PÜ BH 2011/194
PÜ BH 2011/194
2011.07.01.
Elmulasztja a kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettségét a fél, ha a kötelmi joga alapján nem indítja meg megfelelő időben az igénypert, illetőleg az eladóval szemben nem érvényesíti jogszavatosság alapján a követelését [Ptk. 340. §].
A felperes a 2005. február 1-jén kelt adásvételi szerződés szerint 21 250 000 forint vételár ellenében megvásárolta a B. 31184/0/A/10 hrsz. alatti iroda megnevezésű ingatlant a T. Kft. eladótól. A szerződés készítője és ellenjegyzője a II. r. alperes volt. Az okirat nem tartalmazta az eladó tulajdonjog bejegyzési engedélyét, ezért a földhivatal a 2005. február 22-én kelt határozatával elutasította a bejegyzési kérelmet. Az elsőfokú határozat ellen a felperes az I. r. alperes által ellenjegyzett fellebbezést nyújtotta be, a másodfokú földhivatal a 2005. június 28-án kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot.
Az I. r. alperes a felperes megbízása alapján 2005. február 14-én készítette el a szerződés kiegészítését az említett hiány pótlására.
A 2005. február 1-jén kelt adásvételi szerződés megkötése idején az ingatlan tulajdoni lapjára teher nem volt bejegyezve. 2005. február 14-én, június 15-én, augusztus 25-én és október 26-án végrehajtási jog bejegyzése iránti kérelmek érkeztek földhivatalhoz.
2005. október 11-én a szerződő felek újabb adásvételi szerződést kötöttek a perbeli ingatlanra.
A felperes keresetében 21 250 000 forint és ennek 2005. február 1-jétől járó késedelmi kamatának az egyetemleges megfizetésére kérte az alperesek kötelezését. Hivatkozott arra, hogy az alperesek az adásvételi szerződés lebonyolítására kötött megbízási szerződést nem teljesítették megfelelően, ezért az ingatlan tulajdonjogát nem szerezhette meg, kára a vételárral egyező összeg, miután a szerződés felbontása esetén az eladó nem lenne képes visszafizetni a vételárat.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes hivatkozott arra, hogy a keresettel érintett adásvételi szerződés készítésében nem vett részt, vitatta a kártérítési felelősség feltételeinek fennállását. A II. r. alperes elismerte, hogy hiányos volt a szerződés, de utóbb a hiány a szerződés kiegészítésével pótlásra került, ezért a felperesnek a tulajdonjog bejegyzése iránt kellett volna intézkednie és nem új szerződést kötni. Vitatta a kár bekövetkezését és az okozati összefüggés fennállását.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította azzal az indokolással, hogy az I. r. alperes szerződés jogviszony hiányában felelőssé nem tehető, a II. r. alperes ugyan megsértette a Ptk. 474. §-ának (2) bekezdését és az 1998. évi XI. törvény (Ütv.) 1. §-át, a jogellenes magatartáshoz azonban szükséges, hogy azzal okozati összefüggésben keletkezzen a kár, amit a felperes nem bizonyított.
A felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben az alpereseknek a keresetének megfelelő marasztalását kérte.
A másodfokú bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Megállapította, hogy a felperesnek kötelmi igénye keletkezett az ingatlan tulajdonjogának a megszerzésére, a földhivatal elutasító határozata után, a szerződés kiegészítését követően újabb bejegyzési engedélyt kellett volna benyújtania. A végrehajtási jogok bejegyzése nem volt annak akadálya, hogy a felperes az adásvételi szerződésen alapuló tulajdonszerzési igényének érvényt szerezzen és az ingatlan tehermentes tulajdonjogához hozzájusson: igénypert indíthatott volna, amelyben az ingatlan foglalás alóli feloldását, a végrehajtási jogok törlését és a tulajdonjogának a bejegyzését kérhette volna. Ha a felperes az igényper megindítása iránt haladéktalanul intézkedik, az igénykeresetet csak az első végrehajtási jog jogosultja ellen kellett volna megindítani. A végrehajtási jog bejegyzése nem jelent eleve elidegenítési és terhelési tilalmat a Vht. 138. §-ának (6) bekezdésére figyelemmel. Az újabb szerződés a tulajdonjog bejegyzésére alkalmatlan volt, mert a végrehajtási jogok bejegyzése után sikerrel igénypert már nem indíthatott. Igényper indításával a felperes a kárát teljes egészében elháríthatta volna, kára legfeljebb az igényper költsége lehetett volna, melynek megtérítését a II. r. alperestől követelhette volna. A Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a felperesnek az ingatlan vételárának elvesztésében álló kárát nem a II. r. alperes, az elsőfokú ítéletben kifejtettek szerint egyébként felróható magatartása okozta, hanem az kizárólag a saját önhibájával áll okozati összefüggésben, ezért a kárát a felperesnek teljes mértékben magának kell viselnie.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet és abban elsődlegesen annak a keresetének megfelelő megváltoztatását, másodlagosan hatályon kívül helyezését kérte. Hivatkozott arra, hogy nem kapott tájékoztatást az alperesektől arról, hogy milyen más eljárást kellett volna indítania az I. r. alperes által benyújtott fellebbezés és a határozat felülvizsgálata iránti per megindításán kívül, a jogerős ítéletben meghatározott igényper indításának pedig az volt az akadálya, hogy az ingatlan tulajdonjogát a felperes nem szerezte meg. Állította, hogy a felperest ért kár nem a felperes önhibájával áll okozati összefüggésben, hanem az alperesek mulasztásával.
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes az Ütv. rendelkezéseinek az ügyvédi hivatás szabályainak megsértésével okozott kár megtérítése iránt indított keresetet az alperesekkel szemben és a 2005. február 1-jén kelt adásvételi szerződésre alapította a követelését. A szerződés 6. pontjában a szerződő felek a II. r. alperes részére adtak megbízási szerződést az okirat elkészítésére, ellenjegyzésére és az ügyintézésre. Ez a szerződés, de más okirat sem bizonyította a felperes állítását, hogy az I. r. alperes részére is megbízást adott. Az I. r. alperes bizonyította, hogy a szerződés kiegészítésére kapott megbízást, amely azonban nem volt a kereset alapja. A jogerős ítélet ezért helyesen állapította meg, hogy az I. r. alperessel szemben jogviszony hiányában a felperes keresete alaptalan.
A felperes és a II. r. alperes között a Ptk. 474. §-ának (1) bekezdése és az Ütv. által szabályozott megbízási szerződés jött létre. A felperes a keresetében szerződésszegéssel okozott kártérítési igényt érvényesített. Az Ütv. 10. §-ának (1) bekezdése szerint az ügyvéd a tevékenysége körében okozott kár megtérítéséért a Polgári Törvénykönyv szerint felel. A kereset alapján ezért a bíróságnak a II. r. alperes kártérítő felelősségét a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján kellett vizsgálnia. Az irányadó anyagi jogi felelősségi szabály – a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése – határozza meg, hogy a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerinti eljárási szabály folytán mely tények tekintetében, kit terhel a bizonyítás kötelezettsége. A felperesnek azt kellett bizonyítania, hogy kára a II. r. alperes szerződésszegést jelentő szakmai szabályszegésével okozati összefüggésben keletkezett. A II. r. alperes a perben nem vitatta, hogy mulasztott az adásvételi szerződés megkötése során, mert abban az eladó bejegyzési engedélyét nem tüntette fel. Ennek és a felülvizsgálati kérelemben előadottak alapján a Legfelsőbb Bíróságnak azt kellett vizsgálnia: jogszabálysértő-e a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy a felperesnek az ingatlan vételárának elvesztésében álló kárát nem a II. r. alperes okozta, hanem az kizárólag a saját önhibájából következett be.
Az alperes kártérítési felelősségének elbírálásához szükséges bizonyítást a bíróságok lefolytatták és az irányadó anyagi és eljárási jogszabályokat a jogerős ítélet helyesen értelmezte és alkalmazta.
Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a II. r. alperes a szerződés szerkesztésénél mulasztott, a kár és a mulasztás közötti okozati összefüggés azonban nem áll fenn.
Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy a felperesnek nem állapítható meg olyan kára, amely a II. r. alperesre áthárítható lenne. A II. r. alperes mulasztása, a fegyelmi vétség elkövetése a kártérítő felelősség megállapításához nem elegendő.
A jogerős ítélet azt is helyesen állapította meg, hogy a felperes akkor járt volna el helyesen, ha a tulajdonjog bejegyzési kérelmet a szerződés kiegészítését követően újból benyújtja és az igénypert a végrehajtást kérő ellen megindítja, mert ebben az esetben a kárát teljes egészében elháríthatta volna, kára legfeljebb az igényper költsége lehetett volna.
A szerződés kiegészítésével kapcsolatos eljárás nem volt a kereset alapja, ezért az I. r. alperes eljárása nem volt vizsgálható, azt pedig a felperes nem is állította, hogy a szerződés kiegészítését követően a II. r. alperes részére adott megbízást.
A közigazgatási per indítása az I. r. alperes képviseletével a szerződés kiegészítését követően adott meghatalmazás alapján történt, amely szintén nem volt a per tárgya; a felperes csak a február 1-jei adásvételi szerződéssel összefüggésben állította az alperesek jogellenes mulasztását.
Az igényper indítása lehetőség lehetett volna arra az új bejegyzési kérelem benyújtásával együtt, hogy a felperes a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdésében előírt kárelhárítási, kármegelőzési kötelezettségének eleget tegyen: a felperes pernyertessége esetén, kára nem keletkezett volna.
A felperes nem indított pert a szerződéses tulajdonos, az eladóval szemben, holott a végrehajtási jogok az eladó terhei voltak, ezért vele szemben a jogszavatosságra figyelemmel igényét érvényesíthette volna.
A felperes kára ilyen módon nem a II. r. alperes hibájából, hanem abból adódik, hogy a megfelelő jogérvényesítéssel nem élt, sem az eladóval, sem a végrehajtási jogok jogosultjaival szemben. Ezek lehettek volna olyan alkalmas jogvédelmi eszközök, amelyek érvényesítése lehetőséget biztosíthatott volna a kára elhárítására, a végrehajtási jogok törlésével.
Arra helytállóan hivatkozik a felperes, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonjoga nem volt; de volt kötelmi jogosultsága, amely a bírói gyakorlat alapján olyan más jog, amely lehetőséget biztosított a jogai érvényesítésére. A felperes ehelyett más, alkalmatlan eszközöket választott – a szerződés kiegészítése után nem nyújtott be új kérelmet a bejegyzés iránt, fellebbezést nyújtott be a másodfokú határozat ellen, közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított pert, majd újabb szerződést kötött az eladóval – amelyek nem voltak alkalmasak a kár megelőzéséhez.
Azt ebben az eljárásban nem lehet megállapítani, hogy a megfelelő időben megindított igényperben mennyiben lett volna pernyertes a felperes, de ennek oka éppen a felperes mulasztása, amelyet a felperes terhére kell értékelni.
A felperes által megjelölt kár akkor lenne bizonyított, ha az igénypert bizonyosan elvesztette volna.
A felperes tehát sem a kárát, sem a II. r. alperes – egyébként szerződésszegő – mulasztásával fennálló okozati összefüggést nem bizonyította.
A kifejtettekre tekintettel a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. III. 22.184/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás