PÜ BH 2011/195
PÜ BH 2011/195
2011.07.01.
A közúti baleset károsultjának a beleegyezése a károkozás jogellenességét megszünteti, és a biztosítót mentesíti a kötelező felelősségbiztosítás alapján fennálló kártérítési felelőssége alól [Ptk. 342., 346., 399. és 559. §, 171/2000. (X. 13.) Korm. r. 1. §].
A perbeli, eredetileg Audi A6 Avant Q 2,5 TDI/132kW típusú személygépkocsit sérült állapotban vásárolta és hozta be Németországból a B. Bt. Magyarországra, melynek vezető tisztségviselője K. F. volt. A személygépkocsit Cs. Z. az A. Bt. kül-, majd beltagja javíttatta meg oly módon, hogy a gépkocsit összeépíttette egy Audi Allroad Quattro 2,5 TDI Tiptronic típusú személygépkocsi több alkatrészével. Az A. Bt. elvégezte a jármű eredetiségvizsgálatát, majd előkészítette a forgalomba helyezésre és a műszaki vizsgára. A gépjármű vámkezelése már Audi Allroad Quattro 2,5 TDI típusú járműre vonatkozott. A Központi Közlekedési Felügyelet erre a típusra engedélyezte a jármű forgalomba helyezését oly módon, hogy nem észlelte a jármű összeépítését. Ezért az összeépítéshez szükséges hatósági engedélyekkel nem foglalkozott. 2004. január 30-án a B. Bt. képviseletében eljáró K. F. a járművet 12 500 000 forintért elidegenítette Cs. Z. élettársának, a felperesnek.
2004. március 26-án az M3 autópálya G. és A. közötti jobb oldali pályáján a felperesi személygépkocsi közlekedési esemény részeseként a bal oldali szalagkorlát alá szorult. A kiérkező rendőrség rögzítette, hogy a balesetet az M.-né O. A. tulajdonát képező Citroen Xantia személygépkocsi okozta, melynek vezetője T. B. volt. A felperesi gépkocsit K. F. vezette. T. B. a balesetért a felelősségét elismerte előadva, hogy figyelmetlenségből a belső sávban haladó Audi gépkocsi jobb hátuljának ütközött és emiatt az Audi az elválasztó szalagkorlátnak csapódott.
A felperes módosított keresetében az alperest mint a károkozó felelősségbiztosítóját 4 416 075 forint javítási költség megfizetésére kérte kötelezni.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével a keresetet elutasította.
Tényként állapította meg, hogy a baleset részeseinek előadásától eltérően a baleset oly módon következett be, hogy a külső sávban haladó Citroen személygépkocsit vezető T. B. hirtelen kb. 45o-os kormánymozdulattal a gépkocsit belekormányozta a belső sávban haladó és K. F. által vezetett Audi személygépkocsiba. Az ütközési manőver közben a Citroen kb. 20 km/óra sebességgel gyorsabban haladt mint az Audi személygépkocsi, amely kb. 40 km/óra körüli sebességgel és 10o-os szögben ütközött a terelőkorlátnak. A tanúvallomások és a szakértői vélemény mérlegelésével arra következtetett, hogy a perbeli esetben megrendezett baleseti helyzet keletkezett a résztvevők aktív közreműködésével. Ezért a Ptk. 559. § (3) bekezdésének rendelkezését nem találta alkalmazhatónak. A Ptk. 4. § (1) és 5. § (1) és (2) bekezdése alapján a keresetet alaptalannak ítélte. Elvetette az alperesnek a Ptk. 342. § (2) bekezdésére hivatkozását és az alperesnek a felperesi tulajdonjogot vitató álláspontját sem osztotta.
A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy a felperesnek fizessen meg 4 416 075 forintot és kamatait.
Megállapította, hogy a két gépkocsi ütközése bizonyított, annak tényét az alperes sem vitatta. A szakértő által megállapított baleseti mechanizmus szerint az alperesi biztosított ütközött a felperesi gépkocsinak, így az alperes kártérítési felelőssége nem vitás. Annak fennállását a Ptk. 342. § (2) bekezdése sem zárja ki. Az alperes védekezésére tekintettel a Ptk. 340. § (1) bekezdése alapján az alperest terhelte a bizonyítás abban a kérdésben, hogy a felperesi gépkocsivezető a baleset bekövetkeztében maga is felróhatóan közrehatott, illetőleg, hogy a kárt az alperesi biztosított a felperes károsult beleegyezésével okozta [342. § (2) bekezdés]. A másodfokú bíróság is rögzítette, hogy a balesetben részes tanúk B. J.-nek a másodfokú bíróság által is elfogadott szakvéleményével ellentétesen nyilatkoztak a baleset mechanizmusáról. Ez a tény azonban nem alapozza meg az elsőfokú bíróság megállapítását, amely szerint a felperes érdekkörében eljáró személyek jóhiszeműsége és tisztessége nem áll fenn, illetőleg, hogy a felperes, illetve a felperesi gépkocsit vezető K. F. a baleset megrendezésében részt vett volna. Ezért az alperes a Ptk. 559. § (3) bekezdése alapján a felperessel szemben fennálló fizetési kötelezettsége alól nem mentesülhetett.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes hangsúlyozta, hogy a tanúként meghallgatott gépkocsivezetők egybehangzóan olyan alapvető körülmények tekintetében tettek valótlannak bizonyult előadást, amely kizárja a tévedés lehetőségét. Céljuk csak a biztosító szándékos megtévesztése lehetett. Annak ellenére, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást magáévá tette, a bizonyítékok köréből indokolatlanul rekesztette ki K. D. igazságügyi szakértő felperes által is hivatkozott szakvéleményét. Részletesebb indokolás nélkül állapította meg, hogy az alperes nem bizonyította a baleset megrendezettségét, illetve a károkozásba történt felperesi beleegyezést. Alaptalan a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a fentiekre egyébként sem merült fel semmilyen adat. Vitatta a Ptk. 342. § (2) bekezdése alkalmazhatóságának hiányával kapcsolatos jogi álláspontot. Fenntartotta a felperesi gépkocsi tulajdonjogának vitatásával kapcsolatban kifejtett álláspontját és az összegszerűség tekintetében is vitatta a jogerős ítéletet.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A másodfokú bíróság a perbeli baleset mechanizmusát illetően lényegében az elsőfokú bírósággal egyezően állapította meg a tényállást.
Az elsőfokú bíróság ítéletét e részében B. J. igazságügyi műszaki szakértő szakvéleményére és az alperes által felkért K. D. igazságügyi gépjármű-közlekedési műszaki szakértőnek – a vizsgált körben egybehangzó – szakvéleményére alapította. A két szakvélemény egybehangzó lényeges megállapítása volt, hogy a baleset részeseinek a baleset mechanizmusával kapcsolatos előadása a legalapvetőbb paraméterekben, részleteiben és összességében eltért a szakértői módszerekkel, szimulációval, illetőleg a sérülések alapján egzakt módon megállapítható és megállapított baleseti mechanizmustól. A másik lényeges szakértői megállapítás a véletlenszerűséget zárta ki, megállapítva, hogy a nagyobb sebességgel haladó alperesi gépjárművet vezetője „közvetlenül belekormányozta” a mellette lassabban haladó felperesi gépkocsiba (48 sorszámú szakértői vélemény 12. és 17. oldala).
A szakértői vélemény mellett a bíróság rendelkezésére állt a részes gépjárművezetőknek a baleset leírásának minden részletében egyező tanúvallomása, ami az ütközést a közúti közlekedésben szokványos, véletlenszerűen bekövetkező eseményként kívánta beállítani, és amelynek minden pontját az aggálytalan műszaki szakértői vélemény részletes elemzése cáfolta. Az alperes helyesen mutatott rá felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az alapvető paraméterekben, magában a közlekedési szituációban való tévedés lehetősége (pl: melyik gépjármű haladt gyorsabban) egyszerű logikai következtetéssel kizárható volt, továbbá a felperesi oldalnak a gépjármű forgalomba helyezésének, típusváltásának zavaros körülményeire tekintettel érdekében állt a baleset megrendezése. Az elsőfokú bíróság e bizonyítékokat a maguk összességében, összefüggésében értékelve okszerűen következtetett arra, hogy a perbeli baleset a felek aktív közreműködésének eredménye, azaz megrendezett esemény volt.
A másodfokú bíróság a fenti bizonyítékok érdemi felülmérlegelése, értékelése nélkül annak megállapítására szorítkozott, hogy a perben a gépjárművek ütközésén kívül más tény nem bizonyított, a közös károkozásra, annak szándékosságára semmilyen bizonyíték nem áll rendelkezésre, illetőleg az alperes a bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. A másodfokú bíróság ugyanakkor ítéletében nem adott számot arról, hogy milyen körülményeket vett figyelembe eltérő álláspontja kialakítása során, illetve mely okokból nem találta az elsőfokú bíróság által megállapított tényeket bizonyítottnak [Pp. 221. § (1) bekezdés]. Ebből következően a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által a mérlegelési szabályok helyes alkalmazásával megállapított tényállást találta döntése során irányadónak.
A másodfokú bíróság a jogalap körében a Ptk. 342. § (2) bekezdése és 559. § (3) bekezdése alkalmazásával kapcsolatban úgy foglalt állást, hogy amennyiben a kárt a károsult beleegyezésével okozták, a Ptk. 339. § (1) bekezdésében meghatározott kártérítési felelősség kötelező elemei fennállnak, a biztosító azonban kártérítés fizetésére nem kötelezhető.
Adott esetben a Ptk. 346. § (1) bekezdése folytán valóban a kártérítési felelősség általános szabályait kell alkalmazni. Nem kétséges, hogy az alperesi biztosított kárt okozott a felperesnek a felperesi gépjárművel történő ütközésével. A Ptk. 340. § (1) bekezdése értelmében azonban a károsultnak a kár elhárítása érdekében úgy kellett volna eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a felperes e kötelezettségének nem tett eleget. A kármegelőzés terén elkövetett károsulti önhiba önmagában azt jelenti, hogy e magatartásának jogkövetkezményeit a felperes viseli. A Ptk. 342. § (2) bekezdésében meghatározott károsulti beleegyezés azonban a károkozás jogellenességét egészében megszünteti, (kivéve, ha a károkozás társadalmi érdeket sért vagy veszélyeztet). Jogellenesség hiányában a Ptk. 339. § (1) bekezdése, 559. § (3) bekezdése és az ügyben még alkalmazandó, a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 171/2000. (X. 13.) Korm. rendelet 1. számú melléklete 1. §-a alapján a biztosítónak jogalap hiányában fizetési kötelezettsége sem keletkezett.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 21.027/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás