PÜ BH 2011/198
PÜ BH 2011/198
2011.07.01.
A jogerős határozat indokolása ellen nem élhet csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel az a fél, aki azért nem volt jogosult felülvizsgálatot kérni, mert az elsőfokú ítélet ellen kizárólag a másik fél élt fellebbezéssel és a másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság határozatát [Pp. 271. § (1) bek. b) pont, Pp. 272. § (6) bek.].
A felperesek keresetükben az örökhagyó írásbeli magánvégrendelete érvénytelenségének megállapítását kérték – egyebek mellett – a Ptk. 629. § (1) bekezdés b) pontjában írt alaki hibára alapítottan.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetének helytadott. A hivatkozott érvénytelenségi okkal összefüggésben kifejtette, hogy a végrendeleti tanúk részéről a végrendelet érvényességéhez teljes névaláírás szükséges; az aláírás szokásos módja a családi és utónév együttes használata, a szignó vagy kézjegy az érvényességi kellékeknek nem felel meg.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperesek nem fellebbeztek. Az alperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint a felperesek által támadott végrendelet a Ptk. 629. § (2) bekezdésében írt okból érvénytelen azzal, hogy a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi álláspontja szerint a több különálló lapból álló írásbeli magánvégrendelet alkotása esetén nem érvényességi követelmény az, hogy a tanúk a végrendelet minden lapját e minőségük feltüntetésével írják alá. A Ptk. 629. § (1) bekezdés b) pontjában írt érvénytelenségi okot illetően úgy foglalt állást, hogy a szignó és a kézjegy az aláírással szinonim fogalmak. Következésképpen nem látta megállapíthatónak a végrendelet érvénytelenségét amiatt, hogy annak első lapját a tanúk – egy kivétellel – a szignójukkal látták el.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben már nem vitatta azt, hogy a másodfokú bíróság által megállapított okból érvénytelen a végrendelet, azonban arra hivatkozott, hogy a felpereseknek nem volt jogosultságuk a végrendelet érvénytelenségének megállapítását kérni.
A felperesek csatlakozó felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet – az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltaktól eltérő – indokolásának megváltoztatását kérték.
Az alperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelemre vonatkozó ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy az adott esetben a csatlakozó felülvizsgálati kérelem előterjesztését „annak járulékos jellege” kizárja.
Tekintve, hogy a felperesek jogerős ítélettel elbírált keresete a támadott végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányult, a támadott határozatnak nincs olyan rendelkezése, amelyet a felülvizsgálati kérelem ne érintene: a felülvizsgálati kérelemben felhozott indoktól függetlenül az alperes változatlanul azt kívánja elérni, hogy ne kerülhessen sor a végrendelet érvénytelenségének megállapítására. Ehhez képest az alperesnek a csatlakozó felülvizsgálati kérelem járulékos jellegére vonatkozó hivatkozása nem alapos; az pedig a felülvizsgálati eljárásra vonatkozó szabályok következetes értelmezése szerint nem vitatható, hogy az ítélet indokolási része is tárgya lehet felülvizsgálatnak, így a csatlakozó felülvizsgálati kérelemnek is (BH 2000/456.).
A Pp. 273. § (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával azonban a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet akkor is el kell utasítani, ha a Legfelsőbb Bíróság hivatalból észleli, hogy csatlakozó felülvizsgálati kérelemnek nincs helye [a) pont].
A Pp. 272. § (6) bekezdése szerint csatlakozó felülvizsgálati kérelmet a fél csak akkor terjeszthet elő, ha maga is jogosult lett volna felülvizsgálatot kérni.
A Legfelsőbb Bíróságnak tehát nemcsak a csatlakozó felülvizsgálati kérelem fentiek szerint értékelt tartalma, hanem az előterjesztő személye alapján is vizsgálnia kell, hogy az adott ügyben helye van-e a csatlakozó felülvizsgálati kérelemnek.
A csatlakozó felülvizsgálat lehetősége alanyi oldalról korlátozott, mivel a fél ezzel a perorvoslati lehetőséggel csak akkor élhet, ha maga is jogosult lett volna felülvizsgálatot kérni. A Pp. 271. § (1) bekezdés b) pontja a felülvizsgálati kérelem előterjesztését kizárja arra az esetre, ha a másik fél fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta.
Az adott esetben a törvény által meghatározott feltételek fennállta a felperesek személyét illetően egyértelműen megállapítók, ugyanis a fellebbezési eljárásra kizárólag a másik fél fellebbezése alapján került sor, s ennek eredményeként a másodfokú bíróság az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az nem teszi félretehetővé a törvénynek ezt, a kivételt nem ismerő szabályát, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól részben eltérő indokolással hozott helybenhagyó határozatot. Ennek a körülménynek az ügy érdemi elbírálása szempontjából –, ami a felülvizsgálatot mint rendkívüli perorvoslatot megalapozza – nincs jelentősége. Mindebből az következik, hogy az ügy ismertetett menetére tekintettel a felperesek a jogerős határozattal szemben felülvizsgálati kérelemmel nem élhettek és ebből adódóan részükről csatlakozó felülvizsgálati kérelem előterjesztésének sem volt helye.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a felperesek csatlakozó felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasította [Pp. 271. § (1) bekezdés b) pont, 273. § (2) bekezdés a) pont].
(Legf. Bír. Pfv. I. 20.054/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás