KÜ BH 2011/175
KÜ BH 2011/175
2011.06.01.
A kisajátítás jogalapjának megállapításához nemcsak a kisajátítási cél közérdekűségét kell vizsgálni, hanem azt is, hogy a közérdekű cél megvalósítására kizárólag az adott ingatlanon kerülhet sor, ennek bizonyítása azonban az ezt állító fél kötelessége [2007. évi CXXIII. tv. 3. §].
A felperes perbeli ingatlanjai a főút Cs. várost elkerülő szakaszának 1996. évben jogerősen engedélyezett nyomvonala mentén fekszenek. Az út megépítése érdekében adásvételi szerződés megkötésére vonatkozó tárgyalások nem vezettek eredményre, ezért a II. r. alperes kérte a felperes ingatlanai meghatározott részének kisajátítását. Az I. r. alperes 2008. szeptember 29. napján kelt négy határozatával a kisajátításról az alábbiak szerint döntött. A 2189-10/2008. számú határozattal a Cs. külterület 0200/7 hrsz.-ú 6 ha 5248 m2-es ingatlanból 3 916 800 Ft kártalanítás fejében 4687 m2-t, a 2109-10/2008. számú határozattal a 0200/6 hrsz.-ú 1 ha 9428 m2-es ingatanból 5 584 800 Ft fejében 7804 m2-t, a 2192-10/2008. számú határozattal a 0198/7 hrsz.-ú 4 ha 3427 m2-es ingatlanból 77 900 Ft fejében 68 m2-t, végül a 2194-10/2008. számú határozattal a 0198/5 hrsz.-ú 10 ha 6682 m2-es ingatlanból 8 578 600 Ft fejében 1 ha 1141 m2 területet sajátított ki.
A felperes keresetében a határozat jogalapját és a kártalanítás összegszerűségét is vitatta és az I. r. alperes határozatának hatályon kívül helyezését, egyben a II. r. alperes kisajátítási kérelmének elutasítását kérte, arra hivatkozva, hogy az elkerülő út nyomvonala más ingatlanon keresztül kisebb érdeksérelemmel megvalósítható lett volna. Indítványozta igazságügyi földmérő, útépítő és műszaki szakértő szakvéleményének beszerzését annak tisztázására, hogy a közérdekű cél megvalósítása más ingatlanok terhére lehetséges-e.
A megyei bíróság az ügyben közbenső ítéletet hozott, melyben a jogcímet vitató keresetet elutasította. Indokolása szerint az út nyomvonala az építési engedélyezési eljárásban korábban jogerősen kijelölésre került, mely döntés a kisajátítási eljárásban már nem vizsgálható és vitatható, volt tehát jogalapja a kisajátításnak, mert a nyomvonal megváltoztatását a felperes a kisajátítási perben nem kérheti.
A jogerős közbenső ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra utasítását kérte. Előadta, hogy az építési engedélyezési eljárás lefolytatása szabálytalan volt. Hivatkozott arra is, hogy az alperes köteles lett volna vizsgálni az út máshol való megvalósításának lehetőségét. Jogszabálysértésként a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 1. §-át, 3. § (1) bekezdésének c) pontját, az Alkotmánybíróság egy határozatát, az Alkotmányt és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 163., 164. és 336. §-át jelölte meg.
Az I. r. és a II. r. alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte arra hivatkozva, hogy a kisajátítás az engedélyezett nyomvonalat érintette, így helyes döntés született az ügyben.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül.
Jóllehet a felülvizsgálati kérelem nem érintette a közbenső ítélet meghozhatóságának kérdését, a Legfelsőbb Bíróság a helyes gyakorlat kialakulása érdekében szükségesnek tartja az alábbiakat megjegyezni. A Pp. 213. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy ha a keresettel érvényesített jog fennállása és a felperest ennek alapján megillető követelés összege (mennyisége) tekintetében a vita elkülöníthető, a bíróság a jog fennállását ítélettel előzetesen is megállapíthatja (közbenső ítélet). Ebben az esetben a tárgyalás a követelés összegére (mennyiségére) vonatkozóan csak a közbenső ítélet jogerőre emelkedése után folytatható.
A Ktv. 32. § (1) bekezdésének d) pontja értelmében a kisajátítási határozat bírósági felülvizsgálata során a Pp. XX. fejezetének a rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a bíróságnak a jogalap tekintetében három hónapon belül közbenső ítélettel döntést kell hoznia, kivéve, ha az ügyben igazságügyi szakértő kirendelése szükséges, és a szakértői vélemény előterjesztésére ezen időszak alatt az ügy bonyolultsága miatt nem kerülhet sor, vagy ha a keresetet elutasítja. Közbenső ítélet a Pp. idézett rendelkezése alapján csak akkor hozható, ha a jog fennállásának körében különíthető el a jogvita, és a bíróság a jog fennállását – kisajátítási perben –, a jogalap hiányát állapítja meg a Ktv. 32. § (1) bekezdésének d) pontja alapján. Ebből az következik, hogy amennyiben a jog nem áll fenn, nem közbenső ítéletet, hanem érdemi ítéletet kell hozni. Erre utal a Ktv. 32. § (1) bekezdésének d) pontjának utolsó fordulata is. A Ktv. 32. §-ának egyéb értelmezése ellentétben állna a Pp. 213. § (3) bekezdésében foglaltakkal és az egyszerű logikával is.
A felperes felülvizsgálati kérelmében nem vitatta, hogy ingatlanai egyes részeinek útépítés céljából történő kisajátítása közérdekű volt, az nem ütközött a Ktv. 2. §-ának e) pontjába, valamint 4. § (1) bekezdésének d) pontjának d/a alpontjába sem. A felülvizsgálati kérelmében a Ktv. 3. § (1) bekezdésének c) pontját emelte ki, mely szerint kisajátításnak akkor van helye, ha a közérdekű cél megvalósítására kizárólag az adott ingatlanon kerülhet sor, illetve, ha a közérdekű cél megvalósítására több ingatlan alkalmas, de annak más ingatlanon való megvalósítása a tulajdon nagyobb sérelmével járna. Állította ebben a körben, hogy nem elegendő annak megállapításához, hogy kizárólag az ő ingatlanain kerülhet sor a közérdekű cél megvalósítására az a körülmény, hogy a korábban az út nyomvonalára az építési hatóság jogerősen engedélyt adott. Szükséges ezen felül a kisajátítási eljárásban eljáró hatóságok részéről annak a törvényi feltételnek a megvizsgálása is, hogy kizárólag az ő ingatlanain kerülhetett sor az út megvalósítására, illetőleg, hogy amennyiben más ingatlanon valósul az meg, nem jár a tulajdon nagyobb sérelmével. Álláspontja szerint e törvényi kötelezettségének az alperes nem tett eleget, ezért határozata jogszabálysértő. Kétségtelen, hogy az adott ingatlanra vonatkozó megvalósítás kizárólagosságának vizsgálata az alperes törvényes kötelezettsége. Kérdés ugyanakkor, hogy kötelezettségének mi módon tehet eleget. Elegendő-e az adott ingatlant érintő kisajátítás jogalapjának megállapításához az útépítési engedély meglétének ténye, vagy szükséges-e ezen felül más tényezők vizsgálata is. A Legfelsőbb Bíróság szerint az építési engedély megléte szükséges, de nem elégséges feltétele a fent körülírt tényező vizsgálatának. Következik ez abból, hogy egy mű létrehozásához több különböző megvalósítást tartalmazó építési engedély is kiadható. E lehetőség fennállta azonban nem terheli egyúttal az alperest olyan kötelezettséggel, hogy a más szerv által kiadott építési engedélyben foglaltakon kívül egyéb megvalósítási lehetőségek tárgyában hivatalból akkor is vizsgálódjon, ha az építési hatóság korábban több útvonal figyelembevételével döntött a nyomvonalról, és az érdekelt felperes, mint ügyfél az eljárás során nem állította, még kevésbé bizonyította, hogy más ingatlanokat érintő út megépítése és kisajátítása a tulajdon kisebb sérelmével járna. A felperes ugyanis kizárólag arra hivatkozott, hogy a Ktv. 3. § (1) bekezdésének c) pontjában előírt kötelezettségének az alperes nem tett eleget. Érdekei sérelmét, mint elképzelhető tényezőt állította, más megoldási lehetőséget nem adott meg. Ahhoz, hogy a hatóság a kizárólagosság hiányát értékelhesse, meghatározott adatokra, tényekre van szüksége. A felperes ingatlanai vonatkozásában ilyen adatokra, tényekre nem hivatkozott, más megvalósítható, alternatív útvonaltervezetet nem jelölt meg, erre vonatkozóan előadást sem tett, így elvi szintű kérelmével az alperes és a bíróság okkal nem foglalkozhatott, és indokoltan mellőzte a perben a szakértői bizonyítás elrendelését.
A kifejtett indokokra tekintettel alaptalanok a felperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt egyéb eljárási jogszabálysértésre vonatkozó előadások is.
A kifejtett indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a megyei bíróság közbenső ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. III. 37.836/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás