GÜ BH 2011/170
GÜ BH 2011/170
2011.06.01.
A bejegyzési kérelmet az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. tv. (Etv.) 15. § (3) bekezdése alapján elutasító jogerős végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Az Etv. 15. §-ában meghatározott határidők a hatályon kívül helyező határozatnak az elsőfokú bírósághoz történt visszaérkezésével újraindulnak [1989. évi II. tv. 15. §, Pp. 270. § (2) bek.].
Az M. K. Társaság 2008. március 5-én alakult meg. Az alakuló gyűlésen a tagok három elnököt választottak – dr. F. J.-et, dr. G. K.-t és P. I.-t – majd határozatukkal felhatalmazták dr. G. K. elnököt arra, hogy a nyilvántartásba vételi eljárásban a szervezetet képviselje.
2008. március 13-án érkezett a megyei bíróságra a társadalmi szervezet bírósági és közhasznúsági nyilvántartásba vétele iránti kérelem. A nyomtatvány első lapján dr. F. J. elnök van megjelölve azzal, hogy ,,pótlapon folytatva'', s csak a pótlapon található meg dr. G. K. és P. I. neve és lakcíme. A nyomtatványon az aláírás olvashatatlan. A nyomtatványhoz tartozó mellékleteken szerepel dr. G. K. aláírása, mely beazonosítható a nyomtatványon szereplő aláírással.
Az elsőfokú bíróságon önálló bírósági titkár járt el a bejegyzéssel kapcsolatos eljárásban. Végzéssel hiánypótlást rendelt el, melyet a nyomtatvány első oldalán szereplő dr. F. J. részére küldött meg, aki azt – a posta egy sikertelen kézbesítési kísérlete után – 2008. április 14-én átvette. A bírósághoz 2008. április 18-án érkezett beadványában dr. F. J. elnök visszaküldte a határozatot azzal, hogy nem jogosult intézkedésre, arra az alakuló gyűlés dr. G. K.-t hatalmazta fel. Kérte egyben a bejegyzés érdekében a minél hamarabb történő intézkedést.
A bíróság 2008. április 23-án intézkedett a hiánypótlást elrendelő végzésnek dr. G. K. részére történő megküldéséről, melyet azonban dr. G. K. részére csak 2008. május 16-án sikerült kézbesíteni – azt követően, hogy kétszer is megpróbálta a kézbesítést a postahivatal.
Dr. G. K. nem pótolta a hiányokat.
2008. június 4-én postára adott, a megyei bíróság elnökének címzett beadványában – hivatkozva az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (Etv.) 15. §-ának (3) bekezdésében foglalt 30 napos hiánypótlási határidő leteltére – kifejtette, hogy annak kiadása jogszabályba ütközött, ezért hatálytalan. Emiatt pedig – figyelemmel az Etv. 15. § (4)–(6) bekezdésében írtakra – annak megállapítását kérte, hogy 2008. május 22-én a nyilvántartásba vétel, a kérelem szerinti tartalommal létrejött.
Az elsőfokú bíróság 6. sorszámú – 2008. június 6-án kelt – végzésében tájékoztatta a kérelmezőt a törvényben szereplő eljárási határidők számítási szabályairól, és arról, hogy a hiánypótlásnak még 2008. június 15-ig tehet eleget. A végzést 2008. június 12-én megkísérelte a posta kézbesíteni dr. G. K.-nak, azonban ez sikertelen volt, és csak 2008. június 19-én sikerült ezt átvennie.
2008. június 20-án kelt 7. sorszámú végzésével az elsőfokú bíróság a kérelmező hiánypótlási kötelezettségének elmulasztása miatt elutasította a bejegyzési kérelmet.
A kérelmező fellebbezése alapján eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a másodfokú bíróság határozatát az elsőfokú bíróság határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A végzés indokolása szerint az Etv. 15. § (1) és (2) bekezdése, valamint a Pp. 12/A. § (1) bekezdése értelmében ,,a nyilvántartásba vétel iránti kérelemről a bíróság dönt, és a kérelem érdemi elbírálására a bírósági titkár nem rendelkezik hatáskörrel, az ily módon meghozott elsőfokú végzés jogsértő voltát a másodfokú bíróság tévesen nem állapította meg.'' A felülvizsgálati bíróság abból indult ki, a fenti jogszabálysértés miatt nem lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a jogszabály erejénél fogva létrejött-e a bejegyzés vagy sem. A végzés szerint az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértése következtében a Legfelsőbb Bíróság az Etv. 15. § (6) bekezdésében foglalt joghatás bekövetkeztét nem vizsgálta, arról a szabályszerűen megismételt elsőfokú eljárásban kell majd dönteni.
A Legfelsőbb Bíróság végzése 2009. október 26-án érkezett meg az elsőfokú bírósághoz.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságon bíró hozta meg a bejegyzés elutasítását tartalmazó végzést 2009. november 25-én, melyben a kérelmező bírósági és közhasznúsági nyilvántartásba vétele iránti kérelmét elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a kérelmező nem tett eleget határidőben hiánypótlási kötelezettségének. Az elutasító végzéssel egyidejűleg küldte meg a kérelmező részére a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező végzését is.
A kérelmező fellebbezésére indult másodfokú eljárásban a bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A végzés indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróságnak a 2008. április 28-án – dr. G. K. részére – postára adott hiánypótlási felhívás után az Etv. 15. § (4) bekezdésében biztosított 60 napos határidőből még 14 nap rendelkezésére állt, hogy a hiánypótlás határidő alatt történt teljesítése esetén a nyilvántartásba vételről rendelkezzen.
Rámutatott, hogy a másodfokú bíróság az első eljárásban hozott határozatában már kifejtette, hogy a törvény nem fűz jogkövetkezményt ahhoz, ha a kérelem beérkeztét követő 30 napon túl kerül sor a hiánypótlásra vonatkozó végzés kibocsátására, és ez nem tekinthető úgy, hogy a késedelmes felhívás következtében a fél a kötelezettség teljesítése alól mentesülne.
Miután a kérelmező nem teljesítette a hiánypótlásra felhívó végzésben foglaltakat, ezért helytállóan rendelkezett a kérelem elutasításáról az elsőfokú bíróság.
Kifejtette, hogy a Pp. 3. § (6) bekezdése szerint a félnek joga van az eljárásban előterjesztett iratok és okiratok megtekintésére, azonban miután jelen eljárásban nincs ellenérdekű fél, az a körülmény, hogy a Legfelsőbb Bíróság végzését a fél részére az elsőfokú bíróság határozathozatala előtt nem kézbesítették, a megalapozott döntést nem befolyásolta.
Nem találta helytállónak az eljáró bíró kizártságára hivatkozást sem a Pp. 13. § (1) bekezdés e) pontja alapján.
Megalapozatlannak tartotta a kérelmező arra való hivatkozását is, hogy a bírósági titkár önálló intézkedésre egyáltalán nem jogosult, és ezért hatálytalan az általa kibocsátott hiánypótlási felhívás. Hivatkozva az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény 4. §-ára, a Pp. 12/A. § (1) bekezdésére, a Ppé. 13. § (3) bekezdésében foglaltakra kifejtette, hogy ,,a bírósági titkár érdemi határozatot a bírósági nyilvántartásba vétel iránti kérelem tárgyában nem hozhat, azonban előkészítő tevékenységet végezhet és ilyen tárgyú intézkedéseket megtehet.''
Azt sem találta helytállónak, hogy a megismételt eljárásban ismételten postára kellett volna adni a korábbi eljárásban keletkezett hiánypótlásra felhívó végzést.
A jogerős végzés ellen a kérelmező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően helyezze hatályon kívül a jogerős végzést és utasítsa az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára. Kérte új elsőfokú bíróság kijelölését a nyilvántartásba vétel iránti eljárás lefolytatására.
Másodlagosan kérte, hogy a jogerős végzést helyezze a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül és állapítsa meg, hogy ,,a kérelem elintézése már nem tartozik a bíróság ítélkezési joghatósága alá"; valamint azt, hogy a nyilvántartásba vétel a kérelem szerinti tartalommal létrejött; továbbá utasítsa az elsőfokú bíróságot a nyilvántartásból készült kivonat kiadására, és igényelt 18 750 forint felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült ügyvédi munkadíjat, valamint a korábbi eljárások során felmerült 36 000 forint költséget.
Részletesen ismertette az eljárásban történteket, majd kifejtette az alábbiakat:
Nem kizárt a felülvizsgálati eljárás lefolytatása, mert az elsőfokú bíróság a kérelmet nem a Pp. 130. § (1) bekezdés i)–j) pontjaira utalással utasította el, másrészt a kérelmező fellebbezése arra is kiterjedt, hogy az Etv. alapján állapítsák meg, a nyilvántartásba vétel létrejött.
Álláspontja szerint jogszabálysértés történt, mert a 2009. december 16-án kelt fellebbezést dr. G. K. magánszemély és a társadalmi szervezet kérelmező adta, s dr. G. K. magánszemély fellebbezését nem bírálták el.
Lényeges eljárási szabálysértés történt, mert az elsőfokú bíróság nem kézbesítette ki a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező végzését, ezzel megsértette a Pp. 3. § (6) bekezdését, mert kirekesztette a kérelmezőt a nyilatkozattételi jogból. Emiatt nem tudott élni az eljáró bíró kizárása iránti kérelem benyújtására rendelkezésére álló joggal sem.
A megyei bíróság – s így az eljáró bíró is – ki van zárva az eljárásból, mert ellene peres eljárás van folyamatban a városi bíróságon.
Bírósági titkár nem vehetett volna részt az eljárásban, s bár a végzést bíró hozta, de a hiánypótlási felhívást sem adhatta volna ki a titkár. Miután a bírósági titkár által kibocsátott hiánypótlásra felhívó végzésben előírtak elmulasztása miatt került sor a kérelem elutasítására, ezért jogszabálysértő volt a jogerős végzés, mert szabálytalan végzésre alapította döntését. Hivatkozott a Pp. 12/A. §-ában foglaltakra, az Etv. 15. §-ára és az Alkotmánybíróság 1/2008. (I. 11.) AB és 21/2010. (II. 25.) AB határozataira, melyben álláspontja szerint az ,,Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy bírósági titkár az igazságszolgáltatás körébe tartozó tevékenységet nem végezhet. Az egyesülési jog olyan alkotmányos alapjog, amelynek körében csak bíró végezheti el azt a vizsgálatot, hogy az Alapszabály megfelel-e a törvény rendelkezéseinek vagy hiánypótlásra (kijavításra) szorul.''
A fent kifejtett jogszabálysértések miatt a bíróság elnökének intézkedésére meg kellett volna állapítani, hogy a nyilvántartásba vétel a kérelem szerinti tartalommal létrejött és a megyei bíróságnak a nyilvántartásba vétel adatairól a kivonatot ki kellett volna adnia a kérelmezőnek. Hivatkozott arra, hogy a hiánypótlási végzés kiadására a 30 napos határidőn túl került sor, ezért annak a hiánypótlási felhívása dr. G. K. részére hatálytalan, így a hiánypótlás elmulasztásának a jogkövetkezményeit sem lehet alkalmazni. A bíróság elmulasztotta a 60 napon belüli döntéshozatalt is, mert a kérelem bíróságra érkezésétől számított 30 napon belül kiadott hiánypótlás teljesítési határideje számít csak bele a 60 napos határidőbe. A megismételt új eljárást az Etv. 15. § (3) bekezdésében foglalt szabályok alkalmazásával kellett volna lefolytatni. Az eljáró bíró határozatát az első eljárásból még hátralevő 14 naphoz képest a 60 napos határidőn túl hozta meg.
,,Bár a bíróság a kérelmet a hiánypótlás nem teljesítésének okából utasította el, tehát nem érdemi határozattal...'' [felülvizsgálati kérelem 16. oldal g) pont], az Alapszabálynak nincs olyan hibája, amely megalapozná a kérelem elutasítását.
A bejegyzés elmaradása – és a jogvesztő határidő letelte – miatt ,,a bíróság hatásköre a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételére már nem áll fenn'' azt már nyilvántartásba vett szervezetnek kell tekinteni, ezért kérte a kivonat kiadására kötelezni az elsőfokú bíróságot.
A másodfokú bíróságnak az államot – érdemi döntésétől függetlenül – marasztalnia kellett volna a Legfelsőbb Bíróság által megállapított 10 000 forint költségben a 78. § (5) bekezdése szerint. Ezek mellett a másodfokú eljárásban felmerült költség tekintetében a másodfokú bíróság végzésében a Pp. 233/A. §-a alapján fellebbezési jogot kellett volna biztosítani a költséget elutasító rendelkezés tekintetében.
A Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen a Pp. 270. § (2) bekezdése alapján megvizsgálta, hogy a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozat az ügy érdemében hozott határozatnak minősül-e.
Maga a kérelmező is hivatkozott arra, hogy ez a határozat nem minősülhet a Pp. 130. § (1) bekezdés i) vagy j) pontjába tartozó végzésnek – amely a Pp. 270. § (3) bekezdése szerint nem minősül érdemi határozatnak és ezért felülvizsgálati kérelemmel nem támadható –, mert az elsőfokú bíróság nem ezekre a jogszabályhelyre hivatkozással utasította el a kérelmét, hanem az Etv. 15. § (3) bekezdését hívta fel a végzésben. Álláspontja szerint ez, valamint az, hogy felülvizsgálati kérelmében állítja a bejegyzés létrejöttét, maga érdemi döntéssé, és így felülvizsgálati kérelemmel támadhatóvá teszi a jogerős határozatot.
A Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet a kérelmező által kifejtett állásponttal.
A Pp. 270. § (3) bekezdése az ügy érdemében hozott, és így felülvizsgálattal támadható határozatnak minősítette a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének a)–h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasító végzéseket, valamint a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének a)–h) pontjaira hivatkozással hozott permegszüntető végzéseket, és ezek ellen felülvizsgálati kérelem benyújtását megengedhetőnek minősítette. Kizárta azonban ezzel a Pp. 130. § (1) bekezdés j) pontját, mely a hiánypótlás elmulasztása miatti elutasítást tartalmazza.
A jelen eljárásban alkalmazandó Etv. 15. § (3) bekezdése szerint ,,Hiányos kérelem benyújtása esetén a kérelem érkezésétől számított harminc napon belül postára adott, vagy a kérelmezőnek átadott végzésben a bíróság hiánypótlásra hívja fel a kérelmezőt. A hiánypótlásra megfelelő – legfeljebb negyvenöt napos – határidőt kell biztosítani, amely kérelemre, indokolt esetben tizenöt nappal meghosszabbítható. A hiánypótlás késedelmes vagy hiányos teljesítése miatt igazolási kérelemnek nincs helye. Ha a hiánypótlási határidőt elmulasztották, vagy a hiánypótlást hiányosan, illetve hibásan terjesztették elő, a bíróság a kérelmet végzéssel elutasítja.''
A Legfelsőbb Bíróság összehasonlította a Pp. 95. §-ának és 130. § (1) bekezdés j) pontjának a rendelkezéseit az Etv. 15. § (3) bekezdésének a szabályaival és megállapította, hogy mind a két rendelkezésnek az a célja, hogy lehetőséget biztosítson a kereset (kérelem) benyújtója számára olyan hiánypótlások teljesítésére, amelyre a jogszabályok előírásainak megfelelően a kereset, illetve a kérelem elbírálásához a bíróság álláspontja szerint szükség van.
A hiányok pótlása nélkül a kereset (kérelem) nem bírálható el, és emiatt rendelkezik mind a két jogszabály oly módon, hogy a hiánypótlás elmulasztása miatt a keresetet (kérelmet) el kell utasítani.
Speciális rendelkezéseket tartalmaz az Etv. a bejegyzéssel kapcsolatban akkor, ha a bíróság nem tesz eleget időben nyilvántartásba vételi eljárással kapcsolatos kötelezettségének. Az Etv. 15. § (6) bekezdésében foglalt nyilvántartásba vétel egyfajta szankció a bíróság mulasztásával szemben. Jelen eljárásban azonban nem erről van szó, hanem arról, hogy a bíróság a számára rendelkezésre álló határidőben felhívta a kérelmezőt hiánypótlásra, aminek a kérelmező határidőben nem tett eleget, ezért nem érdemi végzéssel – melyet a kérelmező maga is elismert felülvizsgálati kérelmében – a kérelmet a hiánypótlási kötelezettség elmulasztása miatt elutasította.
Az Etv. 15. § (2) bekezdés értelmében a nyilvántartásba vételi eljárás nemperes eljárás, amelyre a Pp. szabályait megfelelően alkalmazni kell. A fent kifejtettek szerint az Etv. 15. § (3) bekezdése a Pp. 130. § (1) bekezdés j) pontjával azonos rendelkezést tartalmaz. Ha az elutasító végzésben e jogszabályhely kifejezett felhívására nem került sor, a döntés akkor is ennek a perrendi szabálynak felel meg.
A Pp. 270. § (2) bekezdése szerint az ügy érdemében hozott jogerős végzés ellen van helye felülvizsgálatnak. Miután azonban a hiánypótlási kötelezettség elmulasztása miatt hozott elutasító végzés nem minősül érdemi végzésnek akkor sem, ha más jogszabályban előírt rendelkezések alapján történt a hiánypótlási felhívás és az elutasítás, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 273. § (2) bekezdés a) pontja alapján a jogerős végzés hiánypótlási kötelezettség elmulasztása miatt történt elutasítását, mint a végzés felülvizsgálati kérelemmel nem támadható részét, hivatalból elutasította.
A felülvizsgálati eljárásban ezért a Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálta a kérelemnek azt a részét, amely sérelmezte, hogy a megismételt eljárásban a bíró nem folytatta le ismételten a hiánypótlási eljárást. Ez a tény még helytálló volta esetén sem teszi lehetővé a kérelmet a hiánypótlási kötelezettség elmulasztása miatt elutasító végzés felülvizsgálatát.
A jogerős végzésben azonban a másodfokú bíróság a kérelmező egyéb eljárásjogi kifogásaival kapcsolatosan is kifejtette álláspontját, s így a végzés e része ellen a felülvizsgálati kérelem benyújtása nem kizárt.
Elsőként azt hozta fel a kérelmező, hogy a másodfokú bíróság nem bírálta el dr. G. K. önállóan is benyújtott fellebbezését. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy nem történt jogszabálysértés a másodfokú eljárásban, mert dr. G. K. önállóan nem nyújtott be fellebbezést az elsőfokú végzéssel szemben, a fellebbezés utolsó oldalán ,,elnök, a társadalmi szervezet alapító tagja'' megjelöléssel nyújtották be a fellebbezést, s ezen az oldalon írta alá a társadalmi szervezet meghatalmazottjaként a jogi képviselő is.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint itt nem dr. G. K. magánszemély, hanem – az aláírás alatt található megjelölés szerint – a bejegyzéssel kapcsolatos eljárásra felhatalmazott elnök írta alá a fellebbezést, tehát a felülvizsgálati kérelemnek ez a felvetése alaptalan.
A kérelmező sérelmezte, hogy mivel nem kapta meg a döntést megelőzően a Legfelsőbb Bíróság határozatát, ezért nem tudott élni nyilatkozattételi jogával, és nem tudott elfogultsági kifogást sem bejelenteni. A Legfelsőbb Bíróság egyetért a másodfokú bíróság által kifejtett azzal az állásponttal, hogy a jelen ügyben az elsőfokú eljárásban azért nem történt jogszabálysértés, mert nem előzetesen kapta meg a kérelmező a Legfelsőbb Bíróság határozatát. Nincs ellenérdekű fél az eljárásban, és a kézbesített határozat a felülvizsgálati kérelemnek adott helyt kizárólag eljárási (hatásköri) okokból. Nem volt tehát olyan kérdés, amelyben a kérelmezőnek nyilatkoznia kellett volna, vagy további eljárási cselekményt kellett volna tennie, ezért a kézbesítés elmulasztása a megalapozott döntést nem befolyásolta.
Az elfogultságra vonatkozó hivatkozás tekintetében is egyetért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság által kifejtett állásponttal, a bíróság ellen indított pert nem teszi kizárttá a bíróságot a fél egyéb ügyeinek intézéséből.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megismételt eljárásban az Etv. 15. §-ában meghatározott határidők a hatályon kívül helyező határozatnak az elsőfokú bírósághoz történt visszaérkezésével újraindulnak, ezért alaptalan a felülvizsgálati kérelemnek az a hivatkozása, hogy a bejegyzés a jogszabály erejénél fogva megtörtént.
Az iratok az elsőfokú bíróságra 2009. október 26-án érkeztek meg, az elsőfokú bíróság a kérelmet elutasító végzését 2009. november 25-én – a 30. napon – hozta meg.
Az előbb kifejtettek alapján tehát a megismételt eljárásban sem beszélhetünk automatikus bejegyződésről, ezért a bíróság hatásköre a nyilvántartásba vétellel kapcsolatos eljárásra és döntésre fennállt.
Az első ízben lefolytatott eljárásban pedig azért nem következett be jogszabály erejénél fogva a bejegyzés, mert a határidőben megtett eljárási cselekmények mindaddig hatályosak, amíg azok rendes vagy rendkívüli jogorvoslat eredményeként hatályon kívül helyezésre nem kerülnek és az elsőfokú bíróság azt meg nem kapja. Az elsőfokú eljárásban irányadó határidőket pedig csak ettől az időponttól lehet számítani.
A kérelmező a felülvizsgálati kérelemben támadta a költségviseléssel kapcsolatos rendelkezéseket is. Részben az államot kérte kötelezni a Legfelsőbb Bíróság által megállapított 10 000 forint megfizetésére, részben pedig azt állította, hogy a másodfokú bíróság költséggel kapcsolatos rendelkezésével szemben fellebbezési jogot kellett volna biztosítani számára a Pp. 233/A. §-a alapján.
A másodfokú bíróság perköltséggel kapcsolatos rendelkezése kapcsán a Legfelsőbb Bíróság felhívja a figyelmet arra, hogy a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni, s a bíróság a perköltség felől hivatalból határoz [Pp. 78. § (2) bekezdés]. Jelen esetben nincs ellenérdekű fél, de az egyértelműen megállapítható, hogy a kérelmező ,,pervesztes'' lett az eljárásban, a hiánypótlás elmulasztása miatt jogerősen elutasításra került a bejegyzési kérelme, így sem az első eljárás költségei – így a Legfelsőbb Bíróság által megállapított 10 000 forint – sem pedig a jelen, megismételt eljárás költségei nem terhelhetők másra, azt a kérelmezőnek kell viselnie.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság végzésének felülvizsgálati kérelemmel támadható része nem jogszabálysértő, és azt a Pp. 275. § (3) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. X. 37.450/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás