PÜ BH 2011/191
PÜ BH 2011/191
2011.07.01.
I. Ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződést érvényesen az is köthet, aki a szerződéskötéskor az ingatlannak még nem tulajdonosa.
II. Az ingyenesen szerző a közhitelesség védelmére nem hivatkozhat akkor sem, ha egyébként jóhiszemű. Harmadik személy tulajdonjogának törlését a tulajdonos a tulajdonjogára és nem a szerződés érvénytelenségére alapítva kérheti [Ptk. 117. § (1) bek., Inytv. 5. §, 63. §].
A d.-i 17.086 sz. telekkönyvi betétbe 2395 helyrajzi szám alatt felvett lakóháznak és udvarnak, valamint a 17.086 sz. telekkönyvi betétbe a 2711 sz. telekkönyvi betétből áthozott 2396/3 helyrajzi számú, az előbb említett ingatlannal egy jószágtestet alkotó kertnek az O. Egyesület volt a tulajdonosa; a tulajdonjogát 1936. és 1937. években szerezte.
Az O. Egyesület jogutódja 1946-ban a III. r. alperes lett.
A szóban forgó ingatlanok tulajdonosaként a telekkönyv azonban továbbra is az O. Egyesületet tüntette fel.
A III. r. alperes tulajdonjogának „jogutódlás” címén való bekebelezése közigazgatási határozat alapján 1963-ban történt meg.
Ezt követően pontosan meg nem állapítható időben az ingatlanra tulajdonosként a Magyar Államot, kezelőjeként pedig a III. r. alperest jegyezték be.
A bejegyzés úgy történt, hogy a III. r. alperes nevét áthúzták és fölé gépírással a Magyar Államot, mint tulajdonost, a III. r. alperes neve elé 2. sorszámot, utána pedig kezelőt írtak a telekkönyvi betétbe.
Az 1971. december 21-én kiállított telekkönyvi szemlén a Magyar Állam tulajdonszerzésének jogcímeként „állami tulajdonba vétel” szerepelt.
A III. r. alperes az ingatlan 524/1426 tulajdoni illetőségének kezelői jogát 1980. december 9-én megkötött szerződéssel a D.-i Ingatlankezelő Vállalatnak engedte át.
1982. január 1-jén kelt megállapodással a 902/1426 tulajdoni illetőségén fennálló kezelői jogot pedig a K. Művelődési Központ és Ifjúsági Házra ruházta át.
Az ingatlan a művelődési központ kezelésében lévő 902/1426 tulajdoni illetőségére, 1992. június 15-én a felperes tulajdonjogát jegyezte be a földhivatal, a D.-i Ingatlankezelő Vállalat kezelésében lévő 524/1426 illetősége pedig a megyei vagyonátadó bizottság határozata alapján a II. r. alperes tulajdonába került; a tulajdonjog bejegyzése a szóban lévő tulajdoni illetőségre 1995. február 7-én történt meg.
A III. r. alperes keresetet indított a felperes és a II. r. alperes ellen; a keresetében azt kérte, hogy a tulajdonjogát az ingatlan 902/1426 tulajdoni illetőségére jegyezzék vissza. Arra hivatkozott, hogy a Magyar Állam tulajdonjogának bejegyzése nem szabályszerű eljárásban történt.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetnek helyt adott. A jogerős ítélet alapján a III. r. alperes tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése megtörtént. A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte s a III. r. alperes keresetét elutasító elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A III. r. alperes azonban még a felülvizsgálati eljárás megindításának feljegyzése előtt a szóban lévő tulajdoni illetőséget ingyenesen átruházta az I. r. alperesre. A Legfelsőbb Bíróság ítéletének meghozatalakor így az ingatlan-nyilvántartás már nem a III. r. alperest, hanem az I. r. alperest tüntette fel tulajdonosként, ezért a felperes tulajdonjogának helyreállítását az ingatlan-nyilvántartásban az ingatlan-nyilvántartási szabályok nem tették lehetővé.
A felperes keresetében az I. r., valamint a III. r. alperes I. r. alperestől származtatott tulajdonjogának törlését kérte a d.-i 8267 helyrajzi számú ingatlan tulajdoni lapjáról.
Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adva elrendelte az ingatlan 902/1426 illetőségéről az I. és III. r. alperesek tulajdonjogának törlését és ezzel a felperes tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási helyreállítását; az ítéletet a másodfokú bíróság helyes indokainál fogva helybenhagyta.
A jogerős ítélet indokolása szerint az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. tv. (Inytv.) 62. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján törlési keresetnek akkor is helye van, ha az érvénytelen bejegyzés jogerős ítélet alapján történt azonban az ítéletet perújítási vagy felülvizsgálati eljárásban hatályon kívül helyezik, de az érvénytelen bejegyzés törléséről és az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapot helyreállításáról a perújítási vagy a felülvizsgálati eljárásban hozott ítélet bármi okból nem rendelkezett.
Mivel a III. r. alperes tulajdonszerzésének jogalapja a felülvizsgálati eljárásban hozott ítélettel megdőlt, a III. r. alperes a tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése ellenére sem lett tulajdonos.
A Ptk. 117. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a tulajdonjogot csak a dolog tulajdonosától lehet megszerezni. A dolog tulajdonjogának átruházására irányuló nem tulajdonos által kötött szerződés lehetetlen szolgáltatásra irányul, ezért a Ptk. 227. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis. Az I. és III. r. alperes szerződés ebből következően semmis volt.
Az Inytv. 63. §-ának (2) bekezdésében meghatározott határidők eltelte után a harmadik személynek az érvénytelen szerződés alapján bejegyzett tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásból nem törölhető. A törlési kereset időbeli korlátozás nélküli megindíthatósága harmadik személy ellen az ingatlan-nyilvántartás közhitelességével állna ellentétben. Az Inytv. 5. §-ának (3) bekezdése szerint jóhiszemű jogszerzőnek minősül az, aki az ingatlan-nyilvántartásban bízva ellenérték fejében szerez jogot.
Az I. r. alperes a közhitelesség védelmére nem hivatkozhat, ugyanis nem minősül jóhiszemű szerzőnek, mert ingyenesen szerzett, s a visszterhesség a jóhiszeműségnek „fogalmi eleme”, ezért a kereset ellene az Inytv. 63. §-ának (2) bekezdésében megszabott határidők eltelte után is megindítható volt.
Az I. r. alperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte.
Azzal érvelt, hogy a korábbi perben a megyei bíróság jogszerűen rendelte el az állam tulajdonjogának törlését és a III. r. alperes tulajdonjogának helyreállítását; az állam tulajdonjogának bejegyzése alapjául szolgáló okiratok nem voltak fellelhetők, sőt ilyen okirat nem is létezett. A korábbi pert lezáró felülvizsgálati eljárásban hozott legfelsőbb bírósági ítélet helyessége ugyan már nem tehető vitássá, de az ítéletről a tulajdonszerzése előtt nem tudott, ezért a jóhiszeműsége nem vonható kétségbe.
Az Inytv. törlési perekre vonatkozó szabályai nem írják elő, hogy a közhitelesség védelme csak a visszterhesen szerzőt illeti meg.
A jó- és rosszhiszeműség kérdése az ő szerzése vonatkozásában egyébként is közömbös. Közte és a III. r. alperes között hierarchikus viszony áll fenn, ezért ha a III. r. alperesnek vételárat ad az valamilyen formában mindenképpen visszakerült volna hozzá. Közte és a III. r. alperes között adásvételi szerződés kötése kizárt volt, „az átruházás egyetlen módja az ajándékozás maradt”. A törlési kereset megindítására szolgáló hatvan napos határidőt a felperes elmulasztotta, ezért törlési keresetét emiatt el kellett volna utasítani.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Kiemelte, hogy az Inytv. 62. §-ának (2) bekezdését az Inytv. 5. §-ának (3) bekezdésével összhangban kell értelmezni. Hangsúlyozza, hogy a jogerős ítélet helyes indokai szerint az I. és III. r. alperesek szerződése a Ptk. 117. §-ának (1) bekezdése és 227. §-a értelmében, mint lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés semmis volt; a jogerős ítéletnek ezzel az okfejtésével szemben az I. r. alperes a felülvizsgálati kérelmében érveket egyáltalán nem hozott fel.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése a jogerős ítélet felülvizsgálatát csak jogszabálysértés esetén teszi lehetővé.
Az eljárt bíróságok helyesen jutottak arra a jogi következtetésre, hogy az I. r. alperes jogszerzését az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége nem védi. Az ingatlan-nyilvántartás közhitelességére csak az a jóhiszemű személy hivatkozhat az érvénytelenül bejegyzett látszat tulajdonostól származtatott jogai védelmében, aki az ingatlanért ellenszolgáltatást adott. Ez félreérthetetlenül kitűnik az Inytv. jogerős ítélet indokolásában idézett 5. §-ának (3) bekezdéséből. Az ingyenes szerző jogai védelmében a közhitelességre akkor sem hivatkozhat, ha az ingatlan-nyilvántartással ellentétes valóságos jogállapotot nem ismerte, tehát a jogai szerzésekor jóhiszemű volt.
Az I. r. alperes a saját vagyona terhére a perbeli tulajdoni illetőség megszerzése érdekében anyagi áldozatot nem hozott. Az I. r. alperes maga sem állította, hogy a III. r. alperes részére az ingatlan illetőség tulajdonjogáért ellenszolgáltatást nyújtott volna. Az I. és III. r. alperes közötti szervezeti és az azzal összefüggő pénzügyi kapcsolatok adott vonatkozásban közömbösek.
Ha az I. r. alperesnek nem lenne a III. r. alperestől független vagyonjogi személyisége, a jogi helyzete a közvetlen szerző III. r. alperes jogi helyzetével esne egy tekintet alá s a jóhiszemű szerzésre és a közhitelességre ezért sem hivatkozhatna.
Téves azonban az eljárt bíróságoknak az a jogi álláspontja, hogy a Ptk. 117. §-ának (1) bekezdése értelmében tulajdonjog átruházására kötelező szerződést csak az köthet, aki a szerződéskötéskor már tulajdonosa a szerződés tárgyát tevő dolognak. Az ilyen kötelezettségvállalás nem irányul lehetetlen szolgáltatásra. Az érvényesen létrejött szerződés teljesítése érdekében a kötelezettségvállaló fél köteles a dolog tulajdonjogát megszerezni; a korlátozásmentes tulajdonjog átruházásáért jogszavatosság terheli (EBH 2003/867.).
Az I. és III. r. alperes szerződése tehát nem volt érvénytelen s az I. r. alperes nem azért köteles tűrni a tulajdonjogának törlését az ingatlan-nyilvántartásból, mert annak bejegyzése érvénytelen szerződésen alapult. Az I. r. alperes és a felperes között ugyanis semmiféle kötelmi kapcsolat nem létesült a felperes ezért kötelmi jogcímre az I. r. alperes elleni igényét nem alapíthatta. Mivel a III. r. alperes nem lett az ingatlan tulajdonosa, s a tulajdon-átruházási kötelezettségének az I. r. alperessel szemben nem tudott eleget tenni, az ingatlan illetőség tulajdonosa a felperes maradt, a felperes törlési keresetének alapja az I. r. alperessel szemben a felperes tulajdonjoga. A felperes tulajdoni igényével szemben pedig a kifejtettek értelmében az I. r. alperes a közhitelességre, azaz a jóhiszemű szerzésre nem hivatkozhatott.
Mindezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet indokainak részbeni módosításával a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. I. 20.029/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás