március 26. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a kérelemnek helyt adott. Megállapította, hogy a kérelemmel érintett 048/1 hrsz.-ú ingatlan 299 m2 része Z. Község Önkormányzata Képviselőtestületének az építési szabályzatáról és a szabályozási tervéről szóló 9/2007.(IX. 14.) számú rendelete (HÉSZ) szerint belterület, a Lf-K4 jelű övezetbe sorolt, továbbá a szabályozási terv a területek egyesítését, majd azok kettéosztását nem zárja ki, mivel a 103/12 hrsz.-ú építési telek felosztására a szabályozási terv maga is javaslatot tartalmaz (kék szaggatott vonalú jelölés szerint). Álláspontja szerint a szabályozási terv azon rendelkezése, amely a 103/12 hrsz.-ú építési telken jelöli az építési helyet nem zárja ki, hogy a megosztás során kialakuló telek beépíthető.
A felperes 2009. június 11-én óvást nyújtott be az alperes- a telekmegosztást engedélyező – határozata ellen. A felperes álláspontja szerint a hatóságok tévedtek, amikor a 048/1 hrsz.-ú ingatlan kérelemmel érintett részét belterületnek tekintették, mivel az csak belterületbe vonni tervezett terület. Tévesnek tartotta azt az alperesi megállapítást is, hogy a 103/12 hrsz.-ú ingatlan a szabályozási terv szerint kettéosztható. Utalt arra, hogy az alperes határozati döntésével elvonta az önkormányzat kizárólagos jogát, mert nem a helyi építési szabályzat módosításával, hanem hatósági határozattal került megváltoztatásra a község belterületi határvonala. Álláspontja szerint az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) 7. § (3) bekezdés 2. pontja, 34. § (1) bekezdése, és a HÉSZ 3. §-a is a kötelező szabályozási elemek között sorolja fel az építési hely határát, így az a telekalakítás engedélyezésekor nem hagyható figyelmen kívül. A szabályozási tervet következetesnek tartotta az építési helyek megjelölése tekintetében, rámutatva, hogy az ott jelölt, ahol a belterület határa a belterületbe vonni tervezett területtel érintkezik.
Az alperes a 2009. június 22-én kelt határozatában az óvást elutasította. Megállapította, hogy a 048/1 ingatlan érintett része a szabályzási terv szerint belterület, beépítésre szánt terület, és azon belül is lakóterület, ezért azt az OTÉK 7. § (2) bekezdése alapján ugyanazon építési jogok illetik meg, mint a vele egy telektömbben lévő más építési telket. Hivatkozott arra, hogy a HÉSZ 45. § (4) bekezdése alapján a belterületbe csatolást „kihirdető rendelet” hatályba lépéséig is lehet telekalakítást végezni, különösen, hogy telekalakítási tilalom nem volt, és a szabályzási terv jelölte a 048/1 és 103/12 hrsz.-ú ingatlan összevonását. Állította azt is, hogy a 103/12 hrsz.-ú ingatlan kettéosztását a szabályozási terv javasolta. Megállapította továbbá, hogy az építési helynek a telektömbön belüli, egy telken történő jelölése miatt a szabályozási terv sérti az OTÉK 7. § (2) bekezdését, hiszen ilyen korlátozás a tömb többi telkét nem érinti.
A felperes keresetében az óvást elutasító alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte azzal, hogy az elsőfokú határozat indokolását az óvásban szereplő indítványnak megfelelően változtassa meg az alperes. A felperes keresetében fenntartotta az óvásban kifejtett érveit, melyet azzal egészített ki, hogy álláspontja szerint az alperes a helyi építési szabályzat és a szabályozási terv jogszabály ellenességét – OTÉK 7. § (2) bekezdésébe ütközését – hatáskör hiányában nem állapíthatta volna meg.
Az elsőfokú bíróság az alperes óvást elutasító határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Megállapította, hogy a telekalakítási kérelem elbírálása során a helyi építési szabályzatot a szabályozási tervvel együtt kellett alkalmazni. A belterület törvényi fogalma, a külterületi termőföld terület más célú hasznosításának engedélyezésére és a belterületbe vonásra vonatkozó előírások alapján, továbbá a szabályozási tervlap adatait is figyelembe véve megállapította, hogy a 048/1 hrsz.-ú érintett része nem belterület, az külterület maradt, melyet a szabályozási terv belterületbe vonandó területként jelöl. Nem fogadta el a felperes álláspontját és a 42/1992. (VII. 16.) AB határozat alapján arra a következtetésre jutott, hogy nem lehet külön rendeletet alkotni a belterületi határvonal kijelöléséről. Álláspontja szerint csak a terület belterületbe vonását követően van lehetőség a két ingatlan közötti telekhatár rendezésére, a telek megosztására, amelyet egyébként engedélyezhetőnek talált, mivel arra a HÉSZ telekalakítási tilalmat nem írt elő, az építési hely kijelölése (és annak hiánya) az új teleknél a megosztást nem akadályozhatja. Egyetértett az alperessel abban, hogy a 103/12 hrsz.-ú ingatlanon a szabályozási terv kék szaggatott vonallal jelölte a megosztás lehetőségét, amely irányadó telekhatárnak minősült. Az irányadó telekhatár tekintetében úgy foglalt állást, hogy az, illetőleg annak hiánya nem lehet akadálya a telekmegosztásának, mivel az irányadó telekhatártól el lehet térni a HÉSZ 3. § b) pontjának rendelkezése folytán.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Étv. 12. § (5) bekezdésében és a 13. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezéseket, mert az építési hatóság a szabályozási tervet köteles figyelembe venni, így a megállapított belterületi határvonalon belül elhelyezkedő ingatlanok építési szempontból belterületi ingatlannak minősülnek. Erre figyelemmel hivatkozott arra, hogy a 048/1 hrsz.-ú ingatlan érintett része beépítésre szánt területen, lakóterületen helyezkedik el, ezért ugyanazon jogok, kötelezettségek illetik meg, mint ezen ingatlanrészt is magában foglaló telektömbben lévő többi építési telket. Állította azt is, hogy az elsőfokú bíróság a HÉSZ 45. § (4) bekezdését tévesen értelmezte, mert ez a belterületbe vonásra kijelölt területen a belterületbe csatolást kihirdető rendelet hatályba lépéséig megengedi a telekalakítást, e szabály belterületbe vonási eljárás megindulásáról nem, kizárólag a helyi döntés meghozataláról rendelkezik.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet rendelkező részének hatályban tartását, és az ítélet indokolásának részbeni megváltoztatását kérte annak megállapítása mellett, hogy a belterületbe vonni tervezett területek belterületbe vonásához a szabályzási tervet tartalmazó önkormányzati rendelet módosítása szükséges. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a 42/1992. (VII. 16.) AB határozatot tévesen és az Étv. 12. § (5) bekezdés a) pontjával ellentétesen értelmezte, mert az Étv. általános településrendezési szabályainak célja, hogy formalizált eljárásban ismerje meg az érintettek véleményét és ezek, valamint a hivatalos állásfoglalások figyelembevételével a szabályozási terv módosításával lehessen a belterületi határvonal megváltoztatható. A belterületbe vonásra tervezett területek a HÉSZ módosításáig nem osztják a belterületek jogi státusát.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az óvásban kifejtett jogi álláspontját tartotta fenn.
Az alperes személyében a felülvizsgálati eljárás során kétszer is jogutódlás következett be, melyet a Legfelsőbb Bíróság 8. és 10. sorszámú végzésében állapított meg.
A jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatokat és bizonyítékokat a vonatkozó jogszabályi rendelkezések helyes értelmezése folytán helytállóan értékelte, és megalapozottan állapította meg az alperesi határozat törvénysértő voltát, a jogerős ítélet nem sérti az Étv. 12. § (5) bekezdését és 13. § (2) bekezdés a) pontját.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában azonban tévedett a belterületbe bevonni tervezett terület belterületbe vonásának módját, az ezzel kapcsolatos rendeletmódosítást illetően, e körben a felperesi előadást is félreértelmezve téves megállapításokat tett.
Tényszerű az elsőfokú bíróság ítéleti megállapítása – és a felperes azon hivatkozása is –, mely szerint a 048/1 hrsz.-ú ingatlan érintett része („C” alrészlet) a szabályozási terv szerint belterületbe vonni tervezett terület, azt a kérelem előterjesztése időpontjában a szabályozási terv nem belterületként jelölte, így az külterületnek minősült az alábbiak szerint.
Az Étv. 12. § (5) bekezdés a) pontja és 13. § (2) bekezdés a) pontja szerint a helyi építési szabályzat és a szabályozási terv tartalmazza a belterület határvonalát, ezáltal ennek a kérdésnek az eldöntése csak e települési eszköz(ök) alapján lehetséges. Az ítéleti megállapítást alátámasztja az elsőfokú bíróság által hivatkozott, a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény (Tvt.) 15. § (2) bekezdése szerinti eljárás hiánya, mely kétséget kizáró módon megelőzi a külterületi termőföld terület belterületbe vonását.
Az Étv. 7. § (1) bekezdése alapján a településrendezés célja – többek között – a települések terület-felhasználásának, az építés helyi rendjének szabályozása. Az Étv. 7. § (3) bekezdés c) pontja alapján a településrendezés eszköze a helyi építési szabályzat és a szabályozási terv, melyet a településszerkezeti terv alapján a települési önkormányzat képviselő testülete dolgoztat ki és rendelettel állapít meg. Az Étv. 9. §-a annak az előkészítő, egyeztetési és érdekérvényesítési eljárásnak a rendjét szabályozza, melyet a településrendezési eszközök kidolgozása előtt le kell folytatni. Az Étv. 9. § (9) bekezdése szerint ennek az eljárásnak a szabályait kell alkalmazni a településrendezési eszköz módosítása esetén is.
Az elsőfokú bíróság az Étv. 12. § (5) bekezdés a) pontjában és a 13. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezéseket döntéshozatala során nem sértette meg, mert ítéleti megállapításai nem mondtak ellen ezen szabályoknak, melyek szerint a szabályozási tervnek és az építési szabályzatnak tartalmaznia kell a bel- és külterület(ek) lehatárolását (belterületi határvonal). A HÉSZ szabályozási terv rajzos ábrázolása szerint a 048/1 és 103/12 hrsz.-ú ingatlanok közötti fekete, két pontot tartalmazó szaggatott vonal a „meglévő belterületi határ"-t, míg a 048/1 ingatlan érintett részén áthaladó piros, két pontot tartalmazó szaggatott vonal a „tervezett belterületi határ"-t jelölte. A jelölések megnevezése egyértelmű, azt az elsőfokú bíróság helyesen értelmezte.
A HÉSZ 2. § (2) bekezdése szerint a rendelet előírásait a szabályozási tervvel együtt kell alkalmazni. A szabályozási terv által jelölt belterületi határvonal – mely értelemszerűen és a Tvt. 15. § (2) bekezdése szerinti eljárás hiányában nem lehet más csak a „meglévő belterületi határvonal"-ként jelölt határ – kötelező szabályozási elem, melyet az engedélyezés során figyelembe kell venni. A meglévő belterületi határon kívül eső terület – telekalakítás szempontjából is – csak külterület lehet, mindaddig, míg a belterületi határvonalat jelölő szabályozási tervet, építési szabályzatot rendeleti úton nem módosítják.
A HÉSZ 45. § (1) bekezdése szerint a belterületi határt csak a szabályozási tervnek megfelelően lehet megváltoztatni. E rendelkezés is magyarázatot ad arra, hogy miért jelöli a tervezett belterületi határt a szabályozási terv, és igazolja azt is, hogy a tervezett állapot jelölése még nem jelenti annak megvalósulását, csupán a változtatás irányát, lehetőségét vázolja.
Az elsőfokú bíróság a HÉSZ 45. § (4) bekezdését is helyesen értelmezte. E rendelkezés szerint a belterületbe-vonásra kijelölt területeken a belterületbe-csatoltást kihirdető rendelet hatályba lépéséig telekalakítás végezhető jelen szabályozási terv övezeti besorolásainak megfelelően, de építési tevékenység nem.
E szabályozás egyértelműen a már megalkotott, de még hatályba nem lépett belterületi határvonalat érintő szabályozás esetén és csak a belterületbe még nem tartozó területeknél teszi lehetővé a telekalakítás engedélyezését. Ez a lehetőség nem áll fenn azonban abban az esetben, amikor az önkormányzat még csak a változás lehetséges irányát rögzíti rendeletében és az előzetes egyeztetési és engedélyezési eljárásokat nem folytatta le és nem döntött a belterületi határ tényleges megváltozásáról. Egyébként a belterületi és külterületi ingatlan összevonására, majd kettéosztására sem kerülhet sor, mert ebben az esetben – ahogy erre a felperes megalapozottan hivatkozott – hatósági határozat eredményezné a település belterületi határvonalának módosulását, anélkül, hogy arról az önkormányzat testületi döntést hozna és azt a Tvt. 15. § (2) bekezdése és az Étv. 9. §-a szerinti kötelező eljárások megelőznék.
A fentieken túl az elsőfokú bíróság által is értelmezett 42/1997. (VII. 16.) AB határozat, valamint a 167/2008. (XII. 18.) AB határozat is egyértelmű állásfoglalást tartalmaz arról, hogy belterületbe vonásra csak a rendezési terv rendeleti úton történő módosításával kerülhet sor, az Étv. 9. §-a szerinti eljárás szabályainak alkalmazása mellett, mert csak ez az eljárás garantálja az Étv. 8. §-ában foglalt célok és követelmények kellő megtartását. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében – a felperesnek a belterületi határvonal módosítása körében tett nyilatkozatát félreértelmezve – állapította meg, hogy téves a felperes azon álláspontja, hogy az önkormányzatnak külön rendeletet kell alkotnia a tervezett területek belterületbe vonásáról. A felperesnek a szabályozási terv rendeleti úton történő módosítására vonatkozó érvelése nem a külön rendelet, hanem a szabályozási tervről szóló rendelet módosítására utalt, mely a fentiekben kifejtettek alapján megalapozott hivatkozás volt, azt az Étv. 9. §-a és az Alkotmánybíróság mindkét határozatában kifejtett álláspontja is alátámasztja, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet indokolásának e részét ennek figyelembevételével módosította.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet az alperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott okokból nem volt jogszabálysértő, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. II. 37.271/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás