GÜ BH 2011/199
GÜ BH 2011/199
2011.07.01.
A Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ), illetve annak szervei az 1022/1990. (II. 14.) MT határozat1 alapján adták át a vagyonukat és szerzett jogaikat a társadalmi szervezetté átalakult, volt MHSZ szervezetek részére. E társadalmi szervezetek jogszerűen igényelhetik, hogy tulajdonjoguk azokon az ingatlanokon, amelyeket az MHSZ ráépítéssel megszerzett, az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetésre kerüljön [Ptk. 137. §, 116. §].
Az irányadó tényállás szerint az egyesületként működő E. Lövésztársulatot a Belügyminiszter 1947 nyarán feloszlatta, majd a tulajdonaként nyilvántartott 11604-11608 hrsz. alatti ingatlanokat 1948. március 8-án a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetségének juttatta. Ezeknek az ingatlanoknak későbbi megjelölése lett az 1807 hrsz.-ú lőtér megnevezésű perbeli ingatlan (a továbbiakban: ingatlan). Az ingatlan-nyilvántartás szerint 1948-tól 1992-ig az ingatlan tulajdonosa a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége volt, ezt követően rövid ideig a Vagyont Ideiglenesen Kezelő Szervezet (VIKSZ), majd az 1992. július hóban eszközölt bejegyzések alapján eredeti állapot visszaállítása, kiigazítás címén előbb a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségét, majd a Szakszervezetek Országos Tanácsát (SZOT) tüntette fel az ingatlan tulajdonosaként. 1995-től az ingatlan tulajdonosai az ingatlan-nyilvántartás szerint a felperesek, egymás között 1/1-1/2 arányban.
1950. július 1-jén az ingatlan akkori tulajdonosa, azaz a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége és a Magyar Szabadságharcos Szövetség Országos Központja között írásbeli megállapodás jött létre, mely szerint a tulajdonos a Magyar Szabadságharcos Szövetség Országos Központjának határozatlan időtartamú térítésmentes használatába adta a perbeli ingatlant. A '60-as évek közepétől az ingatlanon összesen 13 felépítmény, közöttük a lövészsporttal és a rádiózással kapcsolatos felépítmények létesítésére került sor, az ingatlan lőtérként és rádiós központként működött.
Az I. r. alperest a megyei bíróság 1990. június 18-án kelt végzésével vette társadalmi szervezetként nyilvántartásba. Az I. r. alperes Alapszabálya szerint jogelődjei az 1948-ban feloszlatott E. Polgári Lövésztársulat, az annak átalakításával létrejött Magyar Szabadságharcos Szövetség Lövészklubja, majd az MHSZ „Egri Csillagok” Tsz. Lövészklubja volt.
A II. r. alperest 1990. július 16-án meghozott végzésével jegyezte be a társadalmi szervezetek nyilvántartásába a megyei bíróság. E szervezet alapítására az MHSZ E. Városi Rádióklub jogutódjaként került sor 1990. július 5-én. A perbeli ingatlan az alperesek használatában áll.
A felperesek módosított keresetükben lejárt használati díj címén az I. r. alperest 8 511 630 Ft és kamatai, a II. r. alperest 56 177 Ft és kamatai megfizetésére kérték kötelezését.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az I. r. alperes viszontkeresetet is előterjesztett, melyben annak megállapítását kérte, hogy jogelődjének a Magyar Honvédelmi Szövetségnek (MHSZ) ráépítése folytán mint jogutód megszerezte a perbeli ingatlan 99.355/100 000-ed tulajdoni hányadát és kérte, hogy a bíróság rendelje el tulajdonjogának bejegyzését. Másodlagosan jogalap nélküli gazdagodás címén kérte, hogy a bíróság a felpereseket 47 593 000 Ft – 47 593 000 Ft megfizetésére kötelezze.
Az elsőfokú bíróság 74. sorszámú ítéletében használati díj címén az I. r. alperest az I. és II. r. felperesek javára fejenként 8 511 630 Ft és kamatai megfizetésére, a II. r. alperest pedig a felperesek javára fejenként 56 177 Ft és ennek kamatai megfizetésére kötelezte. Az I. r. alperes viszontkeresetét elutasította.
Az elsőfokú ítélet szerint az 1950. július 1-jén kelt írásbeli megállapodás alapján a perbeli ingatlanon az alperesek jogelődje ingyenes használati jogot szerzett, az ingatlanon jelenleg is található épületek pedig az MHSZ beruházásában készültek el, felépítésüket az MHSZ Országos Központja finanszírozta. Tényként állapította meg, hogy a felépítmények forgalmi értéke – a perben beszerzett ingatlanforgalmi szakértő aggálytalan véleménye szerint – lényegesen meghaladja a telek értékét.
Rögzítette az elsőfokú ítélet, hogy 1988 novemberében az MHSZ Főtitkára a SZOT Főtitkárához címzett levelében az MHSZ jogelődjének minősítette a Magyar Szabadságharcos Szövetség Országos Központját és erre a jogi tényre alapítottan kérte, hogy a Szakszervezetek Országos Szövetsége hozzon méltányos döntést az 1948-óta szakszervezeti tulajdonban álló, de korábban az E. Lövésztársulat tulajdonát képező ún. E. Lőtér tulajdonjogának rendezése tárgyában.
Az elsőfokú bíróság szerint az ingatlan mindenkori szakszervezeti tulajdonosainak és használóinak az volt a szándéka, hogy a perbeli ingatlan határozatlan időtartamra szólóan, térítésmentesen – ahogy az már több mint 100 éve így van – az E.-i lövészsport céljait szolgáló ingatlan legyen. Ugyanakkor – az 1950. július 1-jén kelt írásbeli megállapodás, valamint az MHSZ Heves Megyei Vezetőségének Megyei Titkára által az MHSZ Országos Központja Beruházási és Elhelyezési osztályvezetőjéhez 1988. január 28-án írt levél alapján – az elsőfokú bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy az ingatlan tulajdonosa nem kívánta lehetővé tenni az MHSZ részére az ingatlanon található felépítmények tulajdonjogának megszerzését. Az MHSZ Országos Központja ezt tudomásul vette, számolt azzal, hogy az építkezés ellenére a felépítmények tulajdonjogát nem szerezheti meg. Az MHSZ ugyan az ingatlan ingyenes használata vonatkozásában a Magyar Szabadságharcos Szövetség jogutódjának volt tekinthető, de az MHSZ ráépítés címén való tulajdonszerzését a felek szándékára figyelemmel nem lehetett megállapítani. A Ptk.-nak a ráépítéssel kapcsolatos szabályait ugyanis – ahogy arra a PK. 7. számú állásfoglalás I. pontja is rámutatott – csak a felek eltérő megállapodásának hiányában lehet alkalmazni. Nincs jelentősége ezért annak, hogy B. L., az MHSZ ügyvezető főtitkára 1990. szeptember 14-én megtett nyilatkozatával az MHSZ Országos Központjának képviselőként hozzájárult ahhoz, hogy a perbeli ingatlanon található épületek tulajdonjoga az I. és II. r. alperesek javára az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerüljön. Az I. r. alperesnek a ráépítés megállapítására irányuló viszontkeresete tehát attól függetlenül alaptalan, hogy egyébként a felépítmény vonatkozásában az MHSZ részleges, szinguláris jogutódjának kell tekinteni.
Ugyancsak elutasította az elsőfokú bíróság az I. r. alperes másodlagos viszontkereseti kérelmét is, az ingatlant jelenleg is használó alpereseket pedig használati díj megfizetésére kötelezte a felperesek javára.
Az alperesek fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az I. r. alperes ráépítés címén tulajdonjogot szerzett az 5807 hrsz. alatti ingatlanon és kötelezte az I. r. alperest 19 865 000-19 865 000 Ft földterület megváltási ellenérték megfizetésére, a felperesek javára. Elrendelte a körzeti földhivatal megkeresését a tulajdonjog bejegyzése végett és ennek tűrésére a felpereseket kötelezte.
A másodfokú bíróság tényként állapította meg, hogy az alperesek az MHSZ jogutódjai. Ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy B. L.-nak az 1022/1990. (II. 14.) MT határozat végrehajtásaként 1990. szeptember 14-én tett nyilatkozata, továbbá az alperesek alapító okiratainak tartalma bizonyítja, hogy mind az MHSZ, mind az alperesek úgy tekintették, hogy az alperesek jogutódjai a korábban az MHSZ szerveként működő lövészklubnak és rádióklubnak, a felperesek pedig ezen okirati bizonyítékokkal szemben ellenbizonyítást nem ajánlottak fel.
A jogerős ítélet szerint egyértelmű, hogy a perbeli ingatlanon található épületek az MHSZ-nek, azaz az alperesek jogelődjének beruházásával jöttek létre, erre tekintettel maga az MHSZ is ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosnak tekintette magát és 1988-1990 között több ízben intézett megkeresést főtitkára útján a felperesek jogelődjéhez. Az MHSZ tehát nem annak tudomásulvétele mellett folytatta az ingatlanon az építkezést, hogy azon nem szerezhet tulajdont, még ráutaló magatartással sem mondott le az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonjogáról. 1950-ben a peres felek akkori jogelődjei valóban ingyenes használatra vonatkozó megállapodást kötöttek, de ez még nem zárja ki, hogy az alperesek mint az MHSZ jogutódai ráépítés címén tulajdonjoguk megállapítását kérhessék a felperesek jogelődjének tudtával végzett beruházással kapcsolatban. Figyelemmel arra is, hogy a perbeli esetben az épületek értéke 75 186 000 Ft, a föld értéke pedig 39 730 000 Ft volt, (a II. r. alperes pedig nem ellenezte az I. r. alperes tulajdonszerzésének megállapítását), a másodfokú bíróság az I. r. alperes viszontkeresete folytán az egész ingatlan tekintetében megállapította az I. r. alperes tulajdonszerzését a Ptk. 137. § (2) bekezdése alapján és az alperest megváltási ellenérték megfizetésére kötelezte a felperesek javára. A felperesek használati díj megfizetése iránti keresetének elutasításáról azért döntött, mert az I. r. alperest, mint tulajdonost a Ptk. 99. §-a alapján a használati jog megilleti, a II. r. alperesnek pedig az I. r. alperes irányában állhat fenn használati díj fizetési kötelezettsége.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték. Felülvizsgálati kérelmüket az alábbiakkal indokolták:
Az ingatlan tulajdoni lapjából nem lehet egyértelműen megállapítani azt, hogy az ingatlan az építkezés időpontjában nem minősült állami tulajdonnak, állami tulajdonban álló ingatlanon pedig a Ptk. szabályai szerint ráépítéssel nem lehetett tulajdonjogot szerezni.
Önmagában amiatt, hogy valamely szervezet kijelenti, jogutódnak tekinti magát, a másodfokú bíróság nem állapíthatta volna meg a jogutódlás tényét, az alperesek jogutódkénti minősítése téves.
A jogerős ítélet sérti a Ptk. 112. § (2) bekezdését és a Ptk. 137. § (2) bekezdésében írtakat. A SZOT, illetőleg a Magyar Szabadságharcos Szövetség Országos Központja ugyanis csak az ingatlan használatában állapodtak meg és a tulajdonjog kérdésében – ahogy azt levelezésük is bizonyítja – nem kötöttek megállapodást. Ezért nem lehetett volna helye ráépítés címén a tulajdonjog megállapításának. Egyébként az építkezést ténylegesen nem az MHSZ finanszírozta, az MHSZ Megyei Központja csupán szervező volt, az épületek magánszemélyek felajánlásaiból, társadalmi munkával épültek fel.
A II. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdésének első fordulatában írtaknak megfelelően a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, vizsgálhatta felül, és ennek alapján arra az álláspontra jutott, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő.
A körzeti földhivatal részéről megküldött iratok egyértelműen bizonyítják, hogy a 4475 számú telekkönyvi betétben 11604, 11605, 11606, 11607 és 11608 hrsz.-ú ingatlanokból alakult E.-i 5807 hrsz.-ú ingatlan juttatás címén 1948-ban a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetségének tulajdonába került. A Belügyminisztérium 1948. március 8-án kelt határozatából is egyértelmű, hogy a feloszlatott E. Lövészegylet ingatlanának tulajdonjogát juttatta a határozat a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége részére, ennek megfelelően hívta fel a telekkönyvi hatóságot a tulajdonjog bejegyzésére és ezt követően az ingatlan-nyilvántartás szerint az ingatlan folyamatosan szakszervezeti tulajdonban álló ingatlannak minősült. A körzeti földhivatal ugyan a VIKSZ Igazgató Tanácsának határozata alapján bejegyezte a tulajdonjogot a VIKSZ javára, ügyészi intézkedést követően azonban határozatát saját hatáskörében visszavonta, majd az ingatlanra eredeti állapot visszaállítása címén, a kiigazítást követően a SZOT tulajdonát jegyezte be az ingatlan-nyilvántartásba. Helyesen állapította meg tehát a jogerős ítélet, hogy a Ptk. 138. § (2) bekezdésének 1992. május 19-ig hatályban volt rendelkezése – mely szerint állami tulajdonban álló ingatlan tulajdonjogát ráépítéssel nem lehetett megszerezni – jelen eljárásban nem irányadó.
Az elsőfokú ítélet az I. r. alperest egyértelműen az MHSZ részleges jogutódjának tekintette és bár a felperesek az elsőfokú ítélet elleni fellebbezéssel szemben benyújtott ellenkérelmükben is utaltak arra, hogy az I. r. alperes az MHSZ jogán azért sem kérheti tulajdonjogának megállapítását, mert nem minősül az MHSZ jogutódjának, ezt az álláspontjukat nem indokolták meg. Felülvizsgálati kérelmükben is csupán állították, hogy az alperesek egyike sem minősül jogutódnak, de még csak nem is utaltak arra, hogy ezt az álláspontjukat mire alapítják. A felperesek egyébként a per során többször változtatták álláspontjukat. Kezdetben nem vitatták sem az MHSZ beruházását, sem jogelődi minőségét, sőt azt is elismerték, hogy az MHSZ jóhiszemű ráépítőnek minősül és csak később hivatkoztak arra, hogy az I. r. alperes jogutódi minősége nem nyert bizonyítást (2004. szeptember 20-ai, 2005. április 29-ei, 2006. november 6-ai beadványok). A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperesek alaptalanul vitatják felülvizsgálati kérelmükben az alperesek jogutódi minőségét, az alábbiak miatt.
A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány az 1024/1967. (VIII. 8.) Korm. határozatban mondta ki, hogy hozzájárul a megszűnt Magyar Honvédelmi Sportszövetség jogutódjaként az MHSZ létrehozásához. Meghatározta az MHSZ szervezeti felépítését, kimondta, hogy az MHSZ-t országos szinten a főtitkár irányítja és hogy az MHSZ területi és üzemi irányító szervei, továbbá az MHSZ klubok jogi személyek. A határozat szerint a jogutód MHSZ veszi át a megszűnt szervezet valamennyi létesítményét, berendezését, felszerelését, minden vagyontárgyát és a továbbiakban fenntartja és üzemelteti a működéshez szükséges bázisokat, sportlétesítményeket.
Az 1022/1990. (II. 14.) MT. határozat rendelkezése szerint az MHSZ-ről szóló 1024/1967. (VIII. 8.) Korm. határozat 1990. október 1-jével hatályát vesztette és a határozat rendelkezett az ezzel kapcsolatos további feladatokról. Kinyilvánította, hogy támogatja az MHSZ szervezeteinek önkéntes alapon társadalmi szervezetté történő átalakítását annak érdekében, hogy a szellemi és anyagi értékek ne vesszenek kárba. A határozat 3) pontja szerint az MHSZ használatában lévő ingó és ingatlan vagyonról 1990. szeptember 30-ig a honvédelmi és művelődési miniszternek, – az érdekeltek bevonásával – vagyonleltárt kell készítenie. A határozat 4) pontja kimondta, hogy a társadalmi szervezetként továbbműködő MHSZ szervezetek a kezelésükben lévő állami tulajdont tovább használhatják. A határozat az átmeneti intézkedések között úgy rendelkezett, hogy az MHSZ kezelésében lévő vagyontárgyak – ideértve az ingatlanokat is – rendeltetésszerű használatát folyamatosan biztosítani kell, azok elidegenítésére, illetve megterhelésére sem kerülhet sor.
Az MHSZ létrehozásával és megszűnésével kapcsolatban is tehát azonos szintű határozatok születtek. Az 1022/1990. (II. 14.) MT határozat lényege az MHSZ jogutód nélküli megszűnésének kimondása volt. Megfogalmazta azonban, hogy a határozatot hozó szerv támogatja az MHSZ szerveinek társadalmi szervezetté való átalakítását és ily módon való „tovább működését”, az MHSZ-ben felhalmozódott értékek megőrzését. Nem született olyan jogszabály, amely rendelkezett volna a megszűnt MHSZ vagyonáról, amely az MHSZ-nél felhalmozott vagyon elvonását, az MHSZ által szerzett jogok elvesztését kimondta volna. Az MT határozat értelmében arra kellett törekedni, hogy az MHSZ-hez tartozó vagyon, illetve az egykor jogi személyként működő MHSZ klubok vagyona is a társadalmi szervezetekké átalakult volt MHSZ szervezetekhez kerüljön. Mindebből viszont az következik, hogy az MHSZ, illetve annak szervei jogosultak voltak a vagyonukat, szerzett jogaikat átadni a társadalmi szervezetekké átalakult volt MHSZ szervezetek részére.
Ennek megfelelően jöttek létre az MHSZ „Egri Csillagok” Tsz Lövészklub és az MHSZ Eger Városi Rádióklub „társadalmi szervezetté” történő átalakításával az 1989. évi II. törvény alapján az alperesek. Az alperesek által csatolt 1990. szeptember 2-ai és szeptember 6-ai átadási-átvételi jegyzőkönyvek szerint „jogutódként” vették át a „jogelőd” MHSZ „klubok” ingóságait, készpénzét és igényelték meg a „jogelődjük” által használt perbeli ingatlant is. B. L. az MHSZ ügyvezető főtitkára is erre tekintettel hozta meg 1990. szeptember 14-én azt a nyilatkozatát, melyben hozzájárult ahhoz, hogy a perbeli ingatlanon található, az MHSZ „tulajdonában” lévő épületek tulajdonjoga az alperesek, mint jogutód társadalmi szervezetek javára az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerüljön.
Ezzel a nyilatkozattal B. L. nemcsak az alpereseknek azt az álláspontját támasztotta alá, mely szerint az alperesek az MHSZ „jogutódainak” minősülnek, hanem megfogalmazta azt az állítást is, hogy a felépítményeket az MHSZ hozta létre, azok tulajdonát az MHSZ ráépítéssel megszerezte. Nemcsak B. L., hanem K. A. és dr. P. I. tanúk is – akik valamennyien az MHSZ vezetői voltak – állították meghallgatásuk során, hogy az építkezést az MHSZ Országos Központja finanszírozta. Emellett okirati bizonyítékok – így pl. a P. 80.081/2002. számú ügyben 18/a. alatt csatolt építési engedély és az építkezéssel kapcsolatos számlák is azt bizonyítják, hogy az idegen földre építő személy az MHSZ volt. Ezért a Ptk. 137. §-a alkalmazása során még akkor is az MHSZ-t kell ráépítőnek tekinteni, ha a 6. G. 21.690/2006/39/a. alatt csatolt újságcikkből kitűnően az építkezéshez mások is – mely egyébként az 1024/1967. (VIII. 8.) Korm. határozat elvárása is volt – segítséget nyújtottak.
A jogerős ítélet nem sérti a Ptk. 137. § (2) bekezdésének rendelkezését, és a PK. 7. számú állásfoglalás I. pontjában írtakat sem. A 7. számú polgári kollégiumi állásfoglalás I. pontja azt mondja ki, hogy a ráépítés következményeit nem lehet alkalmazni akkor, ha a felek a ráépítéssel kapcsolatban a tulajdon rendezése kérdésében eltérően állapodtak meg. Ez azt jelenti, hogy ha a felek között a ráépítéssel kapcsolatban megállapodás jött létre, akkor a tulajdonjog rendezése kérdésében ezt a megállapodást és nem a Ptk. ráépítésre vonatkozó – szubszidiárius jellegű – szabályait kell irányadónak tekinteni. A perbeli esetben azonban a földtulajdonos és az építkező között nem jött létre megállapodás a tulajdonjog kérdésében, a peres felek jogelődjei kizárólag az ingatlan használata tekintetében állapodtak meg, így helye volt a Ptk. 137. § (2) bekezdésében írtak alkalmazásának.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdés alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf Bír. Gfv. IX. 30.036/2010.)
1
Hatályon kívül helyezte a 45/1991. (III. 18.) Korm. rendelet, de a határozat a jelen ügyben írt jogviták tekintetében irányadó.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás