GÜ BH 2011/16
GÜ BH 2011/16
2011.01.01.
A szállítmányozó a megbízóval szemben nem felel a vele szerződött fuvarozó szerződésszegéséért, csak azért a kárért felelős, amely a fuvarozóval szembeni igényérvényesítési kötelezettségének elmulasztása miatt éri a megbízót [Ptk. 509. §, 517. §, 521. §].
A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a peres felek között az alperes 2006. április 10-ei árajánlata alapján szállítmányozási szerződés jött létre, amelyben az alperes fuvarozási szerződés kötését vállalta a felperes ingóságainak az Amerikai Egyesült Államokból Magyarországra történő fuvarozása érdekében. A szállítmányozási szerződés teljesítésében az alperessel kötött szerződés alapján részt vett G. M. által vezetett N. J. INC. Az alperes a fuvarozási szerződést a H. L. hajóstársasággal kötötte meg. A felperes az ingóságai elszállításához 2006. május 4-én egy 40 lábas konténer kiállítását kérte 2006. május 18-án de. 9 órára. A konténer kiállítását előfuvarozás keretében a hajóstársaság vállalta, amely feladatának egy közúti fuvarozó cég bevonásával kívánt eleget tenni. Május 18-án a hajóstársaság késedelme miatt, május 19-én 9 órára pedig a közúti fuvarozó járművének meghibásodása miatt nem került a konténer kiállításra, a május 19-én estére történő kiállítást pedig a felperes azért mondta le, mert nem vállalta az éjszakai rakodást. A lemondását az alperessel mint szállítmányozóval május 20-án közölte. Utóbb a felperes a fuvarozás megkezdésére újabb időpontot nem jelölt meg, így az alperes nem tudott intézkedni konténer kiállítása és hajótér foglalása érdekében. Az alperes 2006. május 24-én tájékoztatta a felperest arról, hogy a hajóstársaság hajlandó megtéríteni a felmerült kárt és a számla megküldést kérte. A felperes június 15-én küldte meg a számlát az alperes megbízottjának, aki az alperesen keresztül továbbította azt a hajóstársaságnak. A felperes – 2006. augusztus 17-én – az alperestől a szerződés teljesítését, valamint a kárának megtérítését kérte. Augusztus 25-én pedig az alperes arról értesült, hogy a felperessel kötött szerződés „okafogyottá” vált, mert a felperes az ingóságai szállítását más módon kívánja megoldani.
A felperes a módosított keresetében – arra figyelemmel, hogy a hajóstársaság időközben számla ellenében 540 USD kártérítést részére megfizetett, – 1 043 217 Ft tőke, ennek 2006. május 19-étől járó kamatai és a perköltségek megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
A keresetét elsődlegesen arra alapította, hogy az alperes a konténer kiszállításával késedelembe esett. A szolgáltatást – figyelemmel a május 20-ára szóló előre megváltott repülőjegyére – csak ez időpontig lehetett teljesíteni, amit az alperes elmulasztott. Az elsődleges keresete jogalapját a Ptk. 299. §-ában, a 312. §-ában, valamint a 318. §-ában jelölte meg.
– Másodlagosan a Ptk. 516. §-a, az 517. §-ának (1) bekezdése, az 521. §-ának (3) bekezdése az 509. §-ának (1) bekezdése, valamint a Legfelsőbb Bíróságnak az EBH 2004/1/1039. sorszám alatt közzétett elvi határozatára alapítva kérte az alperes marasztalását. Álláspontja szerint az alperes felel az általa igénybe vett további szállítmányozó szerződésszegéséből, illetőleg a megbízói igény fuvarozóval szembeni érvényesítésének elmaradásából eredő kárért. Az alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy a saját nevében, de a felperes érdekében fuvarozási szerződést köt. A fuvarozóval szemben a szállítmányozó köteles a megbízónak a fuvarozási szerződésből eredő kárát érvényesíteni. Álláspontja szerint az alperes e kötelezettségét elmulasztotta.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a szállítmányozási szerződést nem szegte meg, a fuvarozási szerződést kellő időben megkötötte, a fuvarozó késedelméért pedig kártérítési kötelezettség nem terheli. Állította, hogy nem mulasztotta el a felperes kárigényének érvényesítését sem, az igényérvényesítés eredményeként a hajózási társaság 540 USD-t a felperesnek megtérített, a további igény érvényesítésére a felperes nem utasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította, és a felperest 480 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta; a perköltségre vonatkozó rendelkezését megváltoztatta és a felperes által az alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 62 600 Ft-ra leszállította.
A másodfokú eljárásban nem volt vitás a felek között, hogy közöttük a Ptk. 514. §-ának (1) bekezdése szerinti szállítmányozási szerződés jött létre; hogy e jogviszonyban G. M. által képviselt N. J. INC is részt vett, továbbá, hogy az alperes a fuvarozási szerződést a H. L. hajózási társasággal kötötte meg, végül, hogy e társaság feladata volt a konténer kiállításának, a berakodást követően a kikötőbe történő fuvarozásának megszervezése, valamint a tengeri fuvarozás elvégzése.
A másodfokú bíróság elfogadta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját avonatkozásban, hogy az alperes kárfelelőssége a Ptk. 299. §-a alapján nem állapítható meg. Az alperes a szállítmányozási szerződés teljesítésével nem esett késedelembe, a fuvarozási szerződés megkötését határidőben teljesítette. A fuvarozást végző H. L. hajózási társaságot terhelte késedelem a konténer kiállítása terén, e cég késedelméből eredő kárért azonban az alperes nem felel, és nem állapítható meg a szerződésnek az alperes hibájából történő lehetetlenülése sem, mert a felperes mondta le május 19-én a konténer kiállítását.
Elfogadta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját avonatkozásban is, hogy az alperes a Ptk. 516., 517., 521. §-a és az 509. §-ának (2) bekezdése alapján sem kötelezhető a felperes kárának megtérítésére. Az elsőfokú bíróságtól eltérően azt nem találta bizonyítva, hogy az alperes az N. J. INC-vel a felperes utasítására kötött szerződést, ennek azonban a jogvita elbírálása szempontjából azért nem tulajdonított jelentőséget, mert ez utóbbi cég, illetőleg G. M. – a cég vezetője is – mindent megtett a szerződés teljesítése érdekében. Szerződésszegés ez utóbbi cég terhére sem róható, így az őt igénybevevő alperesnek kártérítési felelőssége ez alapon sem áll fenn.
Megítélése szerint az alperes a tájékoztatási és a fuvarozóval szembeni igényérvényesítési kötelezettségének is eleget tett, amely igény érvényesítéshez G. M. cégét vette igénybe. A felperesnek tudomása volt arról, hogy a hajózási társaság csak 540 USD összeg erejéig téríti meg a kárát, – a felperes ilyen összegről állította ki a számlát; a hajózási társaság az összeget 2006. szeptember 18-án közvetlenül a felperesnek megfizette. A felperes az azt meghaladó kárának a fuvarozásával szembeni érvényesítését az alperestől nem kérte, még a 2008. június 10-ei tárgyaláson is ekként nyilatkozott. Kifejtette, hogy a Ptk. 509. §-ának (2) bekezdése a perbeli esetben nem alkalmazható, mert a felek között nem bizományi, hanem szállítmányozási szerződés jött létre.
A kár összegét a követelés jogalapja körében elfoglalt jogi álláspontjuk miatt az eljárt bíróságok nem vizsgálták.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben – tartalma szerint – annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte.
A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Ptk. 521. §-ának (3) bekezdésében, és az 509. §-ának (2) bekezdésében foglaltak megsértésében jelölte meg. Előadta, hogy a szállítmányozási szerződés a bizományi szerződés egyik speciális fajtája. A Ptk. 521. §-ának (3) bekezdése szerint a szállítmányozási szerződésre a bizomány szabályait kell alkalmazni. A Ptk. 509. §-ának (2) bekezdése szerint a bizományos kötelezettsége a kártérítési követelés érvényesítése is. Ezt fogalmazta meg a Legfelsőbb Bíróságnak az EBH 2004/1/1039. sorszám alatt közzétett elvi határozata is. Álláspontja szerint az alperes e kötelezettségét elmulasztotta.
Hivatkozott továbbá arra, hogy a másodfokú ítélet abban a részében iratellenes, amelyben megállapította, hogy az 540 USD-t meghaladó „költségigényét” az alperes felé nem jelentette be. Előadta, hogy a 2006. augusztus 17-én kelt levelében 6000 USD kártérítés megfizetését kérte, amely követelését az alperes a 2006. augusztus 25-én kelt válaszlevelében elutasította.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül és azt nem találta jogszabálysértőnek.
Alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy a másodfokú bíróság ítéletének az igényérvényesítéssel kapcsolatos ténymegállapítása iratellenes, mert az ott leírtakkal ellentétben 2006. augusztus 17-én 6000 USD kárigényt jelentett be az alperesnél, amely igényt az alperes 2006. augusztus 25-én írásban elutasított.
A másodfokú bíróság az ítélet 10. oldalának harmadik bekezdésében a fentiekkel szemben azt állapította meg, hogy az alperes a Ptk. 517. §-ának (1) bekezdésében írt igényérvényesítési kötelezettségének eleget tett. A hajózási társasággal szemben a kárigényt érvényesítette, a társaság 540 USD-t ismert el és fizetett meg a felperesnek. A felperes nem kérte az alperestől, hogy az ezt meghaladó kárigényét a hajóstársasággal szemben érvényesítse. Az iratokból megállapítható, hogy a másodfokú bíróság ítéleti tényállása helytálló volt, a 2006. augusztus 17-én kelt levelében a felperes nem az igény fuvarozóval szembeni érvényesítését, és ez okból perindítást, hanem a kár megtérítését kérte az alperestől, és ezt utasította vissza az alperes a 2006. augusztus 25-én kelt levelében. (1/F/4. – 1/F/5.)
A másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy az alperes az igényérvényesítési kötelezettségének eleget tett, érdemben is helytálló volt. Az nem volt vitás, hogy az alperes igényérvényesítésének eredményeként ismert el és térített meg a fuvarozó 540 USD kárt a felperesnek. A körülményekből a felperesnek magának is tudomása volt arról, hogy a fuvarozó per nélkül további károk megtérítését nem vállalja, további kárigény csak perben érvényesíthető. A szállítmányozó azért a kárért felelős, amely az igényérvényesítési kötelezettségének megszegése miatt éri a megbízót, azaz azért az összegért, amelyet a fuvarozóval szembeni perindítás esetén az ott eljáró bíróság megítélt volna. A felperes azonban 2006. augusztusi levelében nem a fuvarozóval szembeni igényeit jelentette be az alperesnek, hanem az alperes szerződésszegő magatartására hivatkozva, vele szemben a Ptk. 318. §-ára alapítva kívánt kárigényt érvényesíteni. Ilyen körülmények között az alperes nem szegte meg a Ptk. 517. §-ának (1) bekezdésében írt kötelezettségét azzal, hogy nem indított a külföldi fuvarozó ellen egy költséges és bizonytalan kimenetelű pert, amelynek megindítására a megbízótól felhívást nem kapott.
Alaptalanul állította a felperes, hogy az alperes a Ptk. 509. §-ának (2) bekezdése alapján felelősséggel tartozott a vele szerződött fuvarozó cég kötelezettségének teljesítéséért. A Ptk. 521. §-ának (3) bekezdése szerint a szállítmányozó szerződéseire és más jogcselekményeire a bizomány szabályait csak akkor kell alkalmazni, ha a Ptk.-nak a szállítmányozásra vonatkozó XLIII. fejezetéből más nem következik. A Ptk. 517. §-ának (1) bekezdése azonban az 509. § (2) bekezdésétől eltérő, speciális rendelkezést tartalmaz. Míg a Ptk. 509. § (2) bekezdése szerint a bizományos a vele szerződő fél kötelezettségeinek teljesítéséért is felelősséggel tartozik – tehát nemcsak ügyviteli jellegű kötelezettségei vannak, hanem valójában őt magát terhelik azok a kötelezettségek a megbízó irányába, amelyekkel a szerződő harmadik személy neki tartozik – addig a Ptk. 517. § (1) bekezdéséből következően a szállítmányozót csak ügyviteli jellegű, azaz igényérvényesítési kötelezettség terheli és azért a kárért felel, amely e kötelezettség megszegése folytán a megbízóját érte. (Kivéve a küldeményben bekövetkezett károkért való felelősségét.) Nyilvánvaló, hogy amennyiben a szállítmányozó maga felelne a vele szerződött fuvarozó szerződéses kötelezettségeiért úgy már nem a megbízó igényeit, hanem saját igényeit érvényesíthetné a fuvarozóval szemben, így a Ptk. 517. § (1) bekezdésének nem lenne értelme, mert a megbízót az igényérvényesítés elmaradásából nem érhetné kár.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság az ítélőtábla ítéletét a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.046/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás