BÜ BH 2011/183
BÜ BH 2011/183
2011.07.01.
Felülvizsgálati eljárásban tévedésre mint büntethetőséget kizáró okra hivatkozni csak akkor lehet, ha az irányadó tényállás tartalmaz olyan ténybeli körülményeket, amelyek alkalmat adhatnak ilyen jogkövetkeztetés levonására [Btk. 27. §, Be. 423. § (1) bek.].
A városi bíróság a 2010. május 7-én kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki 1 rb. társtettesként elkövetett hamis tanúzásra felhívás bűntettében [Btk. 242. § (1) bek. I. ford.] és 1 rb. társtettesként elkövetett kiskorú veszélyeztetésének bűntettében [Btk. 195. § (2) bek.]. Ezért őt – halmazati büntetésül – 2 évi börtönbüntetésre és a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte. Egyben elrendelte a II. r. terhelttel szemben korábban, a kiszabott – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett – 3 hónapi fogházbüntetés végrehajtását.
Védelmi fellebbezés alapján eljárva a megyei bíróság, mint másodfokú bíróság a 2010. december 9-én meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot, a II. rendű terhelt tekintetében a bűnügyi költség viselése vonatkozásában megváltoztatta. Egyebekben a másodfokú bíróság az elsőfokú határozatot, a II. r. terhelt tekintetében érdemben helybenhagyta.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. r. terhelt, védője útján terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, a bűnösség megállapítása miatt, felmentés érdekében.
Indokai szerint az eljárt bíróság nem vizsgálta a tévedés lehetőségét. Édesanyja (az I. r. terhelt) viszont őt megtévesztette, s ezáltal abban a hiszemben volt, hogy egy Ny. vezetéknevű személy követte el azt a bűncselekményt, amivel testvérét meggyanúsították. Ennek tudatában kérte arra a kiskorút, hogy igazat mondjon, nem pedig valótlan vallomástételre próbálta rábírni. Ehhez képest pedig hamis tanúzásra felhívás, s ennélfogva a kiskorú veszélyeztetése sem állapítható meg a terhére.
Az indítványban foglaltak alapján felülvizsgálatra nincs törvényi lehetőség.
A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi – és nem pedig ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében megjelölt anyagi és eljárásjogi okból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
A Be. 423. §-a (1) bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható; felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.].
Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének vitatására. A jogkövetkeztetések – így a bűnösség megállapításának – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
Ezzel szemben a felülvizsgálati indítvány kizárólag olyan eljárásjogi indokokra hivatkozott, melyek nem szerepelnek a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában konkrétan és kimerítően meghatározott, a felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértések között.
Valójában az irányadó tényállás, illetve a bíróság mérlegelésének helyességét támadta, a bizonyítékok mikénti értékelését vitatta, tényállástól eltérő körülményekre hivatkozott és ezen keresztül kifogásolta, tévedés címén a bűnösség megállapítását.
Az indítványban hivatkozott tévedés, mint büntethetőséget kizáró ok kétségtelenül jogkérdés. Tévedésre vont jogi következtetés (mint minden jogkövetkeztetés) azonban az irányadó tényálláson alapul.
Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti, hogy a II. r. terhelt (és az I. r. terhelt) – a hozzátartozója érdekében – vallomása módosítására és valótlan tartalmú vallomás megtételére próbálta rábírni a kiskorút.
Az irányadó tényállás viszont – szemben az indítvánnyal – nem tartalmaz olyan ténybeli körülményt, amiből következne a II. r. terhelt tévedése, illetve az I. r. terhelt általi megtévesztése. Ennek hiányában pedig az indítvány kifogása sem jogi, hanem az irányadó tényállástól eltérő tényekre hivatkozáson és a bizonyítékok mérlegelésének vitatásán alapul.
Ekként a Legfelsőbb Bíróság – a Be. 424. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint tanácsülésen eljárva – a felülvizsgálati indítványt, mint törvényben kizártat a Be. 421. §-ának (2) bekezdése alapján elutasította.
(Legf. Bír. Bfv. III. 413/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás