BÜ BH 2011/186
BÜ BH 2011/186
2011.07.01.
A közszereplővel kapcsolatban olyan tényre utaló kifejezések napilapban, olvasói levélben való közlése, amelyek – valóságuk esetén – alkalmasak a közszereplő ellen büntetőeljárás indítására, túlmegy a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos szabadságán, s nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás bűncselekményének a megállapítására adhat alapot; a valóságbizonyításnak ez esetben is helye van [Btk. 179. § (1) bek., (2) bek. b) pont, 182. §].
Felülvizsgálati eljárás eredményeként, majd az eljárásban hozott ítélet fellebbezés folytán eljárásjogi okból történt hatályon kívül helyezése után megismételt eljárásban – az erre kijelölt – városi bíróság a terheltet rágalmazás vétsége [Btk. 179. § (1) és (2) bekezdés b) pont] miatt megrovásban részesítette.
A bejelentett védelmi fellebbezést elbírálva a megyei bíróság végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság által is irányadónak tekintett történeti tényállás a következőket tartalmazza:
A terhelt Sz.-on részt vesz a közéletben; a helyi lapokban több alkalommal jelentek meg írásai, 2003. év során a városi képviselő testület környezetvédő bizottságának külsős tagja volt.
A sértett 2002. október 21. napja óta Sz. város polgármestere.
Sz.-on mintegy 4200 példányban jelenik meg egy ingyenes terjesztésű újság, amit minden háztartás postaládájába eljuttatnak.
E helyi lap 2004. július 16-i számának 5. oldalán a terhelt „POHO” címmel egy cikket jelentetett meg, amely a következőket tartalmazta:
„Később a rendszer elmúlásával kipusztult a TEHO is, kaptunk helyette egy nagy kalapra való új adót, de Sz.-on most mégis újból feltűnt. Persze nem törvényesen, csak úgy fű alatt, mint burjánzó gaz. Éppen ezért nem is nevezhetjük TEHO-nak, nevezzük inkább POHO-nak, polgármester-fejlesztési hozzájárulásnak. A legszembetűnőbb különbség a kettő között, hogy amíg az előbbi részben a város fejlődését szolgálta, az utóbbi azért veszi ki a pénzt a sz.-i családok zsebéből, hogy a polgármesternek és haverjainak jobb legyen. POHO címen természetesen senki sem fizeti ezt az adót, hiszen már említettem, nem legális adónemről van szó. Ez az adó be van építve a szemétdíjunkba, és ha a testület többsége nem áll ellen a polgármester erőszakosságának, akkor hamarosan a víz- és csatornadíjunkba is be lesz építve.”
„Azt mondják még Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. Sz. esetében mire lenne ez a fene nagy önzetlenség? Szerintem nem is az. A polgármester és segédei ebben az ügyben nagyot alakítottak, és ha az ember előveszi a józan ítélőképességét és elgondolkodik az ok-okozati összefüggéseken, akkor nem sok választási lehetősége marad. Én megtettem ezt és arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy ha valakik esküjükkel ellentétben saját városuk érdekeivel szemben idegen cégek érdekeit részesítik előnyben, akkor vagy bolondok, és ezért alkalmatlanok a feladatuk ellátásra, vagy korruptak, akkor meg azért.”
Sz. képviselőtestülete igen hosszadalmas vita után 2003. október 7-én hozott döntést a városi hulladéklerakó létesítéséről és a hulladékgazdálkodásról. A döntést ebben az esetben is szavazás előzte meg – amelyet a vita lezárása után az ülés levezető elnöke, a sértett rendelt el.
A szavazás eredményeként a 19 tagú testület 11 igen szavazattal 8 ellenében hozta meg a döntését, s döntöttek arról is, hogy a hulladékszállításra és gyűjtésre nem írnak ki pályázatot.
A terheltnek, mint a környezetvédelmi bizottság külsős tagjának az volt az álláspontja, a döntés nem volt jogszerű, mert nem került sor pályázat kiírására, annak ellenére, hogy egyebek mellett a szemétszállítást is végző gazdasági társaság ajánlatot tett arra, pályáztatás esetén 20%-kal csökkenti a szemétdíjat. Ez az ajánlat azonban hivatalosan nem került benyújtásra a polgármesteri hivatalhoz.
A terhelt szerint a pályáztatás elmaradása a polgármesternek róható fel, mivel nem engedte, hogy a szakbizottságok elmondják álláspontjukat, s ez indította őt a cikk megírására.
A sértett a fent megjelölt újság azon számát, amiben a cikk megjelent, 2004. július 20. napja után kapta kézhez. 2004. augusztus 12-én mint magánvádló joghatályos magánindítványt terjesztett elő.
Az eljárt bíróságok jogi indokolásának lényege szerint az inkriminált cikkben a terhelt nem csupán a véleményének adott hangot, hanem olyan becsület csorbítására alkalmas tényeket is állított, amelyek a sértettet bűncselekmény elkövetésével hozták összefüggésbe. Ekként pedig ezek a tényállítások a rágalmazás törvényi tényállásának elemeit is kimerítik.
A jogerős ügydöntő határozatok ellen védője útján a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelynek eljárásjogi alapjaként a Be. 416. § (1) bekezdésének a) és c) pontját jelölte meg.
Indokai szerint az eljárási szabálysértés azzal valósult meg, hogy a megyei bíróság a Sz.-i Városi Bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése során a 2006. július 1. napjától hatályos új büntetőeljárási rendelkezéseket visszamenőleges hatállyal alkalmazta, amikor az elsőfokú bíróságot arra hívta fel, hogy az ügy iratait a Be. 501. § (1) bekezdés a) pontja alapján küldje meg az ügyésznek.
Az e felhívásnak megfelelően megismételt eljárásban a bíróság törvényes vád hiányában járt el, hiszen az elkövetés időpontjában, 2004. július 16-án az ügyészségnek nem volt jogalapja a vádemelésre. További eljárási szabálysértésként értékelte, hogy az immár közvádas eljárásban a nyomozás folytatására irányuló panaszát a városi ügyészség és nem a felettes ügyész bírálta el, amellyel – álláspontja szerint – az ügyészség a jogorvoslati jogát súlyosan sértette.
A büntető anyagi jogsértést illetően a terhelt lényegében már az alapeljárás során is hangoztatott védekezését ismételte meg. Nevezetesen az inkriminált cikkben csupán a véleményét fejtette ki, azonban az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) AB határozatában foglaltak figyelmen kívül hagyásával az eljárt bíróságok mégis megállapították a bűnösségét. Ezen túlmenően a másodfokú bíróság téves, iratellenes jogalapból vont következtetést a bűnösségére. Az olvasói levelében ugyanis nem állította, nem is utalt rá, hogy a sértett pénzt kapott volna. Írása a „polgármesternek és haverjainak jobb legyen” kitételt tartalmazta.
Az indítvány a támadott ítéletek megváltoztatására és bűncselekmény hiányában történő felmentésre irányult.
A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a terhelti indítványt részben a törvényben kizártnak, a bűnösség kérdésében pedig alaptalannak tartotta. Eljárási szabálysértést sem látott megállapíthatónak.
Indítványozta ezért, hogy a Legfelsőbb Bíróság annak ne adjon helyt; és a megtámadott határozatokat hatályukban tartsa fenn.
A védő a nyilvános ülésen felszólalásában kitért arra, hogy időközben a cikk alapját képező, hulladékszállításra vonatkozó szerződés érvénytelenségét a polgári bíróság nem jogerősen megállapította, ami a vád tárgyát képező írás valós tartalmát igazolja.
A felülvizsgálati indítvány a következők miatt részben a törvényben kizárt, érdemben pedig alaptalan.
A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelyre külön eljárási szabályok vonatkoznak.
A felülvizsgálat csak a Be. 416. § (1) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okokból, és kizárólag a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján vehető igénybe. A Be. 423. §-ának (1) bekezdése kötelező erővel írja elő, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozat által megállapított tényállás az irányadó, a tényállás felülvizsgálati indítványban nem támadható.
Mindez azt jelenti, hogy a Legfelsőbb Bíróság azt, hogy történt-e az ügyben büntető anyagi jogsértés, kizárólag az ítéletben rögzített tények alapul vételével vizsgálhatja. Azokat az indítványokat, illetőleg az indítványok azon részeit, amelyekben nem felülvizsgálati okra, vagy a tényállásban nem szereplő tényekre hivatkoznak, érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítania.
A nyomozati szakban megvalósult esetleges eljárási szabálysértések, az ítélet megalapozatlanságát jelentő, a Be. 351. §-ának (1) bekezdésében szereplő eljárási szabálysértések a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában konkrétan, tételesen felsorolt eljárási szabálysértések között nem szerepelnek. Felülvizsgálati okot tehát nem képezhetnek.
A törvényes vád hiányával kapcsolatos eljárási szabálysértés az ügyben nem valósult meg. E körben a megyei bíróság hatályon kívül helyező végzésében kifejtett indokok minden tekintetben helytállóak.
Elkerülte az indítványozó figyelmét a Be. 496. §-ának – a módosítással nem érintett – azon előírása, miszerint az ügyész a vád képviseletét a magánvádlótól az eljárás bármely szakaszában átveheti, mely rendelkezésre figyelemmel valójában nincs is jogi jelentősége annak, hogy a vádképviselet átvételére milyen okból került sor.
A Legfelsőbb Bíróság a bűnösség kérdésében is az első- és másodfokú bíróság jogi indokaival értett egyet.
Az irányadó tényállás szerint a terhelt az írását „POHO” címmel adta közre. E cím a cikk tartalmából megítélhetően a „polgármester-fejlesztési hozzájárulás” szavak első két szótagjának összevonásából keletkezett és egy olyan új illegális adónemet takar, amelyet rejtett módon, a szemétdíjba beépítve, a „fű alatt” fizettetnek a város polgáraival, a polgármester erőszakosságának köszönhetően.
A cikk további részében a terhelt azt állítja, hogy szemben a már megszűnt TEHO-val, ami legalább részben a város fejlődését szolgálta, a POHO azért veszi ki a pénzt a sz.-i családok zsebéből, hogy a „polgármesternek és haverjainak jobb legyen”. Ebből arra a következtetésre jut, ha a polgármester és haverjai az esküjükkel ellentétben saját városuk érdekeivel szemben idegen cégek érdekeit részesítik előnyben, ezt csak két okból tehetik: vagy bolondok, vagy korruptak.
Helyesen ismerték fel az eljárt bíróságok, hogy a terhelt az írásában olyan tényeket állított, illetve olyan tényre utaló kifejezéseket használt, amelyek becsület csorbítására alkalmasak.
Az inkriminált újságcikkben – annak a címét is ide értve – a terhelt némileg burkoltan ugyan, de lényegében azt hozza az olvasók tudomására, hogy a polgármester hivatali helyzetével visszaélve, azért, hogy magának és haverjainak előnyt szerezzen, szemétdíj címén illegális adót fizettet a város polgáraival, akiknek ezzel hátrányt, anyagi kárt okoz.
Az okozati összefüggés kapcsán pedig arra a feltételes tényre utal, hogy a „polgármester és segédei” vagyis e döntés meghozói esetleg korruptak, megvesztegethetők.
Aligha kétséges, hogy az idézett kijelentések a közszereplő polgármesterrel szemben meghaladják a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos határait; olyan tényállítások, amelyek az objektív értelmezés mellett becsületsértőek, hiszen – valóságuk esetén – a sértett ellen büntetőeljárás megindítására is alkalmasak.
A megismételt eljárásban a bíróság a terhelt védekezésének és a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező végzésében foglalt útmutatásnak megfelelően valóságbizonyítást is folytatott. Ennek eredményeként megállapította; nem merült fel olyan adat, amely igazolta volna, hogy a polgármesternek, avagy a testületi döntést még támogató, a cikkben „haverjainak” titulált személyeknek a pályáztatás elmaradásából közvetlen előnye származott volna. Rögzítették az eljárt bíróságok azt is, hogy a polgármester közgyűlési magatartásának a jogszerűsége, illetve az ott hozott határozat törvényessége ellen a terhelt, továbbá egyetlen képviselő sem élt jogorvoslattal a Közigazgatási Hivatalnál, és ebben a körben büntetőjogi felelősség megállapítására sem került sor.
Valóságbizonyítás esetén csupán a bebizonyított valóság zárhatja ki az elkövető büntethetőségét. Miután ez a jelen ügyben sikertelen maradt, a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jogszabályok sérelme nélkül került sor.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt; a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján a hatályukban fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. I. 227/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás