1589/B/2011. AB határozat
1589/B/2011. AB határozat*
2011.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság Balatonederics Község Önkormányzata Képviselő-testületének a Balatonederics község helyi építési szabályzatáról szóló 1/2004. (II. 23.) rendelete 14. § (1) bekezdése i.) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésének sérelmére alapított – indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az indítványt egyebekben visszautasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó Balatonederics Község Önkormányzata Képviselő-testületének a Balatonederics község helyi építési szabályzatáról szóló 1/2004. (II.23.) rendelete (a továbbiakban: R.) 14. § (1) bekezdése e) [helyesen i)] pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte utólagos normakontroll keretében az Alkotmánybíróságtól. Álláspontja szerint az R. azon támadott szabálya, miszerint kerítés csak élő sövényből létesíthető, kivéve az erdővel, gyeppel határos területeken a vadvédelmi célú kerítést, ellentétes az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével, valamint a 70/A. §-ával, emellett pedig magasabb szintű jogszabályba is ütközik, így az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését is sérti.
Arra hivatkozott, hogy a támadott szabály az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK) 44. §-ával és 111. §-ával is ellentétes. Úgy vélte, hogy az OTÉK 111. §-a csak az OTÉK II., illetve III. fejezetében meghatározottak vonatkozásában ad lehetőséget a helyi építési szabályzat számára szigorúbb követelmények meghatározására. Mivel az OTÉK 44. §-a, mely a kerítés létesítésének szabályairól rendelkezik, az indítványozó szerint az OTÉK IV. fejezetében szerepel, ezért az R. előírása az OTÉK-kal ellentétesen szabályoz. Emellett utalt arra is, hogy az R. az építésügyi hatósági eljárásokról, valamint a telekalakítási és az építészeti-műszaki dokumentációk tartalmáról szóló 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendeletet (a továbbiakban: R2.) is sérti, mivel „a kerítés építése nem engedély- és bejelentés köteles építési tevékenység”.
A tulajdonhoz való jog sérelmét [Alkotmány 13. § (1) bekezdés] az indítványozó abban látta, hogy az R. támadott szabálya ellentétes a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 98. §-ával, azaz a birtoklás jogával és a birtokvédelemmel. Emellett sérelmet szenvedett rendelkezésként jelölte meg az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezményt kihirdető 1993. évi XXXI. törvényt is. Ebben a vonatkozásban azonban sem a törvénysértés, sem az egyezménysértés további indokát nem adta elő.
Végül az állította, hogy a támadott rendelkezés hátrányos megkülönböztetést (Alkotmány 70/A. §) is megvalósít, azonban ennek indokát egyáltalán nem jelölte meg, és nem határozta meg azt sem, hogy a hátrányos megkülönböztetést mely személyek között véli fennállónak.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezése:
„44/A. § (2) A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes más jogszabállyal.”
2. Az R.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezése:
„Építészeti követelmények a külterület beépítésre nem szánt részein
Tájvédelmi előírások.
(1) Az építés általános feltételei.
A telken az egyes övezetek előírásainak megfelelő építmény akkor helyezhető el, ha:
(…)
i) Kerítés csak élő sövényből létesíthető, kivéve az erdővel, gyeppel határos területeken
a vadvédelmi célú kerítést (…)”
3. AZ OTÉK.-nak az indítvánnyal érintett rendelkezései:
„44. § (1) A telek határvonalain – eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában – kerítés létesíthető. (…)
(6) A telek határvonalain létesíthető kerítés kialakítását – a helyi sajátosságokra is figyelemmel – a helyi építési szabályzat meghatározhatja. Ennek hiányában tömör kerítés csak legfeljebb 2,50 m magassággal létesíthető. Amennyiben a telek határvonalán támfal építése is szükséges, a támfalon tömör kerítés csak akkor építhető, ha a támfal és a tömör kerítés együttes magassága a 3,0 m-t nem haladja meg.”
„111. § (1) Az e rendelet II-III. fejezetében meghatározott településrendezési követelményeknél szigorúbb követelményeket a helyi építési szabályzat megállapíthat.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta az önkormányzati rendelet támadott szabályát és ezzel kapcsolatosan az alábbiakat állapította meg.
Az R. akként rendelkezik, hogy a község közigazgatási területe az alábbi részekre tagolódik: a.) belterület, b.) külterület, melyek tovább tagolódnak beépítésre szánt területre és beépítésre nem szánt területre. Az R. második fejezetében a 3–9. §-ok a belterületre, a 10–14. §-ok a külterületre vonatkozó szabályokat tartalmazzák.
A 7. § (3) bekezdés f.) pontja az épületek, építmények építészeti kialakításának szabályozásával összefüggésben akként rendelkezik, hogy belterületen az utcai kerítés alacsony – max. 80 cm – lábazattal készüljön. A lábazat anyaga lehet áttört fa, világos színűre vakolt tégla, a kerítés mező anyaga fa, melynek magassága max 1,6 m lehet. Drótfonat tüskésdróttal nem építhető.
A támadott 14. § (1) bekezdésének i.) pontja a külterületek beépítésre nem szánt részei vonatkozásában írja elő, hogy kerítés csak élő sövényből létesíthető, kivéve az erdővel, gyeppel határos területeken a vadvédelmi célú kerítést. Az R. szerint ilyen területnek minősülnek a mezőgazdasági területek (általános mezőgazdasági övezet, illetve kertes mezőgazdasági terület), az erdőterületek, valamint a vízgazdálkodási területek.
A jogszabály elemzése kapcsán tehát világossá válik, hogy az – számos, a kerítés létestésétől különböző egyéb tekintetben is – éles különbséget tesz a település belterületi és külterületi ingatlanjaira vonatkozó szabályok között.
Emellett az Alkotmánybíróság áttekintette az OTÉK-nak az indítványozó által felhívott rendelkezését is. Ezzel összefüggésben megállapította, hogy az OTÉK 44. § (1) bekezdése kimondja, hogy a telek határvonalain – eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában – kerítés létesíthető. A 44. § (6) bekezdése értelmében a telek határvonalain létesíthető kerítés kialakítását – a helyi sajátosságokra is figyelemmel – a helyi építési szabályzat meghatározhatja. Ennek hiányában tömör kerítés csak legfeljebb 2,50 m magassággal létesíthető. Amennyiben a telek határvonalán támfal építése is szükséges, a támfalon tömör kerítés csak akkor építhető, ha a támfal és a tömör kerítés együttes magassága a 3,0 m-t nem haladja meg.
Az indítványozó az OTÉK 111. § (1) bekezdését is megjelölte, mint érintett jogszabályt. Eszerint az OTÉK II–III. fejezetében meghatározott településrendezési követelményeknél szigorúbb követelményeket a helyi építési szabályzat megállapíthat.
Az Alkotmánybíróság a fenti jogszabályi rendelkezéseket figyelembe véve megállapította, hogy az indítványozó tévesen hivatkozott arra, hogy az OTÉK 44. §-a a IV. fejezetben lenne, ugyanis az ténylegesen az OTÉK III. fejezetében (építmények elhelyezése) található (azaz az önkormányzat elviekben az OTÉK-ban előírt kerítés létesítési szabályoknál szigorúbb szabályokat is előírhatna).
Az OTÉK a helyi építési szabályzatra bízza a telek határvonalain létesíthető kerítés kialakításának szabályozását azzal, hogy a képviselő-testületnek a helyi sajátosságokat is figyelembe kell vennie.
Az, hogy az önkormányzat úgy döntött, hogy külterületen a kerítés csak élő sövényből létesíthető, az OTÉK fent idézett rendelkezése alapján nem eredményezi az OTÉK-nál szigorúbb követelmény előírását. Az önkormányzat képviselő testülete a jogszabály keretei között maradva döntött az élő sövény jellegű kerítés létesítésének elrendeléséről a település külterületének beépítésre nem szánt részein. Mindez nem ellentétes az OTÉK.-nak az indítványozó által megjelölt rendelkezésével.
Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta meg. hogy az R. támadott rendelkezése ellentétes-e az R2.-vel. Az R2. az építésügyi hatósági engedélyhez vagy bejelentéshez kötött építési tevékenységek között nem sorolja fel a kerítés létesítését (kizárólag a műemléki vagy világörökség területen lévő telek közterület felőli telekhatárán megvalósuló kerítés építése minősül engedélyköteles tevékenységnek). Az, hogy a kerítés építéséhez sem engedély, sem bejelentés nem szükséges, nem ellentétes azzal, hogy kerítésként csak élő sövény telepíthető. E két szabály nincs összefüggésben egymással, a rendelkezések más-más esetet szabályoznak. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt, mint megalapozatlant ebben a vonatkozásban is elutasította.
2. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság határozott kérelem alapján jár el, mely kérelemben – az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint – három feltételnek kell együttesen fennállnia: egyrészt a kérelemnek tartalmaznia kell a sérelmezett jogszabályi rendelkezést, továbbá az Alkotmány érintett szakaszát, valamint azt az indokot, amely alapján az indítványozó az alkotmánysértést fennállónak véli. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a kérelem alapjául szolgáló ok hiányában az indítvány – a tartalmi követelményeknek meg nem felelő volta miatt – érdemben nem bírálható el, ezért azt az Alkotmánybíróság visszautasítja [18/1993. (III. 19.) AB határozat, ABH 1993, 161, 171.]. Az indítványozó sem a tulajdonhoz való jog, sem pedig a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megjelölésekor nem indokolta meg a kérelmét, nem bizonyította, hogy a támadott rendelkezés az Alkotmány megjelölt rendelkezéseit milyen okból sérti. A Ptk. vagy a Római egyezmény rendelkezéseinek puszta felsorolása nem ad kellő alapot az alkotmányossági vizsgálat megindítására. Az indítványban – ezek mellett – azt is meg kellett volna jelölni, hogy az R. azokat milyen okból sérti. Tekintettel arra, hogy az indítvány ezen feltételeknek nem felelt meg, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben visszautasította.
Budapest, 2011. december 19.
|
|
Dr. Bihari Mihály s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||
|
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||
|
|
||||
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||||
|
alkotmánybíró |
||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás