PÜ BH 2011/167
PÜ BH 2011/167
2011.06.01.
I. A szülői felelősség tárgyában egy másik uniós tagállamban hozott határozat elismerése és végrehajthatóságának megállapítása nem tagadható meg amiatt, hogy magyar bíróságnak a jogellenes gyermekelvitel tárgyában hozott jogerős végzése alapján már végrehajtás van folyamatban.
II. A külföldi határozat elismerését a Brüsszel II. A. Rendelet alapján kizáró okokat azonban – ha a kötelezett ilyen okra hivatkozik – a magyar bíróságnak vizsgálnia kell [Vht. 208. §, 210/B. §, 214. §, 2201/2003. EK. r. 21., 23. §].
A bíróság a gyermek jogellenes Magyarországra hozatala miatt indított eljárásban jogerős végzésével előírta O. K. kötelezett részére, hogy F. S. nevű gyermekét legkésőbb 2008. június 6. napjáig vigye vissza szokásos tartózkodási helyére, Franciaországba, vagy ennek elmaradása esetén 2008. június 10. napján 10 órakor adja át a végrehajtást kérőnek. A határozat alapján végrehajtási eljárás indult. A kötelezett a végrehajtással szembehelyezkedett, ezért a H.-i városi bíróság elrendelte a gyermek átadására vonatkozó kötelezettségének karhatalommal történő kikényszerítését. Ez az eljárás jelenleg is folyamatban van.
Időközben Franciaországban a bíróság 2008. április 14-én egy előzetesen végrehajtható határozatot hozott, amelyben a kötelezett távollétében megszüntették kiskorú F. S. vonatkozásában a szülői felügyeleti jogát és a gyermek szokásos tartózkodási helyét az apánál (a végrehajtást kérőnél) jelölték ki, tehát a szülői felügyelet gyakorlásának kizárólagos joga őt illeti meg. A francia bíróság határozata azt is rögzíti, hogy az anya a kapcsolattartási jogát kizárólag Franciaországban gyakorolhatja.
A végrehajtást kérő ezen határozat magyarországi elismerését kérte, valamint annak kimondását, hogy a francia bíróság határozata a magyar jog szerint a belföldi bíróság határozatával azonos módon végrehajtható. Csatolta a Tanács 2003. november 27. napján kelt 2201/2003/EK rendelete a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban irányadó joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000) EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (Brüsszel II. A. rendelet, a továbbiakban: Rendelet) 39. cikkének megfelelő vonatkozó igazolást, a Rendelet II. melléklete szerinti formanyomtatvány megfelelő kitöltésével.
A kötelezett a kérelem elutasítását kérte. Előadta, hogy a francia határozat el nem ismerhetővé nyilvánítása iránt eljárást kezdeményezett, amely a H. Megyei Bíróság előtt másodfokon még folyamatban van. Az el nem ismerhetőségről szóló eljárás a végrehajthatóvá nyilvánításnak előkérdése. Ezért jelen eljárás felfüggesztése szükséges a Pp. 152. § (2) bekezdése alapján.
A kötelezett arra is hivatkozott, hogy a végrehajtani kért határozat még nem jogerős, csupán fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, az ellen a kötelezett fellebbezéssel élt, melyet a hatáskörrel rendelkező francia bíróság még nem bírált el.
Álláspontja szerint az előzetesen végrehajtható francia ítélet olyan eljárás keretében született, amely súlyosan sérti a magyar közrendet és a nemzetközi jogi normákat. A Rendelet 23. cikke szerint a szülői felelősségre vonatkozó határozat nem ismerhető el, ha az nyilvánvalóan ellentétes azon tagállam közrendjével, ahol az elismerést kérik, ha – sürgős eseteket kivéve – a határozatot úgy hozták meg, hogy nem adtak lehetőséget a gyermek meghallgatására, ha a határozatot az alperes távollétében hozták, illetve amennyiben az alperesnek nem kézbesítették az eljárást megindító vagy azzal egyenértékű iratot megfelelő időben és olyan módon, hogy az alperes a védelméről gondoskodhasson, kivéve, ha megállapítás nyer, hogy az alperes egyértelműen elfogadta a határozatot.
A kötelezett arra hivatkozott, hogy jelen esetben a francia bíróság határozata a Rendelet 23. cikkére tekintettel – többek között – azért nem ismerhető el, mivel a végrehajtást kérő az eljárás megindításakor szándékosan olyan címet jelölt meg a kötelezett idézési címeként, ahol általa is tudottan nem tartózkodott és a francia bíróság is nyilvánvalóan tudott arról, hogy a kötelezett a gyermekkel együtt Magyarországra költözött, így a franciaországi címről nem idézhető. A fentiek következtében az elsőfokú eljárásban nem vehetett részt. A végrehajtható határozatot a városi bíróság ugyan kézbesítési jogsegély útján megkísérelte kézbesíteni számára, azonban a határozathoz magyar nyelvű fordítást nem csatoltak és ezért annak átvételét a kötelezett megtagadta. Ez azt jelenti, hogy a határozatot számára nem kézbesítették, ez pedig a végrehajtást kizárja.
Az elsőfokú bíróság a külföldi határozat magyar jog szerinti végrehajtása iránti kérelmet elutasította.
Az elsőfokú bíróság végzésének indokolásában megállapította, hogy jogerős végzésével rendelkezett a perbeli, jogellenesen Magyarországra hozott, illetve Magyarországon visszatartott gyermek Franciaországba történő visszavitele iránt, a határozat végrehajtására irányuló eljárás jelenleg is folyamatban van. Lényegében ugyanezt célozza a végrehajtást kérő kérelme a francia bíróság szülői felügyeletre és a kapcsolattartás szabályozására vonatkozó határozatát illetően, azonban a francia bíróság ítélete a gyermek visszavitelére vonatkozóan rendelkezést nem tartalmaz, ahogyan a Rendelet 39. cikkének megfelelően kiállított II. melléklet szerinti tanúsítvány sem, ezért a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény külföldi határozat végrehajtásának szabályait megállapító XII. fejezete nem alkalmazható. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a francia határozat végrehajthatóságát kizárólag a láthatásra vonatkozóan vizsgálta.
Ezzel kapcsolatban rögzítette, hogy hivatalos tudomására jutott, miszerint a H. Megyei Bíróság végzésével a francia bíróság határozatában megállapított láthatási szabályok végrehajtásával kapcsolatban érdemi döntést hozott, melyben az erre irányuló kérelmet elutasította, a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló, Hágában, az 1980. évi október 25. napján kelt szerződés kihirdetéséről szóló 1986. évi 14. tvr. (a továbbiakban: Hágai Egyezmény) 16. cikkére történt hivatkozással. Ennek értelmében a gyermek jogellenes elviteléről vagy elrejtéséről szóló értesítés kézhezvételét követően annak a szerződő államnak az igazságügyi vagy államigazgatási szervei, ahová a gyermeket vitték, vagy ahol a gyermeket elrejtették, mindaddig nem dönthetnek a szülői felügyeleti jog érdemét illetően – ide értendő a láthatásra vonatkozó határozat is – amíg nem születik határozat arról, hogy a gyermeket az Egyezmény szerinti eljárásban nem kell visszavinni, feltéve, hogy az ezen Egyezmény szerinti kérelem az értesítés kézhezvételétől számított ésszerű időn belül megérkezik. A megyei bíróság úgy ítélte meg, hogy amennyiben akármelyik magyar hatóság elrendelné a francia bíróság határozata láthatásra vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtását, ezzel legalizálná a gyermek jogellenes magyarországi tartózkodását is.
Az elsőfokú bíróság – összhangban a H. Megyei Bíróság döntésével – kiemelte, hogy a gyermek jogellenesen tartózkodik Magyarországon, visszavitelére vonatkozóan végrehajtási eljárás van folyamatban, ezért a francia hatóság láthatásra vonatkozó döntése magyarországi végrehajthatóságának korlátját jelenti a Hágai Gyermekelviteli Egyezmény 16. cikke.
A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság azon álláspontját, mely szerint a francia bíróság határozata és a határozat alapján a Rendelet 39. cikkének megfelelően kiállított, a II. melléklet szerinti igazolás a gyermek visszavitelére vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz. A végrehajtást kérő által a Rendelet 28. cikkének (1) bekezdése alapján előterjesztett végrehajthatóvá nyilvánítás iránti kérelem egyébként is indokolatlan, hiszen a magyar bíróság már rendelkezett a gyermek visszaviteléről, végrehajtási eljárás keretében elrendelték a gyermek karhatalommal történő kiadását is. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a végrehajtást kérő a végrehajtási eljárás eredményeként megkapja a gyermeket, akivel kapcsolatosan a francia bíróság a részére kizárólagos szülői felügyeletet biztosított. A francia bíróság a gyermek visszavitelére irányuló rendelkezést nem is hozhatott, hiszen ezt csak azon tagállam bírósága teheti meg, ahová a gyermeket jogellenesen vitték.
Összességében a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság végzése helyes és megalapozott, ezért azt helybenhagyta.
A jogerős végzés ellen a végrehajtást kérő nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a francia bíróság ítéletének elismerhetősége és végrehajthatósága megállapítását kérte.
A felülvizsgálati kérelem szerint a végrehajtást kérő a Rendeletben foglaltaknak megfelelően kérte a külföldi határozat elismerését és végrehajthatóságának megállapítását, csatolva a Rendelet 39. cikkében előírt, a szülői felelősségre vonatkozó határozatra vonatkozó igazolást.
A kérelem elutasításának a Rendelet 31. cikke (2) bekezdésének értelmében csak a 22., 23. és 24. cikkben meghatározott okok valamelyike alapján lett volna helye, jelen esetben azonban az ott rögzítettek egyike sem áll fenn.
A perben a bíróságok jogszabálysértő módon jártak el, amikor a végrehajtást kérő kérelmét elutasították, arra történő hivatkozással, hogy a francia bíróság határozata, illetve a kiállított igazolás a gyermek visszavitelére vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz. Erre vonatkozó kötelezettsége ugyanis az igazolást kibocsátó bíróságnak jelen ügyben nincs. A francia bíróság nem rendelkezhetett a gyermek visszaviteléről, annak időpontjáról és helyéről, mivel erre nem volt joghatósága. Az eljárás a Hágai Egyezmény és a Rendelet alapján Magyarországon volt folyamatban. Határozatában a magyar bíróság jelölte ki az időpontot és a helyet, ahová és amikor a gyermeket vissza kell vinni.
A szülői felügyelet érdemében ugyanakkor a francia bíróság jogerős ítélete döntött, ezen érdemi döntés magyarországi elismerését, végrehajtását a kérelmező a Rendelet 21., 28. és 39. cikke szerinti eljárásban kérte. A gyermek visszaviteléről rendelkező jogerős magyar bírósági határozat ennek nem jelenti korlátját.
A végrehajtást kérő a felülvizsgálati kérelmében azt is hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben nem a láthatás foganatosítását kérte, hanem a szülői felelősség tárgyában határozatot hozó francia bírósági ítélet magyarországi elismerését. A kérelmezőnek ugyanis a mai napig nincsen Magyarországon elismert és végrehajtható határozata arról, hogy ő a szülői felügyeleti joguk kizárólagos gyakorlója.
Annak alátámasztására, hogy a francia határozat magyarországi elismerésének hiánya milyen sérelemmel jár, a végrehajtást kérő közölte, hogy az O. K. kötelezett ellen jelen üggyel összefüggésben B.977/2009. számon indult büntetőeljárást a H. Városi Ügyészség 2010. január 8-án hozott határozatával megszüntette, azzal, hogy a hivatkozott cselekmény nem bűncselekmény, mivel a 2009. december 4. napján az E.-i Városi Bíróság döntésével tisztázódott, hogy az apa kizárólagos szülői felelőssége tárgyában nincsen olyan határozat, mely Magyarországon elismerhető és végrehajtható.
A fentieken túlmenően a végrehajtást kérő a felülvizsgálati kérelemben arra is hivatkozott, hogy a Rendelet 21. cikke (1) bekezdése értelmében a francia bíróság határozatát Magyarországon külön eljárás lefolytatása nélkül is el kellett volna ismerni. A francia bíróság határozata egyébként időközben, 2009. szeptember 3-án jogerőre emelkedett.
Arra az esetre, amennyiben a Legfelsőbb Bíróság az első- és a másodfokú bíróság végzésében foglaltakra tekintettel nem látná teljesíthetőnek a külföldi határozat elismerését, illetve végrehajthatóságának megállapítását, a felülvizsgálati kérelem az eljárás felfüggesztése mellett indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság kezdeményezzen az Európai Bíróság előtt sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárást arra vonatkozóan, hogy elutasíthat-e magyar bíróság egy francia bíróság által a szülői felelősség tárgyában hozott ítélet elismerésének és végrehajthatóságának megállapítása iránti kérelmet a Rendelet 22., 23. és 24. cikkében foglalt indokokon kívüli okból, illetve amiatt, hogy a Rendelet 39. cikke szerinti igazolási 11. pontja nem határozza meg annak a személynek a nevét, illetve címét, akihez a gyermeket vissza kell helyezni.
A fenti kérdések megválaszolása abban az esetben szükséges, amennyiben a Legfelsőbb Bíróság szerint a Hágai Egyezmény 16. cikke a jelen ügyben alkalmazandó és ez kizárja az elismerés és végrehajthatóság megállapítását.
A kötelezett felülvizsgálati ellenkérelme elsődlegesen a felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasítására irányult a Pp. 273. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján, figyelemmel a Pp. 271. § (3) bekezdés c) pontjában foglaltakra, mely szerint a gyermekkel való kapcsolattartás szabályozása iránti ügyekben nincs helye felülvizsgálatnak, amennyiben az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyta.
Amennyiben a Legfelsőbb Bíróság nem lát lehetőséget a felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasítására, a kötelezett a jogerős határozat hatályában való fenntartását kérte, valamint az előzetes döntéshozatali kérelemre vonatkozó indítvány elutasítását.
A francia határozat nem tartalmaz rendelkezést a gyermek visszavitelére vonatkozóan, csak a szülői felügyeleti jog kérdését rendezi, ami csak Franciaországban hajtható végre, más országban történő végrehajthatóságát maga a külföldi határozat tartalma zárja ki.
Előzetes döntéshozatali eljárásnak pedig azért nincs helye, mivel az csak akkor lehetséges, ha a bíróság iránymutatást kér arra vonatkozóan, hogy az adott közösségi aktust hogyan kell értelmezni. Jelen kérdések kapcsán ugyanakkor az Európai Bíróság fellebbviteli fórumként járna el.
I. A kötelezett ellenkérelmében elsődlegesen a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítását kérte. Ennek azonban jelen esetben nincsen helye, figyelemmel arra, hogy a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 214. §-ának (1) bekezdése a Pp. felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezéseihez képest speciális szabályként kimondja, hogy felülvizsgálati kérelemnek van helye a másodfokon jogerőre emelkedett olyan végzés ellen, amellyel a bíróság külföldi határozat végrehajtási tanúsítvánnyal való ellátásáról, illetve végrehajtásának elrendeléséről döntött. A felülvizsgálat lehetősége mind a kérelemnek helytadó, mind azt elutasító határozata vonatkozik. Jelen ügyben e rendelkezés folytán a végrehajtást kérő felülvizsgálati kérelmét érdemben kellett vizsgálni.
II. A felülvizsgálati kérelem érdemét tekintve a jogerős végzés – az alábbiak szerint – jogszabálysértő, a döntéshez szükséges tények azonban nem állapíthatóak meg.
1. A végrehajtást kérő a franciaországi bíróság 2008. április 14-én kelt a szülői felügyelet gyakorlására vonatkozó, előzetesen végrehajtható ítéletének végrehajthatóvá nyilvánítását, utóbb pedig elismerését és végrehajthatóvá nyilvánítását kérte, a Brüsszel II. A. Rendelet megfelelő szakaszaira történt hivatkozással.
A Rendelet 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a Rendeletet – többek között – alkalmazni kell a szülői felelősség megállapítására, gyakorlására, átruházására, korlátozására vagy megszüntetésére vonatkozó polgári ügyekben. A 2. cikk 7. pontja szerint a szülői felelősség magában foglalja a felügyeleti jogot és a láthatási jogot.
A Rendelet 21. cikkének (1) bekezdése szerinti valamely tagállamban hozott határozatot a többi tagállamban külön eljárás nélkül elismerik, ugyanakkor a (3) bekezdés biztosítja, hogy a III. fejezet 2. §-ában előírt eljárás keretében (ez a végrehajtóvá nyilvánítás iránti kérelem intézésére vonatkozik) bármely érdekelt fél kezdeményezhet egy, a határozat elismeréséről vagy el nem ismeréséről szóló határozatot.
A szülői felelősségre vonatkozó határozatok elismerését kizáró okokat a Rendelet 23. cikke sorolja fel. Ezek közé tartozik a c) pont szerint, ha a határozatot az alperes távollétében hozták, amennyiben az alperesnek nem kézbesítették az eljárást megindító vagy azzal egyenértékű iratot megfelelő időben és olyan módon, hogy az alperes védelméről gondoskodhasson, kivéve, ha megállapítást nyert, hogy az alperes egyértelműen elfogadta a határozatot.
A 26. cikk ugyanakkor rögzíti, hogy a határozat érdemben semmilyen körülmények között sem vizsgálható felül.
A végrehajthatóvá nyilvánítás iránti kérelem feltételeit taglaló 28. cikk (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy mindkét fél közös gyermeke tekintetében a szülői felelősség gyakorlásáról valamely tagállamban hozott határozat, amely az adott tagállamban végrehajtható és amelyet kézbesítettek, más tagállamban akkor kerül végrehajtásra, ha bármely érdekelt fél kérelmére ott végrehajthatóvá nyilvánították.
A 31. cikk – a határozat elismerése iránti eljáráshoz hasonlóan – rögzíti, hogy a végrehajthatóvá nyilvánítás iránti kérelem kizárólag a 22., 23. és 24. cikkben meghatározott okok valamelyike alapján utasítható el és a határozat érdemben semmilyen körülmények között sem vizsgálható felül.
A Rendelet 3. szakasza a határozat elismerésére és végrehajthatóvá nyilvánítására vonatkozó eljárás közös szabályait tartalmazza. A 37. cikk értemében az elismerést, illetve a végrehajtóvá nyilvánítást kérelmező félnek be kell mutatnia a vonatkozó határozat másolatát és a 39. cikkben említett igazolást, jelen esetben tehát a Rendelet II. melléklete szerinti, a határozatot hozó francia bíróság által kitöltött formanyomtatványt.
A fenti rendelkezéseknek megfelelően nyújtotta be a végrehajtást kérő a határozat elismerése és végrehajthatóvá nyilvánítása iránti kérelmét, a megfelelő mellékletekkel ellátva. A felülvizsgálati kérelmében helyesen hivatkozott arra, hogy a határozat elismerése és végrehajthatóvá nyilvánítása iránti kérelme elutasítására jelen esetben csak a Rendelet 23. cikkében foglalt valamely ok fennállása esetén kerülhetett volna sor.
Az ügyben eljárt bíróságok azonban a 23. cikk szerinti, az elismerést és végrehajthatóságot kizáró okok, eljárásjogi szabálysértések fennállását vagy fenn nem állását nem is vizsgálták.
A kérelem elutasításának indokául részben arra hivatkoztak, hogy jelen ügyben nem keletkezett végrehajtható határozat, figyelemmel arra, hogy sem a szülői felügyeletre vonatkozó ítéletben, sem az annak alapján kiállított II. számú nyomtatványban nincsen rendelkezés arra vonatkozóan, hogy a kiskorú gyermeket Magyarországról vissza kell vinni a szülői felügyeleti jogok teljességét gyakorló végrehajtást kérő franciaországi lakóhelyére, illetve a francia határozat elismerésére és végrehajthatóvá nyilvánítására ,,praktikus'' okokból sincs szükség, figyelemmel arra, hogy a gyermek szokásos tartózkodási helyére, Franciaországba való visszaviteléről a magyar bíróság már rendelkezett és ennek nyomán a H.-i Városi Bíróság végzésével elrendelte a gyermek átadására vonatkozó kötelezettség karhatalommal történő kikényszerítését.
A fenti indokok alapján azonban a végrehajtást kérő kérelmének elutasítására nem kerülhetett volna sor. A francia bíróság határozata az elismeréséhez, illetve végrehajthatóvá nyilvánításához szükséges adatokat tartalmazza. Az ítélet kimondja, hogy a szülői felügyelet gyakorlásának kizárólagos joga a végrehajtást kérőt illeti meg és a gyermek szokásos lakóhelyét a bíróság az apánál jelölte ki. Ezen adatok szükségesek, egyben elegendőek is ahhoz, hogy a magyar bíróság ún. exequatur eljárás keretében a külföldi határozatot végrehajtási tanúsítvánnyal lássa el. Más kérdés, hogy ennek alapján a szülői felügyeletre vonatkozó határozat hatályosulása érdekében a gyermek visszavitelére vonatkozó eljárást végrehajtási lap kiállításával foganatosítania kell-e. A végrehajthatóvá nyilvánítás és ennek nyomán a végrehajtás elrendelése, foganatosítása ugyanis főszabályként összetartozó, de nem elválaszthatatlan aktusok.
A végrehajtást kérő a felülvizsgálati kérelmében egyértelműen kinyilvánította: a francia bíróság határozatának elismerését és végrehajthatóságának megállapítását nem azért kérte, hogy a perbeli gyermek Franciaországba történő visszavitele érdekében végrehajtási eljárás induljon, hiszen ez – ha más eljárás eredményeként is – már folyamatban van, a határozat láthatásra vonatkozó rendelkezésének Magyarországon történő foganatosítása pedig szóba se került. A szülői felügyeletre vonatkozó francia ítélet magyarországi elismerésére, végrehajthatóságának megállapítására azért van szükség, hogy a jövőben egyetlen magyar hatóság se mondhassa ki egy, a szülői felügyelettel kapcsolatos eljárásban, hogy az apa kizárólagos szülői felelőssége tárgyában nincsen olyan hatósági határozat, amely Magyarországon elismerhető és végrehajtható, ahogyan az a kötelezett ellen folyamatban volt büntető ügyben történt.
2. Helyesen hivatkozott a végrehajtást kérő arra is, hogy az elismerés és végrehajtóvá nyilvánítás megtagadására a Hágai Egyezmény 16. cikkére történő hivatkozással sem kerülhetett volna sor. A Rendelet 2. cikke 7. pontja szerint a szülői felelősség magában foglalja a felügyeleti jogot és a láthatási jogot is. Ez utóbbi csak szülői felelősségre (felügyeletre) vonatkozó döntéssel együtt, annak következményeként értelmezhető. A francia határozat láthatásra vonatkozó rendelkezése az elismerhetőség és végrehajthatóság szempontjából nem vizsgálható a szülői felügyeletre vonatkozó döntéstől függetlenül, attól elszakítva, a határozat csak egységesen, a szülői felelősségre vonatkozó döntésként ismerhető el, vagy utasítható el, az erre vonatkozó kérelemtől függően.
A periratokból kitűnően egyébként a megyei bíróság a francia bíróság határozatában megállapított láthatási szabályok végrehajtására vonatkozóan már érdemi – elutasító – döntést hozott, abban az eljárásban azonban a határozat magyarországi foganatosításáról volt szó és ezért kerülhetett sor a Hágai Egyezmény 16. cikkére történő hivatkozásra.
Jelen esetben ugyanakkor a francia határozat egészének elismerése, végrehajthatóságának megállapítása az eljárás tárgya, mellyel összefüggésben a Hágai Egyezmény 16. cikke, ami a szülői felelősségre, annak egyes részjogosítványaira vonatkozó érdemi döntés korlátját jelenti, a Rendelet 26. cikkére és 31. cikkének (3) bekezdésére figyelemmel nem alkalmazható.
A kifejtettekre tekintettel megállapítható, hogy a végrehajtást kérő kérelmének elutasítására az első-, illetve másodfokú bíróság által hivatkozott okokból nem kerülhetett volna sor, arra kizárólag a Rendelet 23. cikkében foglaltak megsértése esetén van mód.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte.
III. A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak a kötelezett ellenkérelmére tekintettel – a szükséges bírósági iratok, illetve egyéb okiratok beszerzésével – tisztáznia kell, hogy a kötelezett által hivatkozott, a francia bíróság határozatának el nem ismerésére irányuló bírósági eljárás jogerősen befejeződött-e, illetve abban az eljárásban milyen határozat született. Amennyiben a kötelezett által indított bírósági eljárásban a kötelezett által hivatkozott, a Rendelet 23. cikkében foglalt, a szülői felelősségre vonatkozó határozat el nem ismerhetőségére vonatkozó feltételeit nem vizsgálták, erre – a kötelezett ellenkérelmében foglaltakra tekintettel – jelen eljárásban kell, hogy sor kerüljön. Tekintettel arra, hogy a kötelezett bejelentése szerint a francia bíróság a határozatát a kötelezett távollétében hozta meg és a keresetlevél, illetve az elsőfokú határozat kézbesítése – állítása szerint – nem a Rendelet, illetve a vonatkozó magyar jogszabályok szerint történt, a Rendelet 23. cikke c) pontjában foglaltak felderítésének kiemelt jelentősége van. A jogvita eldöntéséhez szükséges okiratokról, azok tartalmáról, illetve az okiratok hiánya esetén követendő eljárásról a Rendelet 37. és 38. cikke, valamint a 39. cikk alapján kiállított II. mellékletnek megfelelő igazolás 6.3 pontjában foglaltak, illetve 9.2. pontjában foglaltak adnak eligazítást.
A felülvizsgálati eljárásban a végrehajtást kérő arra hivatkozott, hogy időközben a francia bíróság ítélete – az elsőfokú ítélet ellen a kötelezett fellebbezéssel élt – jogerőre emelkedett. Az erre vonatkozó határozat, valamint annak hiteles magyar fordítása azonban nem áll rendelkezésre, ahogyan arra vonatkozó okirat sem, hogy a kötelezett részt vett-e a franciaországi másodfokú eljárásban, számára a szükséges bírósági iratok kézbesítése megtörtént-e.
A végrehajtást kérő – másodlagosan – indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság az Európai Bíróság előtt kezdeményezzen sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárást az általa megfogalmazott kérdések megválaszolására.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy ennek a Pp. 155/A. §-ban meghatározott feltételei, szükségessége jelen ügyben nem áll fenn, mert a Brüsszel II. A. rendeletnek a jelen végzés meghozatalánál irányadó rendelkezései enélkül is értelmezhetőek voltak.
(Legf. Bír. Pfv. II. 21.380/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás