KÜ BH 2011/209
KÜ BH 2011/209
2011.07.01.
A közlekedési bírság kiszabására irányuló, hivatalból indult eljárásban a hatóságnak lehetővé kell tennie, hogy az ügyfél a bizonyítékokat megismerje. A per során a határozat alapjául szolgáló tényállás már nem módosítható, és az elmaradt ügyféli joggyakorlás nem pótolható [1952. évi III. tv. 336/A. §, 1988. évi I. tv. 21., 21/b., 1/1975. (II. 5.) KPM-BM r. 9. §].
Az első fokon eljárt rendőrhatóság 2008. augusztus 6-án kelt határozatával a felperest – mint a jármű üzembentartóját – a gépjárművel elkövetett, a járműforgalom irányítására szolgáló fényjelző készülék jelzésére vonatkozó szabályok megsértése miatt 100 000 Ft közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte.
A felperes fellebbezése folytán másodfokon eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntése indokolásában a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 21-21/B. §-ai, továbbá a 410/2007. (XII. 29.) Kormányrendelet (a továbbiakban: R.) 1. § (1) bekezdése és 4. §-a alkalmazásán túl a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) 9. § (4) bekezdés d) pontjának megsértésére hivatkozott.
A tényállás részeként megállapította, hogy a felperes 2008. július 14-én a B. út – J. út kereszteződésében piros fényjelzés mellett haladt át a kereszteződésben. A szabályszegésről fényképfelvételek készültek, melyen a fényjelző készülék, a kereszteződés vonalán áthaladó jármű, és annak rendszáma látható.
Az alperes rámutatott, hogy a felvételt készítő műszer úgy került beállításra, hogy a sárga jelzés utolsó másodpercét, és a piros jelzés első öt másodpercét rögzíti. A videokamera felvételeit – és annak beállítását – értékelte W. J. igazságügyi szakértő is, aki azt állapította meg, hogy a sárga jelzés megjelenésekor elhatározott lassító fékezéssel a jelzőlámpa vonala előtt a kocsik megállíthatók.
Az alperesi határozattal szemben a felperes terjesztett elő keresetet, melyben annak felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte.
Álláspontja szerint a határozat jogszabálysértő, mert közlekedési bírság kiszabásának alapjául szolgáló fényképfelvételeken nem látható a lámpa előtti megállás helyét jelző útburkolati jel, csupán az állapítható meg, hogy a fényjelző készülék folyamatos piros jelzésre való átváltáskor a jármű közvetlenül a fényjelző készülék előtt volt.
A felperes szerint a fényképek nem alapozzák meg a KRESZ 9. § (4) bekezdés d) pontjában írt feltételeket, így az azok alapján kiszabott bírság jogszabálysértő volt.
Rámutatott, hogy 2008. augusztus 2-án (a perbeli szabályszegés időpontját követően) az úttesten áthelyezték a megállás helyét jelző vonalat, és a kamerát is újra pozícionálták.
Arra is utalt a felperes, hogy más ügyében – ugyanilyen felvételek és tényállás mellett – a 2008. október 31-én hozott határozatával az alperes megsemmisítette az elsőfokú bírságot kiszabó határozatot, rámutatva, hogy a fényképek alapján nem lehet kétséget kizáróan megállapítani és bizonyítani a szabályszegés megtörténtét; vagyis azt, hogy 2008. július 29-én a fényjelző készülék folyamatos piros jelzése alatt haladt át a kereszteződésen a felperes.
A bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát – a Megyei Rendőr-főkapitányság elsőfokú határozatára is kiterjedő hatállyal – hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
Rámutatott, hogy a KRESZ 3. § b) pontja értelmében a közúti közlekedésben résztvevők kötelesek a közúti jelzések rendelkezéseinek eleget tenni.
A KRESZ 9. § (4) bekezdésének c) és b) pontjában foglaltak alapján – akár a folyamatos sárga jelzés, akár a folyamatos piros jelzés alatt – a kereszteződésben történő behaladás megállapítása szempontjából jelentősége van a fényjelző készülék előtt felfestett útburkolati jelnek; a fényképfelvételeken azonban nem láthatók ezek a burkolati jelek.
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) tárgyi hatálya alól nem veszi ki a közlekedési szabályszegés miatt indított eljárásokat, ilyen rendelkezést a Kkt. sem tartalmaz; ezért az általános szabályokat alkalmazni kell az ilyen természetű közigazgatási hatósági ügyekben is.
A Ket. 1. § (3) bekezdése szerint a közigazgatási hatóság az eljárás során az érintett ügyre vonatkozó tényeket veszi figyelembe, minden bizonyítékot súlyának megfelelően értékel, döntését valósághű tényállásra alapozza.
A Ket. 50. § (1) bekezdése ezzel összhangban kimondja, hogy a hatóság köteles a döntés hozatalához szükséges tényállást tisztázni; ha ehhez nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, hivatalból, vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le.
A Ket. 68. § (1) bekezdése rendelkezik az ügyfél iratokba való betekintésének jogáról, a 70. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy amennyiben az ügyben a hatóság bizonyítási eljárást folytatott le és az ügyfélnek az eljárás megindításáról való értesítését mellőzte, a bizonyítási eljárás befejezésétől számított öt napon belül az ügyfelet értesíti a bizonyítékokkal való megismertetés céljából.
E rendelkezések az alperesi és az elsőfokú eljárásban nem érvényesültek, tekintettel arra, hogy a felperes a közigazgatási eljárás során kizárólag a bírósághoz is felterjesztett iratoknál elfekvő fényképfelvételeket tekinthette meg, melyek közül egyiken sem látszik a megállás helyét jelző vonal.
Az a felvétel, amely alátámaszthatja az alperesi megállapítást – mely szerint a megállás helyét jelző vonal és a fényjelző készülék között piros fényjelzéssel közlekedik –, a csatolt fényképek alapján nem igazolható. A hatóság ezért olyan felvételre alapította döntését, mely a bírság kiszabásának alapjául szolgáló megállapítását nem támasztja alá.
Az eljárás során az alperes csatolt CD-felvételt és szakértői véleményt; a bíróság ezt a per anyagává nem tette, bizonyítékként nem értékelte, mert ez a felperest abba a helyzetbe hozná, hogy először a bírósági eljárás során ismerkedne meg azokkal a bizonyítékokkal, melyek a közigazgatási bírság kiszabásának alapjául a hatósági eljárásban szolgáltak, így a Ket.-ben biztosított alapvető ügyféli jogai sérülnének.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését, az első- és másodfokú közigazgatási határozatok hatályában való fenntartását.
Az alperes szerint a jogerős ítélet a Ket. 111. §-ába, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 163. § (1) bekezdésébe, 206. § (1) bekezdésébe, valamint 336/A. § (2) bekezdésébe ütközik.
Álláspontja szerint annak ellenére került sor a tényállás nem kellő tisztázása okán a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését eredményező ítélet meghozatalára, hogy az alperes közigazgatási eljárása során, és a felperes által kezdeményezett bírósági felülvizsgálatban, kellő mértékben eleget tett a bizonyítási kötelezettségének.
Az eljáró bíróság – az alperes szerint – az általa felajánlott és benyújtott bizonyítékot kellő indok nélkül nem vizsgálta meg, ezért a Veszprém Megyei Bíróság ítélete megalapozatlan és jogszabálysértő.
Álláspontja szerint a Pp. 336/A. § (2) bekezdését sértette az, hogy a bíróság visszautasította a szabályszegést rögzítő CD-lemez megtekintését, illetve a szakértői vélemény ismertetését, nem adva meg a lehetőséget az alperes részére a tényállás valóságának tisztázására.
Az alperes szerint a KRESZ 9. § (4) bekezdés c) és d) pontjának helyes alkalmazásával szabott ki közigazgatási bírságot a folyamatos piros fény alatt a kereszteződésbe behaladó felperessel szemben, a szabályszegés okán.
Arra is rámutatott, hogy a felperes által említett másik hatósági határozat az alperesi joggyakorlat megváltozása okán tartalmazott még más jogi érvelést.
Az alperesi felülvizsgálati kérelemmel szemben a felperes ellenkérelmet terjesztett elő, melyben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
Rámutatott, hogy a W. J. szakértő által adott vélemény csak általános közlekedési helyzeteket elemez, az ő konkrét ügyére nézve megállapításokat nem tartalmaz. Állította, hogy a bemutatott bizonyítékok nem támasztják alá a jogsértést, a rendőrség a valósághű törvényi tényállást nem tisztázta.
Változatlanul fenntartotta a közigazgatási eljárás és a közigazgatási per során hangoztatott álláspontját, mely szerint a kereszteződésbe sárga jelzésnél haladt be; jogsértést nem követett el, mert a KRESZ 9. § (4) bekezdés c) pontja alkalmazásával – mely szerint, ha biztonságosan megállni már nem lehet az útkereszteződésben, mielőtt át kell haladni – terhére szabályszegés nem volt megállapítható.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. § (1) bekezdése alkalmazásával a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 275. § (2) bekezdés alapján, a rendkívüli jogorvoslatként a közigazgatási perben is igénybe vehető felülvizsgálat során a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül a jogerős határozatot.
A jogerős határozat – a tényállás tisztázatlansága okán – a bizonyítási szabályok részbeni megsértése miatt helyezte hatályon kívül az alperesi, és az azt megelőzően hozott közigazgatási határozatot.
A közigazgatási hatósági eljárásban a döntést megelőzően megállapítandó tényállás elemeit az alapul fekvő anyagi jogi jogszabály rendelkezései határozzák meg.
A perbeli esetben a KRESZ 9. § (4) bekezdésében foglaltaknak volt jelentősége.
A c) pont szerint: „a kör alakú, valamint a nyilat vagy kerékpárt mutató folyamatos sárga fény a forgalom irányának megváltozását jelzi: az útkereszteződésnél – a kijelölt gyalogos átkelőhely, illetőleg a megállás helyét jelző útburkolati jel, ezek hiányában a fényjelző készülék előtt – meg kell állni; ha azonban biztonságosan megállni már nem lehet, az útkereszteződésen mielőbb át kell haladni;”
A d) pont szerint: „a kör alakú, valamint a nyilat vagy kerékpárt mutató folyamatos piros fény a továbbhaladás tilalmát jelzi: a c) pontban meghatározott helyen meg kell állni;”
A Kkt. 21. § (1) bekezdés c) pontján alapuló, a járműforgalom irányítására szolgáló fényjelző készülék jelzéseinek betartásával összefüggő vélelmezett objektív felelősség alapján, az R. 3. melléklet 2. pontja a KRESZ 9. § (4) bekezdés d) pontjára utalva írja elő 100 000 Ft. bírság kiszabását, egyértelműen utalva arra, hogy a továbbhaladás tilalmát jelző fényjelzéssel összefüggő bírságról van szó. A 1. pont (a fényjelző készülék előtti megállási kötelezettség kapcsán) a KRESZ 9. § (4) bekezdés c) pontjára utalva 50 000 Ft. bírságot ír elő.
A két rendelkezés elemzése alapján megállapítható, hogy a 9. § (4) bekezdés c) pontjának megszegése akkor bizonyítható, ha a felvételen a fényjelző készülék sárga fénye mellett az is látható, hogy a jármű nem áll a megállás helyét jelző útburkolati jelnél, illetve igazolható, hogy a biztonságos megállás feltétele fennállt.
A normában foglalt magatartási szabály alapján ugyanis, ha biztonságosan megállni már nem lehet a sárga fénynél, az útkereszteződésen tovább kell haladni. A biztonságos megállás feltételeinek hiányában a közlekedők jogszerűen haladnak át a kereszteződésen, a sárga jelzés ellenére.
A felperes terhére megállapított szabályszegés és a rá kiszabott 100 000 Ft-os közigazgatási bírság alapjául a 9. § (4) bekezdés d) pontban foglalt kötelezettség megszegése szolgált, mely esetben – a KRESZ egyértelmű rendelkezése alapján – a fényképfelvételen nem csak a piros fénynek, és a kereszteződésben tartózkodó járműnek kell látszani, hanem a megállás helyét jelző útburkolati jelnek is (ha ilyen fel van festve).
Tekintettel arra, hogy a kereszteződésben a perbeli időszakban is volt megállás helyét jelző útburkolati jel – ezek azonban a fényképfelvételeken nem látszottak –, az eljárt megyei bíróság a KRESZ rendelkezéseinek helyes értelmezésével állapította azt meg, hogy a közigazgatási eljárásban felhasznált bizonyítékok a felperes szabályszegő magatartását nem támasztották alá.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az eljárt megyei bíróság a Ket. rendelkezései helyes értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a tényállás teljes körű tisztázására vonatkozó kötelezettségének az eljárt alperesi és elsőfokú hatóságok nem tettek eleget.
A felperes számára, a közigazgatási eljárásban, a 68. §-ban foglalt irat-betekintési jog és a 70. §-ban bizonyítékok és iratok ismertetésével összefüggő jog gyakorlását nem tették lehetővé.
A Pp. 163. § (1) bekezdése, 206. § (1) bekezdése, illetve 336/A. § (1) bekezdése sérelmét állító alperesi kifogásokkal kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a közigazgatási eljárásban elmaradt tényállás-tisztázás kötelezettségét már a közigazgatási perben az alperes utóbb nem teljesítheti, hiszen a közigazgatási per a jogerős közigazgatási határozat felülvizsgálatára indul, a jogerős közigazgatási határozat tényállásának megállapításául szolgáló, de a közigazgatási eljárásban fel nem használt bizonyítékok már nem alkalmasak a közigazgatási eljárásban hozott határozat tényállási alapjának kiegészítésére. Éppen a közigazgatási perben felajánlott – de a közigazgatási eljárásban fel nem használt, a felperessel nem ismertetett – bizonyítékok támasztják alá azt, hogy a hatósági eljárásban a tényállás teljes körű tisztázása elmaradt.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az eljárt megyei bíróság megalapozottan, és az irányadó anyagi és eljárási jogszabályi rendelkezések helyes értelmezésével jutott arra az álláspontra, hogy a felperes terhére megállapított közigazgatási bírságot kiszabó alperesi és elsőfokú hatósági határozat jogszabálysértő, és helyesen rendelkezett azok hatályon kívül helyezéséről.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.878/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás