KÜ BH 2011/154
KÜ BH 2011/154
2011.05.01.
Az Alkotmánybíróságnak – az alkotmányossági probléma eldöntése alapjául szolgáló – jogszabály-értelmezése a jogalkalmazó szervekre nézve kötelező. Ha az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést állapít meg amiatt, hogy a törvény nem tartalmaz határidőt a bányatelek megnyitása utáni kitermelés megkezdésére, a bányászati hatóság nem alapozhatja döntését arra, hogy a törvény ilyen határidőt mégis tartalmaz [1993. évi XLVIII. tv. 22. §]
Az első fokon eljáró bányahatóság 2008. február 5-én kelt határozatával a felperes bányászati jogának törvény erejénél fogva történő megszűnése miatt törölte a határozattal megállapított Sz. V. homok védnevű bányatelket.
Az elsőfokú határozat indokolása megállapította, hogy a bányatelket megállapító és bányászati jogot keletkezető határozat 1999. november 22-én emelkedett jogerőre, de az azóta eltelt időben a jogosult bányanyitásra, feltárásra és kitermelésre vonatkozó műszaki üzemi terv engedélyezését nem kezdeményezte, bányászati tevékenység végzését nem kezdte meg. Emiatt a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Bt.) 2005. február 11-ig hatályos, 22. § (5) bekezdése értelmében bányászati joga 2004. november 22-én a törvény erejénél fogva megszűnt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával – a fellebbezés elutasítása mellett – az elsőfokú döntést helybenhagyta.
Az alperes megállapította, hogy a bányatelekben megnyilvánuló bányászati jogot a 2003. október 17-én kelt – és 2006. november 6-án jogerőre emelkedett – elsőfokú határozat ruházta át a felperesi kft-re.
Az alperes utalt arra is, hogy a tárgyi bánya 2004 decemberéig hatályos műszaki üzemi tervét 2004. október 19-i keltezésű határozatával 2005. december 31-ig a bányakapitányság meghosszabbította.
A felperes a 2005. április 1. – június 30. közötti időszakra vonatkozóan nyújtott be önbevallomást, mely szerint 15 m3 ásványi nyersanyagot termelt ki, melyről az alperes megállapította, hogy ez a jogszabályban biztosított öt év letelte után történt.
A Bt. 22. § (5) bekezdését – mely a 15. § kitermelés megkezdését öt évben rögzítő rendelkezésére utal vissza – úgy értelmezte az alperes, hogy a határidő elmulasztása ex lege jogvesztéssel jár.
Az alperes a Bt. 2005. február 12-től hatályos rendelkezéseit eljárásában nem alkalmazta, mert a jogvesztő határidő a módosítások hatályba lépése, 2005. február 12. előtt letelt.
Az alperesi határozattal szemben annak bírósági felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be keresetet.
Az alperesi határozat hatályon kívül helyezését – többek közt – a Bt. 26/A. §-ára, és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 111. §-ára hivatkozással kérte.
Rámutatott, hogy a bányatelekre 2010. december 31-ig érvényes környezetvédelmi engedéllyel rendelkezik, üzemi terve érvényességének ideje a bányahatóság részéről 2005. december 31-ig meghosszabbításra került.
Álláspontja szerint a 2005. február 12-től hatályos jogszabály-módosítás esetében is alkalmazandó volt, emellett az alperesi hatóság befogadta a kitermelésre vonatkozó járulékbevallását.
Az eljárt megyei bíróság a felperes keresetének helyt adva az alperes határozatát – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – hatályon kívül helyezte.
Ítéletének indokolásában az alperes által a határozat meghozatalának jogalapjaként megjelölt, 2005. február 11-ig hatályban volt Bt. rendelkezések tartalmát és egymáshoz való viszonyát elemezve megállapította, hogy az alperes által hivatkozott, kitermelésre vonatkozó időtartam egyértelműen „a kutatás engedélyezése” körében került szabályozásra, és teljes egészében a koncessziós szabályokra utal vissza.
A 22. § (5) bekezdésében a 15. §-ra való utalással történt szabályozás a hivatkozott határidők elmulasztása esetén a kutatási engedélyhez fűződő jogok megszűnéséről rendelkezik.
A bíróság szerint e jogszabályi rendelkezés megfogalmazásából nem lehet arra következtetni, hogy a felperes bányatelkét a törvény erejénél fogva törölni kellett volna.
Rámutatott a bíróság arra is, hogy a Bt. akkor hatályos 26. § (9) bekezdése rendelkezett a bányatelek hivatalból történő törléséről, a környezetvédelmi engedély hiánya esetére.
A 26. § (3) bekezdése alapján megállapított bányatelek hivatalbóli törlésének további eseteit a jogszabály taxatíve nem határozta meg, így ex lege a bányatelek az akkor hatályos rendelkezések alapján nem volt törölhető.
Az eljárt megyei bíróság hangsúlyozta, hogy a Bt. 26. §-át a 26/A. § beiktatásával a 2004. évi CXXXVIII. törvény módosította, egyben a 22. § (5) bekezdéséből a kitermelésre vonatkozó határidőt kivette.
E törvénymódosítás alapjául az Alkotmánybíróság 1/2004. (II. 12.) AB határozata (a továbbiakban: Abh.) szolgált, melyre a módosító törvény miniszteri indokolása is utalt.
A törvény 10. §-ához fűzött indokolás szerint a 26. § (3) bekezdésének módosítása és a 26. §-ban lévő szabályozás a már hivatkozott Abh.-ban megállapított azon hiányosságot pótolta, mely szerint a felperesi öt éves időtartam lejártakor hatályban volt törvény a bányatelekkel lefedni tervezett ingatlanok tulajdonosi jogosítványa gyakorlása szempontjából nem szabályozza a bányatelekkel összefüggő valamennyi szabályt, és „semmiféle határidőt nem állapít meg, hogy milyen határidőn belül kell a bányatelek nyilvánítása után megkezdeni a bányaművelést”.
A bíróság hangsúlyozta, hogy az elsőfokú határozat meghozatalakor a Bt. 22. § (5) bekezdése már más szöveggel volt hatályban, az eljárt alperesi hatóság határozata meghozatala során – a törvény módosításának indokolásától, illetve az abban hivatkozott alkotmánybírósági állásponttól nem tekinthetett volna el, hiszen eszerint a Bt. korábbi – azaz az alperes által alkalmazott – szabályozása nem tartalmazott határidőt a kitermelés megkezdésére (bányaművelésre).
Mindezek alapján az alperes határozatát a bíróság jogszabálysértőnek találta; megállapította, hogy a 2008. április 24-én meghozott alperesi döntéssel a Bt. korábbi, 22. § (5) bekezdését megjelölve, úgy törölte a bányatelket, hogy arra ez a jogszabály nem adott lehetőséget.
Miután az alperes határozata jogszabálysértő volt, a bíróság azt az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal új eljárás lefolytatása nélkül hatályon kívül helyezte.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és új – a keresetet elutasító – határozat meghozatalát kérte.
Az alperes előadta, hogy a felperes bányatelekben megnyilvánuló bányászati joga megszűnt, ezért a telket törölni kellett. A felperes a területen kitermelést nem, csak kutatást végzett a telek megnyitása előtt. A Bt. akkor hatályban volt 22. § (5) bekezdése a teleknyitás utáni kitermelési határidő elmulasztására vonatkozik, az alperesi álláspont szerint.
Rámutatott az alperes arra, hogy a jogerős ítélet ellentmondást tartalmaz atekintetben, hogy volt-e korábban határidő vagy nem, hiszen utal arra, hogy külön rendelkezés hiányában az alperesi hatóság és elsőfokú hatóságai „jobb híján” a Bt. 22. § (5) bekezdése alkalmazásával állapíthatták meg a kitermelésre vonatkozó határidőt.
Az alperes szerint – az Alkotmánybíróság határozatától eltérően – a Bt. 22. § (5) bekezdése a kitermelésre is tartalmazott határidőt.
Tekintettel arra, hogy az öt éves időtartam még a Bt. módosítás hatálybalépése előtt letelt, szándékosan nem alkalmazta a határozata meghozatalakor hatályban volt hatályos szabályokat.
A felperes az adott területen végzett kutatási tevékenységet, melyet követően kutatási zárójelentést készített, melyre alapozva kérte a bányatelek megállapítását. Az alperes szerint azonban e tényeknek nincs jelentőségük a kitermelési határidő elmulasztása tekintetében, mely – álláspontja szerint – a közigazgatási eljárásban egyértelműen bizonyítást nyert.
A kutatási engedélyhez fűződő jog a Bt. 22. § (2) bekezdése alapján azt jelenti – az alperes szerint –, hogy a bányavállalkozó a hatóság által jóváhagyott kutatási műszaki üzemi terv alapján elvégezheti a kutatást, annak eredményei felhasználásával elkészítheti a zárójelentést, melynek hatósági elfogadása esetén kérheti a bányatelek megállapítását.
A Bt. rendszertani értelmezése alapján a kutatás esetén csak a kutatással kapcsolatos jogok szűnhetnek meg; a kitermelési határidő pedig egyértelműen a bányatelekhez kapcsolódik, amikor már kutatásról beszélni nem lehet, így a Bt. 22. § (5) bekezdésében írt határidőre való hivatkozás és a jogvesztés csak a bányatelek megállapítását követő kitermelési határidő elmulasztására vonatkozhat, ellentétben a jogerős ítéletben elfoglalt jogértelmezési állásponttal.
Az alperes – az Alkotmánybíróság határozata indokolásában foglaltakat általánosságban nem vonva kétségbe – megjegyezte, hogy a kitermelési határidő hiányára vonatkozó alkotmánybírósági megállapítással nem ért egyet.
Megítélése szerint a Bt. 22. § (5) bekezdése korábban is tartalmazott határidőt a kitermelés megkezdésére, melynek alátámasztásául a megyei bíróság 2003-ban született ítéletét csatolta.
Az alperes – megítélése szerint – eljárásaiban a hatályos szabályokat nem alkalmazhatta, mivel a felperes bányászati joga már megszűnt, melyet csak deklarálni kellett, a szükséges hatósági intézkedést meg kellett tennie, a bányatelek jogi sorsának rendezése érdekében.
A felülvizsgálati kérelemmel szemben előterjesztett ellenkérelmében a felperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását és a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte, mert álláspontja szerint az eljárt megyei bíróság a bányászati jog törlésére vonatkozó szabályozást megfelelően alkalmazta és értelmezte, megfelelően vizsgálta a hatályos bányatörvény 2005. február 12. előtt hatályban volt rendelkezéseit, szabályzási szerkezetét, illetve annak célját.
A felperes álláspontja szerint a Bt. 26. § (3) bekezdésében foglaltak rögzítették, hogy a bányatelket a bányafelügyelet a bányavállalkozó kérelmére határozatban állapítja meg.
A Bt. 26. § (9) bekezdése szerint a bányatelek hivatalból történő törlésére a környezetvédelmi engedély hiányában, illetve az engedély iránti kérelem elutasítása esetén van lehetőség.
A hivatalbóli törlés feltételeként egyedül megállapított környezetvédelmi engedély hiánya a felperes esetén nem állt fenn, tekintettel arra, hogy érvényes környezetvédelmi engedéllyel rendelkezett.
A felperes is rámutatott arra, hogy – az Alkotmánybíróság határozatában elfoglalt álláspont és értelmezés szerint – korábban a jogszabályban nem volt határidő arra, hogy a kitermelést milyen határidőn belül kell megkezdeni.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az eljárt F. Megyei Bíróság a Bt. alperesi határozat meghozatalakor alkalmazott szabályainak helyes értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy azok a szabályok a bányatelek hivatalbóli törlését, azaz az alperesi határozat meghozatalát a perbeli tényállás vonatkozásában nem tették jogszerűen lehetővé.
Az eljárt megyei bíróság jogerős ítéletében alkalmazott jogértelmezési módszerek egyike volt a jogszabály nyelvtani értelmezése, melynek során – az ítélet indokolásából is kitűnően – a megyei bíróság is kifejtette azon kétségét, hogy a Bt. 22. § (5) bekezdése értelmezhető-e a kitermelésre vonatkozó öt éves határidő letelte esetén a kitermeléshez fűződő jog megszűnése alapjául.
A bíróság azonban – a kétségek kifejezése mellett – egyértelműen állást foglalt atekintetben, hogy a Bt. hivatkozott rendelkezésének nyelvtani és rendszertani értelmezéssel [a 22. § (5) bekezdése a kutatás engedélyezésére vonatkozó szabályai között helyezkedik el], továbbá az Alkotmánybíróság határozatában kifejtett jogértelmezés figyelembevételével megállapított tartalma az alperesi határozat jogszerű meghozatalát nem tette lehetővé.
A Legfelsőbb Bíróság rá kíván mutatni arra, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 27. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság határozata mindenkire nézve kötelező.
Az Alkotmánybíróság a Bt. alkotmányossági felülvizsgálata kapcsán hozott határozatának rendelkező részében megállapította, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiságból folyó jogbiztonságot, valamint az Alkotmány 13. § (1) bekezdését sértő – mulasztásban megnyilvánuló – alkotmányellenes helyzet keletkezett annak következtében, hogy az Országgyűlés a Bt.-ben nem teljes körűen állapította meg a bányatelek területén fekvő ingatlanok tulajdonosai tulajdonhoz való jogának védelmét szolgáló, a tulajdonkorlátozás arányosságát biztosító garanciális rendelkezéseket.
Az Abh. rendelkező részében foglalt, mulasztásos alkotmánysértést megállapító döntés a Magyar Köztársaság jogrendszerében mind a jogalkotóra, mind a jogalkalmazó szervekre nézve az AB tv. 27. § (2) bekezdése említett rendelkezése alapján kötelező.
Az Abh. indokolásában az Alkotmánybíróság egyértelműen utal arra, hogy az akkor hatályos, és az Alkotmánybíróság által vizsgált Bt. szabálya többek között azért valósít meg mulasztásos alkotmánysértő helyzetet, mert „semmiféle határidőt nem állapít meg, hogy milyen határidőn belül kell a bányatelekké nyilvánítás után megkezdeni a bányaművelést”. (ABH 2004, 35, 45.)
Az Alkotmánybíróság éppen azért hozta meg ezt a határozatát, mert a Bt. nem állapít meg a bányatelek-kinyilvánítás utáni bányaművelés megkezdésére határidőt, és ezzel tartósan forgalomképtelenné teheti az ingatlant, mivel az ingatlan új rendeltetésében érdekeltsége csak a bányavállalkozónak van.
Ezt az értelmezést elfogadva jutott a megyei bíróság arra a következtetésre, hogy a Bt. akkor hatályos rendelkezései a bányatelek törlését azért nem tették lehetővé, mert a bányavállalkozónak nem volt a törvényen alapuló meghatározott kötelezettsége a bányaművelés megkezdésére.
Az alkotmánybírósági határozat meghozatalának alapjául szolgáló, az alkotmányossági probléma eldöntésében kulcsszerepet játszó jogértelmezés – a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint – jelen esetben a megyei bíróság helyes döntésének alátámasztásául szolgált.
A Legfelsőbb Bíróság döntésének meghozatalánál figyelembe vette azt is, hogy a felperes kérelmére 2004. október 19-én született határozatában a V. Bányakapitányság a Sz. V. homok védnevű bánya műszaki üzemi tervét – illetve annak érvényességét – 2005. december 31-ig meghosszabbította; a felperesnek továbbá 2010. december 31-ig meghosszabbított érvényű környezetvédelmi engedélye volt.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság – a jogerős ítéletében foglalt tényállástól részben eltérő tényállás, illetve alperesi határozat tekintetében – a rendelkező rész szerint határozott.
A Pp. 274. § (3) bekezdése alapján – mivel a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályi rendelkezéseket az eljárt megyei bíróság nem sértette meg, azokat helyesen, az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően értelmezte – a jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.800/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás